-Csak nem megbántottalak? - nézett rám elvigyorodva, Én pedig kérdőn álltam a tekintetét.

-Nem. 

-Nézz szembe az igazsággal. - mondta zsebre csúsztatva a kezeit. 

-Te nézz szembe az igazsággal. Tudod, hogy menne.

-Nem menne. Nincs semmid - ráncolta a szemöldökét. 

-Barnes, nem az a lényeg, hogy most azonnal letámadjuk a Hydrát - taglaltam. -Tervek kellenek. Nem azt mondtam, hogy mindent eldobva rohanjunk és öljünk meg mindenkit, csak azt mondtam, hogy megoldást kell rá találni, mert ez így nem jó helyzet - hadartam. 

-De..

-Sajnálom, ha neked ez a múltad miatt nehezedre esik, de Én nem akarok várni azért, mert Te félsz. Senki nem akar várni! - harsantam rá. 

Bosszúsan dörzsölte meg az orrnyergét a férfi. A többiek már rég elmentek, nem vártak meg minket - a hó már nem esett. Hideg volt, a lehelletünk látszódott a levegőben, néha-néha azért a hideg átfutott a testemen. 

-Jó. 

-Tessék? - akadtam meg döbbenten. 

-Jó. 

-Bocsánat, nem értettem jól - mutattam a fülemre felé lépkedve, Ő pedig mérgesen nézett rám. 

-Jól van, Blair Jhonson. Igazad van.

 -Úristen! - sikkantottam.-Te... Te azt mondtad, hogy... 

-Egyet értek veled - mormogta, Én pedig a nyakába ugorva csüngtem rajta a férfi idegeire mászva, azt kántálva, mennyire lehetetlen dolog történt meg most. 

A tárgyaló terem ajtaját feltépve, dideregve néztem körbe. 

Mindenki friss és üde volt, kivéve Starkot és Thort. 

Stark vasemberes pizsama szettjében, kócos hajjal támasztotta állát az asztalfő helyén, mellette Pietro és Steve már pizsamában, Wanda testvére mellett... Ugyan az a felállás, mint múltkor. Két hely kihagyva nekem és Buckynak, Clint és Banner pedig mint akik csak most jöttek volna velünk, energikusan néztek fel ránk. Thor pedig félmeztelenül aludt. 

Sapkámat levéve siettem a helyemhez, azonnal levetkőzve. 

-Jó a sapkád - mondta Clint vigyorogva. 

-Köszi - húztam fel az orromat mosolyogva, majd leülve néztem körbe. 

-Jé, galambok, megjöttetek? - riadt fel Stark. 

-Fogd be, Stark - néztem rá. - Komoly dologról kell beszélnünk. 

-Halljuk, miről veszekedtetek megint - dünnyögte. 

-Mehetünk a Hydrára - mondta Barnes komor, rekedtes hangon. -Oldjuk meg. 

-Hajnali egykor? - kérdezte szórakozottan Pietro. 

-Holnap tervelnünk kell - mondta Natasha körbenézve. - Minnél hamarabb túl kell rajta lennünk. 

-Beleolvashatok Amanda fejébe - ajánlotta fel Wanda. -Csak.. El kell kapnunk. 

-Ne siess előre, kislány - állította le Clint azonnal. - Már tudja, hogy velünk vagytok. Nem bízik meg bennünk - mondta Clint.

-Nem is kell megbíznia - szólt Steve a tollát forgatva ujjai között. -Nem volt ez nekünk probléma soha. 

-Na jó, emberek, fejezzük be - mondta Bruce azonnal, feltolva szemüvegét orrán. - Frissen kellünk. Most mindenki fáradt. 

-Most vagyunk csak elemünkben - vigyorogtam a tudósra, aki mosolyogva forgatta meg szemeit leintve engem. 

-Te lehet - oltott le Barnes azonnal dünnyögve, mire hunyorogva kaptam rá a fejem. 

-Igazat adok a zöldnek - motyogta álmosan Stark. -Szerintem is aludjunk. 

-Gyenge vagy, Stark - vigyorodott el Natasha.

-Még a tinik is jobban bírják nálad - szívta a vérét Steve. 

-Na Te meg ne szólalj, Papa! - pattant fel mérgesen a székéből Stark, mi pedig azonnal nevetésben kitörve rekesztettük be a tárgyalást. 

Mindenki lassan elköszönt, Én pedig mosolyogva elköszönve Wandától is néztem az utolsó emberre, aki csuklóját dörzsölve fém kezével nézett rám sötét tekintettel. Talán, bosszúsan.

-Hidd el, jobb lesz  így. 

-Szeretném hinni - mondta mély hangon, Én pedig oldalra biccentve a fejemet kémleltem szemeit. 

-Bucky, nem lesz semmi baj. 

-Mindig nagyon biztos vagy ebben - ráncolta a szemöldökeit, Én pedig a szemeim forgatva sóhajtottam egyet. 

-Inkább aludjunk. - ráztam a fejem, betolva magam után a széket néztem rá, Ő pedig engem méregetve nézett végig rajtam lassan. 

Ugyan azzal az átkozott tekintettel, mint a zuhanyzóban. 

Egy nagyot nyelve sétáltam az ajtóhoz vele egyszerre, Ő pedig a kilincset megragadva nyitotta ki nekem az ajtót, míg Én felnézve rá vettem egy mély levegőt. 

Ugyan az a tekintet, ugyan az a feszültség, ugyan az a vonzalom, a késztetés...

-Jó éjt - böktem ki azonnal kilépve a teremből, egyenesen a szobám felé indulva, Ő pedig a karjait keresztbe fűzve köszörülte meg a torkát, engem méregetve.

A francba. 

Ne nézz már!

-Jó éjt - biccentett.

-Jó éjt - ismételtem meg egy nagyot nyelve, szobám ajtajában állva, csillogó szemekkel. 

Istenem, miért? 

-Jó éjt. - nézett végig újra, sötét tekintettel, bosszúsan ráncolva a szemöldökét. 

-Jó éjt. 

-A francba Jhonson - nyögte ki elindulva felém, Én pedig azonnal felé kapkodva lábaimat ragadtam meg az arcát, hagyva hogy megcsókoljon. 

Csak úgy izzott a levegő, először csak lassan, finoman csókolt, a hátamat simogatva, de Én nem bírtam. Szorosan nyaka köré fonva karjaimat túrtam fél kézzel a hajába, Ő pedig felmorranva ragadta meg combjaimat és felkapva engem ölelt magához és mi agresszívan, gyorsan és telhetetlenül faltuk egymást tovább. 

-Úgy utállak - kapkodtam a levegőt elszakadva tőle, de Ő csak egy érdektelen hümmögést elejtve hallgattatott el, így viszonozva a csókot simítottam tenyereim arcára, míg Ő a szobám ajtaját belökve lépett be s vágta be azt fém kezével mögöttünk.