DOMINIK

Bendi másnap reggel gyilkos pillantásokkal illet és tudom, hogy még mindig a tegnapi Carolinával való akcióm miatt van kiakadva. Nem értem miért pattog még mindig ezen. Én vagyok az egyetlen, aki ezen jogosan akadhatna ki, mert Carolina teljesen magába bolondított és azt érzem, ez nem kölcsönös...

Annyira betegesen kezdtem szerelmesnek érezni magam, hogy megijedtem. Igazából nem voltam teljesen szerelmes, csak többet éreztem Rossi lánya iránt, mint kellett volna.

-Jössz reggelizni vagy még bámulod magad? - ránt vissza a valóságba Bendi, mert még mindig a tükör előtt igazgatom hajamat.

-Megyek - bólintok, majd elindulok utána, mobilommal a kezemben.

-Te Bendi - érem utol a folyosón, mire kérdőn pillant rám - Hogy mondtad el a barátnődnek, hogy tetszik neked és jó lenne, ha több lenne köztetek?

-Jézusom, te komolyan tőlem kérsz csajozási tippeket? - kerekednek ki szemei, én pedig kínosan megrázom a fejemet. Lehet, hogy ezt mégsem kellett volna megkérdezni.

-Csak... kíváncsi voltam - vonok vállat és besétálok az étkezőbe, ahol már a fele csapat reggelizett.

-Figyelj Doma - kapja el karomat, emiatt megtorpanok és szembefordulok vele. - Verd ki a fejedből Carolinát, mert ennek rossz vége lesz! A csaj csak a farkadra utazik, te hiába vagy fülig szerelmes! - világosít fel és a legrosszabb az egészben, hogy én is ezt éreztem. De nem akartam elismerni.

-Pff nem vagyok szerelmes - nevetem el magam hitetlenül, hogy mégis milyen feltételezés ez.

-Ebben nem lennék olyan biztos - csóválja fejét, majd elsétál és leül Williékhez, én pedig kissé megsemmisülve próbálok visszatérni a földre.

Reggeli közben folyamatosan Carolinát figyelem, aki tudomást sem véve rólam eszik és beszélget az időközben hozzá csatlakozó apjával. Még esélyem sincs most odamenni hozzá, pedig imádok a közelében lenni.

Az edzésen pedig amikor nem a gyakorlatot csináltam, szintén őt fürkésztem, amint szorgosan jegyzetel és papírokat olvas. Őszintén, mit számít az a három év köztünk? Ráadásul nem is teljes három év. Szinte csak kettő. Nem értem, miért mondja rám, hogy kisfiú vagyok hozzá képest, hiszen majdnem egyidősek vagyunk. Az meg tök furi, hogy majdnem harminc éves pasija van. Annyira kiábrándító, hogy neki az ilyenek kellenek. De mégis velem éjszakázik, szóval ezzel nyugtatva magamat edzettem tovább és próbáltam nem meghalni, mert délután egy erőnléti edzés is vár ránk.

Ebéd után toltam én is egy csendes pihenőt Bendivel aztán pedig punnyadtunk egy sort és valami hülye reality-t néztünk. Értelme nincs ezeknek a műsoroknak.

-Miben fogadunk, hogy a ma estét is veled tölti Carolina? - fordul hozzám Willi, miközben a súlyokat válogatom ki. Ösztönösen nézek a lány irányába, aki beharapott ajkakkal figyelt és inkább elkapta tekintetét. Hatalmas mosoly kúszott arcomra és magabiztosan néztem csapattársamra.

-Semmi kétségem. - húzom ki magam és tökre természetesnek érzem, hogy velem szexel és nem mással és ez még nagyobb önbizalmat ad.

-De azért ugye védekeztek? - ráncolja szemöldökét, mire elnevetem magam.

-Naná - bólogatok. - Bár lassan minden magammal hozott óvszeremet elhasználja. - vonok vállat mellékesen. Tényleg nem hoztam magammal túl sokat, mert nem szoktam ilyesmibe keveredni, csak a biztonság kedvéért tartok magamnál. Most pont jól jött.

-Te amúgy nem félsz Rossitól? - áll mellém a tükör elé. Kíváncsian nézek rá, hogy ezzel mégis mit akar mondani.

-Kellene? - kérdezem lazán, pedig kicsit azért tartok tőle.

-Ember, a lányával dugsz. Ha megtudja, kinyír. - neveti el magát hitetlenül.

-Jajj ne kezd már te is! Elég Benditől ezt a dumát hallgatni. Nem kell még egy rinyagép! Különben is, ne beszélj erről ilyen hangosan. - nézek körbe, hiszen a csapatból csak páran tudnak erről a kis afférról.

Edzés után fáradtan lépek ki a zuhany alól és törlöm magam szárazra, hogy vacsora előtt még lepihenhessek kicsit. Bendi a barátnőjével csacsog a nappaliban, én pedig túlságosan lusta vagyok becsukni az ajtómat, így az ágyon elterülve hallgatom őket. Annyira nyálasak. Főleg Bendi. Nem értem, hogy nem ragadt rá rólam semmi az elmúlt évek alatt.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor végre elköszöntek és csend lett. Egy darabig. Az ajtó kopogtatásnak Bendi vetett véget, mert tudta, hogy én nem fogok ezért kimászni.

-Szia Carolina! - hallom Bendi hangján, hogy mosolyog, nekem pedig nagyra nyílnak szemeim és azonnal felülök az ágyon.

-Szia, nem zavarok? Dominikhoz jöttem - hallom a legkedvesebb hangot, ami úgy hiányzott egész nap.

-Gyere be, a szobájában van, éppen lepihent - Bendi úgy adja az ártatlant, mintha nem is utálná, hogy Carolina megint hozzám jött és van egy sejtésem, hogy mi ennek az oka.

Magamra kaptam pólómat, hogy ne alsónadrágban köszöntsem az edző lányát, majd kisétáltam hozzájuk. Carolina pimasz mosolyra húzta ajkait, amint meglátott, nekem pedig hirtelen a torkomban dobogott a szívem. Jézusom.

Gyorsan futtattam végig öltözékén tekintetemet, és igazából nem lesz nehéz dolgom. Egy fekete lenge egybe ruhát visel hozzáillő nyaklánccal és karpereccel.

-Szia szépfiú - lép hozzám és teljesen figyelmen kívül hagyja Bendit.

-Szia - mosolyodok el és próbálok nem arra gondolni, hogy kihasznál vagy valami ilyesmi. - Nagyon csinos vagy. - jegyzem meg, hiszen tényleg az volt. Egy halvány mosollyal jutalmaz, majd kikerülve engem megy a szobám felé és karom után nyúlva kezd húzni finoman, hogy tartsak vele. Ezt kérnie se kell.

-Doma légyszi halkan - kérlel Bendi keserű grimasszal, amin csak elnevetem magam és inkább Carolina után megyek, aki az ágyamon ült keresztbe tett lábakkal, míg becsuktam az ajtót. Minek bezárni? Bendi úgysem fog ránk nyitni.

-Igazából csak vacsora utánra vártalak - vigyorodok el és közelebb sétálok hozzá, mire felegyenesedve csípőmre helyezi vékony kezeit, nekem pedig ez elég ahhoz, hogy odalent életre keljek. Rohadt életbe, hogy csinálja...

-Akkor már nem is szeretnéd az előételt? - kérdezi ördögi vigyorral és ölemhez hajolva lehel puszit büszkeségemre, amin ezek után végighúzza tenyerét.

-Ne kímélj - lehelem és karja után nyúlva húzom fel az ágyról, hogy birtokba vehessem ajkait, amik úgy hiányoztak. Érzem ahogy belemosolyog a csókba, de nem kommentálja, helyette nyakam köré fonja kezeit, ujjait pedig hajamba vezeti.

Megőrülök érte. Mellkasa nekem feszül, én pedig fenekére vezetem kezeimet, amiért elenged egy jóleső sóhajt. Elválva tőlem lesegíti rólam pólómat, kezeivel pedig letaperolja felsőtestem és örülök, hogy tetszik neki. Ezért megérte ma is szenvedni a súlyzókkal.

Finoman eltol magától, telefonját az éjjeli szekrényemre helyezi, majd felfekszik az ágyra és nem kell kérnie, azonnal fölé mászok. Ruhájának szoknya részét felhúzom és lábai közé telepedve csókolom végig combjait, amit halk sóhajokkal hálál meg. A ruhát egészen hasáig tűröm fel és szerintem már vacsorához van elkészülve és nem szeretné levenni, de én így is megoldom. Bugyiját félre tolva simogatom érzékeny pontját, amitől izmai összerándulnak.

-Figyelj csak szépfiú - nyögi elhalóan, amiért megajándékozom tekintetemmel és ezzel egyidejűleg feltolom két ujjamat, amiért elnyílnak ajkai és csak pár pillanat múlva tud megszólalni ismét. - Kurva jó, amit csinálsz, de nem kellene elkésni a vacsoráról - vonja össze szemöldökeit, amint óvatosan masszírozom odalent.

-Szóval most csak egy gyors menetre vágysz? - kérdezem nevetve és ujjaimat felváltom nyelvemmel és erőteljes csókokat osztok ki neki, aminek hatására ujjaival hajamba túr és erősen húzza. Ez pedig még jobban feltüzel.

-Sajnos több most nem fér bele - húzódik el és felülve alsónadrágomba nyúl, amivel belém fojtja a szavakat, amit még szerettem volna neki mondani. Azta rohadt.

Ajkaim tehetetlenül nyílnak el és hunyom le szemeimet, míg ő finom, de határozott mozdulatokkal ingerel. Nem csinálja sokáig, de teljesen késznek érzem magam arra, hogy belé csússzak és azt érzem, most én sem vágyom hosszabb szexre. Magam szabadulok meg az alsónadrágtól, majd táskámhoz lépek és sietősen bontom ki fogam segítségével az óvszert, mert bármennyire is jó lenne gumi nélkül csinálni, nem merem megkockáztatni. Persze ez nem a legbiztonságosabb kibontási módszer, de most who cares.

Visszatérdelve az ágyra helyezem magamra az óvszert és nézek Carolinára, aki figyelemmel kíséri tettemet és végül szétnyitva lábai nyúl férfiasságomért és kicsit öléhez simítja, én pedig mosolyogva hajolok előre, hogy kedvezzek neki.

-Tetszik? - kérdezem ártatlan mosollyal, ő pedig csak bólintani tud. Annyira tetszik, ahogy magát is ingereli ezzel és végül kicsit bejáratához irányít, én pedig szeretnék elhalálozni, ahogy hozzáérek.

Fentebb kúszik és fejét a párnámra helyezi, majd végül ténylegesen belé csúszok, ezzel pedig mindkettőnkből felszakad egy mély sóhaj. Feje mellé könyökölve várom, hogy megszokjon és kezdek nagyon lassan mozogni. Őrjítő. Közben nyakát és fedetlen kulcscsontjait csókolom, ő pedig hátizmaimat simogatja. A telefoncsörgés miatt összerezzenek és picit erősebben tolom előre magam Carolinában, aki egy hangos nyögést hallat velem emiatt.

-Ne vedd fel kérlek - kezdeményezek csókot, mikor tudatosul bennem, hogy ez az ő mobilja. Picit eltol magától, miközben én továbbra sem hagyom abba a mozgást, hiszen annyira jó.

-Hagyd abba, ezt most fel kell vennem. Meg ne mozdulj szépfiú! - veszi magához a telefont, másik kezével pedig arcomra simít, ami annyira megmelengeti szívemet. Az viszont nem, hogy telefonál... szex közben.

Amint meghallom az Andres nevet a szájából, egyszerre érzem magam csalódottnak és dühösnek. Csalódott vagyok, mert még mindig nem szakítottak és mert annyira belebolondultam ebbe a nőbe, hogy szeretném, ha velem lenne együtt nem ezzel az Andresszel. Andres bekaphatja. Dühös vagyok, mert kurvára nem értem, miért kell vele most beszélnie, miközben van fontosabb dolgunk is, engem pedig csak simán leint, hogy ne mozogjak. Hát a faszt. Amíg Carolina olaszul csacsog - szívesen hallgatnám, mert nagyon szexi ez az egész, de hahó!! A farkam éppen benne van! - addig óvatosan elmosolyodom és lassan kintebb húzom magam, majd finomat lökök a lányon, aki annyira nem számít erre, hogy egy megilletődött nyögést enged el és kétségbeesetten kapja tekintetét rám, majd kezd hadarni a telefonba és most az se érdekelne, ha lebukna a barátja előtt. Ez rohadtul nem fair.

-Elment az eszed? - kérdezi tőlem, miután lerázta Andrest és én újra ütemesen kezdtem csípőmet mozgatni. - Majdnem lebuktattad magunkat!

-Itt egyedül csak te tudsz lebukni - vigyorgok rá, és engedem, hogy helyzetet váltsunk.

Felülök, majd Carolina sejtésemmel ellentétben háttal ül az ölembe és férfiasságomat magába vezeti. Na jó ez... irtó jó. Szerintem így még nem csináltam.

-Feküdj le, ez nem kényelmes neked így - néz hátra válla felett, én pedig egy csókot nyomva vállára teszem, amit mondott.

Lábaimat szétnyitom, hogy kényelmesen rám tudjon ülni és kicsit szokatlan, hogy kezemmel csak fenekét tudom simogatni, ő maga előre hajolva támaszkodik kezein és lovagol rajtam. Kibaszott jó ez az egész. Érzem ahogy kezével magához nyúl a nagyobb élvezetért és ez hamar be is következik. Teste remegve éli át az orgazmust, ő pedig magas hangú sóhajt hallat velem. Kicsit sajnálom, hogy én még nem mentem el, de legalább majd az ő második orgazmusával ez is megtörténik. Hagyom rendezze légzését és nyugodjon meg teste, hogy utána gondoskodni tudjak egy második menetről neki. Óvatosan emelkedik fel és ezzel kicsúszok belőle, nedve pedig a gumival fedett férfiasságomon folyik le, a látvány miatt pedig nagyot nyelek. Carolina feláll az ágyról, majd felém fordul és várom, hogy most szemből üljön ölembe. Egy mosolyt eresztek felé, mire csak megigazítja haját és bugyiját visszatolja eredeti helyzetébe.

-Carolina hova mész?! - nyögöm elkerekedett szemekkel, amint megigazítja magán a ruháit és készül elhagyni a szobát. - Nem hagyhatsz most csak így itt!! - szólok rá elég kétségbeesetten, de ő csak egy győztes vigyort villantva csukja be maga mögött szobám ajtaját és tényleg elmegy. Hülye picsa!

Alsónadrágomat nem bírom felvenni az... álló férfiasságom miatt, így csak magam elé takarva tépem fel az ajtót és sietnék Carolina után, de épp ekkor csukódott a bejárati ajtó is, Bendi pedig megilletődve nézett rám, majd látva, hogy eléggé idegben vagyok és semmit nem viselek, elnevette magát.

-Hova ment az az önző picsa?! - kérdezem tőle mérgesen és és rohadtul nem találom viccesnek a szituációt.

-Nem kötötte az orromra - fogja vissza magát - De úgy látom neked sem! - tör ki belőle a nevetés újra, én pedig szúrós pillantásokkal illetem.

-Kussolj Bendi! - pirítok rá, mire kapok egy megilletődött pillantást. - Most mi a szart kezdjek magammal?

-Azt amit azelőtt is csináltál, hogy barátnőd lett volna. Vagy beállsz a hideg zuhany alá - rántja meg vállát és elsétál a szobájába.

Szemöldökeim fájdalmasan szaladnak össze, mert az elmémben totál szánalmasnak hat, amire készülök. Az ágyamon ülök és tudomásul veszem, hogy még mindig áll és valamit kezdenem kell magammal, mert Carolina nem fog visszajönni semmilyen csoda folytán.

Nem tudom hogy kezdjek hozzá, szóval óvatosan megfogom az egyik kezemmel és a plafont nézve próbálom magam addig ingerelni, amíg el nem kap az orgazmus, de ez nagyon nem akar összejönni. Évek óta nem csináltam ezt. Annyira gáz, hogy erre folyamodok.

-Jó lenne, ha igyekeznél! - kopog Bendi az ajtómon és nem hiszem el, hogy ennyire tapintatlan - Elkésünk a vacsoráról a farkad miatt!

-Ha annyira akarod, csinálhatod helyettem! - szólok ki neki mérgesen és inkább a törölközőmet magam köré tekerve megyek ki a szobából, mert ez itt nem fog menni. - Igazi libidogyilkos vagy baszod! - sziszegem arcába, amin csak nevet.

Sietősen bezárkózok a fürdőszobába a cuccaimmal és beállok a zuhany alá. Itt Bendi se tud zavarni, sikerülni fog. A vizet hátamra folyasztva támasztom egyik kezem a csempének, másikkal pedig... még mindig szánalmas ez az egész.

Kezdem azt hinni, hogy a világfájdalmas barátomnak igaza volt és Rossi lánya kurvára csak kihasznál. Poén, hogy pont ő az, akinek el kellett csavarnia a fejemet és nem tudok neki nemet mondani. Imádom Carolina minden porcikáját és itt nem csak a szex számít. Szeretem a társaságát. Okos, humoros és gyönyörű. A fájdalmas igazság viszont az, hogy kezdem azt érezni, hogy nem viszonozza az érzéseimet.

Mikor végre eljuttatom magam a csúcsra hatalmas sóhaj tör fel belőlem és mindkét kezemet a csempének támasztom és hagyom testemre folyni a vizet. Végre lankad.

Ez rohadtul szemét húzás volt Carolinától és ezt még nagyon visszakapja. Dehogy fogja. Én ezt nem tudnám megcsinálni vele. Ő velem miért?!

CAROLINA

Tudom, hogy szemétség, amit Szoboszlaival tettem, de itt volt az ideje, hogy valaki móresre tanítsa a fiút. Miatta kellett azt hazudnom Andresnek, hogy valamit összeettem és görcsöl a hasam. Szegény meg tényleg elhitte... Szörnyű vagyok. Szörnyű, amit csinálok.

Tényleg nem tesz jót nekem ez a kapcsolat Andresszel és már egészségtelen ez az egész, ahogy még mindig ragaszkodik hozzám. Nekem ehhez már nincs kedvem. Az lesz a legjobb, ha tényleg szakítok vele, csak rohadtul nem telefonon akartam ezt közölni vele, pedig nem fogok egyhamar visszamenni Olaszországba.

A szobám ajtaján megkönnyebbülten csukom be magam mögött és zárom kulcsra, pedig tudom, hogy nem fog utánam jönni a focista. A lábaim remegnek, mint a kocsonya és nem tudom, mit csináljak. Nem merek lemenni vacsorázni és Szoboszlai szemébe nézni. Tényleg csak kihasználom szegényt. Pedig szívesen vagyok vele. Az elején azt hittem, csak egy üresfejű focista, de ő nagyon nem az. Sokkal intelligensebb, mint mások és meghazudtolja a kortársait kinézetre is.

Levetem ruhámat és ékszereimet is, mert nem lesz rá szükségem. Nem akarom, hogy Dominik esetlegesen megalázzon az apám előtt vagy veszekedni kezdjen velem, így inkább felhozatom a vacsorámat.

Nem akarok senkivel kommunikálni, apának csak egy sms-t írok, hogy sok a dolgom, majd reggel találkozunk. Anyával délután telefonáltam, tehát nincs senki, akinek életjelet kellene adnom magamról. A bátyám meg szintén edzőtáborban van az vízilabda csapattal, így őt sem zargatom. A barátnőimnek nem merem elmondani, mit csináltam, mert ez már túlmutat rajtam. Munka helyett a Netflixen ütöm el az időt és közben megvacsorázok az ágyamban.

Reggel korán kelek, hogy elkerüljem Szoboszlait és ez sikerül is. Az elmúlt napokban már megtapasztalhattam, hogy nem járnak le Bollával korán, pedig apa mesélte, hogy korán kelő. Igazából, ha számon kérne, nem tudnék neki semmit mondani.

-Szombaton a srácok buliba mennek, nem mész el velük te is? Jót tenne neked is egy kis kikapcsolódás - lép mellém apa a délutáni edzés közben, én pedig érdekes mosollyal nézek vissza rá.

-Te elengednél egy csapat focistával bulizni? - nevetem el magam és befejezem az írást, a tollat mappámra rögzítem.

-Carolina, csináltál te már ettől sokkal formabontóbb dolgokat is - néz rám, amolyan jajj ne csináld már stílusban, nekem pedig igazat kell adnom neki ebben.

-Majd átgondolom - biccentek és mindketten a pályára nézünk vissza.

A focisták mind nagyon jól végzik a gyakorlatokat, kivéve egy játékost. Szoboszlain már délelőtt is látszott, hogy nincs a helyzet magaslatán, most pedig apám torka szakadtából ordítja nevét és, hogy szedje össze magát. A torkom összeszorul, mert annyira szomorú és fáradt, hogy látszik rajta, legszívesebben elsírná magát. Csak azt ne...

Apa odamegy a fiúhoz és valamit nagyon magyarázni kezd neki és még gesztikulál is, Szoboszlai pedig lehajtott fejjel hallgatja végig és inkább kerüli pillantásomat. Remélem nem miattam ilyen nyomott ma. Végül elküldik öltözni, a többiek viszont maradnak, én pedig szomorúan nézek a befelé sétáló fiú után.

Hirtelen az az érzésem támad, hogy utána kellene mennem és ahogy ez a gondolat megszületik a fejemben, már visznek is előre a lábaim. Az edzésből még legalább negyed óra van hátra, apának pedig odaszólok h el kell mennem telefonálni, ő pedig csak bólint.

Annyira nem gondoltam át ezt az egészet, hogy fogalmam sincs, mit fogok neki mondani. Kezemet idegesen szorítom ökölbe, amint az öltözők folyosóján sétálok végig és leteszem papírjaimat a kinti székek egyikére, majd megállok a nyitott öltöző ajtó előtt. Szoboszlai térdein támaszkodva ül a padon és a padlót bámulja. Határozott léptekkel megyek be és csukom be magam mögött az ajtót, mégis félek. Elvégre nem akartam a szeme elé kerülni és még mindig nem tudom, hogy jó ötlet-e az, amit csinálok. Dominik felé fordulva találkozok elcsodálkozó tekintetével.

-Carolina menj ki kérlek. - utasít csendesen, én azonban megrázva fejemet sétálok elé és leguggolok lábai elé, kezeimet térdeire vezetem. Halványan mosolygok is rá, ő azonban nem viszonozza.

-Nem vagy ma formában - megjegyzésemre felhorkan és elfordítja fejét. Szóval sértődött kislányt játszik ma. Legyen így. - Ne legyél velem ilyen szépfiú - térdelek le és a padra támaszkodva férkőzök szorosan lábai közé, amiért kapok egy kérdő pillantást. Tudom, hogy most nagyon meglepem, mert még magamat is.

-Carolina - mondja ki halkan nevemet, én pedig elmosolyodom ezen végre őszintén. Tekintete megenyhülni látszik és egyik kezével óvatosan tűri fülem mögé hajtincsemet.

Visszanyerve magabiztosságomat simítom kezeimet pólója alá és térképezem fel kidolgozott izmait. Sietnem kell, mert az edzés hamarosan véget ér és nem lenne túl jó, ha valaki tényleg azon kapna, hogy orálisan elégítem ki a focistát.

-Nem kell ezt csinálnod - fogja meg kezemet, ami éppen szeretné lehámozni róla a nadrágját. Csak mosolyogva megrázom fejemet, majd ténylegesen lehúzom róla, ő pedig megemeli csípőjét, hogy segítsen.

Alsónadrágját éppen annyira húzom le, hogy szabaddá tegyem ehhez a mutatványhoz férfiasságát, amire kezeimet simítva sikerül elhallgattatnom Szoboszlait, aki megbabonázva néz rám gyönyörű szemeivel.

-Engedd meg, hogy jóvátegyem a tegnapit - nézek rá és igazából nem vártam engedélyre, pusztán tudatni akartam vele, hogy ezt most miért fogja kapni. A focista hitetlenül pislog rám és nem szól semmit, így ajkaimat finoman érintem hozzá és osztok ki neki nedves csókokat.

Szoboszlai vállaimat simogatja, miközben én számmal és kezemmel kényeztetem, ő pedig halk sóhajokkal élvezi, ahogy ajkaim játszadoznak vele. Úgy érzem, nem sok idő kell már neki, hogy elmenjen, hátát a falnak támasztja, szemeit szorosan hunyja le. Mozdulataim közben felpillantok rá, szeretném látni, mennyire tetszik neki. Szemöldökei összeugranak, amint picit erősebben szorítom meg kezemmel férfiasságát, majd hangosan felnyög és szemei kipattannak. Elködösült tekintettel néz rám, én pedig folytatom és az sem érdekel, hogy ez nem a kedvenc részem a szexben, de most kifejezetten örültem, hogy örömet okozhatok neki. Kezével összefogja hajamat és engedi, hogy a saját tempómban csináljam. Teljesen kifulladok és alig érzem a számat, mikor Szoboszlai légzése felgyorsul, izmai remegni kezdenek és ezután nem sokkal megérzem forró nedvét számban, amit készségesen nyelek le, majd törlöm meg ajkaimat. A fiú szaporán kapkodja a levegőt és folyamatosan engem figyel.

-Na szépfiú, remélem most már nem vagy olyan szomorú - mosolygok rá még mindig előtte térdelve és combjait simogatom, gesztusomat pedig végre halványan viszonozza.

Egyik kezét megfogom, ami vállamon pihen, majd lassan felállok. Mozdulatomat végigkíséri szemeivel. Sietősen nyomok egy gyors puszit telt ajkaira, majd ruhámat megigazítva magamon lépek az ajtóhoz. Ő még mindig annyira a történtek hatása alatt van szerintem, hogy megszólalni sem tudott.

-Ha szeretnél beszélgetni, gyere át vacsi után - kacsintok rá visszafordulva, ő pedig kedves mosolyra húzza ajkait, végül magára hagyom.

Papírjaimat felkapva a padról szedem lábaimat kifelé, de nem vagyok annyira gyors, hogy ne fussak össze Bollával a fordulóban. Ez a srác mindenhol ott van? Megilletődötten néz rám, hiszen majdnem egymásnak szaladtunk.

-Carolina - néz rám nagy szemekkel, majd az öltöző felé sandít és szerintem tudja, mit kerestem errefelé.

-Állandóan itt lábatlankodsz, legközelebb beveszünk már téged is, ha akarod - vigyorgok rá, majd otthagyom őt is és sietősen megyek fel a másodikra a szobámba.

A vacsorát viszonylag korán ejtem meg társaság nélkül, ugyanis Szoboszlai Bolla társaságában akkor érkezik meg, amikor már elhagyom az étkezőt. Tekintetünk találkozik, majd szóváltás nélkül megyek vissza szobámba.

Tizenegy óra után lemondtam a várakozásról Szoboszlaira és a fürdőbe indultam, azonban utamat az ajtómon való kopogtatás gátolta meg. Ez minden bizonnyal ő lesz. Kedves mosollyal nyitottam ajtót és a világ legszebb mosolyával nézett vissza rám a csapat melegítőt viselő focista fiú.

-Szia! - lehelem és odébb állok - Bejössz?

-Köszi - lép bentebb és megvárja amíg becsukom az ajtót. - Nem zavarlak? Elég késő van, csak... Bendi elkártyázta az időt. - ezen csak nevetek, majd helyet foglalok a kanapén, ő pedig követi példámat.

-Nem zavarsz. - nézek rá félve, hiszen olyan furcsa most a helyzet. Máskor mindketten határozottabbak vagyunk. - Ezért mondtam, hogy ha szeretnél, gyere át.

-Rendes tőled - néz rám jelentőségteljesen, én pedig csak bólintok.

-Szóval szépfiú, mondd el, mi a baj? - húzódok közelebb hozzá és hirtelen felindulásból kezemet combjára csúsztatom, amin elmosolyodik, így nem húzom vissza.

-Egy kicsit sok volt az a teher, ami rám nehezedett az elmúlt napokban. Erre tett rá még a tegnapi húzásod - kapja el tekintetét, én pedig fájdalmasan húzom el számat és mielőtt szólhatnék, folytatja. - Mindenki azt várja tőlem, hogy megint én legyek a sztár és félek, hogy ennyi kihagyás után, nem fogok úgy teljesíteni, mint régen és csalódni fog bennem mindenki. Nem minden mutatvány megy még úgy, mint szeretném. Ma pedig teljesen szét voltam emiatt is csúszva edzésen, az apád meg jól leszedte a fejemet. Bizonyítani akarok, de nem vagyok benne biztos, hogy ez menni fog. - néz rám végül szomorúan, én pedig elengedek egy együttérző sóhajt és kezemet tetovált karjára simítom.

-Figyelj, senki nem szólhat meg azért, mert fél év kihagyás után még nem vagy formában annak ellenére, hogy két hónapja teljes értékű edzést végzel. Másoknak még ez sem menne. Te pedig nagyon elszánt vagy és van benned bizonyítási vágy, szóval csak ne foglalkozz másokkal. Főleg ne a divatdrukkerekkel. Az apám úgyis csak akkor fog pályára küldeni téged, ha 100%-ig biztos benne, hogy nem lesz gond a teljesítményeddel. Ha pedig már ott vagy a pályán, ne foglalkozz semmivel csak játssz. Akkor sem fog semmi történni, ha kihagysz néhány helyzetet. Ez bárkivel előfordul, és az élet megy tovább. - egy biztató mosolyt küldök felé, ő pedig elcsodálkozva hallgat végig és próbálja felfogni szavaimat.

-Wow Carolina, belőled tényleg jó pszichológus lesz - nyögi ki felocsúdva, én pedig elnevetem magam ezen. Most nem is próbáltam a tanulmányaimat hasznosítani, csak azt mondtam neki, amire szerintem most szüksége van. - Ez most nagyon jól esett, de kell egy kis idő, hogy ne legyek ennyire stresszes - sóhajtja gondterhelten.

-Én, amikor stresszes vagyok általában összetörök pár tányért vagy veszek egy forró fürdőt - vonok vállat ötleteket adva neki. Dominik halkan elneveti magát gondolom azon, hogy tányérokat törögetek.

-Azt hiszem lassan éjfél tájt ez a tányér törögetés nem a legjobb ötlet - löki meg vállamat finoman, nekem ezzel egyidejűleg támad egy remek ötletem.

-Tudom, mi segíthetne neked, hogy ne legyél ennyire stresszes - pattanok fel mellőle és a szekrényhez lépek.

-Na mi? - kérdezi meglepődve és ő is feláll, majd nézi, ahogy magamhoz veszem köntösömet, az alatt pedig a kedvenc piros bikinim rejlik, de ő ezt már nem látta.

-Adj nekem két percet - simulok mellkasához, ő pedig tétován, de bólint, mert nem tudja, mire készülök.

Igazából nem is kellett két perc, hogy átöltözzek. Szoboszlai szemérmetlenül mér végig és pimasz mosolya újra arcára kúszik, amit imádok. Mielőtt kérdezhetne bármit is, kezét elkapva húzom magam után ki a folyosóra és zárom be ajtómat.

-Carolina, mit csinálsz? - kérdezi értetlenül, miután lesétáltunk a földszintre és kilépünk a hátsó ajtón, ami a medencékhez vezet.

-Ne kérdezz ennyit - nézek hátra sunyi mosollyal és mikor megállok a medence szélén, arcán látom, hogy megvilágosodik.

Köntösömet szétbontva dobom le én is a felesleges ruhadarabot az egyik napozóágyra, ő pedig szégyenérzet nélkül méri végig testem, mintha még sosem látott volna hasonlóan. Annyira zavarba hoz pillantásával, hogy engedem hajamat arcomba hullani, ami némiképp eltakarja halvány pírfoltomat. Én tényleg nem akarom elhinni, hogy Szoboszlaival készülök medencézni tilosban.

-Várj - kapja el karomat, mikor készülök a medence felé sétálni. - Rajtam nincs fürdőnadrág... - nyögi kellemetlenül, én pedig csak elnevetem ezen magam.

Provokatívan felhúzva szemöldökömet nyúlok hátam mögé és oldozom el bikini felsőmet, majd egy mozdulattal veszem el kebleim elől és köntösömre dobom. Cselekedetemre hatalmasat nyel a focista, én pedig magabiztos mosollyal bújok ki a bugyi részből is és állok teljes meztelenül előtte. Egy kacsintást küldök a ledöbbent Szoboszlainak és nyugodtan sétálok be a vízbe, ami nagyon kellemesen simogatja bőrömet. Mikor már nyakig elmerülök, visszanézek Dominikra, aki elnyílt ajkakkal figyelt. Kérdőn felhúzom szemöldökömet, mire csak megrázza fejét.

Azonnal kibújik melegítő nadrágjából, majd pólójától szabadul meg és zoknijai is a ruhái és cipői mellett végzik a napozóágyon. A medence halványan ki van világítva és csak ketten vagyunk. Annyira tetszik ez. Férfiasságát egyik kezével takarja el előlem és szerintem fél, hogy valaki meglát minket, ráadásul így.

-Wow - leheli, amint közelebb úszok hozzá és észreveszi vigyoromat. - Ekkora merészségre még sosem vett rá nő - jegyzi meg mosolyogva és finoman derekamra simítja nagy tenyereit a vízben. Én vállára helyezem kezeimet és nézek csillogó, barna szemeibe.

-Mert eddig csak kislányokkal volt dolgod, nem nőkkel - vágom rá vigyorogva, amin jóízűen elneveti magát. - Miért szakítottál a barátnőddel? - kérdezem távolabb úszva tőle és kérdésemmel láthatóan nem kicsit lepem meg, ám nem zárkózik el.

-Mert ő is csak betegesen rajongott a nevem után - von vállat és felém úszik. - Sok volt a hiszti és állandóan az volt, amit ő akart. Kezdtem belekényelmesedni a kapcsolatba és azon kaptam magam, hogy eltelt egy év és alig éltem. Szóval megkönnyítettem mindenki helyzetét. - megértően bólintok és engedem, hogy megint közel kerüljön testemhez. - Te miért nem szakítasz Andresszel, ha már nem akarod azt a kapcsolatot? - húzza fel szemöldökét, most pedig én lepődöm meg, hogy ő kérdez ilyet, bár számíthattam volna rá.

-Nem tudom - nyögöm, amint férfiassága ölemhez ér és izmaim megfeszülnek. Nem áll fel neki meg semmi csak váratlanul ért és szokatlan. A válaszom pedig tényleg ez volt. Magam sem tudtam, miért nem vetettem már ennek véget. - Nincs elég bátorságom hozzá - teszem még hozzá kiegészítésként és nevetéséből ítélve, elég szánalmas.

-Carolina - mondja nevemet fehér fogait megvillantva - Ez annyira gyenge duma. Sokkal vagányabb vagy te ettől. - néz szemeimbe és vizes kezével a még száraz részét hajamnak fülem mögé tűri és érzem, hogy meg szeretne csókolni. Én is ezt akarom.

Amint ajkai enyémeket érintik és finom csókot nyom rájuk, szemeimet lecsukva fonom karjaimat nyaka köré. Kezeivel derekamat simogatja és érzem, ahogy egyikkel felfedezőútra indul testemen. Hirtelen elválok ajkaitól, amint odalent megérint és érzem elgyengülni lábaimat. Annyira jó érzés, ahogy simogat, ahogy hozzám ér, hogy a közelemben van. Szoboszlai mosolyogva hajol nyakamhoz és lehel rá nedves csókokat, én pedig egyáltalán nem bánom ezt és azt sem, hogy két ujját felnyomja bennem, másik kezével szorosan öleli derekamat. Annyira király, amit és ahogyan csinálja, hogy hatalmas akaraterő kell ahhoz, hogy visszatartsam hangos nyögéseimet és kissé cenzúrázatlan mondataimat. Helyette mellkasához feszülve kezdeményezek csókot és egyre közelebb sodor a csodálatos beteljesülésig. Fogalmam sincs, hogy csinálja ezt, de pillanatok alatt fel tud izgatni. Ujjai erőteljesen, mégis kellemesen masszíroznak és pár perc múlva el is megyek, ő azonban még tovább ingerel. Mellkasának döntöm homlokomat és próbálom rendezni felgyorsult légzésemet.

Szoboszlai elégedett mosollyal fürkészi arcomat én pedig szeretnék ezért beszólni neki valamit.

-Úgy volt, hogy te vagy a stresszes - nézek fel rá érdekes mosollyal.

-Ez tökéletes stresszoldó volt - nyom óvatos csókot ajkaimra, majd egyszerre nézünk az elemlámpa fényei felé, ami az épületből szűrődik ki. - Azt hiszem mennünk kell - fogja meg kezemet és kifelé kezd húzni és én nem ellenkezem. Nem szeretnék lebukni. Kicsit de ja vum van.

A kint lévő törölközőkkel sietősen szárazra töröljük magunkat és időm sincs azon agyalni, hogy a focista két perce ujjazott meg a medencében. Wow.

A köntöst magam köré tekerem és bikinimmel a kezemben nézek Szoboszlaira, aki fel is öltözött és kezemet fogva húz maga után egy másik hátsó bejárathoz. Hirtelen úgy érzem ez rohadt vicces és izgalmas, hogy nevetnem kell. Szoboszlai pedig értetlenül néz rám és követi példámat.

Sikeresen felérünk hozzám anélkül, hogy bárki meglátna minket, pedig nem voltunk túl halkak. Dominik elküld engem zuhanyozni én pedig még hajat is mosok, mert klóros lett a nagy része. Aztán pedig ő vált a helyiségben.

Az ágyamon fekszünk szótlanul és azon gondolkozom, milyen rég csináltam ilyen csínytettet.

-Tudod, a gimiben osztálykiránduláson faházakban laktunk, amik körben voltak és középen asztalok voltak padokkal. Az ofim minden este kint ült a másik tanárral, aki jött velünk és nem engedte, hogy átjárkáljunk egymáshoz. Én persze erről az infóról lemaradtam, hogy kint van és át akartam menni egy másik szobába. Amikor kinyitottam az ajtót a szemembe világított a lámpájával, de azt hittem, hogy valamelyik ökör osztálytársam szórakozik és rászóltam, hogy "Ne világíts már a szemembe bazdmeg!" - nevetem el magam, Dominik pedig követi a példámat.

-És mi lett? Kaptál valamit ezért? - kérdezi kíváncsian.

-Az ofi elröhögte magát, én meg átmentem a másik házba - vonok vállat. - Te csináltál valami csínytevést? - fordulok felé és én is oldalamra fekszem, ahogy ő. Könyökén megtámasztja fejét, másik kezével derekamat öleli át. Máskor mondanám neki, hogy állítsa le magát, de ma már annyi szabályt megszegtem, hogy ez igazán belefért.

-Naná! - vigyorog, mint a tejbetök. - Általános suliban benyaltam matekból csomó egyest, otthon persze nem akartam megmutatni, szóval azt hazudtam az igazgatónak, hogy elhagytam az ellenőrzőmet, ezért kértem egy másikat. Az lett az otthon mutogatós jó jegyekkel, a régi meg, amit a suliban használtam. Anyáék nem jártak sose ezekre a fogadónapokra, szóval nem volt gáz.

-A szüleid sose tudták meg? - nevetem el magam, mert ez aztán tényleg rizikós húzás, de teljesen illik hozzá.

-Dehogynem - vonja össze szemöldökeit fájdalmasan. - Év végén amikor a bizonyítványokat megkaptuk, apának szemet szúrt, hogy sokkal rosszabb az átlagom, mint amiről ő tudott és bement az igazgatóhoz. Na aztán ezután lekiabálta a fejem és megkaptam életem legnagyobb pofonját.

-Ez várható volt - jegyzem meg viccesen és közben tetoválásokkal díszített karját birizgálom ujjaimmal.

-Ja tudom. Viszont ezután se ment el a kedvem a hülyeségtől. - mondja még, majd közelebb húzódva ölel magához, én pedig engedem.

Érzem ahogy az álmosság eluralkodik rajtam és az utolsó pillanat mielőtt elalszom az, hogy Dominik karjaiban fekszem az ágyamban, aki hajamat piszkálja és hatalmas biztonságban érzem magam.

Sziasztok! 🤗
Gondoltam ezen a csúnya esős vasárnapon legyen valami jó is, azon kívül, hogy SzD a kispadon ül végre és nem sérültet játszik :)
Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről a részről, hiszen számomra nagyon feszült volt és úgy gondolom sok minden kijött itt most. Legyen szép estétek!
Millió puszi & ölelés! ❤️