Még mindig nem birtam felfogni hogy Yunho hogy szurhata hatba a saját csapat társát és barátját. Ha ez kiderülne oltári nagy balhé lenne a csapaton belül, el kell kerülni ezt a káoszt ezért is nem szóltam semmit se Jonghonak. Nem lennék képes az ártatlan és boldog tekintetébe nézni és elmondani mit művelt Yeji és Yunho a háta mögöt. Azt hittem Yeji szereti jonghot, azt hittem most hogy újra találkoztak boldogak lehetnek de ezek szerint nagyon nagyot tévedtem.

-Aish te lány-ébresztet fel soomin előttem ülve. Ma nem nyitom ki a pékséget ugyan is képtelen lettem volna azok után ami történt. Nem kéne vele törödnöm de sajnos nekem esik rosszul ahogy elkébzelem jongho ősszetört könnyel teli tekintetét ahogy rám mered. Hibásnak érzem magam mert azonal el kelet volna neki mondanom de nem voltam rá képes. Jongho ha megtudja engem fog hibáztatni hogy tudtam róla még sem szóltam neki egy árva szót sem.-Mi bánt? -kérdezte aggodó tekintetel.

-Sajnálom hogy ide rángatalak miközben ma nem nyitotam ki-hajtotam le a fejemet-De nem birom ezt az egészet

-Mit nem birsz? Még mindig kivül állonak érzed magad?-csak felemelve a fejemet sóhajtva egyet elnéztem róla

-Nem, meg bizok benned ezért fogom ezt elmondani neked-szakitotam el a tekintetem a padlotól és vezetem rá

-Kivele-dölt hátra a székébe

-Egyik nap a han folyohoz mentem, mindig megnyugtatot a viz és a kelemes szelő hangja ostoroztam magam amiért nem tudtam itt beliszkedni de nem hitem volna hogy azon az északán jongho lesz aki erőt önt belém és fel segit a mély szakadékból-kitágult szemekel és eltátot szájal nézet rám

-A-Ateez jongho?-dadogta megilletödve amire bolintotam egyet

-Barátok lettünk, a dormjába is meghivot. Egy hónapal ezelőtt este náluk voltam de felbukant a középiskolás szerelme és szinte egész északa levegőnek nézet. Rosszul eset mert nem is kereset azután csak egy hónap után kereset fel. Benyögte hogy ujra össze jöttek de ami a legrosszabb hogy egy sarki a csaj és láttam csókolozni Yunhoval-fejeztem be amit ő csak sokkoltam hallgatot végig

-Miért csak most mondod? Azt mondod bizol bennem de ha tényleg igy lenne elmondtad volna a legelején

-Azt hittem nem tart majd sokáig ez az egész barátosdi dolog jonghoval-hajtotam le a fejem bünbánoan-Kész álomnak mondhatom ezt az egészet. Hiszen jonghonak is van magánélete és azt hittem egy nap el is felejti hogy segitet nekem-vonok válat

-És találkoztál Seonghwaval is? Úristen milyen kamerákon kivül? Mit szeret? Élőben  biztosan még helyesebb-örültem hogy soomin nem haragudot meg rám amiért csak most mondtam el neki a történéseket. Csak felnevetem aranyos énjén aki szerelmesen pislogot állát a tenyerébe ejtve-Szerintem el kéne mondanod jonghonak-váltot át komoly hangsulyra

-Képtelen lennék a szemébe nézni és elmondani, nem hinne nekem és azt hinné csak a boldogsága utjaba akarnék állni

-Beszélned kell Yunhoval, lehet még sem ugy történtek a dolog mint ahogy azt te láttad-fogta meg a kezemet biztatoan-A látszat sokszor csal

-Igazad van-bolintotam határozotan majd felálltam ülő helyemből-Már is felkeresem

-Szerintem erre semmi szükség-pillantot a hátam mögé mire értetlenül nézten a hátam mögé ahol Yunho állt bézból sapkában és szemüvegel a kezében

-Beszélgesetek csak én a raktárba leszek-mosolygot rám -Te viszont oltári nagy bajba vagy-nézet yunhora-Adjátok meg a ribanc telefonszámát és kilogatom a tetőn-Yunho eree nevetve bologatot majd mikor elment soomin sóhajtot egyet-Birom ezt a csajt-nézet abba az irányba ameree ment soomin majd elkomolyodva nézet rám

-Azért jöttél hogy kifogásokal áltas? Ugyanolyan hibás vagy ebben mint Yeji

-Azért jöttem hogy megmagyarázam a dolgokat-szólalt meg határozotan.

-Nem kelenek kifogások Yunho, látam mindent. Menj el-sétáltam volna el melette ha nem fogja meg a karomat ezel megállitva engem

-Nem az én hibám volt Hyori, legalább hallgas meg-kérlelt kétségbeeseten

-Ide jötél magyarázkodni annak a reményében hogy könnyithetsz a büntudaton nem igaz? -mondtam gúnyosan felnevetve

-Kérlek Hyori-könyörgöt a karomat szorongatva, sóhajtva húztam ki a karomat szoritásából majd sétaltam vissza oda ahol pár perce soomin és én beszélgetünk. Leütem soomin helyére Yunho meg elém.

-Halgatlak-fontam kezemet össze az asztalon és felvontam szemöldókömet

-Nem csak az én hibám volt-kezdte lehajtot fejel-Mikor bement a mosdoba utána mentem de nem azért hogy csókolozak vele hanem hogy fel világositsam hogy én nem engedem neki hogy jonghot rosszba vigye és hogy ha kikezd egy idolal akkor szeretetből tegye és ne pénzért-sóhajtva tartot egy kis szünetet de mielőtt folytathata volna közbe szóltam

-Miből gondolod hogy csak a pénzért van jonghoval?-vontam fel a szemöldóköm

-Valamelyik nap halodtam veszekesni őket, Yeji követelte hogy adja oda neki a bankártyáját mert neki nincs pénze-eltátotam a számat majd hitetlenül felsóhajtotam

-Lekapot engem és pont akkor nyitotál be, ha jobban figyeltél volna észre veheted volna hogy nem viszonoztam

-Semmi baj Yunho én reagáltam túl-fogtam meg a kezét elmosolyodva

-Nem tudom mi tévő legyek, jonghon kivül mindenki tud erről de nem tesznek semmit. Nem tudom tétlenül nézni amint Yeji kihasználja jongho ártatlamságát és a jó szivüségét

-Segitsek akkor? Csak egy telefonba kerül és a lótyó más országba kötlózik-jöt be Soomin

-Én mondom hogy birom ezt a csajt-mosolygot rám, soomin is elmosolyodot-Sajnos nem tudom a telefonszámát mivel félek rontaná a telefonom memoriáját -tetete szomorúságor ezel kicsalva belőlümk egx nagy nevetést

-Kár-bityesztete le ajkait soomin-Majd ha össze futok vele adjátok át kedves üdvözletemet-ropogtata újait mire újra felnevetünk mind ketten.