"-𝐴𝑖𝑠ℎ-𝑇𝑢𝑟𝑡𝑎𝑚 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑎𝑚𝑏𝑎 𝑖𝑑𝑒𝑔𝑒𝑠𝑒𝑛-𝐴𝑛𝑛𝑦𝑖𝑟𝑎 𝑐𝑠𝑢𝑛𝑦𝑎 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘  𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑠 𝑘𝑒𝑙𝑙𝑒𝑛𝑒 𝑐𝑠𝑜𝑑𝑎𝑙𝑘𝑜𝑧𝑛𝑜𝑚 𝑎𝑧 𝑖𝑡𝑡𝑒𝑛𝑖 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑢𝑡𝑎𝑙𝑘𝑜𝑧𝑎𝑠𝑎𝑏𝑎𝑛

-𝑆𝑧𝑒𝑟𝑖𝑛𝑡𝑒𝑚 𝑚𝑒𝑔 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑐𝑠𝑢𝑛𝑦𝑎-ℎ𝑎𝑙𝑎𝑑𝑠𝑧𝑜𝑑𝑜𝑡 𝑒𝑔𝑦 𝑖𝑑𝑒𝑔𝑒𝑛 ℎ𝑎𝑛𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑜𝑔𝑢𝑙 "

Az illető fekete maszkot és bézból sapkát viselt, a hangja viszont rettentően ismerős volt nekem de mivel a koreaiaknál meg eshet hogy valakinek hasonló a hangja a másikéhoz ezért nem tulajdonitotam neki sok figyelmet. Figyelemel kisértem amint fogja magát és leül mellém majd rámvezeti csodálatosan szép mogyoró barna szemeit amik csak ugy csillogtak a hol fénye miatt.

-Én tényleg nem értem miért tartod magad csúnyának de csak hogy tud nem vagy az-mondta és a hangján lehet hallani hogy mosolyog

-Te nem értheted-sóhajtotam elszakitva a tekintetem róla és a han folyónak szentelve figyelmemet-Kivül állonak érzem magam, a szépség szó meg messze áll tőlem kedves idegen

-Ne érezd magad annak, az emberek mondanak dolgokat de lehet féltékenységből vagy irigységből teszik a lényeg hogy ne ved a szívedre mert tapasztaladból mondom nem tesz jót neked csak tönkre tesz.-mondta kétkezével megtámaszkodva a háta mögöt-Attol meg mert nem vagy ide valósi az sem baj, hisz nagy megtiszteltetés hogy pont koreába telepedtél le, a mi országunk is barátságos csak meg kell találni a megfelelő embereket akikel megoszthatod a szereteted

-Te olyan könnyen beszélsz-sóhajtotam lehajtva a fejem-Nem neked kell végig halgatnod napi szinten az utálkozó szavakat és az undoritó kommenteket

-Miért csinálják? Kell valami oknak lennie-pillantot rám

-Minden akkor kezdődöt amikor az én kis pékségem hírnévhez jutot-kezdtem-De nem is értem miért mondom el ezeket egy vad idegen fiúnak, akit még csak nem is ismerek

-Néha jobb kiadni magadból a dolgokat-vonta meg válait-Szeretek az embereknek segiteni és elhalmozni a szeretetemel

-Ez aranyos-mosolyodtam el

-Láttod a mosolygás sokal jobban áll neked, gyönyörű a mosolyod-bókolt amire zavaromban lehajtotam a fejem pironkodva

-Köszönöm-köszöntem meg-De még csak a neved sem tudom

-Megbizható lánynak tünsz ezért elárulom ki vagyok-mondta majd lassan levete a bézból sapkáját igy szemszögembe került vörös haja. Levete a maszkot is nekem meg sírni let volna kedvem. Egy ilyen szomorú napon még is történhet velem jó is hisz ez jongho, úristen Choi Jongho itt ül meletten és az illata bodítoan férfias.
Igy élőben még helyesebb.Te jó ég álmodok?

-Most ez egy álom vagy a valóság?-kaptam a kezeim kikerekedet szemekel a szám elé amire ő felkuncogot édesen

-Nem álmodsz tényleg én vagyok az-nevetet tovább

-Ez elképesztő itt ül előttem az egyik kedvenc bandám maknaeje-hitetlenkedtem

-Oh tényleg?-hagyta abba a nevetést majd kivancsian tekintet rám-Ki a biasod?-let izgatót

-Hát....-most nyögjem be neki hogy Ő az? Nem szép dolog hazudni ezért mivel volt olyan kedves hogy rám áldozta az idejét az igazat fogok neki mondani-Te-nevetem fel a hajamba túrva

-Eskü nem hittem volna-razta meg a fejét-Azt hittem san

-Pedig te vagy a biasom-mosolyogtam rá amit viszonzot. A mosolyoja miatt félperc alatt képes lennék elolvadni. A nevetése meg zene füleimnek mint egy kellemes dalam amit szívesen hallgatnék egy életen át.

Felállt leporolva a fekete bör nadrágját majd kezét nyújtota nekem amit elfogdja álltam én is fel. Kezeiben elveszet az én piciny kezecském. A kezem égni kezdet érintése miatt. Szinte már lángolt a testem. Nem tudom miért reagál a testem ilyen intenziven.

-Nem iszunk meg valamit?-kérdezte miútán felálltam. A kezemet még mindig fogta ezért a kezeinkre néztem ő is rá nézet majd köhintve engedte el a kezemet.

-Ugy érted ketten?-értetlenkedtem amire felnevetet

-Hát persze, kivel másal? Talán a han folyóval igyak meg valamit?-viccelődöt amit nem bírtam ki hogy ne nevesek fel

-Nem tudom, nem akarom az idődet rabolni-mondtam elhúzva a szám

-Ha rabolnád szerinted még itt lennék?-fonta melkhasa előtt a kezeit amire igazat kellet neki adnom

-Jó ebben is igazad van-bologatam-Akkor menjünk-mosolyogtam rá kedvesen-Bár nem hiszem hogy ilyen későn nyitva lenne valami-motyogtam melette sétálva miközben vissza vete maskaráit hogy ne ismerjék fel

-Igazad van-simitot tarkojára-Akkor mi lenne ha meginnánk egy forró csokit?

-Nekem az is jó

Csendesen balagtunk egymás melett, néha néha kezeink összeértek ami miatt egyből egymásra néztünk majd köhintve kértünk bocsánatot a másiktól. Zavarban voltam az nem kifejezés. Hisz ki ne lenne az biasa közelében zavarban? Az sem könnyitet rajta hogy éreztem mennyei illatát ami egy perc alatt elvete az eszem.
Tudtam merre megyünk hisz ez szöul legromantikusabb része. Árusok árulják a szívecskés és ehez hasonló romantikus mintájú sütiket és tárgyakat. A fények is egyfajta filmbeli romantikus hatást kellt. Viszont itt árulják a legjobb forró csokikat.
Amint megtaláltuk a megfelelő árust kértünk egy-egy forró csokit, persze udvariasan kifizete helyettem is, pedig elleneztem ezért kétpercig vitatkoztunk azon hogy engedjem hogy ő fizese az italomat, nem szívesen de belementem. Nem akartam szegeny árust feltartani a vitatkozásunkal.
Italainkal a kezünkben elsétáltunk az egyik padhoz amerre senki nem jár majd helyet foglaltunk egymás melett.

-Nem is kérdeztem mi a neved?-fordult felém egyik kezében tartva a forró csokiját

-Bong Hyori-mondtam meg neki a nevem amit ismételgetve bologatot

-Szép neved van, illik a szépségedhez-bókolt belekortyolva az italába

-Na ne szórakozz velem -kérleltem mosolyogva amire felnevetet

-Nem szórakozok se nem viccelődök veled, csak a tényeket mondom ki-mondta kicsit közelebb hajolva az arcomhoz ezel nyomatékositva szavait