DOMINIK

Alig aludtam egész éjjel és az sem segített rajtam, hogy az ébresztőmet viszont már elaludtam, így Bendi csörtetett át a másik szobából és keltett fel az ő módszereivel, ami nem volt túl kellemes. Hozzám vágta az egyik díszpárnát, ezenkívül lerángatta rólam a takarót is. Remek barát.

Eszem faszom megáll, hogy Bendi hisztisebb, mint egy lány ma is. Még mindig eléggé pipa rám a tegnapi dolog miatt. Szerinte nagyon nem pálya, hogy Carolina után valaki mással voltam, ami tulajdonképpen igaz tekintve, hogy picsogtam egy sort neki, miután Rossi lánya kidobott.

-Egész nap így fogsz viselkedni? - nézek barátomra reggeli közben, amiért kapok egy rosszalló pillantást. Tényleg be kellene fejeznem az arcoskodást.

-Ha Carolina megtudja, mit csináltál, kiskanállal fog kiherélni. Ugye tudod? - néz rám rezzenéstelen arccal, miközben pirítósába harap.

Az általam imádott nő nevének hallatán mellkasom elszorul és, ha lehetne szeretném visszacsinálni a tegnapot és kihagyni a recepciós csajt. Még csak nem is volt jó...

-Csak úgy emlékeztetnélek, hogy amikor Carolina után kajtattam rohadtul te voltál, aki azt mondta, hogy inkább  varrjam le valamelyik recepciós csajt! - nézek rá kissé vádlóan, amiért megforgatja szemeit.

-Carolina helyett! Nem utána te buzi! - vágja hozzám mérgesen, mielőtt mellénk ülne Szalai és Willi is.

-Mi ez a borús hangulat gyerekek? - kérdezi Ádám szórakozottan, mire csak megforgatom a szemem.

-Semmi csak Doma szarul aludt - kamuzik Bendi, amit a többiek tökre elhittek. Tényleg számíthatok rá még ilyenkor is.

-Bendi meg bal lábbal kelt. Ma is - szúrom oda és inkább reggelimnek szentelem figyelmemet.

-Na és mi van Carolinával Doma? - vigyorog rám Szalai, amiért csak elengedek egy kisebb sóhajt és próbálom nem mutatni, milyen érzéseim vannak most vele kapcsolatban. Helyette lazán vállat vonok.

-Mi lenne? Pipa - mondom ki tökre egyszerűen, ami engem is meglep és egyben el is szomorít. Egyrészt mert tényleg csak egy pipa lenne?! Másrészt pedig azért, mert nagyképűen viselkedek és ezt nem akartam.

-Azt hittem fel is akarod szedni a csajt - lepődik meg Ádám a kijelentésemen, szemem sarkából pedig látom, hogy Bendi rosszallóan csóválja a fejét.

-Rájött, hogy Carolinanak nincs igénye kapcsolatra - válaszol helyettem Bendi és már hozzá is vágnék valami bántót, de Ádám újra közbe szól.

-Akkor csak párszor megdöntötted és kész? - húzza fel szemöldökét rám pillantva.

-Ja - bólintok vállat vonva és nem tervezek többet hozzátenni a témához.

A reggelinél Carolina nem csatlakozik a csapathoz és később sem látom, valószínűleg nem akar velem találkozni. Jobban belegondolva én sem szeretnék most összefutni vele. Nem akarok saját magamnak rosszat okozni. Pedig meghaltam érte. Viszont annyira fájt a tudat, hogy tényleg csak kihasznált. Mellkasomra óriási fájdalom nehezedett erre gondolva.

A délelőtti edzésen ismét nem azt a formámat hoztam, amit szerettem volna, ezért mérges is voltam magamra. Ez főleg akkor ütközött ki, amikor Rossi lánya megjelent a pálya szélén szokásos kis mappájával a kezében az apja mellett. Tekintetemet vonzotta egész lénye, pedig nem viselt semmi extra ruhát. Rajta is a válogatott szettje volt, mint a többi stábtagon is.

Tekintetemet azonnal elkaptam, amint találkozott Carolina gyönyörű szemeivel, hiszen ez még nagyobb fájdalmat hasított belém. Szembe nézni azzal a nővel, akibe őrültem beleszerettem és aki egyben a földig alázott.

Bendi hamar ott hagyott az edzés végén, mert állítólag a barátnőjével akar beszélni, mert kicsit fasírtban vannak amiért a haverom nem tud vele elmenni az egyik film premierjére az edzések miatt. Aki ezt nem érti meg az megérdemli.

Magam elé bámulva sétàlok befelé én is a többiek után, azt viszont egyből kiszúrom, hogy Carolina engem figyel és valószínűleg rám vár a pálya szélén mappáját mellkasához szorítva. Remélem nem akar valami szar dumával megállítani és csevegni velem, mert ahhoz most nagyon nincs hangulatom és kedvem se.

Próbálok a legkevésbé sem rá nézni, ez viszont meghiúsul, amikor közel érek hozzá. Kedves mosollyal pillant rám, amitől egy pillanatra meg is szédülök, azonban nem viszonzom. Ez látszólag elég rosszul érinti, ennek ellenére szólásra nyitja ajkait, amiket legszívesebben most is birtokba vettem volna.

-Most nem maradsz gyakorolni még? - kérdezi finoman, ugyanakkor érzem rajta, hogy elég kétségbeesetten próbálja elérni, hogy megálljak és még picit elém is lép, ezáltal megtorpanok.

Tekintetemet gyorsan végigfuttatom arcán, amin megannyi érzelem mutatkozott meg. Kicsit sajnáltam, hogy most nem vagyok kedves vele, de úgy gondolom nem is elvárható, hiszen ő tiport a lelkembe, nem én tartozok bocsánatkéréssel.

Mit vàrt tőlem? Hogy majd bocsánatot kérek, amiért beleszerettem?! Azért ennyire nem leszek szánalmas. Bàr annak éreztem magamat, amiért tényleg elhittem, hogy nem csak a szex miatt van velem. A medencézős alkalom után pedig biztos is voltam ebben. Hát... tévedtem.

-Nem - nézek rá rezzenéstelen arccal és válaszomat minden érzelem nélkül vágom hozzá, ami szemmel láthatólag meglepi és elszomorítja. Nyilván nem azért, mert most nem maradok gyakorolni külön, hanem azért, mert nem valami kedvesen válaszoltam neki. Egy egészen kis ideig bűntudatot érzek is emiatt, majd erőt veszek magamon és egész egyszerűen kikerülöm a lányt, aki ezúttal nem tud maradásra bírni.

Sietősen szedem lábaimat az öltöző felé attól tartva, hogy Carolina utánam jön, de ez nem történik meg. Ez az egész elég elcseszett.

-Na mi van, már nem sietsz? - kérdezem szórakozottan Benditől, aki elég komótosan öltözködik le és sétál felém, hogy a zuhanyzóba mehessen.

-Nem, Virgi lemondta a beszélgetést... Valami fontos dolga van - forgatja szemeit és egy kicsit meg is sajnálom szegény srácot, amiért így kikosarazta a barátnője.

-Ha szeretnéd depizek veled ebéd után és nézhetünk valami fos filmet - ajánlom fel neki rögtön, mire csak tétován bólint. - Úgy érzem közted és a dilinyós barátnőd között én vagyok az oázis. - jegyzem meg viccesen, mire csak kínosan elmosolyodik. Próbálom kicsit jobb kedvre deríteni, de ez jelenleg elég nehéz. Nagyon bele van bolondulva a csajba, mint én Carolinába.

-Kössz - süti le szemeit és inkább bemegy a zuhanyzókhoz, én pedig a cuccomhoz sétálok és levetkőzök, hogy én is követhessem a többiek példáját.

Egy frissítő zuhany után valamivel jobb hangulatban sétáltam az ebédlő felé, de az aulában megpillantottam Schönt, Szalait meg Willit, így Bendivel szó nélkül csatlakoztunk hozzájuk.

-Ohh itt van Telki csajozógépe - neveti el magát Willi, amint észrevesz minket, mire csak elnevetem magam szemeimet forgatva. Annyira lökött.

-Tényleg Doma igaz, hogy lefeküdtél Carolinával utána meg megdugtad azt a szőke recepciós csajt is? Most akkor ki a befutó? - kérdezi Szabi, akinek fülig ér a vigyora, annyira szeretné hallani a sztorit.

Nem is kellett több, elég nagy magabiztossággal kezdtem bele a mesélésbe.

-Jajj, ez csak egy kis szórakozás volt. - mondom lazán, mire látom, hogy Bendinek összeugranak a szemöldökei, de nem igazán törődöm vele.

-Carolina nem volt jó, hogy egy másik csajt is levarrtál? - pillant rám Szalai.

-Doma... - Bendi kínosan sziszeg nekem és remélem nem akar beégetni, és elmondani, hogy ez nem így történt.

-Áh, Carolina nem hozzám való. - rántok vállat nagy mellénnyel. - A szöszi meg nagyon is benne volt a dologban, szóval miért hagytam volna ki. - tárom szét kezeimet nevetve, és furcsa módon Bendi ledermedve figyel elnézve vállam felett, így kíváncsian fordulok meg, mert Willi is lesüti szemeit. - Ti mit... - amilyen gyorsan fordulok meg, olyan gyorsan szeretnék elsüllyedni szégyenemben. Carolina könnybe lábadt szemekkel néz rám és a megvetés és gyűlölet tisztán érzékelhető szemeiből. Bassza meg. Ekkor jövök rá, hogy mivel Willi miatt angolul beszélgettünk értett mindent és totál úgy néz ki, azt is hallotta, amint őt minősítettem és tudomására jutott, hogy valóban meghúztam a recepciós csajt, miután ő veszekedett vele.

-Nálad nagyobb seggfejjel még sosem volt dolgom. Te tényleg megérdemled, hogy recepciós csajokat dughass, mert az én ágyamba nem imádkozod vissza magadat! - vágja hozzám kíméletlenül, amiért hirtelen teljesen lefagyok és megszólalni sem merek.

-Carolina... - lépek elé sietősen, amint kimondja a szavakat, de a pofon, amit kioszt nekem és arcomon csattan megakadályoz abban, hogy bármit is tegyek.

Carolina sarkon fordulva siet a lépcső felé, mert a lift foglalt. Amint felfogom, hogy mi történt egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam és azonnal utána indulok, nem érdekelve, hogy mit gondolnak a csapattársaim és az sem, hogy már ezelőtt egy órával is éhes voltam és ebédelni akartam menni. Hallottam, hogy Bendi utánam jön és kiabál nekem valamit, hogy várjam meg, de nem álltam meg, amilyen gyorsan csak tudtam, futottam álmaim nője után, akinél valószínűleg most vágtam el magam teljesen és nem is értem, miért zavar ez ennyire, mert ő dobott ki.

-Carolina! - kiabálok utána a folyosóra érve, de nem úgy néz ki, mint aki meg akarna várni és meg akarná hallgatni a kis védőbeszédemet. - Várj már egy kicsit, megmagyarázom!

Carolina a szoba kártyával kezében áll meg ajtaja előtt és próbálna bejutni, de sport emberként gyerek játék volt utolérnem és elkapni karját. Ekkor látom arcán csak igazán, mennyire megbántottam, hiszem arcán patakokban folytak könnyei és emiatt a szavam is elakadt.

-Menj vissza a kis barátaidhoz és mondd el, hányszor dugtál velem. Nyugodtan mondd el azt is, hogy végig játszottam veled, már úgyis egy rohadt kurvának tartanak ezek után! - vágja hozzám keményen, amitől elszorul a mellkasom. Szeretnék valamivel védekezni, de nem tudok...

-Carolina figyelj... - próbálom lenyugtatni, de nem igazán enged bármit is mondani.

-Tűnj el! - leheli és tudom, hogy nem akar előttem keservesen sírni és csak szeretne már bezárkózni a szobájába, hogy egyedül lehessen.

-Mégis mi a szart vártál egyébként? Hogy majd sírni fogok miattad a csapattársaimnak?! - kelek ki egy picit magamból, amit nagyon nem kellett volna. Ezzel csak még jobban rontok a helyzeten.

-Őszintén? Bármit, csak azt nem, hogy ekkora gyökér leszel majd! - vágja rá csípőből, ami szíven üt. Gyökérnek nevezett és tényleg az vagyok.

-Én vagyok gyökér?! - lépek közelebb mérgesen. - Tudod, Bendi barátnője négy évvel idősebb nála és szerintem csak kihasználja, de nem érdekli, mert szerelmes. És én pont ugyanebbe a hibába estem, mert te is idősebb vagy nálam és hiába figyelmeztetett a haverom, nem hittem, hogy ugyanezt fogod te is tenni velem! Ugyanolyan szánalmas vagyok, mint Bendi! - vágom hozzá, amiért kapok még egy csattanós pofont, ezek után pedig Carolina feltépi az ajtót, belép rajta, majd teljes erőből bevágja maga után.

Francba! Ezt nem így terveztem...

Idegesen túrok hajamba és átkozom magam, amiért tényleg nekem állt feljebb és ezek után vitatkozni mertem Carolinával.

-Tudod... - hallom magam mellől Bendi hangját, így oda kapom fejemet és csak remélem, hogy nem hallotta, amit róla mondtam. - Te megérdemled a nyomorodat. Egy igazi büdös bunkó vagy! - néz rám szomorúan, majd elsétál előttem a szobánk felé. Hallotta...

Még csak dél múlt, de sikeresen megbántottam mindkét személyt, akik valamiért fontosak voltak nekem. Nem értettem, hogy sodródhattam idáig, de ezt sürgősen helyre kell hoznom.

Főleg Bendivel. Ő a legjobb barátom, nem akarom, hogy haragudjon rám.

-Bendi, haver... - lépek be szobája ajtaján, mire felnéz rám az ágyában fekve telefonja mögül. - Amit Carolinának mondtam rólad meg Virgiről... - sóhajtom gondterhelten, mert ezt muszáj jóvá tennem. - Nem úgy értettem.

-Hagyd ezt Doma - int le egész egyszerűen. - Tudom, hogy hülyének tartasz, amiért vele vagyok együtt. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogok vele megöregedni, de jelen pillanatban sokkal biztonságosabb a szexuális életem, mint a tiéd és nem akarok olyanba keveredni, mint most te. - ül fel az ágyon, mire csak kínosan megrázom a fejemet. - Nézd, tudom, hogy csak védekeztél Carolina előtt, de nem kell minden áron bebizonyítani, hogy te vagy a jó. Főleg nem úgy, hogy a barátaidat alázod meg!

-Ne haragudj, én csak... - tárom szét kezeimet tanácstalanul. - Nem akartalak megbántani, sose tennék ilyet. Nem tudom, mi ütött belém...

-Nem tesz jót neked ez az egész cirkusz, de Carolinától is bocsánatot kell kérned. Az egy dolog, hogy én elnézem neked, de ő nem fogja. Ha az apja megtudja ezt az egészet, az unokáid se fognak a válogatottság közelébe kerülni. - közli velem egyszerűen és valahogy ezzel tisztában voltam és most már féltem is, hogy Carolina beszélni fog Rossival.

Tehetetlenül ültem le Bendi ágyára és engedtem el egy újabb gondterhelt sóhajt. Bendi tényleg jó barát. Azt hittem jobban ki fog akadni.

-Nyakig ülök a szarban, igaz? - nézek rá fintorogva, mire csak bólint.

-Nem is az a baj. Hanem, hogy lötyögtetik - jegyzi meg, amin végül tehetetlenül elnevetem magamat.

Az ebédet skippelem, inkább megkérem Bendit, hogy hozzon fel nekem valami kaját, mert nem akarok ezek után mindenki elé kerülni. Mostanra biztos a fél csapat tudott a Carolinás incidensről és csak idő kérdése, hogy eljusson az infó Rossihoz.

Telefonomat elővéve kezdek üzenetet írni Carolinának, pedig biztos, hogy a háta közepére sem kíván most.

szoboszlaidominik  Annyira sajnálom a délutánit... Nem akartam, hogy megtudd. Szörnyen érzem magamat 😞 Tudnánk négyszemközt beszélni?

Válasz azonban nem érkezik és őszintén nem is reméltem, hogy majd azonnal nekiáll velem chatelni. Bendi szerint most biztos a barátnőivel szid engem és hatféleképpen végeznek velem gondolatban. Ettől kicsit megborzongok és kelletlenül nyögök fel az ágyamon végig dőlve.

Annyira várom már, hogy felnőjek és ne csináljak ilyen hülyeségeket. Hiba volt kikezdenem Rossi lányával.

CAROLINA

Őszintén nem tudom, mit vártam Dominik Szoboszlaitól. Ma bebizonyította, hogy tényleg egy kisfiú. A legrosszabb, hogy ezt akkor tette, amikor újra erőt vettem magamon a délutáni bunkózása után és beszélni szerettem volna vele. El akartam neki mondani, hogy mennyire sajnálom, amiket mondtam neki és, hogy igaza van, hazudtam neki az érzéseimmel kapcsolatban.

Sietősen vágtam be magam mögött az ajtót és zártam kulcsra, ezzel egyidőben az ágyam felé vettem az irányt és bedőltem, majd kitört belőlem a sírás. Szörnyű, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. Nagyon nincs rendben velem valami...

Az ebédemet apa hozta fel, aki próbált vigasztalni és ő még mindig azt hitte, hogy Andres miatt vagyok rossz passzban. Annyira gáz. Pedig neki szívesen meséltem mindig a dolgaimról, de úgy érzem, ezt most nem tehetem. Bármennyire is haragszom Szoboszlaira, nem játszhatok a válogatottságával.

Kelletlenül nyitottam meg az üzenetet a focistától és azzal a lendülettel ki is léptem a beszélgetésből, mert erre nem igazán terveztem válaszolni. Ő sokkal keményebben bántott engem. Ráadásul mindenki előtt.

Egész nap csak szenvedtem és nem tudtam, mit kezdeni magammal. Szükségem lett volna valakire, akivel személyesen tudok beszélgetni és nem csak a barátnőimmel a neten. Ők eléggé kiakadtak a Szoboszlais témán és eléggé szidták is, én azonban annál rosszabbul éreztem magam, mint hogy beálljak a sorba hozzájuk és elég obszcén szavakkal illessem a focistát.

Másnap reggelre pedig megjön, így tájékoztatom is apát, hogy ne számítson rám a mai edzésen. Igazából ez az indok kapóra is jött és ebben a kissé borongós, esős időben jól is esett a lelkemnek bekuckózni. Egész nap pizsiben lenni és az ágyban nassolni, nézve a kedvenc sorozatomat. Azt viszont utáltam, amikor megvolt. Mindig rettegtem, hogy összevérezem valamimet. Éreztem, hogy ideggyenge vagyok és nem akarok senkivel kommunikálni. Dominik Szoboszlai üzeneteit is skippeltem, egyre sem válaszoltam. Helyette lenémítottam a telefonomat.

Nem voltam abban az állapotban, hogy beszéljek vele, pedig nagyon is akartam. Ezt is valószínűleg a bevett fájdalomcsillapító válthatta ki belőlem, mert haragudnom kellene rá. A vacsorám felét meghagytam, pedig alig ettem normális kaját egész nap. Az összes édességem elfogyott, de mivel a cukorszintem már az egekben volt, így még jobban kívántam. Boltba menni nem volt se erőm, se kedvem, ezért maradt a hotel szobában való szenvedés. Szinte ki sem mozdultam, helyette kétszer is vettem forró fürdőt és remélem, hogy az összes meleg vizet elfürödtem és Szoboszlai kénytelen hideg vízben zuhanyozni.

Teljesen kiment a fejemből a felkészülési mérkőzés, amit apa juttatott eszembe.

Semmi extra nem volt rajtam, én is a válogatott melegítő szettjében virítottam apa és a stábtagok mellett a kispadon, bár nem sok kedvem volt ehhez. Már így is két fájdalomcsillapító volt bennem és semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy aludhassak.

-Bemegyek, rendbe kapom őket! - szól oda hozzám apa, és észre sem vettem, hogy lefújták az első félidőt. Látszólag mindenki ideges, mert gól még nem született egyik fél részéről sem. Csak egy bólintásra futotta tőlem.

Telefonomat kezembe véve írtam anyának egy üzenetet és tudattam vele, hogy továbbra is csak szenvedek. Hülye menstruáció.

A második félidőben lőttünk egy gólt, de apám nem igazán volt megelégedve a teljesítményükkel, főleg Szoboszlaiéval... Látszott rajta, hogy próbálja odatenni magát, de fejben rohadtul nem ott volt. Egy egészen kicsit meg is sajnáltam, de tekintve, hogy milyen mértékben bántott meg, ez a sajnálat pillanatok alatt elszállt.

Nem lepődtem meg, amikor végre lecserélte apa, és szomorúan sétált le. Ahogy közelebb ért, látszottak rajta az izzadságcseppek, majd találkozott tekintetünk és ezzel megint csak meggyengültem. Szerettem volna csak felpattanni és szorosan megölelni. Annyira gáz vagyok.

Láttam Szoboszlain, hogy legszívesebben ő is idejönne hozzám beszélgetni, de nem tette. Talán elijesztettem a fancsali arcommal, amit azért vágtam, mert rohadtul fájtam. Helyette egy széket kihagyva vágódott le mellém, majd vette magára a melegítő felsőjét, nehogy megfázzon. Tisztán láttam szemem sarkából, hogy felém fordul, így elárulva magamat néztem rá egy pillanatra. Ajkait szólásra nyitotta, ezzel egyetemben szívverésem felgyorsult.

-Nem fázol? - kérdezi halkan és felém nyújtja a kabátomat, ami eddig azon a széken pihent, ahová ő leült. Kicsit másabb kérdést vártam, de őszintén nem számítottam arra, hogy majd kettőnkről akar éppen itt csevegni.

-Nem. - lehelem, ennek ellenére elveszem tőle a  fekete kabátot és a hátamra teszem. Egy igazi bipoláris picsának érzem magamat. Annyira idegesít a focista jelenléte, ugyanakkor legszívesebben a nyakába ugranék.

Még négy perc hosszabbítás. Még pár perc és visszamehetek a szobámba aludni. Ennek ellenére szükségem volt egy görcsoldóra, amit remegő kezekkel bontottam ki és dobtam a számba, és vettem elő vizes palackomat. A bíró lefújta a meccset és ez azt jelentette, végre szabadulhatok Dominik Szoboszlai mellől, aki egyfolytában figyelt. Láttam rajta, hogy ideges és kellemetlenül érzi magát.

-Valami baj van? - kapja el kezemet, amint felállok a helyemről és végre legurítom a gyógyszeremet. Senki sem figyel ránk, mégsem akarom, hogy továbbra is hozzám érjen.

-Nincs! - suttogom magam elé és hanghordozásomból biztosan érzi, hogy szomorú vagyok. Végül elhúzódok tőle és befelé veszem az irányt.

Nem várok meg senkit, a stadion előtt álló egyik taxist leintem és visszavitetem magamat Telkibe és végre tudok kártyával fizetni.

Már éjfél is elmúlik, mikor a hangok alapján hallom, hogy a válogatott és minden bizonnyal a stáb is visszaérkezik. A mai harmadik zuhanyon is túl esve hálóruhában és köntösben tébláboltam a szobában és hajtogattam össze ruháimat.

Már épp be akartam dőlni az ágyba, amikor halk kopogtatás ütötte meg a fülemet, ami az ajtóm felől jött. Ki a franc az ilyen későn?!

Kissé fáradt sóhajjal sétáltam az ajtóhoz és nyitottam ki, ahol Szoboszlaival találtam szemben magam. Elég meggyötört volt arca és biztos azt gondolta, mindjárt rácsapom az ajtót. Ehhez azonban nem volt semmi erőm.

-Tudom, hogy nagyon késő van és ne haragudj! - kezdi sietősen, én viszont csak kábán pislogok rá. Lehet, hogy nem kellett volna az a harmadik gyógyszer is. - Annyira sajnálom, ami történt köztünk, eszem ágában nem volt megbántani téged! Gyökér voltam és nagyon gyerekes, amiért rossznak állítottalak be a srácok előtt, nagyon nem volt szép tőlem... - sóhajt mélyet, én pedig inkább félbe szakítom.

-Nem jössz be? - kérdezem odébb állva az ajtóból, mire meglepetten, de bentebb sétál, így be tudom csukni az ajtót magunk mögött.

-Komolyan gondoltam azt, amit mondtam neked aznap reggel. Nagy lépés volt tőlem, hogy vettem a bátorságot és bevallottam neked az érzéseimet. Szerettem volna, ha tényleg férfiként tekintesz rám. Nem vagyok hozzászokva az elutasításhoz, ezért nem tudtam normálisan kezelni ezt és butaságot csináltam, tudom... - vesz újra levegőt, én viszont csak arra tudok figyelni, hogy milyen jó az illata és milyen piszok helyes. Kezeimet köntösöm zsebébe süllyesztve hallgatom őt tovább. - Ezzel persze nem szeretnélek zsarolni meg semmi ilyen, csak... nem akarom, hogy ez legyen közöttünk. Borzasztó volt téged sírni látni és tudom, hogy azt én okoztam és szeretnék bocsánatot kérni érte.

Tudom, hogy most már reagálnom kell valamit erre az egészre, ezért elengedek egy kisebb sóhajt. Nagyon nem vagyok kommunikatív állapotban, de azért megemberelem magamat.

-Tudod... - nyelek nagyot - Azért fájt annyira ez az egész, mert elkezdtem rád tényleg férfiként tekinteni - pillantok fel szemeibe, amiből teljes döbbenetet olvasok ki és nem csodálkozom ezen. - De én most befekszem az ágyamba, ha nem bánod. Nyugodtan folytasd, ha szeretnél még valamit mondani. - teszem hozzá kicsit könnyedebben, majd az ágyamhoz sétálok, ahová bizonytalanul követ.

-Ehm, minden rendben? - kérdezi tőlem furán, amikor csak úgy elhasalok az ágyamon.

-Kurvára megjött és kurvára szenvedek - nyögöm neki kelletlenül, majd pár másodperc múlva érzem, hogy besüpped mellettem az ágy és oda pillantva látom, hogy a focista foglalt helyet mellettem.

-Sajnálom... - motyogja esetlenül, amin el tudnám nevetni magamat. Andres utálta, amikor megvolt nekem, mert olyankor hisztiztem és zabáltam, ő pedig inkább lelépett otthonról a szüleihez. - És... van mindened? Szívesen elmegyek venni neked betétet vagy tampont. Nem tudom, mit használsz... - mondja nekem zavartan, és hirtelen annyira cukinak tartom.

-A betétet húzd a fejedre, a tampont meg dugd fel magadnak! - vágom rá csípőből, amiért csak furán pislog rám, majd nevetve megrázza fejét. - Na mi lesz, ide fekszel mellém vagy visszamész a kis baridhoz? - kérdezem tőle felmászva az ágyamra teljesen és köntösömet lerángatva magamról bújok a takaró alá.

-Lekapcsolom a villanyt - küld felém egy bizonytalan mosolyt és tényleg visszamegy lekapcsolni a villanyt, majd leveszi magáról melegítő felsőjét és kibújik cipőiből. Tétován, de végül befekszik mellém.

Csendben figyelem őt, ahogy helyezkedik és zavar, hogy olyan messze van tőlem. Látom rajta, hogy zavarban van és nem tudja, mit kellene tennie. Pedig elég egyszerű a titok nyitja.

-Na mi van, már meg sem fogsz ölelni csak lapítasz a takaró alatt? - kérdezem egyik szemöldökömet provokatívan felhúzva.

Halványan elmosolyodik és végre közelebb húzódik hozzám, majd egyik karjával átöleli derekamat, amibe bele is borzongok. Annyira kellemes tusfürdőjének illata. Mélyet szippantok illatából és remélem nem undorodik tőlem amiért megvan...

-Annyira jó, hogy most itt vagy - motyogom neki egy kis csendet követően. - Ezt meg tudnám szokni. - csúszik ki a számon és már késő lenne szabadkozni.

-Ez most így nekem is nagyon tetszik - nyom egy puszit hajamba, majd fejem búbját és hátamat kezdi simogatni, ami iszonyat jól esik és nagyobb hatása van, mint a gyógyszereimnek.

-Hazudtam neked, amikor azt mondtam, hogy nem tudom viszonozni az érzéseidet - szólalok meg megint, mert zavar ez a nagy csend. - Csak megijedtem ettől az egésztől. Nem akartalak bántani, de azt hittem az lesz a legokosabb megoldás. - vallom be neki végül, amit igazán megérdemelt.

-Köszönöm, hogy őszinte vagy velem és elmondtad most ezt - reagál kedvesen, majd óvatosan állam alá nyúl. - Szeretnél még beszélni kettőnkről?

-Adj nekem egy kis időt. Túl sok minden történt... - válaszolok végül, ő pedig bólint.

Szeretnék vele lenni, de mentálisan nem érzem késznek erre magamat. Örülök, hogy nem firtatja tovább a témát és csak élvezhetem, hogy itt van velem.

-Szeretnél aludni? - suttogja nyakamba puszilva, ami annyira meglep, hogy kiráz tőle a hideg.

-Igen - válaszolok remegő hangon és annyira kislánynak érzem magam. - Remélem nem haragszol meg érte.

-Nem probléma. Viszont, ha szeretnéd visszamegyek Bendihez. Nem gond - mondja finoman, de nekem eszem ágában sincs elengedni most. Olyan jól esik őt ölelni.

-Nem akarom, hogy elmenj - nézek szemeibe a homályban és nagy akaraterő kell hozzá, hogy ne csókoljam meg.

Kicsit át kell gondolnom, hogy mit akarok ettől a fiútól és az hogyan kivitelezhető. Másrészről, ha úgy adódik, beszélnem kell erről apának is. Valószínűleg nem fog ennek örülni, de már megszokhatta, hogy a magam feje után megyek és, ha Szoboszlaira van szükségem, akkor rá van szükségem.

-Megmondom őszintén, féltem, hogy megint kapok tőled egy pofont - vallja be jobban magunkra húzva a takarót és teljesen magához húz. - Bár a másik kettőt tényleg megérdemeltem. - teszi hozzá, amin én elmosolyodom.

-Szerencséd, hogy megvan és nincs ehhez energiám - válaszolok szórakozottan, majd érzem, hogy tényleg kezdek nagyon álmos lenni és a szemeim majdnem leragadnak.

Csak mosolyogva nézett le rám, majd egy puszit nyomva hajkoronámba adta tudtomra, hogy nyugodtan aludhatok most már, ha szeretnék, én pedig ki is használtam a lehetőséget. Kicsivel nyugodtabban csuktam le szemeimet, hogy most itt van ez a focista mellettem és némileg tisztáztuk kettőnket, azonban tudom, hogy van még mit megbeszélnünk és ezt ő is tudja.

Sziasztok!

Na hát ha már ma kezdő a Dagi, megérdemel itt egy részt. :P Ebben a fejezetben elég sok minden történt és nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla. Kit utáltok jobban :D 

Legyen szép hétvégétek!

Millió puszi & ölelés! ❤️