CAROLINA

Totálisan ki voltam merülve, mire Budapestre érkeztem és örültem neki, hogy tudtam fogni egy taxit. Még csak délután négy óra volt, én mégis képes lettem volna helyben elaludni. Vagyis ezt éreztem akkor.

Olaszként rengeteg energiával rendelkeztem és ez az én családomra nagyon is jellemző volt. Mivel apám éppen Telkiben tartózkodik a válogatottjával, én is azt a címet diktáltam le a sofőrnek. Anyának írtam egy üzit, miszerint megérkeztem második otthonunkba, utána pedig inkább a tájat néztem, mert a sofőr nem igazán értette az angolt se. Nem értem, az emberek tényleg azt hiszik, hogy boldogulnak majd az életben egy nyelvvel?

Azt hittem sosem érünk oda, akkora volt a forgalom. Az út alatt kétszer hívtam fel apámat, de mind a kétszer hamar lerázott, mert éppen edzést tartott a játékosainak, így dúlva-fúlva tettem le a telefont. Az, hogy korán indultam és majdnem lekéstem a gépemet semmi nem volt a rám váró dolgok mellett. Végre fellélegezhettem, amint leparkoltunk a már ismerős edzőközpont előtt és sűrű gesztikulálások közepette jeleztem a taxi sofőrnek, hogy majd kártyával szeretnék fizetni, mert csak Euro volt nálam...

Mindkét bőröndöm mellettem sorakozott, majd a kedves sofőröm elővette a kis eszközét, amivel fizetni tudok majd. Azzal viszont nem számoltam, hogy a kártyám nem fogja a jót akarni. Egyre idegesebb lettem, amikor már negyedjére is hibát jelzett a gép. Pénz van a számlámon, tehát a nem a kártyámmal van a baj. Szerencsétlen férfinak olaszul kezdtem reklamálni és nem érdekelt, hogy halvány gőze sincs arról, mit dumálok neki. Fogalmam sincs hogyan tudnám megértetni vele, hogy nincs nálam kp és kurvára nem értem, amit mond.

Idegesen halásztam elő újra telefonomat és bíztam abban, hogy apának vége van az edzésének és hajlandó kijönni, hogy kifizesse a fuvaromat.

-Mi a probléma? Tudok segíteni? - hallok mellőlünk egy férfi hangot, aki mindezt a kérdést angolul teszi fel. Indulatosan fordulok felé és épp közölném vele, hogy húzzon el a picsába, de nincs egyedül és amint meglátom rajta a címeres melegítő szettet, tudatosul bennem, hogy ő és a haverja a magyar válogatott tagjai és talán az egyetlen épkézláb emberek, akik tudnak nekem segíteni.

-Megmondanád ennek a seggfejnek, hogy nincs kp-m és szerelje meg a kis szarját, ami elfogadja a kártyámat?! - hadarom neki némi olasz akcentussal, ezért nagyon érdekesen néz rám és koncentrál, amit mondok neki. A magas fekete hajú srác bólintott, majd közelebb lépve a sofőrrel elegyedett beszélgetésbe, aki már szintén ideges volt, de szerintem félt tőlem. Pár perc múlva nevetve váltak el egymástól és a srác valamennyi pénzt nyomott a férfi zsebébe. Ölbe tett kézzel vártam, hogy elém lépjen és kérdőn felhúztam szemöldökeimet.

-Elintéztem neked, de legközelebb jobban járnál, ha hordanál magaddal készpénzt is - kacsint rám fülig érő vigyora mellett, mire csak megforgattam a szememet.

-Milyen szar hely ez, hogy nem lehet kártyát használni? - fújtatok és elrakom táskámba a pénztárcámat. - Mennyit fizettél? Majd később odaadom, amint szereztem valahonnan kp-t - nézek rá mielőtt válaszolhatna előző kérdésemre.

-Később? - húzza fel szemöldökét és szerintem ő rohadtul nem tudja, hogy Marco Rossi lánya vagyok. Én viszont nagyon jól tudom, hogy ő Dominik Szoboszlai, akiről apám annyit áradozott. Időközben csak felismertem, na meg a másik kis felfedezettjét, Bollát.

-Ja, csak előbb megkérdezem apát, hol van itt valami automata - forgatom szemeimet.

-Ne haragudj, de ki az apád? - kérdezi tőlem teljes döbbenettel és értetlenséggel.

-A kedvenc olasz szövetségi kapitányotok - vigyorodok el és bőröndjeimet magam után húzva hagyom ott őket a kapuban én pedig a bejárat felé veszem az irányt.

Igazából csak akkor jut eszembe, hogy meg se köszöntem Szoboszlainak, hogy rendezte a fuvaromat, amikor apa az aulában nagy mosollyal igyekszik felém.

-Carolina! - ölel magához, amint elengedem bőröndjeimet.

-Ciao papa! - bújok hatalmas mellkasába és egy hatalmas sóhaj hagyja el számat, ami egész eddig kikívánkozott belőlem. Ennél több atrocitás ma már remélem nem fog érni, mert akkor biztosan megütök valakit.

-Milyen utad volt? - kérdezi kedvesen és egyik bőröndömet elvéve kísér a lifthez.

-Ahh, borzalmas volt. Ki tudnád fizetni a fuvaromat Szoboszlainak kérlek? A hülye taxis nem fogadta el a kártyámat! - bosszankodok még mindig, amint beszállunk a kis kabinba.

-Szoboszlai fizette ki neked? - lepődik meg és közben felérünk a másodikra és a szobámhoz kísér.

-Ja, pont ott volt - vonok vállat és tényleg bunkó vagyok, hogy a nagy bosszankodásom közben tényleg meg sem köszöntem neki. Mondjuk amilyen mocskos módon végigmért a szemeivel, lehet nem is fogom.

-Majd beszélek vele - mosolyog rám és közben elővesz egy fehér kis kártyát, amivel kinyitja nekem a szobám ajtaját.

Nincs is más kívánságom annál, hogy egy zuhany után megigyak egy pohár bort az ágyban fekve és sorozatot nézzek. Ez pedig hamar megborul, mert apa elmondása alapján részt veszek a közös vacsorán a játékosaival és a stábbal. Alapvetően nem bánom, mert lehetőségem van anyagot gyűjteni a beadandómhoz, ami az egyetemre kell. Nem is olyan egyszerű egy a sportpszichológia, mint azt hittem. Még az a szerencse, hogy angolul tanulom Budapesten és nem a magyarral kell küzdenem.

Egy gyors zuhanyt követően szépen kipakoltam bőröndömből a szekrényekbe, hiszen huzamosabb ideig fogok itt tartózkodni, utálok bőröndből öltözködni. Kivettem egy sötétzöld szatén rövidnadrágot és egy csipkés fekete blúzt, ami kiemelte adottságaimat V kivágásával és büszkén néztem magamat a tükörben. Tökéletes.

A telefonomat a zsebembe csúsztattam, és szoba kártyámat magamhoz véve léptem ki a folyosóra, majd sétáltam le a földszintre lift helyett, mert mindkettő foglalt volt. Szólnom kell apának, hogy a játékosai milyen lusták.

Telitalpú szandálomban hangtalanul szeltem át az aulát az étkezőig, ahol azonnal megtaláltam szememmel apát, de ezzel egyidőben Szoboszlai barna szemeivel is találkozott tekintetem.

-Édesem, nagyon csinos vagy - köszönt apa egy nagy puszival, mikor odaérek hozzá és Ingusciohoz, aki nagy mosollyal az arcán köszöntött és tanulmányaim felől kezdett rögtön érdeklődni.

-Köszönöm a segítségeteket előre is, remélem nem leszek láb alatt - válaszolok szórakozott mosollyal.

-Ugyan Carolina, miért lennél útban. Nagyon is nagy szükség lehet rád még akár itt a csapat körül is tekintve, hogy sportpszichológiát tanulsz a keretünk pedig túl nagy egy orvosra - feleli apa kis komolyságot erőltetve magára, majd elnézést kérve hagy magunkra.

Apa másodkeze még kikérdez a barátomról, hiszen hallotta minden bizonnyal, hogy pár hete külön vagyunk, de csak szüneteltetjük kapcsolatunkat. Sajnos Andresszel nagyon különbözőek vagyunk és ez abból is fakadhat, hogy ő 28 éves, én pedig csak 23. Ő már családot szeretne alapítani és nyugodt életre vágyik, én azonban ennek az ellenkezője. Szeretek utazni, világot látni, szórakozni és kicsit szabadabban élni. Ezt a kettőt pedig nagyon nehéz összehangolnunk és eddig mindig valahogy kibukott a dolog, miszerint nem tudunk veszekedés nélkül meg lenni. Úgy éreztem megfulladok ebben a kapcsolatban, ezért ideje kicsit kilépni a szokásos körforgásból és mindkettőnknek jót fog majd tenni a szünet és kicsit átgondolva meg tudunk beszélni mindent, miután Andresnek sikerült az államvizsgája, amire már hónapok óta készül. Tisztelem, amiért ilyen céltudatos, na nem mintha én nem lennék az, de kihasználom az egyetem adta bulizásokkal teli életet és nekem ez eddig nagyon bejön.

Vacsora után nem igazán beszélgetek senkivel, így az asztalomnál ülve telefonozok és chatelek barátnőimmel, akik mind Olaszországban tartózkodnak és nagyon kíváncsiak, mit csinálok egy helyes focista társaságában. Szerintük ideje kicsit kihasználni, hogy nincs most mellettem Andres, én viszont hárítok. Ahogy elnézem a felhozatalt, nem sok focista fordulhatna meg a hotelszobámban, de azért lenne egy pár alany. A mellettem levő üres székre szemem sarkából is látom, hogy valaki leül és tekintetével lyukat éget oldalamba.

Valamiért nem lepődtem meg, amikor Dominik Szoboszlaival néztem farkasszemet. Telefonomat eltettem és érdeklődően ráemeltem tekintetemet, magyarán nyugodtan elmondhatja, miért jött.

-Szóval Carolina - mondja ki nevemet édesen, amin nem tudok nem elmosolyodni. - Szép név.

-Kössz - biccentek felé - A Dominik se rossz - remélem nem ejtem ki nevét olyan bénán és felállok helyemről, hogy távozzak. Szoboszlai viszont szorosan elém áll.

-Igaz, az apád már kifizette a taxidat, de ha gondolod meghálálhatod a hotel szobámban külön még te is. - tudatja velem piszkos gondolatait vigyorogva, amin elnevetem magam, ő pedig elcsodálkozik ezen reakciómon. Gondolom azt várta, hogy majd pirulva makogok neki valamit.

-Túl öreg vagyok én hozzád - fogom vissza nevetésem, pedig nagyon jól szórakozok megdöbbent arcán. - Udvarolj inkább valamelyik recepciós csajszinak. - kerülöm ki és hagyom ott nagy mosollyal az arcomon a ledermedt fiút, aki azt hitte tényleg megfektetheti a szövetségi kapitány lányát.

Szobámba érve átöltözök hálóruhába és laptopommal az ölemben ülök a nagy ágyra és nyitok meg egy üres dokumentumot, amiben a beadandómat fogom írni. Az első pár mondatot le is gépelem és elégedetten olvasom vissza a sorokat.

Nem is olyan könnyű válogatottnak lenni. Meg kell birkózni a tudattal, hogy távol van az ember szeretteitől és még arra is kész lenne, hogy valami butaságot csináljon csak mert a helyzet úgy hozza. Pszichésen megterhelő és hatalmas koncentrációt igényel, hogy a feladatára koncentrálhasson a játékos.

Tulajdonképpen végig az a szemtelenül helyes Dominik Szoboszlai járt az eszemben és talán ezt a bekezdést majd inkább átírom még. Helyette inkább megnéztem az insta csoport üzeneteit barátnőimmel.

danielagarcia: Akkor most mi van veled és Andresszel Carolina? Ez az egész kapcsolatotok egy hatalmas nagy gubanc....

luisamolina: Tényleg C! Miért nem szakítasz vele inkább, ha nem akarsz vele együtt lenni meg gyerekeket? Túl fiatal vagy ezekhez.

Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy Luisanak igaza van és már az én fejemben is megfordult ez az eshetőség.

carolinarossi Jajj lányok, nem olyan egyszerű ez... nem akarok Andresnek rosszat, de tényleg nem bírom vele. Talán majd most egy kis távolság segíteni fog ezen.

danielagarcia Azt gondolod, ő is Budapesten akar majd élni, ahogy te tervezed?

carolinarossi Nem tudom...

danielagarcia Ha vele maradsz, el fogja várni, hogy hagyd ott az egyetemet és itthon tanulj tovább vagy inkább levelezőn, ha gyereketek lesz. Ezt akarod?

carolinarossi Természetesen nem, hiszen fontos nekem ez a suli és meg is akarom csinálni. Nem érdekel, hogy Andresnek ez nem tetszik, majd megbékél vele.

luisamolina Na és azzal hogy békélt meg, hogy huzamosabb ideig együtt laksz egy csapat focistával?

Andres nagyon nem örült ennek, amikor említettem neki és csúnyán össze is vesztünk rajta. Vacsora alatt is csak annyit írt vissza az üzenetemre válaszolva, hogy örül, hogy megérkeztem. Ennyi.

carolinarossi Muszáj lesz elfogadni...

Ennyit írok, inkább lezárom a telefont és ébresztőt állítva az éjjeliszekrényre teszem.

Szeretnék szabadulni Andrestől és a gondolataimtól, ezért inkább mégis a kezembe veszem a telefont, de nem azért, hogy írjak neki vagy a lányoknak. Dominik Szoboszlai nevét ütném be a keresőbe, mikor jelez az alkalmazás, hogy új követőm van. Szemeim nagyra nyílnak, majd szélesen elmosolyodom, amikor látom, hogy az imént említett focista stalkol engem és már lájkolta is két képemet.

Kíváncsiságomnak engedve megyek rá a profiljára és követem vissza, hiszen ugyan mi van abban. Gondosan átnézem képeit és bevallom, ha vele egyidős lennék talán még össze is jönnék vele. Nekem viszont van egy Andres, aki a konzervatív gondolkodása ellenére nagyon szeret és hiszem, hogy mi egymáshoz tartozunk csak most időre van szükségünk.

Reggel kicsit rosszkedvűen öltöztem fel a tegnapi üzenetváltásaim miatt barátnőimmel. Lehet, hogy igazuk van és tényleg hagynom kellene Andresszel a dolgokat és végre a saját utamat követni.

Kicsit sportosra váltottam öltözékemet, egy szürke Adidas szettben mentem le reggelizni telefonommal a kezemben. Már majdnem mindenki végzett és igyekezett apám edzésére, aki éppen távozni készült, amikor én megérkeztem.

-Jó reggelt kicsim, hátul leszünk a nagy pályán. - csak bólintottam, majd egy tányért véve a kezembe szedtem magamnak reggelit és leültem egy még üres asztalhoz. Nem akartam egy focistához sem csatlakozni, akik még velem együtt a helyiségben tartózkodtak.

Néha-néha felnéztem reggelimből és megpillantottam egy nagyon ismerős személyt, aki relém igyekezett. Jajj, ne...

-Jó reggelt Carolina, szabad ez a hely? - Dominik Szoboszali meg sem várva válaszomat foglal helyet velem szemben és villantja rám mocskosul szép mosolyát.

-Tekintve, hogy velem akarsz reggelizni feltételezem, nem jött össze a recepciós lány - folytatom az evést és egy eper darabkát kapok számba, majd a kicsit megilletődött srácra pillantok.

-Szerintem te bántad a legjobban, hogy nem csináltunk tegnap este semmi hasznosat. Pedig biztos jó lenne, úgy hallottam szingli vagy - pimasz mosolyát szeretném az öklömmel letörölni, mégsem teszem. Kulturált ember módjára viselkedek és csak egy érdekes mosolyt küldök felé.

-Ezt meg honnan gondolod? - kérdezem meg végül nyugodtságot erőltetve hangomra.

-Jó stalker vagyok - vágja rá vigyorogva, én pedig megeszem reggelim utolsó falatját.

-Akkor stalkerkodj a recepciós csajok után, vagy talán félsz, hogy kudarcot vallasz szex közben ezért tapasztaltabb partner kell? - kérdésem hallatán ajkai kissé elnyílnak és megszólalni sem mer. Győztes vigyor kúszik arcomra. - További jó étvágyat Dominik!

DOMINIK

Rossi lánya az idegeimmel játszik. Ezek az olaszok tényleg tűzről pattantak. Főleg Carolina. Annyira gyönyörű és kifinomult, ugyanakkor érdekes és titokzatos. Kedves mosolya mögött egy számomra ismeretlen oldal rejtőzik, amit minden porcikámmal akartam. Kell nekem ez a lány és meg fogom szerezni. Olyan nincs, hogy ne akarjon engem.

-Na mi van, úgy látom lepattintottak - foglal helyet mellettem Willi nevetve, én pedig szúrós pillantások közepette látok hozzá inkább reggelimhez.

-Látod, itt az élő példa, hogy csak a veled egykorú vagy fiatalabb csajoknak jössz be - ül mellénk Bendi is, aki szintén a véremet jött szívni. Nem hiszem el, hogy ilyen barátaim vannak.

-Jajj hagyjatok már! - nézek fel rájuk mérgesen. - Még két napot adok neki. - teszem hozzá mellékesen, amin mindketten meglepődnek. Willi miatt most angolul beszélünk, de így sem esik nehezemre elmondani nekik, hogy bizony meghúznám Rossi lányát.

-Tehát ennyi idő kell elérned, hogy lefeküdjön veled? - értelmezi mondandómat Willi. Bendi pedig szemöldökráncolva méreget.

-Ja - vonok vállat lazán és tényleg nem idegeskedek. Úgyis meg lesz a csaj.

-Agyadra ment a szakításod - vágja rá Bendi, én pedig kérdőn nézek rá. - Nem kell minden szembejövő csajt megdugni csak azért, mert szingli vagy!

-Na de azért Rossi lánya nem akármilyen csaj, azért azt tegyük hozzá - kuncogja Willi, én pedig egyetértően mosolygok.

-El fogom érni, hogy le akarjon velem feküdni - jelentem ki magabiztosan és kortyolok egyet narancslevemből.

-Sok sikert öcsi - nevetgél Willi, Bendi pedig előhúzza telefonját és valamit pötyög rajta. Mi csendben eszünk, ő viszont kárörvendően elneveti magát.

-Én azért nem sietnék a helyedben Doma, Carolinának pasija van - ahogy ezt a szót kimondja, a torkom fájdalmasan elszorul.

-Mi? - lehelem ledöbbenve és kiveszem kezéből a telefont. A megnyitott insta oldalon Carolina és valami idősebb férfi szerepel a képeken. Ez a csávó oldala lehet, mert tegnap bekövettem Carolinát és rohadtul nem láttam erről az Andresről egy képet sem. A komment szekciónak pedig nem tulajdonítottam nagy figyelmet. - Na és? Ő nincs itt - vonok vállat végül és visszaadom barátomnak a készüléket.

-Elment az eszed? - ő pedig ki is akad rögtön - Komolyan a szövetségi kapitány lánya után akarsz koslatni, akinek barátja van?!

-Ahogy mondod - vigyorgok rá, Willi pedig hitetlenül elneveti magát.

-Na erre tényleg kíváncsi leszek. - csóválja fejét szórakozottan.

Mindig megkapom, amit akarok. Gyerekjáték lesz ez is. Vagyis ezt gondoltam. Az edzés hosszú volt és fárasztó, Carolina pedig levegőnek nézett. Tényleg nem érdeklem, vagy csak ezt akarja mutatni. Egész edzés alatt papírokkal a kezében járkált apja meg a stáb tagjai után és beszélt velük folyamatosan. Nem értem, mi a fenét csinál, de tényleg.

Izzadt hajamba túrok kezemmel és a lány felé sétálok, aki egy mappára téve papírjait ír rá valamit a edzés végén. A többiek az öltöző felé sétálnak, én pedig észrevétlenül lépek Carolina elé és szedem elő újra angol tudásomat.

-Remélem a számomat akarod felírni - szólalok meg győztesen vigyorogva, ő pedig ijedten kapja fel fejét, majd nevetve megrázza fejét. Gyönyörű arca van. Sehol egy bőrhiba. Rajta minden olyan tökéletes. Kell nekem.

-Nincs rá szükségem - tekintetét újra a papíroknak szenteli, engem pedig ez lelomboz. Hogy a francba lehet elnyerni ennek a nőnek a figyelmét.

-Mit írsz ennyire? - állok mellé és pofátlanul hajolok bele aurájába. Annyira finom illata van.

-Statisztikát az edzésetekről és a fizikai állapototokról - válaszol semlegesen, én pedig érdeklődően nézek rá.

-Mégis minek? Te is a stáb tagja vagy? - kérdésemre elneveti magát, és tollát kipattintva illeszti rá a mappára, amit mellkasához szorít.

-Nem - mosolyog rám. Végre. - Sportpszichológiát tanulok és a beadandómhoz kellenek információk, ezért vagyok most itt.

-Na és miről kell írnod? - indulok utána, mert hirtelen elkezd ő is sétálni a pálya széléhez.

-Arról, hogy egy válogatott futballistát mennyire terhel meg mentálisan ez az egész és hogyan tudja kezelni a dolgokat. Mennyire tud a magánélete segítséget nyújtani neki, hogyan éli meg a mindennapokat. - amit mond az teljesen ledöbbent. Nem gondoltam volna, hogy egy egyetemen ilyeneket vizsgálnak.

-Na de mit kezdenek ezekkel az információkkal? - kérdezem végül és most tényleg el is feledkezem egy pillanatra célomról.

-Megfelelő sport pszichológusokat kapják meg a csapatok - feleli mosolyogva.

-Akkor, ha valami bánatom van kereshetlek? - kérdezem pimaszul, ő pedig azonnal levágja a dolgot és megtorpanva áll szorosan elém.

-Az, hogy nincs kin kiélned a szexuális vágyaidat, nem a sportpszichológusra tartozik - néz rám eszelősen, majd magamra hagy. Annyira megijedtem tőle és annyira nem vártam ilyen választ, hogy hirtelen levegőt venni se mertem. Kikészít ez a nő. Formás feneke után nézve rázom fejemet és inkább elmegyek én is zuhanyozni, mint mindenki más.

Kurvára kiborít, hogy egy nő csak így lepattint és ez még inkább fokozza bennem az akaraterőt.

-Mester! - érem utól Rossit a folyosón, aki jókedvűen vár meg.

-Doma, mi a helyzet? - kérdezi kedvesen. Imádom ezt az embert. Kiteszi értünk szívét lelkét és mindig kihozza belőlünk a legjobbat.

-Kérdezhetek a lányáról? - nyögöm ki kertelés nélkül, ő pedig meglepetten bólint. - Mondta, hogy sportpszichológusnak tanul, ő is a stáb tagja lesz?

-Szeretném, hogy az legyen, de ez rajta múlik. Ha elvégzi az egyetemet, fel lesz ajánlva neki a lehetőség, persze ehhez az kell, hogy végre otthagyja azt az idióta barátját - fogja fejét a végén. Ezek szerint valami nem kerek. - Csak hátráltatja a dolgaiban.

-Ezt hogy érti? - kérdezem félve és remélem elmondja, hiszen elég jó kapcsolatom van vele. Szerencsémre nem akad ki kérdésemen.

-Mint azt tegnap már tapasztaltad, Carolina hihetetlen energikus lány - mosolyodik el, én pedig óvatosan követem példáját. - Szereti az új dolgokat, utazni és szórakozni. Nem szereti az unalmas életet és most kicsit bele van szomorodva, hogy a barátja nem ilyen. Úgy tudom jelenleg szünet van közöttük, de a legjobb lenne, ha otthagyná Andrest.

-A maga lánya biztos okos és céltudatos, szóval szerintem a legjobb döntést fogja hozni - reagálok felocsúdva a hallottakból és már nem is aggódok Bendi reggeli nyomozása miatt. Van esélyem.

-Ne haragudj, de mennem kell a kislányomnak megígértem, hogy vele ebédelek ma - moslogva hagy magamra, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon megyek fel a másodikra és vágódok be szobám ajtaján, ahol Bendi már ebédhez készülődve fogad.

-Te meg minek örülsz ennyire? - méreget az előszobai tükör előtt állva.

-Az előbb beszéltem Rossival Carolináról - csukom be az ajtót még mindig vigyorogva. - A barátjával éppen fasírtban vannak vagy mi a tosz és valószínűleg szakítani fogak. Szerintem Rossi se bírja a képét. - gondolkodok el - Ellentétben engem imád. Szóval el kell érnem, hogy Carolina tényleg szakítson ezzel az Andresszel. Mindenki jól jár.

-Főleg te - vágja rá rosszalló mosollyal rázva fejét.

-Naná - nevetem el magam és tényleg visszatért magabiztosságom, miután Carolina úgy lepattintott ma délelőtt.

Ebéd után kint ücsörgök a hotel parkjában telefonomat bújva, mikor Rossi és a lánya visszaérkeznek ebédjükről, amit minden bizonnyal az edzőközponton kívül fogyasztottak el. Nagy szerencsémre Carolina kint marad telefonálni, míg a szövetségi kapitány bemegy. Lánya viszont észre sem véve sétál felém és valakivel nagyon hevesen kommunikál természetesen olaszul, így egy kukkot sem értek belőle, de arca nem túl vidám. Gondterhelt.

Szemeivel hamar észrevesz, amint sétál felém és le is rázza beszélő partnerét. Zsebembe csúsztatom telefonomat és felállok. Ő is elteszi telefonját zsebébe, és felnéz rám, mivel közelebb sétáltam hozzá.

-Valakit nagyon kiosztottál - jegyzem meg viccesen, ezzel nevetésre bírom.

-Téged is ki tudlak, ha szeretnéd - húzza fel szemöldökét provokatívan, én pedig próbálok nem elmerülni tekintetében.

-Ahhoz fel kellene jönnöd velem a szobámba. - pimaszkodok vele egy kicsit és kedvem lenne bevetni a hajat a fül mögé tűrős trükkömet, de félek, hogy eltörné a kezemet.

-Nem foglalkozok kisfiúkkal - fonja keresztbe kezeit melle alatt, én pedig próbálok nem erre figyelni.

-Pedig nem bánnád meg, ha már úgyis szarban vagy a csávóddal - villantok győztes vigyort.

-Te meg honnan vagy ilyen jól informált?! - nyílnak nagyra szemei, én pedig magabiztosan térek ki a válasz elől.

-Az nem lényeg - legyintek lazán. - Szóval? A délutáni edzés után meglátogatsz?

-Idefigyelj Szoboszlai - lép olyan közel hozzám, hogy mellkasa szinte enyémhez préselődik. Tekintete szigorú és kész megütni szerintem. - Ne turkálj a magánéletemben, mert semmi közöd hozzá. Az, hogy kivel fekszem le, az is az én dolgom és biztos lehetsz benne, ma este nem te leszel a szerencsés! - arca olyan közel van hozzám, hogy simán lesmárolhatnám, de azzal tényleg veszélybe sodornám testi épségemet. Nagyot nyelve nézek a lányra, aki rendesen megijesztett és hirtelen hagy magamra.

Rohadt élet. Ez nem lesz meg két nap alatt. Talán még két hét is kevés lenne...

Bosszúsan csukom be magam mögött Bendivel közös lakrészünk ajtaját.

-Na mi van? - néz rám meglepetten a kanapén telefonozva. - Amikor legutóbb bejöttél azon az ajtón még fülig ért a vigyorod, most meg le vagy törve, mint a bili füle. - jegyzi meg, én pedig levágódok a fotelbe és egy gondterhelt sóhajjal hajtom hátra fejemet.

-Carolina - válaszolom meg kérdését röviden és tömören.

-Ugye nem szexeltetek? - kérdezi félve, mire unottan fordítom felé fejemet.

-Sajnos nem. Pedig ne tudd meg milyen jó segge van - szörnyülködök, hiszen mi sem okozna most nagyobb örömet összegyűrni vele a lepedőt.

-Szerintem engedd el Carolinát és tényleg varrd le az egyik recepciós csajt, mind odáig van érted - javasolja nevetve.

-Jól szórakozol a barátod nyomorán?! - nézek rá elképedve, ő pedig csak bólogat. - Hidd el, meg lesz a csaj! - pattanok fel és inkább szobámba trappolok, hogy punnyadjak kicsit edzés előtt. Ideje lenne befejeznem az egyik sorozatomat.

Sziasztok! 🤗
Na hát ez lett volna az első rész, nagyon kíváncsi vagyok mit gondoltok róla, hogyan tetszenek a főszereplők. Mindent mondjatok el 😁
Reméljük ma nyernek a mi fiaink!
Szép hétvégét mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️