-Jiminie! Jungkook nem ér rá a mai nap, szóval a közös kis délután nem ma lesz. -szólt nekem anya szombat délelőtt.

-Oh, oké... Semmi baj. -válaszoltam neki csalódottan.

Szóval nem ér rá? Vajon mi dolga lehet neki szombat délután?
Biztos valami fontos, ha egy ebéd meghívásra nem tud eljönni.
Ah, miért bánt ez engem ennyire?

Lehet, hogy miattam nem akart jönni?
Mi van ha már undorodik tőlem?
De hiszen ő mondta, hogy nem akar velem rosszban lenni.. Vagy, ez nem jelenti azt, hogy nem undorodik tőlem?

Istenem... kellett nekem Jungkookra másznom.
Ha nem tettem volna megm akkor most minden jobb lenne.
De annyira jó volt a csók..

-Jimin, Jimin! -rontott be a szobámba a húgom.

-Mi az? -ültem fel az ágyon.

-Jae, tudod a tegnapi lány, találkozni szeretne veled, csak még nem tudja az elérhetőségeidet, ezért nekem írt. -újságolta el boldogan.

-Tényleg? És mikor, hol? -kérdeztem tőle már egy kicsit jobb hangulatban.

-Elvileg ma. Amúgy is most az előbb hallottam, hogy az edződnek dolga van délután. Jae azt írta, hogy délután négykor a közeli kosárlabda pályánál kéne találkoznotok, ha az neked is jó. -ült le az ágyamra.

-D..De... tiszta gipsz vagyok. Ugye nem akar kosarazni is? -ijedtem meg.

-Nem, dehogy. Tudja, hogy most még korlátozva van a mozgásod, ezért ezt figyelembe is vette. Csak egyszerűen azt a helyet tálalta a legpraktikusabbnak egy találkozás erejéig. Na meg ő is szeret kosarazni, de csak hobbi szinten. -kuncogott Minji felpörögve.

-Oh, oké, benne vagyok. De anyának még szólnom kéne emiatt. -húztam el a számat.

-Nyugi, anya simán bele fog menni, ha egy lányról van szó. Én tudom, hogy ő is támogatja azt, hogy beszerezz egy barátnőt. -suttogta, miközben a szemöldökét vonogatta, mire én csak játékosan vállon csaptam őt. -És elkísérlek majd a pályáig, jó?

-Jól van. Köszönöm. -mosolyogtam rá.

-És még tudod mit? Beszélek helyetted anyával is. -rohant ki a szobámból.

Ez kedves tőle. Túl kedves. És nagyon aranyos. Eddig miért nem volt ilyen velem?

Szóval... találkozni fogok Jaejel.
Jézus segíts meg... már a gondolatra is összerándult a gyomrom az izgatottságtól.
Mi történik velem? Hát ez hihetetlen.

Kéne neki valami ajándékot vagy csokit venni? Esetleg virágot?
És hogyan kéne öltözködni ilyen alkalmakkor?

Ahj, én annyira nem értek az ilyenekhez...

-Minji, jó hogy visszajöttél. -sóhajtottam fel, mikor megláttam a húgomat belépni a szobámba.

-Anya könnyedén belement. De... te eléggé gondterheltnek látszódsz. -vonta fel a szemöldökét.

-Mert az is vagyok. Nem tudom ilyenkor mit szokás csinálni. Hogyan kell öltözködni, viselkedni, vagy kéne neki ajándékot venni? -kérdezgettem őt.

-Áh, Jiminie... -ült le mellém nevetgélve. -Fiatalabb vagyok nálad, de mégis én vagyok a tapasztaltabb. Ez cuki.

-Az... -forgattam szemet.

-Nos... ez még nem randi vagy ilyesmi, ugye?

-Minji, 1 napja ismerjük egymást. -értetlenkedtem.

-Igen, igazad van. -vont vállat. -Szóval... ha el szeretnéd őt csábítani mégjobban, bár már így is odáig van érted, akkor vigyél neki epres csokit, az a kedvence csak úgy halkan megjegyzem. Nem kell elegánsan öltözködnöd, mert a gipszed miatt amúgy sem tudsz akármit felvenni. Viselkedj vele hétköznapian, legyél vele kedves, vicces. És... egy pár apró érintést is megengedhetsz. Tudod, ő szereti az ilyesmiket. Mármint azt, ha valaki megfogja a kezét, vagy megölelik őt, meg ilyenek. -magyarázta.

-É..Érinés? -ijedtem meg.

-Jaj, Jimin. Ne viselkedj már úgy, mintha érintés iszonyod lenne. -forgatott szemet, miközben a ruhás szekrényemhez sétált.

-Oké.

-Akkor... ami kell nekünk, az... -kezdett el turkálni a ruháim közt. -Ez a farmer viszonylag bő, talán rámegy a gipszedre is. Aztán... egy rövidújju és... ez a pulcsi lesz a nyerő. -dobálta felém a ruháimat.

-De úgyis kabát lesz rajtam. -értetlenkedtem.

-Hát, de mi van akkor, ha beültök egy kávézóba? -kérdezte sejtelmesen.

-Te most ötleteket adsz nekem? -nevettem fel.

-Talán.

-Jól van, akkor pénzt is viszek. -vontam vállat.

Ezután magamra hagyott a húgom és én ebédig ki sem mozdultam a szobámból.
Kicsit azért izgulok a délután miatt, pedig nem kéne.
Még Jungkooknál sem viselkedtem így, ezért ez most eléggé szokatlan helyzet.

Meg szeretnék felelni Jaenek. Ez a gondolat volt a fejembe egész délelőtt.
Furcsa volt, hogy egy lány ilyen érzéseket váltott ki belőlem, de legalább ebben az egy napban alig gondoltam Kookra, ami viszont egy jó pont volt.
Legalább nem emésztem magamat miatta és a csók miatt.

Ebédkor nem ettem túl sokat, mert a gyomrom görcsben volt már a találkozás miatt.
Anyáék ezt szerencsére nem tették szóvá.

Ebéd után próbáltam egy kicsit aludni, hogy hátha azzal le tudom nyugtatni magamat.
Nem nagyon sikerült, de már sokkal jobb volt a helyzet.

Végül elérkezett a készülődés pillanata.
Minji segített nekem az öltözködésben és egy táskába össze szedte a szükséges dolgaimat.

A hajamat beállította, és fújt rám egy kicsit apa legjobb parfümjéből is, amit persze titokban fogunk tartani előtte.

Lekísért engem a bejárati ajtóhoz, ahol segített feladni rám a kabátomat, majd a kezembe nyomta mankóimat is.

-Jiminie... Csak ügyesen, jó? -sétált elém anya.

-Rendben. Apa tud róla? -kérdeztem mosolyogva.

-Igen, már beszéltem vele. Ő is boldogan fogadta, és... szerintem mindjárt haza is ér. De te most menjél, dolgod van. Minji, vigyázz rá az odaúton. -intett egyet anya.

-Persze, vigyázni fogok rá. Szia, anya. -köszönt el tőle a húgom.

-Szia. -intettem én is neki, majd kiléptünk az utcára.

A kosárlabda pálya nincs olyan messze az otthonunktól. Talán olyan 10 perc sétálásnyi időre van.

Útközben beugrottunk egy kis boltba, ahol vettem Jaenek epres csokit.
Miközben sétáltunk, Minjinek be nem állt a szája és csajozási tippeket adott nekem.
Egész jó dolgokat mondott nekem, bár mondjuk én ezeket eddig is tudtam. Például, hogy ne nyomuljak vagy ne mondjak hülye vicceket, ne jópofizzak, meg ilyenek.
Amúgy sem olyan ember vagyok, aki elkövetne ilyen dolgokat, szóval ezek is simán fognak menni.

Az út odáig hamar el is telt, de szerencsére Jae még nem volt ott, így lesz még egy kis időm felkészülni a találkozásra.

Minji egy bátorító beszéd és egy ölelés után ott hagyott engem a pályánál, ahol most senki sem volt.

A kezem egy kicsit izzadni kezdett, és a csokit szorongattam a hátam mögött, miközben azt figyeltem, hogy mikor és hol fog felbukkanni Jae.

Az órámra pillantva vettem észre, hogy már pár perccel elmúlt délután 4 is, szóval... késik...

Hogy ne tűnjek majd annyira szerencsétlennek, a mankóimat letámasztottam arra a padra, ahová a táskámat is raktam. Így már nem is néztem ki annyira mozgássérültnek.

Másodpercek, percek teltek el, de Jae még mindig nem volt sehol.
Folyton az órámat lestem, miközben körbe körbe nézelődtem, hátha meglátom valahol őt.

Egy idő után már kezdtem aggódni, hogy mi van ha valami baja esett út közben...

A szívemről egy hatalmas kő esett le, mikor aztán megláttam őt besétálni a pályára egy hatalmas mosoly kíséretében.

Egy szűk fekete farmer, egy vajszínű szövetkabát, egy elegáns melegebb cipő és a feje tetején egy aranyos kis sapka féleség volt.
Nagyon csinosan és elbűvölően nézett ki.

-Szia, Jimin. -köszönt kedvesen, mikor elém ért. -Bocsi a késésért, csak... egy kicsit tovább tartott az elkészülődés, de siettem, ahogy csak tudtam. -kért elnézést.

-Ugyan, semmi baj. Tudtam várni. Mellesleg... nagyon csinos vagy. -bókoltam neki egy kicsit zavartan.

-Oh, köszönöm. Te is nagyon helyes vagy így is. -jött zavarba, ami csak mégaranyosabbá tette őt.

-Köszi. Nos... ezt neked hoztam. -nyújtottam felé a csokit.

-Azta, ez igazán kedves tőled. Ez a kedvenc csokim. -vettel el tőlem boldogan az édességet.

-Reméltem, hogy örülni fogsz neki. -vigyorogtam.

-Köszi, Jimin. -nézett rám a nagy Jungkook szemeivel, majd egy kis habozás után, félénken átölelt, amit én kuncogva viszonoztam.

Miért ilyen cuki ez a lány? És miért hasonlít az edzőmre..?
Ahj... ki kéne már zárnom Jungkookot a gondolataimból.
Ez lány sokkal jobb nála, hiszen ő látszólag szeret engem és nem csak játszadozik az érzéseimmel plusz kerül engem.

Ez a lány értékes.

Jungkook szemszöge:

Idegesen borítottam ki az összes ruhámat a szekrényemből szombat késő délután.

Rohadtul fájt visszautasítanom a Park család meghívását csakis azért, mert én bárba akartam menni ma este.
Utólag visszagondolva ez bunkóság volt és szívesen elmentem volna oda, márcsak Jimin miatt is, de kurvára megijedtem az érzéseimtől az elmúlt napokban, ezért már nem is tudom, hogy mit miért csinálok.

Teljesen szétszórt vagyok, ami nem rám vall.

Hiányzik nekem a kis törpe. Kibaszottul hiányzik nekem mindene.
Egyszerűen... nem is tudom. Amikor itt volt nálam, akkor annyira jó volt minden. Nem voltam egyedül, volt mellett valaki, aki szeretett engem, és most már azt is leszarom, hogy egy kis korú fiú volt, de én akkor is biztonságban és teljesnek éreztem magamat vele.
Nem érdekelt, hogy mennyiszer mászott rám, mert az összeset élveztem.

De mégis... valahol legbelül folyton hallottam azt, amit az eszem kiabált nekem.
Azt, hogy én heteró vagyok.
Viszont... miért is vagyok én heteró?

Jó... régebben volt egy kettő ilyen kapcsolatom lánnyal, de nem emlékszem arra, hogy élveztem is volna őket.
Inkább csak azért volt, hogy legyen, de nem vonzottak engem túlzottan.

Már Hyunjin is próbált velem sokszor beszélgetést kezdeményezni, de ha egyszer még én sem tudok kiigazodni saját magamon, akkor neki sincs miről beszélnem.

Ígyhát elhatároztam, hogy már épp ideje lenne berúgnom úgy jó erősen.

Előszedtem a legkirívóbb ruháimat, ami egy fekete szűk, szaggatott farmer és egy sötétkék, enyhén csillogós selyem ing volt.
Nincs olyan sok elegáns ruhám, mert inkább csak sport ruházat és a munkába járó ruházat foglalja a szekrényem helyét.

Ezeket fel is kaptam magamra, majd a fürdőbe érve tele fújtam magamat parfümmel, felvettem pár kiegészítőt és jó alaposan beállítottam a hajamat.

Ezután megfogtam egy rakat pénzt és a slusszkulcsot, majd az előszobában felvettem egy random cipőt, meg egy kabátot, aztán bevágódtam a kocsiba.

Nem akartam olyan puccos helyre menni, inkább azt a bárt választottam ki, ami a legközelebb volt hozzám és ahol a piák is viszonylag olcsók voltak.

Pár percen belül meg is érkeztem a kivilágított helyre, ahonnan már eléggé hangosan kiszűrődött a zene hangja.

A kocsimmal leparkoltam egy megfelelő helyre, a kabátomat hátra dobtam az ülésekre, aztán kiszálltam belőle és a kocsikulcsot elraktam a farmerom cipzáros zsebébe.

Egy nagy sóhajtás után bevágtattam az épületbe, ahol egyből meg is csapott a tömény parfümszag, ami az izzadtság és a pia szaggal keveredett.

Elmosolyodtam, mert akaratlanul is kicsapongó diák éveimre emlékeztetett itt minden.

Rögtön odavetettem magamat a bárpult elé, és kikértem magamnak az első bemelegítő alkoholos italt.

Már most érzem, hogy itt nagyon el fogok feledkezni minden bajomról.
Sok szép, szexi lány táncikál a terem közepén...

Jimin szemszöge:

-Anya, apa! Megjöttem! -kiáltottam el magamat este, mikor hosszú idő után hazaérkeztem a találkozómról.

-Szia, Kincsem! -rohant elém anya már pizsamába öltözve. -Na, milyen volt? -kérdezte izgatottan.

-Szia, Jiminie. -lépett ki apa is a dolgozó szobából, mire Minji is itt termett előttem.

-Oh, sziasztok. Mindjárt elmesélek mindent, csak még gyorsan leveszem a cipőmet és a kabátomat. -kuncogtam.

Miután megvoltam mindennel, a szüleim a nappaliban levő kanapéra invitáltak, hogy majd ott tartsam meg a beszámolómat.
Esküszöm, hogy jobban be vannak zsongva, mint én magam.

-Szóval... iszonyatosan jó volt és nagyon élveztem. Jaejel nem tudom hány órán át beszélgettünk a kosárlabda pályánál. És tényleg... vele szó szerint el lehett beszélgetni mindenről. Annyit sztorizgattunk, hogy hamar el is repült az idő, ezért még mielőtt mindketten hazamentünk volna, beültünk egy cukrászdába, ahol meghívtam őt egy sütire és még ott is egy csomót dumáltunk. Egész sok mindent megtudtam róla, szóval már egyáltalán nem tűnik nekem idegennek és az elérhetőségeit is odaadta nekem. Összességében nagyon nagyon jól éreztük magunkat. -magyaráztam boldogan.

-Csak nem...? -döbbent le anya.

-A fiúnk életében először szerelmes lett, Dragám. -ölelte át anyát apa nevetve.

-M..Mi? Nem is. -dadogtam vörös fejjel.

-Dehogynem! Aki elpirul emiatt az általában szerelmes! Jimin szerelmes lett! Jimin szerelmes lett! Én tudtam! -ugrándozott körülöttem sikongva a húgom, mire én csak tátogni tudtam, mint a hal.

-Ugyan, Jiminie. Mi vagyunk a legboldogabbak emiatt. Úgyis már épp ideje volt egy barátnőt szerezned, hiszen te már 17 éves vagy. -bíztatott apa.

-Végülis... igazatok van. -mosolyodtam el.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd anya segített nekem a fürdésben és vigyorogva vágódtam be pizsamában az ágyba.

Rettentően boldog voltam, de... talán én tényleg szerelmes lennék Jaebe?
Lehetséges... viszont még nem tudom biztosan, de kétség kívül nagyon vonzó a lány.

Hát... Jungkook végül nem jött el, de ez a délután még így is felejthetetlen volt.

Tényleg... amúgy Kook most mit csinálhat ilyenkor?

Mindeközben Jungkook szemszöge:

Már szerintem hulla részeg voltam és a világomról is megfeledkezdtem, annyit ittam mióta idejöttem.

Most épp egy raktár szerű helyen dugtam kíméletlenül egy fiatalabbnak tűnő lányt.

Nem tudtam az érzésre koncentrálni, mivel eléggé ittas állapotban voltam már. Csak a magas, kurvás hangját hallgattam, miközben a fallal szemben szenvedett alattam.

Nem mondom, hogy rossz volt a csaj, de valamiért mégiscsak fel akart fordulni a gyomrom tőle.

Egy idő után már a hangja is idegesítő volt és legszívesebben pillanatragasztóval beragasztottam volna azt a kirúzsozott száját.

Nem érdekelt, hogy mennyire fájt neki, hiszen nem is ismertem őt és csak a saját vágyaim hajtottak engem, na meg ő vállalkozott erre, nem én. De egy biztos... az ujjaim nyoma tuti ott fog majd virítani a csípőjén holnap reggel.

Mikor már éreztem, hogy itt lesz a vége, az agyamba a tudatomon kívül ugrott be Jimin vággyal teli arca, ami egyből meg is tette a hatását, mert szinte azonnal robbantam is az óvszerbe, amit még a lány adott nekem.

Amikor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen én a kis törpe arca miatt élveztem el, azonnal ott hagytam a lányt, miután nagy nehezen felöltöztem.

Hogy történhetett ez?
Hiszen én csak felejteni akartam.
Teljesen leittam magamat a pokolig, és mégis mindig Jimin jut eszembe.

Nagy bánatomban kibotorkáltam az épület lépcsőjére és lehuppantam az egyik lépcsőfokra a hideg időben.
Elővettem a telefonomat, majd gondolkodás nélkül kezdtem pötyögni rajta...

Mindeközben Jimin szemszöge:

Már épp aludtam volna el, mikor is megrezzent a telefonom mellettem.
Egyből a kezembe is vettem, mert azt hittem, hogy Jae írt, de nagyon nem ő volt az...

A szemeim a triplájára tágultak, mikor megláttam a nevet. De a legjobban az lepett meg, amit írt.

Jungkook:
Sajnlom Jinim... hi@nyzl..

Nem is inkább azon döbbentem meg a legjobban, amit írt, hanem azon, ahogyan írta...

Valami itt nincs rendben..

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: