--Szerencsés véletlenek köszönhetem hogy találkozhatam veled-mondtam kétkezemel a forró csokit fogva ami felmelegiti a kezeim. Hiába este fele nincs meleg.

-Léteznek véletlenek, csak hinni kel bennük-bolintot elmosolyodva

-Milyen az idol élet? -kiváncsiskodtam

-Fantasztikus, leírhatatlan érzés az amikor érzed hogy szeretnek és szeretik amit csinálsz, hogy felnéznek rád és tisztelnek-nagy belélésel mesélte nekem. Látszot rajta mennyire is szereti azt amit csinál és hogy boldog ami engem is arra késztet hogy örüljek annak hogy ő boldog

-Biztosan jó érzés lehet ha szeretnek-bologatam magam elé nézve éreztem magamon az égető tekintetét de nem néztem rá

-Hogy érted?-jöt a kérdés

-Más fajta szeretet jutot eszembe-nevetem fel kínosan-Szeretém már megtalálni az igazit, aki feltétel nélkül szeret a hibáimal együtt véve-sóhajtotam-De ez sem mostanába lesz az is biztos

-Mindent a maga idejébe hyori-szólitot nevemen ami miatt megborzongtam. Olyan furán még is angyalian hangzik az ő szájából hallani a saját nevem.

Be állt a csend de nem az a kínos hanem  az a kellemes csendnek mondanám. Miután megituk a forró csókinkat mosolyogva köszöntem meg.

-Köszönöm a forró csokit igazán kedves volt tőled bár fizetem volna magamnak-feleltem

-Ugyan, semmiség hyori-válaszolta-Megadod a telefonszámod?-kérdezte lazán felém nyujtva telefonját. Kitágult pupilakal néztem rá. Jól halodtam? Lehetne ennél jobb? A biasom elkéri a számomat.

-Persze-nyögtem ki nagy nehezen elvéve a felém nyújtot telefonját majd bepötyögtem a számom ezután vissza adtam neki.

-Igy már bármikor elérhetlek és te is engem, ha bármi van rám mindig és mindenben számithatsz-mosolyodot el kedvesen-Haza is kísérnélek de sajnos haza kell mennem igy is engedély nélkül léptem le a dormból

-Semmi baj és menj nyugodtan, köszi szebbé teted a mai estémet jongho-mosolyodtam el pironkodva lehajtva a fejem amire felkuncogot

-Inkább te teted a szépsegedel szebbé az estemet hyori-kacsintot rám-Jó éjt és vigyáz magadra a hazafelé tartó uton

-Neked is jó éjt és te is-mosolyogtam rá majd ellindulva az ellenkező irányba vetem az irányt haza felé.

☾☾☾☾☾☾☾☾

Dalolászva nyitotam ki az üzletemet, a mai napomat semmi nem ronthatja el hisz a tegnap estére vissza gondolva minden problémám helyét a boldogság veszi át. Még mindig olyan álomszerű hogy találkozhatam jonghoval. Annyit kébzelődtem s álmodoztam milyen lehet vele élőben is beszélni. És végre valóra vált, beszélhetem életem nagy szerelmével.
Kitakaritotam először bent aztán a teraszon majd letöröltem az asztalokat is. A friss süteményeket kiraktam a hogy a vevőknek rálátásuk nyíljon az újjonal készitet pékáruimra majd feltöltötem a kávéautomatát és feltöltötem a nagy ital automatát.
Lassan megérkezet soomin is aki mosolyogva üdvözölt engem majd ment átöltözni. A pultot gondosan letöröltem majd belepilantotam a kis füzetembe is hogy ma van-e valami teendőm amit el kellene inteznem mint pl rendelni kell a dobozos kolából vagy kávét ezeket szoktam felírni a füzetembe hogy még véletlenül se felejtsem el. De a mai napra nem várt semmi féle teenedő sem, ezért sóhajtva csuktam össze a füzetem majd tetem a kis fiókba. Soomin készenlétben jöt a pulthoz mosolyogva

-Na mizu csajszi? Valami új ajánlat? -utalt arra hogy van-e valami új süti amit ajánlani tud a vendégeknek.

-A mai specialitást az interneten találtam de elégé nyereségesnek bizonyult ezért a mai ajánlatom az eper mézes sütemény ami krémes és lágy tejszinel van töltve-magyaráztam ő meg figyelmesen halgata és bologatot

-Hm jól hangzik, lehet megkostolok egyet majd-nevetet fel amire elmosolyodtam

-Ha gondolod most gyorsba megkostolhatsz egyet-ajánlotam de ő visszautasitota azal hogy reggel képtelen bármit is enni.

-Hogy megy az egyetem soomin? Tanulsz szorgalmasan?-kérdeztem miközben a süteményeket rendezgetem soomin meg a pulton támaszkodva figyelt

-Megyeget, nem mondom hogy mindent időben megcsinálok de a légyeg hogy potolom amit tudok-válaszolta

-Ennek örülök, az egyetem nem könnyű -kuncogtam

Megszólalt a kis csengő jelezve hogy vendég érkezet, soomin mosolyogva üdvözölte az anyukát és az alig négy éves kislányt aki egy hatalmas mosolyal az arcán nézelődöt amint beléptek és mosolygot az anyára.

-Jó Reggelt!-köszönt illedelmesen soomin-Miben segithetek? Itt fogyasztják vagy elvitelre lesz?-kérdezte mire a nő közölte hogy elvitelre. Ha itt fogyasztják az soomin szakterülete ha elvitelre akkor az az enyém.

-Mit adhatok?-kérdeztem egy kedves mosolyal az arcomon.

-Szeretnénk két francia krémest-mosolygot a nő a kislánya meg édesen mosolyogva huzogata a nő kabátjának az úját hogy ráfigyeljen

-Omma én szeretnék egy olyan epres sütit-mutatot a mai specialitásunkra

-Rendben-mosolygot lányára-Akkor egy olyant is-bologatva csomagoltam be a kikért süteményeket majd adtam oda nekik és miután fizetek mosolyogva távoztak.
A telefonom a pulton rezegni kezdet amire egy mély levegőt véve készültem az újabb sértő kommenteket amik a pékség hónlapjára szokot érkezni de amikor feloldotam tátot szájal néztem a chatfejet amin Jongho profilképe szerepelt. Megnyitotam majd elolvastam a nekem írt üzenetet.

" Van egy szabad napom holnap, a többiek bulizni mennek de én inkább veled szeretnék találkozni. Ráérnél mondjuk holnap dél után? "

Nem hittem volna hogy keresni fog még utana is. De még is felkereset és ez hatalmas boldogság nekem. Ha ezt soomin megtudná instant elájulna és nyagatna hogy hozzak össze egy találkozot neki Seonghwaval.

"Persze, hol találkozunk?"-Írtam neki amire azonal jöt is a válasz

" 13:00-kor a han folyónál?😊?

" Nekem oké "

"Akkor ott hyori😉"

Mosolyogva telt az időm további része a sértő kommentek sem tudtak lelombozni vagy néhány ember lenéző pillantása sem.