CAROLINA

Az ablakomon beszűrődő napsugarakra ébredek és ez olyan, mint egy mesebeli álom. Annyira tökéletesnek érzek mindent, pedig ez nem így van. Az engem ölelő tetovált karok viszont azt éreztetik velem, hogy nagyon is tökéletes a helyzetem. Fogalmam sincs, hogy hány óra, de most nem is érdekel, mert azon vagyok, hogy minél észrevétlenül meg tudjak fordulni Dominik karjai között, hogy láthassam reggeli ábrázatát.

Haja enyhén kócos és rohadt szexi neki. Akaratlanul is elmosolyodom, ahogy elnyílt ajkain levegőt vesz és halkan szuszog. Nem akarom felkelteni, mert nem akarom, hogy elmenjen. Addig akarom élvezni a pillanatot, amíg csak lehet. És ez mennyire szánalmas tőlem még csak gondolatnak is, hiszen szöges ellentétben állt az elveimmel. Az igaz, hogy szerettem bulizni és szórakozni az életben minden téren, de nem feküdtem le és szeretkeztem nálam fiatalabb fiúkkal. Mondjuk Andres még inkább az ellentettem volt és, ha kellene, akkor valamiért mégis Szoboszlait választanám. Annyira elcseszett vagyok. Elcseszett érzésekkel.

Dominik Szoboszlaira nézve érzem, hogy már nem csak szex van közöttünk. Attól sokkal több. Olyan érzéseket hagytam kialakulni magamban, amit nem akartam engedni, de ez a piszkosul helyes taknyos focista mégis képes volt elérni ezt. Halványan elmosolyodok őt nézve és óvatosan közelebb bújva mellkasához. Teste meleg és megnyugtat, ahogy hozzám ér bőre. Cselekedetemre halk morgás hagyja el száját, majd mocorogni kezd. Felnézve rá tekintetem találkozik az ő álmoskás barna szemeivel, amik ennek ellenére mosolyognak rám.

-Jó reggelt - húzza halvány mosolyra ajkait, én pedig halkan elnevetem magam, hiszen alig lát két centit.

-Jól aludtál szépfiú? - hajolok ajkaira és puha csókot lehelek rájuk, amitől azt érzem a felhők fölött járok.

-Az nem kifejezés - mosolyodik el szélesen és szoros ölelésébe von és jobban betakar mindkettőnket. - Te is?

-Igen. - nézek fel rá szégyenlősen. - Ugye nem akarsz máris kikelni és reggelizni vagy ehm ebédelni menni? - kérdezem bizonytalanul és gondolatban arcon vágom magam, mert ez úgy hangzott, mintha egy kétségbeesett szerelmes tinilány lennék.

-Semmi másra nem vágyom csak, hogy veled lehessek - motyogja ajkaimra, én pedig úgy érzem kettéhasad a szívem. Érzem, hogy el tudnék olvadni ettől a mondattól és azt is érzem, hogy ez mennyire nem helyes. Erre nem igazán tudok mit reagálni, így csak küldök felé egy bizonytalan mosolyt és inkább visszahelyezkedek a párnára csak, hogy ne kelljen szerelmes pillantásait állnom. - Olyan jó lenne mindig így ébredni. Veled - amint ezt kimondja, gyomrom fájdalmas bukfencet vet, mert én nem lehetek szerelmes ebbe a srácba, pedig legszívesebben azt felelném, hogy én is.

-Én nem vagyok olyan korán kelő, mint te. Szóval ez már itt megbukott - veszem lazára a témát és szeretnék valami másról beszélgetni inkább.

-Lenne egy-két ötletem, amivel ki tudnám verni az álmosságot belőled - vigyorog rám győztesen, ezzel pedig annyira zavarba hoz, hogy elkapom pillantásomat. Ez még sosem történt meg. Ez nagyon nem jó jel.

-Igazán? - vonom fel szemöldökömet és vállaira simítva kezeimet engedem, hogy a takaró alatt fölém tornyosuljon és nyakamat apró csókokkal hintse be. Ezt nem teheti velem. Így csak még gyengébb leszek. - Te most mire készülsz? - nyögöm, amikor felsőmet feltűrve ajkai figyelmét melleimnek szenteli.

-Hát.... kávéval nem tudok szolgálni, szóval gondoltam segítek neked felébredni a saját módszereimmel - néz fel szemeimbe mosolyogva, én viszont nem tudom őszintén viszonozni ezt. Ezt már nem engedhetem. Mielőtt újra folytatná a dolgot, kezem szorítása erősödik vállán és szólásra nyitom számat.

-Van egy mini kávéfőzőm. Csináljak neked is? - kérdezem nagyot nyelve, amint látom a csalódottságot és értetlenséget szemeiben.

-Nem kérek, köszi - válaszol egy szomorú mosoly kíséretében, de szerintem megértette, hogy kell most egy kis távolság. Mindkettőnknek. Főleg nekem. Jajj.

Kínos csendben fekszünk a plafont bámulva annak ellenére, hogy még mindig Dominik ölelését élvezhetem. Nem akarok semmilyen mély témáról beszélni vele, mert erre nem állok készen érzelmileg és remélem, hogy nem is hoz fel semmi ilyesmit.

Már két óra is elmúlik, mikor végre feltápászkodok és egy halvány mosolyt intézve a focistának, elhagyom a szobát, hogy a fürdőbe menjek átöltözni. Nem szeretek ennyit lustálkodni, én mindig pörgök, de ez most kimondottan jól esett.

A tükörbe nézve nem ismerek magamra. Olyan kisimult vagyok, mint még soha és megijedek, hogy ez az ágyamban fekvő taknyosnak köszönhető. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Szeretném bebeszélni magamnak, hogy nem rá van szükségem, de ez nem megy.

Egyszerű melegítő szettet veszek fel, mert odakint eléggé esőre áll az idő és hűvös van a telefonom előrejelzése szerint. Egy gyors fogmosás és sminkelés után átadom a terepet a focistának, majd a szoba hatalmas tükre előtt nézegetem magamat. Gondterhelt sóhaj hagyja el ajkaimat, mikor kilép az ajtón már felöltözve tegnapi ruhájában és tudom, hogy nem maradhat a tegnap történt dolog szó nélkül.

-Carolina. - fogaimat összeszorítom, amint kimondja nevemet. Próbálok nyugalmat erőltetni magamra és nem elbőgni magam.

-Tessék? - nézek rá egy pillanatra a tükörből. Hajamat igazgatom és úgy érzem, nem fogja addig folytatni, míg szembe nem fordulok vele.

-Nagyon tetszett, amit éjjel csináltunk - néz rám kisfiús mosollyal, amitől összeszorul a torkom. Nem akarom ezt. - Figyelj, tudom, hogy ez nagyon fura és hidd el, nekem is az, de... azt érzem, hogy köztünk több van csupán testiségnél. Nagyon jól megértjük egymást szerintem és meghalok még egy pillantásodért is. Sokat gondolkoztam és... úgy érzem, hogy te vagy az a nagybetűs nő akire eddig vártam, és nem szeretném ezt az egészet veszni hagyni kettőnk között, szeretném megtudni mi lehet ebből a dologból hosszabb távon, mert én jót érzek  kettőnkkel kapcsolatban. Szeretném, ha velem lennél, de addig nem megy, amíg neked ott van Andres és... szakíts vele. - monológja végén forogni kezd velem a világ, a vér olyan hevesen lüktet a fülemben, hogy alig hallok valamit.

Szavait hallva tudatosul bennem, hogy az előttem álló fiú éppen most vallott szerelmet. Nekem. Ez valami vicc lehet. Annyira kétségbe esek és bepánikolok, hogy hirtelen azt érzem, nem kapok levegőt.

-Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! - védekezek rögtön és ez az első, amire reagálni tudok, ráadásul elég indulatosan. A többire nem tudom, mit mondjak. Szeretnék a nyakába ugrani és azt mondani, hogy rendben, de... ezt nem lehet. Dominik kérdőn húzza fel szemöldökeit és talán meglepődik kirohanásomon, sőt. Választ vár a többi elhangzott mondatra is.

-Carolina chill - teszi fel kezeit maga elé védekezően. - Most meg mi bajod van?!

-Az a bajom, hogy te azt hiszed, húszévesen rám van szükséged. Nekem barátom van, jól tudod. - próbálok lehiggadni és nem fennhangon beszélni vele. - Most azt hiszed szerelmes vagy, de ez nem igaz. Csak ezt akarod hinni. Párszor lefeküdtünk és igen nagyon jó volt, de ennek nincs jövője Dominik. Köztünk sosem lesz semmi. Nem tudom viszonozni azt, amit esetleg most érzel. Sajnálom. - annyira fáj kimondanom a szavakat, hogy érzem, amint elszorul a torkom és majdnem el is sírom magam. Szemeibe nézve pedig tényleg vissza kell könyörögnöm könnyeimet.

-Carolina ezt nem mondhatod komolyan! - neveti el magát kínosan, én pedig csak egy szomorú mosolyt engedek el. - Szeretkeztünk - suttogja maga elé, miután semmit nem szólok. Szemeimet fájdalmasan és szorosan hunyom le. Szeretnék most elsüllyedni.

Muszáj valahogy hárítanom, de annyira szíven üt ez az egyetlen szó "szeretkeztünk", hogy gondolkodni sem tudok. Kész vagyok olyat mondani Szoboszlainak, amivel egy életre megbántom és a földbe fogom tiporni lelkét. Annyira sajnálom, hogy most ezt teszem vele, de én vagyok az idősebb, muszáj helyesen gondolkodnom. Már így is sokat hibáztam.

-Szükségem volt valakire, te pedig kéznél voltál. Sajnálom ha többet gondoltál bele - kapom el tekintetem, mert nem tudok szemébe hazudni. Így is fáj, hogy ilyet kell mondanom neki és tudom, ezek után soha többé nem akar velem majd szóba állni.

Az a pár másodperc csend olyan súllyal nehezedik ránk, hogy ordítani tudnék a fájdalomtól, amit legbelül érzek. A focista totál ledöbbenve néz rám, majd állkapcsa megfeszül és látom, ahogy ökölbe szorítja ujjait. Annyira fáj az a megvetés, ami szemeiből sugárzik, ahogy rám néz, hogy tényleg elengedek a könnycseppet és csak remélem, hogy nem veszi észre. Én viszont észreveszem, hogy az ő barna párja úgy csillog a könnyektől, mint még soha. Soha nem láttam őt így.

-Egy igazi önző picsa vagy Carolina. És szánalmas, amiért még saját magadnak is hazudsz - lép közelebb és egyenesen a szemembe vágja kíméletlenül. Lábaim úgy remegnek, majdnem összeesek előtte, de tartom magam. Próbálom. - Undorító dolog, hogy egyszerre két férfival is szórakozol. Vagy esetleg van harmadik is és neki tartogatod magad?! - kérdezi gúnyosan, nekem pedig elnyílnak ajkaim a döbbenettől és semmit nem tudok szólni. Csak arra eszmélek fel, hogy Dominik Szoboszlai kíméletlenül csapja be maga után az ajtót, belőlem pedig kitör a sírás.

Annyira fáj, hogy most ez történik és nem tudok ellene tenni. Tisztában vagyok vele, hogy fájdalmat okoztam a fiúnak, de neki így lesz a legjobb. Olyan barátnőre van szüksége, aki nem olyan, mint én. Igaza volt. Szánalmas vagyok, hogy hazudok magamnak és neki is az érzéseimmel kapcsolatban, de azzal csak még jobban megnehezítettem volna mindkettőnk helyzetét.

A sírás nagyon jót tett, kicsit megkönnyebbülve feküdtem az ágyamon és forgattam kezemben telefonomat. Szükségem lenne most valakire, akivel beszélhetek, de akire vágytam az imént csapta rám az ajtót és olvasta a fejemre bűneimet. Még ebédelni se mentem le, egész nap nem hagytam el a szobámat. Talán Daniela megértene, így laptopomat felnyitva kerestem meg Messengeren és indítottam hívást.

-Annyira el vagy veszve, azt hittem már be se jelentkezel - fogadja hívásomat vigyorogva, tőlem viszont csak egy fáradt mosolyra futja.

-Bocsi - túrok hajamba és nem tudom, hogyan kellene felhoznom neki Dominikot.

-Valami baj van? - jön közelebb a kamerához aggodalmas tekintettel. Tudtam, hogy észre fogja venni és igazából meg sem próbáltam eltitkolni, hogy elég fos kedvem van.

-Úgy is lehet mondani - harapom be ajkamat, ő pedig kíváncsian várja, mit fogok mondani. - Tudod van ez a focista srác, akit említettem.

-Ja, Szoboszlai vagy ki - bólogat hevesen és kicsit el is mosolyodom, milyen viccesen ejti ki a focista nevét.

-Többször is voltam vele. Tegnap pedig szeretkeztünk és... ma szerelmet vallott. Azt mondta, hogy úgy érzi, én vagyok a nő, akire szüksége van és szeretne együtt lenni velem és... szakítsak Andresszel. - hadarom el neki és alig merek a kamerába nézni. Még mindig annyira fáj, hogy ezt tettem vele.

-És te mit mondtál erre neki? - kérdezi meglepetten.

-Hogy ne mondja meg, mit kellene csinálnom és, hogy én nem érzem ugyanezt és éppen ezért nem lesz köztünk soha semmi... - válaszolok lemondóan.

-Oké - rázza fejét értetlenül. - Először is. Az, hogy szeretkeztetek, szerintem kurva jó. Szükséged volt már erre. Az pedig, hogy szerelmet vallott, szerintem tök aranyos - mosolyodik el, én viszont megrázom fejemet.

-Nem nem az! Fiatalabb tőlem! - vágom rá egyből.

-Carolina bazdmeg, hagyjál már ezzel a nyomorék korkülönbséggel! - pirít rám, amitől elmegy a kedvem a tiltakozástól. - Szegény srácot magadba bolondítottad és miután bevallja az érzéseit, te csak úgy kidobod ilyen szar dumával! Utána meg itt sírdogálsz!

-Mert így helyes. Nem hagyhatom, hogy még jobban kötődjön hozzám.

-Te attól félsz, hogy ő fog jobban kötődni hozzád, vagy inkább te hozzá? - kérdezi átható tekintettel, én pedig képtelen vagyok azonnal válaszolni. Daniela fején találta a szöget.

-Az ő érdekeit nézem. Nem bonyolódhat velem párkapcsolatba, miközben neki most a karrierjére kell összpontosítania. Én csak elvenném a figyelmét az egészről.

-Figyelj C. Ő egy felnőtt férfi. Tudja, mire van szüksége és biztos vagyok benne, hogy neki is fontos, amit csinál. De szerintem most te nagyon nem jót tettél vele.

-Tudom - hunyom le szemeimet fájdalmasan, mert érzem, hogy újra ellepik szemeimet a könnyek. - De bepánikoltam. Érted?! Megijedtem! Nem gondoltam volna, hogy majd szerelmet fog vallani és nekem ott van Andres és nem tudom, hogy mit csináljak! - fakadok ki kétségbeesetten, ami nagyon nem rám vall. Daniela csak megcsóválja a fejét.

-Igaza van azzal kapcsolatban, hogy szakítanod kellene Andresszel. Annak a kapcsolatnak semmi értelme, te is tudod. Mindenkinek könnyebb lenne, ha végre lépnél.

-Szerettem volna vele ezt személyesen megbeszélni. - rázom fejemet, mert tényleg úgy illene.

-Mikor volt olyan, hogy tudtatok normálisan beszélgetni kettőtökről? Ő mindig csak kész tények elé állított téged a család meg gyerekek témákkal. Sose nézte, te mit akarsz! Mikor szeretkeztél vele utoljára? Jobbat mondok, mikor dugtatok utoljára?

-Nem tudom - nyögöm ki fájdalmasan, mert köztünk már hónapok óta nem történt gyakorlatilag semmi. Danielának pedig rohadtul igaza van mindennel kapcsolatban.

-Ezzel a focista gyerekkel meg szerintem nagyon is jól érzed magad, igazam van?

-Igen...

Komolyan úgy érzem magam, mintha a barátnőm az anyám lenne, aki éppen tanácsot ad a szerelmi életemre vonatkozóan. És igazából pont erre volt szükségem.

-Szakíts Andresszel és mondd el annak a szegény srácnak, hogy hazudtál az érzéseiddel kapcsolatban, amíg nem késő!

Daniela olyan erőt adott, hogy hirtelen felbátorodva tényleg tárcsázni kezdtem Andrest. Csak azzal nem számoltam, hogy nagyon csúnyán össze fogok veszni vele. Először nem értette az okot, amiért szakítani szeretnék vele, aztán pedig azon akadt ki, hogy én semmibe veszem az ő terveit és nem örülök, hogy megfelelő családi hátteret és körülményt akar biztosítani nekem egy gyerekneveléshez. Végre rázúdítottam, hogy erre nekem nincs szükségem. Nem akarok még gyerekeket, nem akarok férjhez menni és nem akarok háztartást vezetni egész nap, háttérbe szorítva a tanulmányaimat. Mert ő ezt várta volna el tőlem. Szóval... csúnya vége lett.

Most úgy érzem, minden ellenem van és egy nap alatt elvesztettem mindent és mindenkit. Dominik Szoboszlai valószínűleg látni sem akar, Andres pedig közölte, hogy nálam ezerszer jobb feleségjelöltet tud találni, amivel eléggé a lelkembe tiport. Úgy éreztem, én tényleg semmire nem vagyok jó és nem tudom értékelni, ha valami jó történik velem az életben. Tényleg önző vagyok.

Késő este apa kopogott be hozzám és szerencsére a sírásom okát az Andresszel való szakítással magyaráztam meg. Nem tudtam volna a szemébe nézni és elmesélni az egész ügyemet Szoboszlaival.

Biztosított, hogy nagyon sajnálja, de szerintem inkább örül, hogy vége Andresszel. Sosem szerette őt igazán.

Kurvára elcsesztem mindent.

DOMINIK

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy voltam ekkora barom. Tudtam, hogy ezzel az egésszel csak mindent el fogok rontani köztem és Carolinával. Talán várnom kellett volna még. Nem! Ha tovább várok, csak bonyolódik minden és engem ugyanúgy kihasznált volna, mint ahogy azt ő is elmondta az imént. Basszus. Bendinek igaza volt. Carolina csak kihasznált és játszott velem kedve szerint. Egy naiv kis pöcs vagyok.

Kedvetlenül csukom be magam után a Bendivel közös szoba ajtaját és indulnék a saját szobámba átöltözni, de a nappaliban látott dolgok leblokkolnak. Bendi épp kinyalja a barátnőjét! A kanapén! Ezt nem hiszem el. Hogy mindent az orrom alá kell dörgölnie, hogy neki milyen jól megy ezzel a csajjal!

-Bendi mi a picsát csináltok itt ember?! Húzzatok már be legalább a szobádba, én se az orrod előtt csinálom baszod! - szólalok meg elég hangosan, aminek hatására mindketten felém kapják fejüket és riadt tekintettel néznek fel rám. Szerencsére Bendi minden számomra tabu dolgot takar és ennek örülök. Én is ezt szerettem volna csinálni Carolinával, annyira szeretem, ahogy élvezkedik alattam. Idegesít, hogy Bendinek ez most tényleg össze is jött.

-Doma - leheli legjobb barátom ledöbbenve jelenlétemen és látom, hogy nagyon zavarban van. Tényleg kínos ez az egész. De most kurva mérges vagyok. Mindenkire. - Azt hittem még Carolinánál vagy.

-Mint látod, nem. - vágom rá  indulatosan, majd a szobám felé indulok meg. - Carolina nevét pedig ne is említsd ezentúl! - vetem oda neki a vállam felett és magamra csapom a szobaajtót.

Most valószínűleg találgatnak, mi bajom lehet és remélem befejezik a kis dolgukat a hálóban. Mondjuk nem terveztem kimenni megint, így tök mindegy volt, hol csinálják. Leszarom.

A csapat melegítő szettjét vettem magamra, majd bedőltem az ágyba és laptopomat az ölembe húzva kerestem valami sorozatot Netflixen, ami remélhetőleg eltereli majd a gondolataimat.

Fél óra múlva Bendi kopogott be, majd jött be annak ellenére, hogy nem engedélyeztem neki. Tanácstalanul nézett rám és tudtam, hogy nem ért a viselkedésemből semmit.

-Mi történt Doma? - kérdezi az ágyamra ülve. Egy mély sóhaj kíséretében megállítom a sorozatot, majd félre teszem a laptopot.

-Carolina egy picsa - jelentem ki és legbelül érzem, hogy nagyon fáj.

-Ezt kifejted kicsit? - kérlel finoman, én pedig csak bólintok.

Bendi figyelmesen hallgatja végig mondandómat, néha sóhajt, vagy éppen felvonja szemöldökét a meglepettségtől. Végül megrázza a fejét és megereszt felém egy együttérző mosolyt.

-Tényleg szerelmes vagy Carolinába? - kérdezi bizonytalanul, mintha félne, hogy igennel fogok válaszolni. Erőtlenül bólintok. - Nos, szerintem ő most eléggé össze van zavarodva meg sok baja lehet és véleményem szerint az lenne a legjobb, ha hagynál neki egy kis teret és ne baszogasd, ő nem olyan hülye insta modell, mint az előző barátnőid. Ha mégis akar tőled valamit, lépni fog. - szavai hallatán kicsit elgondolkozok, hogy valóban ilyen barátnőim voltak, de ha jobban belegondolok most neki is egy ilyen barátnője van. Ráadásul ő is idősebb Bendinél. Hmm.

-Jó igazad van, de ez akkor is kurvára szarul esik. Érted, azt mondta, én pont kéznél voltam. Csak kihasznált...

-Én szóltam előre Doma, hogy vigyázz vele. - csóválja fejét és tudja, hogy most nincs arra szükségem, hogy felhánytorgassa.

-Szerinted... - nézek magam elé elgondolkodva, hiszen eszembe jutott valami, ami nem hagyott nyugodni. - Sallaival is kavar? Láttam őket beszélgetni tegnap a bulin. - nézek Bendire elég szánalmasan, mert csak elneveti magát.

-Jézusom, ne gyárts összeesküvés elméleteket. Azt az öregasszonyok szokták! - vágja hozzám. - Gyere, ideje ebédelnünk. Majd picsoghatsz utána is, de én éhes vagyok és neked is szerintem jót tenne a kaja.

Carolinával szerencsére egész nap nem találkoztam, pedig titkon azt reméltem majd összefutunk és beszélni akar velem, mert szeretné elmondani, hogy velem akar lenni. Kicsit azt éreztem, kegyetlen voltam vele, amiért azokat a fejéhez vágtam, de ő is elég rendesen elbánt velem.

Rossi egy tál étellel távozott este a vacsoráról és amikor Bendi helyettem megkérdezte, hogy hol van Carolina, közölte, hogy épp neki visz vacsorát, mert nem érzi jól magát és egész nap a lakosztályában tartózkodott. Tudtam, hogy ehhez a kettőnk vitájának van köze, mégsem bátorkodtam felmenni hozzá és beszélni. Mondjuk Bendi és Willi ebben meg is akadályoztak volna, egész nap mellettem voltak és nem engedték, hogy Carolinával kapcsolatos gondolataim legyenek. Szerintük jól tettem, hogy beolvastam neki, mégsem éreztem megkönnyebbülést. Szerelmes voltam. De kurvára. És ezt nem viszonozta a nő.

Carolina és én hétfőn csak kínosan kerülgettük egymást. Kedden a reggeli edzés előtt határozott léptekkel indult felém, én viszont elfordultam és inkább elsétáltam a labdával a kezemben a kapuhoz. Szemem sarkából láttam, hogy csalódottan áll meg és inkább nem jön oda hozzám, pedig másra sem vágytam volna jobban, mint rá. Bendi viszont rám parancsolt és tartottam magam. Tényleg nem akartam, hogy bármelyik nő így szórakozzon velem.

Délután Bendi és Willi úgy látták, szar passzban vagyok és jót tenne egy cukrászdázás. Végülis a hasamat szeretem, szóval nem ellenkeztem.

-Csak Rossi meg ne tudja - ül le az egyik szabad székre Willi, mi pedig követjük példáját. Én azonnal berendelek valami csokis miujságot, Bendi valami gyümölcsös lótúrót, Willi pedig a kedvence mellett teszi le voksát, ami esetében a dobos torta.

-Meglátod, ettől sokkal jobban fogod magad érezni - tolja elém Bendi a tortaszeletemet, én pedig a villámért nyúlok.

-Ettől maximum hízni fogok - nézek fel sütim mögül jelentőségteljes pillantással, mire csak kínosan mosolyog. Tudja, hogy egy szelet torta nem fog a helyzetemen segíteni, mégis hálás vagyok neki, hogy szeretne jobb kedvre deríteni és segíteni. Tényleg Bendi a legjobb barát.

-Két körrel többet futsz edzésen - von vállat Willi. Igen, ha ez ilyen egyszerű lenne, minden nap ilyeneket ennék.

-Nem beszéltetek azóta, igaz? - kérdezi Bendi halkan, mire csak megrázom a fejemet.

-Újabban Sallaival üti el az idejét, állandóan vele beszélget, meg nevetgél. - rántok vállat kissé csalódottan és legbelül rettenetesen féltékeny vagyok.

-Szerintem ezt túlgondolod - rázza fejét Bendi. - Van barátnője és semmi értelme nem lenne neki kikezdeni Carolinával.

-Mellesleg velem van egy szobában és rohadtul nem lépett még le egyik este se és hozzá se jött senki - ért egyet legjobb barátommal Willi. Szeretném, ha ez így lenne. Megőrülök, hogy rosszban vagyunk.

Ez a kis beszélgetős délutáni program nagyon jót tett a srácokkal és némileg nyugodtabban tértünk vissza az edzőközpontba. Az aulában viszont Carolina veszekedett elég idegesen az egyik recepciós csajjal, aki elég kétségbeesetten hallgatta a magából teljesen kikelt nőt. Le se tagadhatja, hogy olasz.

-Megmondtam már tegnap is, hogy tiszta ágyneműt szeretnék kérni! Mit nem lehet ezen érteni?! - csap a pultra mérgében, amitől szegény recepciós lány összerezzen, én viszont ledermedve figyelem Carolinát. Ez baromira nem ő. Sosem láttam még ennyire idegesnek. Végül elhadarja a csajnak, hogy egy órán belül vigyék fel neki, amit kért, különben ma dolgozott itt utoljára, majd idegesen indul vissza a lift felé, engem kikerülve. Szemei szikrákat szórnak.

-Hát ez... nagyon komoly volt - szólal meg végül Willi, Bendi pedig csak pislog rám.

-Mindjárt jövök - rázom fejemet és ott hagyva őket sétálok oda a recepciós pult mögött könnyeivel küzdő csajhoz, aki épp táskájába dobálja be dolgait. Talán éppen most járt le a munkaideje.

-Segíthetek valamiben? - erőltet magára egy műmosolyt, mikor odalépek a pulthoz és elég áthatóan méregetem. Egészen szép arca van, de meg sem közelíti Carolináét.

-Ehm... ne haragudj az előbbiért Carolinára. Elég rossz passzban van és... kicsit most indulatos. - nézek rá egy bűnbánó mosoly társaságában. - A nevében is szeretnék bocsánatot kérni, amiért úgy beszélt veled az előbb.

-Hmm - néz rám eszelős mosollyal, majd magához veszi táskáját. - Szerencse, hogy most végeztem, te pedig tudom is hogyan engesztelhetsz ki - lép ki a pultból és egyenesen elém lép. Mellkasunk szinte összeér, én pedig élesen beszívom a levegőt. Na erre nem számítottam.

A csaj kezemnél fogva húz maga után, én pedig úgy követem, mint egy kiskutya. Szó nélkül. Pedig tudom, hogy nem kellene. Mégis ellenkezést nem mutatva hagyom, hogy a mosdóban behúzzon az egyik fülkébe és bezárja az ajtót mögöttünk. Egy pillanatra teljesen kilibbenek a szokásos domináns szerepemből és ezt a számomra teljesen idegen lány is észreveszi.

-Na mi az? Nem gondoltalak ilyen kis visszahúzódónak - dönti oldalra fejét, miközben egyik keze megtalálja az utat felsőm alá, én pedig nem tudom, mit csináljak.

-Mert nem is vagyok az - jelentem ki határozottan, pedig rohadtul nem vagyok az. Még csak meg sem közelítem ezt a fogalmat.

-Akkor mutass valamit - vigyorodik el győztesen, majd minden előzetes dolog nélkül húzza le melegítő nadrágomat és elém térdel. Jaj ne...

Nagy szerencsém van, hogy kisbarátom odalent nem hagyott cserben még ebben az elcseszett szituációban sem és amikor alsónadrágon keresztül simogatni kezdett a lány, szemeimet ösztönösen nyitottam nagyra, mert éreztem, ahogy az ereimben áramló vér egyenesen lábaim között összpontosul. Most már az sem érdekelt, hogy egy idegen csaj térdel előttem, aki valószínűleg csak a nevem miatt fogja azt tenni velem, amit minden férfi élvez. Bosszút akartam állni Carolinán, amiért ilyen jól el van Sallaival és többet látom őket együtt, mióta összevesztünk. Biztos, hogy dug vele. Ennyi nekem is jár.

-Egyébként Kitti vagyok - néz fel rám mosolyogva, én viszont nem tudom viszonozni gesztusát. Sőt, a nevét se akartam tudni. Nem vagyok rá kíváncsi, csak essünk már túl ezen.

Kitti szőke haját hátra dobva húzta le alsónadrágomat és akaratommal ellentétben látni vélte, hogy nagyon is lázba hozott finom érintéseivel, amikkel most közvetlenül is jutalmaz. Vállaiba kapaszkodok és döntöm hátra fejemet, hogy ne kelljen néznem ezt az egészet. Carolina ezerszer jobban csinálja...

Ujjaim hajába kúsznak, miután ajkival találkozik legnemesebb testrészem és finoman ingerel. Nem sok idő kell, hogy tettre késszé tegyen, így sietősen rántom fel a földről és várakozásaival ellentétben nem csókolom meg. Nem lennék rá képes. Helyette határozottan fordítom meg és tűröm fel szoknyáját, ő pedig a csempének támasztva kezeit nyomja magát nekem odalent. Teljesen elvesztem az eszemet.

-Van nálad óvszer? - kérdezem türelmetlenül, ő pedig csak elneveti magát.

-Meglep, hogy ilyenekre is odafigyelsz - fordul meg, majd mosolyogva kiveszi táskájából a szükséges eszközt és a kezembe nyomja.

Hezitálva, de végül felhelyezem magamnak, hiszen erre van szükségem. Ez a lány készségesen ajánlkozik, én pedig életemben először kihasználom a lehetőséget. Bugyiját félrehúzva csúszok belé és rohadtul nem olyan élvezetes, mint Carolinával. Vele sokkal izgatóbb még ez is. Ez pedig... elcseszett. Meg sem kérdezve, hogy fáj-e neki, tolom be magam teljesen és csípőjét fogva kezdek benne mozogni elég sietősen, hiszen nem lenne jó, ha valaki most benyitna ide. Semmi nem tud érdekelni. Még az sem, hogy ez a lány tök szép és csinos, nekem mégsem kellene, mert az első adandó alkalommal kész lefeküdni valakivel. Ezért sem esett nehezemre érzelmek nélkül szexelni most.

Valószínűleg a napokban ért stressz miatt és a helyzet abszurditása miatt voltam képes szinte csak tíz percig bírni a dolgot és utána kimerülten dőltem a csaj hátára és próbáltam elegendő levegőhöz jutni, mielőtt teljesen megfulladok. Talán kevesebb sütit kellett volna ennem. Szegény lányt nem is figyeltem, hogy elment-e. Kihúztam magam, majd az óvszertől megszabadultam és a kukába dobtam. Életem legrosszabb és legkellemetlenebb szexe volt.

-Ennyi? - fordul meg a lány pihegve és elég döbbent pillantással illet.

-Mit szeretnél még? Romantikus vacsorát esetleg? - nézek rá értetlenül és inkább felhúzom nadrágjaimat.

-Hát mondjuk nem lett volna rossz, ha tovább bírod, mint tíz perc - néz rám egy fintorral.

-Elmentél nem?! - nézek rá továbbra is értetlenül és bevallom kezd idegesíteni. Elnyílt ajkakkal néz rám, hiszen valóban nem voltam valami kedves vele.

-Hát nem! Amekkora híred van sokkal többet vártam tőled! - vágja a képembe és hirtelen nagyon rosszul érzem magam.

-Intézd el, amit Carolina kért tőled, vagy ez volt az utolsó pillanatod ebben a mosdóban és ezen a munkahelyen - vetek rá egy utolsó pillantást, majd távozok a kabinból és egy kézmosás után a lépcsők felé veszem az irányt.

Hogy lehettem ekkora idióta?! Ez már mindennek a legalja.

-Azt hittem már eltévedtél - néz rám Bendi szórakozottan a telefonja mögül a kanapén ücsörögve. Látva, hogy nincs kirobbanó jó kedvem, kicsit elkomorodik. - Doma, minden rendben?

-Ehm... - csukom be magam mögött az ajtót és egy gondterhelt sóhaj tör fel ajkaim közül. - Nem. Nagyon nem. - nézek rá kétségbeesetten. - Hatalmas butaságot csináltam...

Bendi feláll, majd lassan elém sétál és rám emeli szemeit. Tudtam, hogy ő az egyetlen ember, aki meg tud érteni, de az egyetlen is, aki úgy le tud szidni, hogy két napig tükörbe se merek majd nézni. Ezesetben utóbbi fog megtörténni.

-Mi a fenét műveltél? - kérdezi higgadtan, de tudom, hogy annak ellenére, hogy semmit nem tud még, nagyon ideges.

Szomorúan nézek vissza rá, majd bátorságot erőltetve magamra szólalok végre meg, amivel csak még szarabb helyzetbe keverem magam.

-Megdugtam a recepciós csajt - felelem olyan halkan, hogy szinte én alig hallom a saját szavaimat.

-Jézusom - szívja be élesen a levegőt, majd villámokat szóró tekintetével szinte a földbe tipor. - Ugye tudod, hogy ez tényleg kurva nagy hülyeség volt?! - kérdezi idegesen és látom rajta, hogy nem hiszi el, hogy ezt tettem. Ez nem én vagyok.

-Tudom - suttogom elkapva tekintetem és érzem, hogy legszívesebben sírnék, mint egy ötéves kislány. Körülbelül azon a szinten is álltam agyilag. Bár jobban belegondolva Szofi sokkal értelmesebb annál...

Sziasztok!

Gondoltam, ha már a Dagi kispados, tolok itt egy frissítést, hogy addig olvassatok, úgyis csak a második félidőben megy fel futkározni, addig melegíti a kispadot a barijával, Tylerrel :P

Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok a részről hahah

Millió piszi & ölelés!