DOMINIK

Hatalmas sóhajjal ülök vissza az autómba, miután Carolina gépe felszállt, hogy visszamenjen Budapestre. Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt, ami miatt levakarhatatlan a mosoly az arcomról, ugyanakkor már most hiányzik. Talán mégsem nekem találták ki ezt a távkapcsolat témát.

Carolina ott volt a szombati mérkőzésen, ahol olyan motivált voltam, hogy még két gólt is szereztem, a másodikat ugyan beadásnak szántam és még én magam is meglepődtem rajta, hogy a hálóban landolt a labda. Este nem is volt kérdés, hogy Carolina mivel jutalmaz ezért. Ahogy ígérte, kétszer elégített ki orálisan és most ennek gondolatára jólesően megborzongtam. Imádtam, ahogy csinálta.

Most azonban muszáj kicsit visszatérnem a hétfői napba és a tegnapi tunyulás után pörgősebbé varázsolni magamat, mert különben elkések edzésről és azt semmiképpen nem szeretném.

A hétvégéim általában a meccsekről szólnak, de most kivételesen máson járt az agyam. Megsérültem még szerdán az edzésen és Jesse azt mondta hétvégén még csak a cserék közé sem fog nevezni, tehát könnyen kapom meg az engedélyt arra, hogy végre igent mondjak Marco Rossiék vacsorameghívására. Carolina kicsit felvilágosított a családjával kapcsolatban, nekem pedig évek óta először jelentett problémát megjegyezni anyukája nevét. Egyáltalán nem állt a számra a Mariella.

-Jó leszek így? - kérdezem álmaim nőjétől a hálószobába lépve. Már negyed órája a fürdőszoba tükre előtt tipródtam. Sima fekete farmert és fehér inget vettem fel, na meg a kedvenc órámat. Hajamat már gondosan beállítottam és csak az engem alaposan végigmérő lány engedélyére vártam.

-Szívdöglesztő vagy. - nyalja meg óvatosan ajkait, én pedig hangosan elnevetem magamat. - Na és én? - fordul körbe az ágya mellett lévő tükör előtt. Sötétzöld felsőt viselt, ami mindkét vállát engedte látszani, hozzá egy fekete ceruzaszoknyát vagy mit vett fel. Ezt is csak onnan tudom, hogy tegnap este megkérdezte, hogy ceruza vagy A vonalú szoknya. Én meg ezt választottam és erre mondta, hogy "oké szerintem is a ceruza jobb".

-Ellenállhatatlanul dögös vagy. - mondom neki mosolyogva és közelebb sétálva fonom dereka köré karjaimat. Jólesően szívom be finom parfümének illatát és azt kívánom bárcsak ne kellene most mennünk sehová és csak vele lehetnék. - Tudod mit sajnálok? - kérdezem tőle incselkedően.

-Mit? - villantja rám egyik legszebb mosolyát, amibe csak szerelmesebb leszek.

-Hogy nem játszom a hétvégén és nem tudok mesterhármast szerezni. - vigyorodok el pimaszul, mire elneveti magát. Kezeit hátam mögött kulcsolja össze, így még szorosabban simul mellkasomhoz, amitől hatalmasat dobban a szívem.

-Ne aggódj, majd megvigasztallak valahogy. - leheli ajkaimra, majd finom csókot lehet rájuk, én pedig jólesően megborzongok. - Na de menjünk, mert annak ellenére, hogy a családom olasz, anyám utálja, ha kések. - húz maga után, én pedig követem.

-Biztos elég a virág anyukádnak? - kérdezem bizonytalanul tartva a csokrot kezemben, amíg ő bezárja lakása ajtaját. Tegnap este elég későn szállt le a gépem és már nem volt energiám sehova elmenni vásárolni, a mai napot pedig Carolina lakásában punnyadva töltöttem. Annyira léptem ki az utcára, hogy csokrot csináltassak, amíg ő bement az egyetemre egy órájára.

-Persze, apa meg kap bort. - fordul felém összehúzva kabátja cipzárját, majd belém karol és a lifthez lépünk. - Hidd el, ha semmit nem vinnénk se lenne gond. - teszi hozzá mellékesen, miközben már az autómhoz megyünk, az ő magassarkú cipője pedig visszhangzik a parkolóban.

Nem voltam ideges meg semmi, csak szimplán izgultam. Mégis ez az első alkalom, hogy a pályán kívül találkozok Marco Rossival és a feleségével. A lányával kavartam az edzőtáborunk alatt és fogalmam sincs, mennyire neheztel esetleg rám. Remélem, hogy nem akar érte lecseszni.

Rossiék lakása nem volt messze Carolináétól, mindössze fél órás út volt a városban lévő nagy forgalom miatt. Szerencsém volt, hogy egy viszonylag közeli szabad helyen meg tudtam állni. Már majdnem teljesen besötétedett.

-Te félsz? - néz rám Carolina a liftben várakozva, hogy felérjünk a negyedikre.

-Nem, dehogy! - rázom a fejemet értetlenül. - Csak... mi van, ha apád nem fog kedvelni most már, hogy veled vagyok? - bukik ki belőlem végül, amit tudom, hogy nem most kellene megbeszélni.

-Ez nem fordulhat elő. - mosolyog rám kedvesen, majd egy csókot hint ajkaimra. - Na szedd össze minden vagányságodat szépfiú. - utasít, majd maga után húz, amint kinyílik a lift ajtaja.

Fel voltam készülve arra, hogy Marco Rossi fog ajtót nyitni, de nem így történt. Egy számomra ismeretlen nálam idősebb férfi nyitotta ki az ajtót és miután Carolina a nyakába ugrott, engem mért végig jó alaposan. Kiköpött Marco Rossi, csak fiatalabb kiadásban. Ez biztosan a fia, az a vízilabdázó. Banyek. Ez a csávó még a szart is kiverné belőlem, ha tudná, milyen sokszor gyűröm össze a lepedőt a húgával.

-Simone, szeretnék neked bemutatni valakit. - engedi el Carolina, majd felém fordul ő is.

-Dominik Szoboszlai - nyújtom felé a kezem és kicsit fel kell néznem, mert fél fejjel nálam is magasabb. Mint egy kétajtós szekrény.

-Simone Rossi. - fogunk kezet és nem úgy tűnik, mint aki ki akarna nyírni. Bár, ami késik az nem múlik, szóval ezt még nem kiabálom el inkább.

-Anyáék nem is mondták, hogy itt leszel. - mondja neki Carolina boldogan és észre sem veszi, mennyire fosok a bátyjától. Remek.

-Én kértem őket. Meg akartalak lepni, aztán mondták, hogy jössz ma és bemutatsz valakit. - sandít felém halvány mosollyal, amit esetlenül viszonozok.

-Carolina! - hallom meg az általam jól ismert Rossit, majd meg is jelenik az előtérben.

-Ciao papa! - Rossi, a lányát két puszival és szoros öleléssel üdvözli, aki átadja neki az üveg bort az ajándék szatyorral, majd ő és a tesója lelépnek és egyedül maradok a szövetségi kapitánnyal. Jajj, de kínos...

-Dominik - nyújtja felém kezét és meglepő módon nem törte el ujjaimat. - Örülök, hogy el tudnál jönni. Persze annak nem, hogy megsérültél. - mondja sajnálkozóan és úgy érzem, egyáltalán nem neheztel rám.

-Köszönöm a meghívást mester. - biccentek mosolyogva. Mielőtt bármi mást mondnék, megjelenik Carolina és kézen ragadva húz bentebb a folyosón.

-Gyere, bemutatlak anyának. - mondja mosolyogva, én pedig csak egy bocsánatkérő pillantást küldöm Rossinak, aki mosolyogva bólint, hogy menjek csak.

Carolina anyja mosolyogva fordul hozzám, ő sokkal alacsonyabb, mint bárki más a családból.

-Nahát drágám te sokkal csinosabb vagy - néz rám a nő, majd mielőtt ellenkezhetnék, két hatalmas puszit nyom az arcomra, amit esetlenül viszonozok. Carolina csak visszatartott nevetéssel figyel engem. - Mariella vagyok. - mondja nekem a nő, miután elengedett. Neki sokkal napbarnítottabb a bőre, mint bárkinek.

-Még az állóképessége is jobbnak tűnik. - mondja Simone szórakozottan, mire mindenki elneveti magát, én viszont csak kínosan mosolygok, mert Carolina pimasz pillantással méreget.

-Naná, hogy jobb. - szólal meg a szövetségi kapitányom. - Hiszen én edzem. - ezen már én is elnevetem magam.

-Ezt tanúsíthatom. - kontrázik Carolina, amitől úgy érzem menten elsüllyedek. Simone szigorú pillantással illet és oda sem merek nézni Marco Rossira.

-Ejnye Carolina! - nevetgél Mariella, de lányát ez nem nagyon hatja meg. Rossira sandítok, aki elég érdekes pillantással illet, de szerintem már eddig is tudatában volt azzal, hogy Carolinával nem csak aludni szoktunk. Na mindegy.

-Ezt Önnek hoztam. - nyújtom át inkább kínos mosollyal a virágcsokrot Carolina anyjának, aki nagy mosollyal veszi el tőlem.

-Ó drágám, ez igazán szép csokor. Köszönöm! - kapok még egy puszit, majd a konyhába megy és vázába teszi a virágokat.

A vacsora igazából nagyon finom, mégha nem is ismerem az ételeket, amiket minden bizonnyal Mariella készített. Rossi közben kicsit kérdezget a Lipcsében történő dolgokról és, hogy hogy érzem magam a csapatban. Őszintén elmondok neki mindent, amit tudni szeretne és végre megnyugszom, hogy eddig nem érintettük a lányával való viszonyomat. Simone se akar legyilkolni, sőt. Nagyon közvetlen és jófej srác.

-Egyébként Dominik. - vált át Rossi kicsit más témára. - Nagyon jól titkoltátok Carolinával az edzőtábor alatt, hogy vonzódtok egymáshoz. - mondja egyenesen szemebe, de tök szórakozottan. Én viszont annyira zavarba jövök ettől, hogy majdnem félre nyelem a garnélát.

-Ehm... - sütöm le szemeimet, hiszen eléggé kínosan érzem most magamat. - Nem szerettem volna nagy dobra verni ezt a egészet, mivel Carolinának elég sok tisztáznivalója volt Andresszel és egyébként is, Carolina csak egy kisfiúnak hitt. - teszem hozzá nevetve, amivel mindenkit mosolygásra késztetek. - De én egy pillanatra sem adtam fel! - jelentem ki győztes mosollyal és az asztal alatt Carolina ujjaira kulcsolom az enyémeket.

-Jól van szupersztár, nem vagy a pályán nem kell ennyire túldramatizálni a dolgot. - mondja nekem szemeit forgatva, de ugyanakkor mosolyogva.

-Nos, én is nagyon hasonló helyzetben voltam, amikor megismerkedtem Marcoval - szólal meg Mariella mosolyogva és férjére pillant. - Szóval nincs ezzel semmi baj kedves Dominik.

Félve nézek Marco Rossira, aki érdekes pillantással illet.

-Tudom, hogy valószínűleg ez akkor sem volt bölcs dolog a részemről és nem volt szép tőlem, hogy a lányára hajtottam, de... tekintve, hogy milyen csodálatos nő, egyáltalán nem tudtam neki ellenállni és... ugyanakkor nem akartam, hogy emiatt veszélybe kerüljön a válogatottságom. - szabadkozom azonnal, mielőtt még ő mondhatna valamit.

-Dominik. - int le mosolyogva, én pedig tényleg csendben is maradok. - Milyen hülye szabály lenne, hogy nem lehet a szövetségi kapitány lányának udvarolni? Carolina már nem kislány és én elfogadom a döntéseit. Ez esetben azt, hogy veled van. - mondja nekem komolyan, amitől kicsit megszédülök. Azt hiszem most adta áldását kettőnkre.

-Szóval egyáltalán nem pipa rám? - kérdezem kissé megilletődötten.

-Egyáltalán. Te jó gyerek vagy, nem aggódom. - biztosít mosolyogva, én pedig most már el is hiszem.

Vacsora után Carolina segít az anyukájának elpakolni az asztalról, mi pedig hármasban ülünk át a nappaliba, ahol szövetségi kapitányom valami CD-t keres, mert elmondása alapján Carolina nagyon szeret táncolni és meg akarja nekem mutatni a kedvenc lemezét.

-A húgom sokkal boldogabb melletted. - fordul hozzám Simone mosolyogva, amin akaratlanul is elmosolyodom és tekintetem Carolina felé vezetem, aki a konyhapult mögött beszélget édesanyjával.

-Tényleg? - kérdezek vissza, csak hogy egy kis megerősítést is halljak. Szeretem fényezni az egómat.

-Igen. Andres mellett nem találta a helyét és sosem volt még ilyen felszabadult, mint most. Te végre nem állsz a karrierje útjába és azt adod neki, amire szüksége van. - mondja nekem komolyan, amire csak bólintani tudok, ugyanis az idősebb Rossi boldogan szólal fel.

-Carolina drágám! - szólítja meg lányát, aki azonnal felénk fordul. - Hallod ezt? - kérdezi mosolyogva és feltekeri a zenét, hogy midnenki hallja.

Bella donna mamma mia alimenti ciao. Roma Roma Napoli amore mio.

Vino secco, Amaretto, Rigoletto ecco la per me Zuppa Romana.

-Jézusom... - lehelem magam elé, miután már sokadjára hallom a refrént, és rájövök, hogy egy igazi olasz világba csöppentem.

Én csak mosolyogva nézem, ahogy Carolina az apjával táncol, egészed addig, míg Mariella meg nem fogja a kezem és felhúz a kanapéról. Segélykérően nézek Simonera, aki csak nevetve integet nekem, hogy menjek táncolni.

-Én nem tudok táncolni. - nyögöm Mariellának, aki nevetve megrázza a fejét.

-Nem baj édesem, csak lazítsd el magad és engedd, hogy a ritmus vezessen. - mondja nekem könnyedén, én viszont ezzel nem vagyok kisegítve.

Végül két szám után Carolina mellett kötöttem ki és táncoltam vele végig néhány számot, amit már Simone választott ki. Nem is érdekelt semmi, csak az, hogy vele lehetek. A közelében. Megismerhetem az ő életét és még közelebb kerülhetek hozzá.

CAROLINA

Késő este értünk haza a lakásomba Szoboszlaival, aki még mindig próbálta elénekelni azt a két sor refrént, amit apa tanított neki. Mondtam neki, hogy inkább majd egyedül gyakorolja ezt, mert nem akarok halláskárosult lenni.

Én már a selyem hálóingemben feküdtem az ágyban és vártam a focistát, hogy végezzen a fürdőben.

-Mit csinálsz még szépfiú? - kiabálok neki kíváncsian, mire csak egy "mindjárt" hallatszik. - Remélem nem használod el az arcmaszkjaimat! - teszem hozzá nevetve, majd megjelenik a focista kissé mérgesen a szobaajtóban.

-Biztonságban vannak az arcmaszkjaid ne aggódj! - forgatja szemeit, majd egy pólót felvéve az alsónadrágjához fekszik be mellém az ágyba és rögtön magához húz.

Csójkainak legédesebbkét kapom, amitől gyomrom jóleső bukfencet vet. Végül odáig fajul a dolog, hogy ledobva magunkról a takarót helyezkedek el izmos combjai között és simítom kezeimet lefelé a derekán.

-Örülök, hogy ilyen jól kijössz a családommal. - mondom neki sietős csókot hintve telt ajkaira, amik ezek után széles mosolyra húzódnak.

-Én is, de most veled szeretnék nagyon jól kijönni. - mondja nekem kuncogva, én viszont figyelmemet ezúttal nem ajkának szentelem.

Ujjaimmal alsónadrágjába akaszkodva szabadítom meg a zavaró ruhadarabtól, ahogy pólójától is. Kezeimet határozottan fonom köré és erőteljesen ingerelem, mert most azonnal szükségem van rá. Ajkaimat benedvesítve hajolok férfiasságához, amit gyengéden kényeztetek, a focistának pedig ez nincs ellenére. Nem akarom túl sokáig húzni az időt, ezért el is húzódom tőle, így nem sokkal később már én kerülök Szoboszlai és a puha matrac közé. Ő pedig egyenesen a lábaim közé. Imádom, ahogy csinálja, ahogy hozzám ér, ahogy megcsókol. Néhány nedves csókot oszt ki odalent, majd egyszerre két ujját nyomja fel, én pedig elengedek egy magas hangú sóhajt.

Úgy érzem Dominik is épp úgy vágyott már erre, mint én. Ezért sem lepődtem meg, amikor elhúzta kezét, majd pár pillanat múlva kicsit széttolva lábaimat helyezkedik el, majd csúszik belém férfiasságával. Kezeivel fejem mellett támaszkodik meg, s megvárja, amíg megszokom az érzést.

-Imádom, amikor így nézel rám. - leheli ajkaimra, miközben óvatosan mozogni kezd, én pedig hátába mélyesztem ujjaimat, lábaimat pedig engedelmesen nyitom nagyobbra.

-Mégis hogy? - kérdezem tőle értetlenül, mégis kíváncsi mosollyal az arcomon.

-Nem is tudod elképzelni milyen szép vagy ilyenkor, amikor a farkam benned van. - mondja vigyorogva és kicsit erősebben csókol a nyakamba, amitől elengedek egy megilletődött nyögést.

-Annyira... hülye vagy. - nevetem el magam, de ezután nem igazán beszélünk. Mindketten azon vagyunk, hogy eljussunk a csúcsra.

Nem igazán vagyok hozzászokva, hogy ilyen gyors meneteket tolunk, ezért még percekkel az orgazmus után is levegőért kapkodva fekszem Dominik mellett, aki szintén ki van pirulva, haja pedig egy kicsit kócos lett, akárcsak az enyém. Nem akarom megszakítani ezt a pillanatot esetleges fürdőbe kilógással, így továbbra is meztelenül fekszem a focista karjai között, aki betakar minket a takaróval.

Reggel arra ébredtem, hogy nagyon görcsölök és iszonyatosan kell pisilnem. Sietősen mászok ki a még alvó Dominik mellől és veszem magamra a bugyimat és a hálóingemet, majd bezárkózok a fürdőbe. Tegnap totál bealudtam, nem is tudtam kijönni rendbe tenni magamat odalent.

-Baszdki! - szalad ki a számon, amint megérzem, mennyire csíp pisilés közben és hirtelen inkább abbahagyom az egészet. Veszek egy mély levegőt, majd apránként, de kiengedek mindent. - Mi a szar ez... - lehelem magam elé, hiszen nagyon viszketek is. Mi van, ha elkaptam valamit a focistától? Mi van, ha nem csak én vagyok az egyetlen nő az életében? Jajj ne...

Úgy érzem szükségem van egy forró fürdőre, amit meg is ejtek, viszont ezután sem érzem jobban magam, továbbra is fájok és viszketek, ami borzalmas. Kitekerem Szoboszlai nyakát ezért.

Felveszek egy tiszta bugyit, majd egy tiszta pizsamát és visszasétálok a szobába.

-Hol voltál? - kérdezi Dominik kedves mosollyal, én viszont nagyon haragszom rá.

-Mássz ki az ágyamból! - morgom neki, majd lehúzom róla a takarót, mire ő csak értetlenül pislog rám, ahogy bebújok a takaró alá.

-Történt valami? - kérdezi félve, hiszen tisztában van vele, mennyire temperamentumos vagyok.

-Igazi kis hímringyó vagy! - ülök fel én is az ágyon és hisztisen csapok kezeimmel a paplanra. - És rohadt gerinctelen, mert legalább gumit húztál volna, ha már mással is kavarsz! - mondom neki keményen, mire ismét csak értetlenül pislog. - Bár gondolhattam volna miután meghúztad a recepciós csajt. - teszem hozzá csalódottan.

-De hát Carolina, mi történt? - kérdezi tőlem továbbra is kedvesen annak ellenére, hogy én most milyen csúnyán beszélek vele. - Mondd el kérlek, mert így még segíteni sem tudok neked. - kérlel kedvesen, és közben egyik tenyerét óvatosan hátamra simítja és próbálja elnyerni tekintetemet.

-Az előbb voltam kint mosdóban és iszonyatosan fájt a pisilés. Biztos elkaptam tőled valami szart. Nem hiszem el. - szorítom össze szemeimet és végül tényleg elsírom magam, mert annyira fáj odalent.

Keservesen sírok, mint még eddig soha. Még az sem érdekel, hogy így jobban fáj. Érzem, ahogy Dominik közelebb húzódik, majd átölel karjaival és szorosan magához húz és puszit nyom a homlokomra.

-Carolina, én nem dugtam senki mással, efelől megnyugodhatsz. - mondja kedvesen, ám én csak erre az okra tudok gondolni. - Egy ilyen bomba nő mellett minek nekem más?

-Biztos? - szipogom neki könnyes szemekkel nézve rá fel.

-Biztos. - bólintja határozottan, majd hosszú ujjával letörli arcomról a könnycseppeket. Végül elfogadom, amit mond és egy bólintással veszem én is tudomásul.

-Akkor mitől fáj? - kérdezem idegesen. - Viszketek basszameg! - hisztizek be újra és megint sírva fakadok.

-Nem tudom, de figyelj. Hagyd abba a sírást, öltözz fel. Elviszlek orvoshoz, jó? - ajánlja fel kicsit komolyabban.

-Vasárnap van ember. - forgatom a szemeim, hiszen itt Magyarországon biztos nem rendel egy orvos sem hétvégén.

-Ezért megyünk az ügyeletre. - mosolyog rám, majd egy puszit lehel a számra. - Csinálok reggelit. - mászik ki mellőlem, majd magamra hagy.

A reggelit csak turkálom annak ellenére, hogy Dominik milyen szépen kidíszítette a tányért is.

-Nem ízlik? - kérdezi meg a focista, miután lenyelte a szájában lévő falatot. Csak bágyadtan nézek rá, így tudomásul veszi, hogy csak szimplán nincs étvágyam.

-Nagyon finomat csináltál, de nem esik most jól semmi. - mondom végül szomorúan.

-Carolina. - mondja nevemet halkan percek elteltével. - Te meggyanúsítottál, én csak szeretném megkérdezni, hogy esetleg te... nem voltál együtt mással? - kérdezi óvatosan és félve, hiszen ismer milyen vagyok, amikor rajtam van a hiszti.

-Hogy jön ez most ide?! - akadok ki és dühöm jeléül hozzávágom a szalvétámat, amivel mondjuk semmit nem érek el. - Te komolyan ezt gondolod rólam? - emelem fel a hangomat, de választ nem kapok, hiszen azok után, hogy vele csaltam meg Andrest, minden joga meg van arra, hogy ezt gondolja.

-Carolina - sóhajtja és elég higgadtan mondja ki nevemet. - Én csak azért kérdeztem, mert ha esély van rá, hogy nekem is van valami bajom, akkor tudnom kell róla. Szerinted mennyire lenne gáz, ha ez az RB-nél derül ki valami vizsgálaton? - kérdezi tőlem teljesen jogosan, ám a feltételezése alaptalan.

-Kurvára nem voltam mással együtt! - pattanok fel és csak azután realizálom, hogy ez nem volt egy kellemes mozdulat, de nem törődve ezzel hagyom ott az asztalnál Szoboszlait és megyek vissza a szobába készülődni.

Az ügyeletes nőgyógyász rendelője előtt nem sokan vannak szerencsére, aminek örülök. Annak viszont nem, hogy egyfolytában olyan érzésem van, mintha wc-re kellene mennem, mert nagyon fáj. Dominik nem törődik az őt vizslató szemekkel, nekem pedig kisebb gondom is nagyobb annál, hogy foglalkozzak velük.

-Carolina Rossi. - mondja a nevemet egy fehér ajtón kilépő fiatal nő, mire kínkeservesen felállok a focista mellől, aki egy biztató pillantást küld felém.

Az orvos nagyon rendes és mindent szépen elmagyaráz nekem angolul mielőtt megvizsgálna. Elmondom neki én is, amiket érzek. Ezután mosolyogva pillant rám és elmondja, hogy semmi nemi úton terjedő betegséget nem kaptam el, csupán felfáztam és egy kis fertőzésem van. Erre ír fel nekem valami gyógyszert, én pedig hálás vagyok, hogy megúszom ennyivel.

-Az ilyesmi történhet akkor, ha valakinek új partnere van, vagy esetleg túl sokat vannak együtt, esetleg ha a kelleténél több partnere van. Javaslom, hogy a szexuális együttlétet most legalább két hétig hanyagolja és ezt a partnerével is tudassa. - adja át a receptet, amit megköszönök neki.

-Köszönöm! - mondom neki pirultan, hiszen talán tíz-tizenöt évvel lehet nálam idősebb a férfi, és nem is olyan csúnya.

Az orvos kikísér az ajtón, Dominik pedig várakozó pillantások közepette lép oda hozzám. Ekkor válik kínossá a dolog, mert az orvos egyből felismeri a focistát és kér a kisfiának egy autogramot, amit persze Szoboszlai boldogan teljesít.

-Ha bármi további panasza lenne Carolina, vagy nem hatna a gyógyszer, jöjjön vissza. - néz rám végül a férfi, én pedig óvatosan bólintok.

Az autót Dominik nem indítja be azonnal, miután beültünk. Helyette felém fordul és kezemért nyúl, ezzel elnyeri tekintetem.

-Mit mondott az orvos? - kérdezi finoman és látom rajta, hogy aggódik.

-Hogy csúnyán felfáztam... - hunyom le szemeimet fájdalmasan és nagyon megbánom, hogy miket vágtam a fejéhez, de nincs bátorságom elismerni. Ő csak elenged egy mély sóhajt, majd elveszi a kezemből a receptet.

-Elmegyünk, kiváltjuk a gyógyszeredet. - közli csendesen, majd beindítja a motort és kikanyarodunk a főútra.

-Annyira hülye vagyok. - fakadok ki egy idő után. szemem sarkából látom, hogy Dominik felém fordul. - Nem öltöztem fel este. Ki a szar gondolta, hogy emiatt majd felfázok...

-Figyi, a lényeg, hogy tudjuk mi a baj és kaptál gyógyszert, majd helyre jössz. - mondja nekem megnyugtató hangsúllyal, ám mégsem tudok most ennek örülni, mert fészkelődnöm kell az ülésen, hogy megtaláljam azt a pózt, ahogy kevésbé fáj.

Csendben várakozom az autóban, amíg Dominik megáll a gyógyszertár előtt és bemegy kiváltani a gyógyszeremet. Kicsit elgondolkozok ezen, hiszen Andres sosem volt velem ilyen segítőkész, talán a kapcsolatunk elején, de akkor sem tett volna értem ennyi mindent. Szoboszlai perceken belül egy kisebb méretű zacskóval tér vissza hozzám, amit a kezembe ad, én pedig megnézem annak tartalmát. A recepten szereplő gyógyszer tényleg benne van, de még rajta kívül egy másik doboz is, amit értetlenül emelek ki.

-Ez micsoda? - kérdezem tőle, miután újra elindulunk.

-Csipkebogyó. - válaszolja lazán. - Anya szerint az jó a felfázásra. - teszi hozzá mellékesen, én viszont totál megdöbbenek ezen.

-Te elmondtad anyukádnak, hogy felfáztam?! - akadok ki hangosan, amit egyáltalán nem szerettem volna.

-Akkor hívott fel, amikor a gyógyszertárban voltam és kérdezte, hogy beteg vagyok vagy miért vagyok ott? Aztán mondta, hogy vegyek neked ilyet, meg cickafark teát. Az is a zacskóban van. - biccent fejével, majd finoman gázt ad, ahogy zöldre vált egy lámpa.

-Jézusom. - dőlök vissza az ülésbe és szeretnék itt és most elsüllyedni. - A szüleiddel még nem is találkoztam és máris ilyeneket mondtál rólam. - hunyom le szemeimet feszülten.

-Nyugi már, meséltem rólad nekik. Egyáltalán nem gondolnak rólad semmi rosszat. Bárkivel előfordul az ilyesmi.

Hazafelé sokkal többen voltak már a városban és kezdtem megéhezni, szóval duplán voltam nyűgös. Dominik körültekintően vezetett végig a körúton, mikor eszembe jutott egy számára is közérdekű információ, amit a nőgyógyász mondott.

-Egyébként azt mondta még a doki, hogy két hétig biztosan nem szexelhetek. - fordítom felé a fejemet, mire kicsit elnyílnak ajkai. Pár pillanatig nem is szól semmit, csak az utat kémleli.

-De ugye attól még leszopni leszophatsz? - kérdezi végül pimasz mosollyal nézve rám, amin akaratlanul is elnevetem magam, pedig szeretnék valamit a fejéhez vágni, mekkora bunkó.

-Tekintve, hogy sérült vagy, erre nem lesz szükség. Úgysem fogsz gólt rúgni. - jelentem ki győztes mosollyal, amin megrázza a fejét.

-Pedig de fogok, majd figyeld meg. - jelenti ki határozottan, saját magát is meggyőzve erről.

-Milyen buzi vagy. - nevetek tehetetlenül.

A lakásomba lépve végre megkönnyebbült sóhaj tör fel belőlem és első dolgom bevenni a gyógyszeremet. Ezután bedőlök az ágyba, de aztán csak ráveszem magamat, hogy vegyem át a pizsamát. Dominik egy pohár gőzölgő teával jön be és ül le az ágyam szélére.

-Ezt meg kellene innod. - adja kezembe, miután felültem és várakozóan pillantok szemeibe.

-Dominik... - teszem le már az üres bögrét, megtörve a percek óta beállt csendet. - Ne haragudj rám, amiért olyan csúnyán viselkedtem veled reggel. Annyira rendes tőled, hogy nem akadtál rám ki. Meg sem köszöntem, hogy ilyen készséges vagy a családommal. Én ezt mind meg sem érdemlem. - csuklik el a hangom és el is bőgöm magam.

-Figyelj Carolina - nyúl ölembe ejtett kezemért és óvatosan kulcsolja össze ujjainkat. - Nem tudom, milyen elképzeléseid voltak eddig a párkapcsolatokról, de szerintem ez alap, hogy ilyeneket megteszünk egymásért. - mondja nekem finoman, amitől hatalmasat dobban a szívem. - Egy ideje már szeretnélek megkérdezni valamiről. - törli le ujjaival a könnyeimet finoman. - Én nem akarok rádtelepedni, mint Andres, viszont egyre nehezebben viselem a távkapcsolatokat és... szeretném, ha többet lehetnénk együtt. Ilyen esetekben pedig főleg, hogy gondoskodni tudjak rólad. Szeretném, ha ezen majd kicsit gondolkodnánk mindketten.

A szívem szakad meg, amiért egy ilyen srác ilyeneket mond nekem. Gondoskodni szeretne rólam. Mindjárt elbőgöm magamat újra.

-Rendben. - egyezek bele szinte gondolkodás nélkül.

Dominik mosolyogva húz az ölébe és öleli át testemet, én pedig úgy kapaszkodok belé, mintha ez lenne az utolsó közös pillanatunk.

-Nagyon fáj? - suttogja fülembe, majd óvatos puszit nyom a tövébe.

-Igen. - motyogom pityeregve, hiszen tényleg nagyon fáj és meg tudnék őrülni.

Hosszú perceken át élvezhetem a focista védelmet nyújtó ölelését, majd picit elhúzódik tőlem és a fülem mögé tűri a hajamat. Végül azt is engedem neki, hogy lazán befonja szőke tincseimet. Imádom, ahogy velem foglalkozik.

-Itt hagyhatlak amíg rendelek valami kaját? Vagy szükséged van valamire? - kérdezi kedves mosollyal, mire csak bólintok.

-Hoznál nekem gumicukrot szépfiú? - kérdezem kislányos mosollyal, amin halkan elneveti magát, majd bólogatások közepette csókol szájon.

Sziasztok! 🤗
Nagyon sajnálom, hogy majdnem egy hetes csúszással tettem csak ki a részt, de néhány napja gyengélkedek és nem volt erőm megnyitni a Wp-t és publikálni. Very sorry...
Remélem azért tetszett ez a fejezet :)
Szép napot mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️