Szóval Jimin fürdetése...
Túléltem, pipa.

Hiába szerettem volna tartani egy kis távolságot köztünk, az a kis törékeny teste csakúgy vonzotta a tenyereimet.

Nem érdekelt, hogy Jimin mennyire zavarban van ismét tőlem, én próbáltam a lehető legjobban összetapogatni az ép testrészeit.
Nem értettem, hogy miért érzem ezt, de őszintén nem is érdekelt. Az utóbbi időben úgyis annyi minden hülyeségen gondolkoztam és annyi furcsa dolgot tettem, hogy ezzel a cselekedetemmel már nem is akartam foglalkozni.

Jimin megint alsóban fürdött, viszont ez a gumis cucc a gipszein jóval könnyebbé tette ezt az egész fürdetéses hadműveletet.

A fürdetésen kívül viszont nem igazán engedem Jiminnek, hogy olyan helyzetekbe kerüljünk, mert nekem már az elmúlt pár nap is sok volt és kell egy kis idő, mire mindet fel tudom dolgozni, na meg így is eléggé szokatlan érzések és gondolatok kerítettek hatalmába mostanában.

Kicsit azért megijedtem ezektől a különös érzésektől, de betudtam annak, hogy csak szimplán ki vagyok éhezve egy jó kis ágytornára.
Na majd ha Jimin már nem lesz itt, nem fog érdekelni ha ki fog derülni az, hogy összefeküdtem valakivel, én akkor is el fogok húzni egy bárba.

Ez a pár nap, amíg a kis törpe nálam lakott hamar el is szállt.
Igazából nem nagyon örülök annak sem, hogy ezután már nem lesz itt, mert akármennyire nem szerettem azt, hogy rám mászott sokszor, azért ez a pár nap tele volt élettel és jó volt egy kicsit úgy élni a mindennapjaimat, hogy volt mellett valaki, aki el tudott szórakoztatni engem.

Igazából mikor Jimin hazament az időközben megérkező családjához, akkor utána felmerült bennem a kérdés, hogy... eddig miért nem volt egy hosszabb kapcsolatom sem?

Emlékszem, hogy a középsulis és az egyetemes éveimben eléggé kicsapongó életet éltem, de az már rég volt.
Utána abba hagytam azt, hogy majdnem minden nap volt egy egyéjszakás kalandom, és azóta... hát már csak eléggé ritkán tudom kielégíteni magamat valakivel az ágyban.
Őszintén szólva eddig nem is nagyon érdekelt ez a dolog, csak mióta megtudtam, hogy Jimin már elég régóta belém van zúgva.
Eddig jól megvoltam én a jobb kezemmel is, de most... felébresztette bennem azokat az igazi férfi hormonokat.

És az egészbe az a legnevetségesebb, hogy ezt az egészet egy kiskorú fiú váltotta ki belőlem.
Kicsit gázos a dolog, de mindegy.

Most már nincs itt a házamban és visszaállt minden a régi kerékvágásba annyi különbséggel, hogy az orvos a gipsz levételéig felmentette Jimint az iskolába járás alól, mivel hogy nem szabad most megerőltetnie a lábát, amit én meg is értettem, szóval a csapatom most is a kis törpe nélkül edz, de már sokkal jobbak, mint egy héttel ezelőtt voltak.
Most már mindenki tudja, hogy Jimin jól van, ezért rá startoltunk az országosra.
Kemény edzéseket tartok és most, hogy már senkinek sincs semmilyen problémája, nem engedem őket lazsálni. Itt kemény munkát kell végeznünk ahhoz, hogy kijussunk az országosra.

Jiminnel még lesznek némi gondok a felkészüléssel kapcsolatban, de úgy érzem, hogy menni fog neki.
Mennie kell neki, mert ő a csapat lelke, ha ő nincs... akkor a csapat sem az igazi.
Ezt tudom és látszik is.

2 hétig valószínűleg nem fogom látni Jimint, de ideje egy kis Jimin mentes napokat tartani, hogy át tudjak gondolni mindent jó alaposan.

Viszont mindenekelőtt el fogok menni a héten egy bárba, mert már nem bírom ki tovább...

Jimin szemszöge:

Újra otthon... egyedül, magányosan...
És még zongorázni sem tudok a kezem miatt.
Hogy fogom én a 2 hétnyi tananyagot is bepótolni, sőt nem is csak 2 hétnyi, mert komában is 2 hétig voltam. Te szent ég... 1 hónapnyi tananyagról lemaradtam.
Meg fogok dögleni...

Szóval igen... újra otthon vagyok és csak feküdni tudok.
Jó volt Jungkooknál, de valamiért mégsem vagyok boldog.
A csókot nem bántam meg, mert az valami mennyei volt.
Csak az a gond, hogy annyira izgultam miatta, hogy teljesen kiesett az a pár másodperc, amíg csókolóztunk. De legalább megtörtént és én iszonyatosan élveztem, nem is ezzel van a baj.

Sokkal inkább az nem tetszik, hogy Jungkook akármennyire próbálta, nem sikerült neki lepleznie azt, hogy került engem ezekután.

Kicsit rosszul esett, de igazából megértem, mert én erőltettem rá a csókot.
Remélem azért nem fog teljesen elzárkózni előlem.

Amikor hazaértem, anyáék körülbelül úgy fogadtak, mintha 1 éve nem láttak volna engem. Nagyon aranyosak, ez tény. Imádom a szüleimet.
Nagy meglepetésemre az eddig bunkó húgom is könnyes szemekkel vetette rám magát, már amennyire tudta, és felajánlotta nekem, hogy mindenben segít nekem, amire csak megkérem őt.

Ennyire aggódtak volna értem?

Lehet, hogy előbb kellett volna összetörnöm magamat és akkor előbb lettünk volna jóban a testvéremmel is.

A szüleim elég részletesen elmagyarázták az amerikai útjukat, amit én kíváncsian hallgattam végig, aztán én is meséltem nekik, hogy milyen volt Jungkooknál. Persze csak az elfogadhatóbb részéket említettem meg nekik.

Anyáék nagyon hálásak Jungkooknak, amiért 5 napig nála lehettem, ezért hálájuk jeléül el szeretnék őt hívni hozzánk egy ebédre és egy kis beszélgetésre, aminek egy kicsit azért örülök, bár... félek, hogy vajon hogyan fog viszonyulni hozzám..

A szombatot beszélték meg a szüleim, szóval már csak Kookot kell rábeszélni erre.

Remélem nincs semmi programja szombaton.
Úgyis holnap már hétvége lesz. Anya elvileg most délelőtt fogja felhívni őt.
Egy kicsit azért már hiányzik nekem Kook, pedig csak pár napja láttam utoljára.

Egyébként Hyunjin és a többiek is átjöttek hozzám nem rég, és egy egész délután végig beszélgettünk, ami valami rettentő jó hangulatban telt el.
Hyunjin még nálam maradt egy kis ideig, mikor a többiek már leléptek, és próbált valamiféle választ kicsikarni belőlem, mert állítása szerint Kook egy kicsit furcsán viselkedik már a hét eleje óta.
Viszont én megígértem Jungkooknak, hogy nem mondom el senkinek azt, hogy mik történtek a házában, így tartottam is a számat.

Hyunjin szerintem ezekután sejteni fogja, hogy valami bizony történt köztem és az edzőnk közt, de ha rajtam múlik, akkor nem fogja megtudni.

Szóval igen... lehet, hogy egy kicsit berágott rám, amiatt, mert a legjobb barátomnak nem mondtam el egy számára fontos dolgot, de ez van... Ez egy titok. És a titok azt jelenti, hogy nem szabad tovább adnunk senkinek.

Ma ugye péntek van és már ebédeltem is.
A szüleim dolgoznak, Minji pedig suliban van, de ha jól tudom, akkor majd mostanában fog hazaérni.

Én is megkaptam már kinyomtatva az eddig vett anyagokat, amit már akkor elkezdtem átnézegetni, amikor lerakta elém Hyunjin pár napja.

Meg kell, hogy mondjam... rohadt sok témát be kell pótolnom. A kinyomtatott papírokból már szinte majdnem ki lehetett volna nyomtatni a Bibliát is.

Éppen ezért még csak a negyedével se voltam kész, pedig majdnem egész délelőtt csak magoltam úgy, ahogyan tegnap is.

De basszus... én nem a tanulás miatt jöttem ide, hanem a kosarazás miatt. Minek kell ennyi mindent megjegyezni, ha úgysem azt fogjuk mondogatni a meccsek közben, hogy mikor voltak Koreai háborúk... Hülyén is nézne ki az.

Értem én, hogy kell egy kis betekintés minden tantárgyba, de istenem... akkor legalább ne egy sima erős gimnáziumi szinten tanítsanak a tanárok, mert a kosarazás és az egyéb sportok mellett ez már azért sok.

Jól van, mindegy. Nem szeretném még ezen is felhúzni magamat.

-Jiminie, megjöttünk! -hallottam meg a húgomnak a most már aranyosan csilingelő hangját, de...

-Mi az, hogy 'jöttünk'? -motyogtam magam elé, miközben feljebb tornáztam magamat az ágyon.

Nem is tellett sok időbe, már hallottam is, hogy valakik futnak fel a lépcsőn és nem sokkal ezután pedig ki is vágódott az ajtóm, mire én nagy szemekkel figyeltem a történéseket.

-Szia Jimin. Öhm... be szeretném mutatni neked az új legjobb barátnőmet. -mosolyodott el, majd arrébb állt és bejött a szobámba ő...

Egy majdnem velem egymagas, vékony, formás testalkatú lány. Fekete hosszú haja a vállaira omlott és a puhának tűnő fehér arca teljesen kontrasztban volt a haja színével. Ajkai pirosasok voltak és a szemei ugyanolyan cuki nagyok voltak, mint amilyen Jungkooknak van. Hasonlít rá egy kicsit, de szerintem nincsen köztük rokoni kapcsolat.
Nagyon szép maga a lány és elképesztően csinos.

-Szia, Kim Jae Hwa vagyok, de Minji is csak Jaenek hív. -kuncogott aranyosan.

-Szia. Engem Park Jiminnek hívnak. Ha nem lenne nagy baj, most nem tudnék felállni és kezetfogni, mert mint látszik... -mutattam végig magamon mosolyogva.

-Persze, látom, hagyjad csak. -legyintett.

-Egyébként Jae maga a tisztelet és a szépség. Ezt ma tudtam meg. -ült le az ágyamra Minji, mire én csak értetlenül néztem rá.

-Jaj, hagyd már. -csapott játékosan Jae a húgom combjára. -Csak ma említettem neki, hogy mit is jelent a nevem, és... ezt jelenti. Tisztelet és szépség. -magyarázta meg a dolgokat Jae.

-Áh, így már értem. Szép neved van. -mosolyodtam el, mire ő csak halkan megköszönte.

-Elpirultál Jae! Láttam! Te zavarba jöttél Jimintől! -kezdett el ugrándozni a húgom a lány körül.

-M..Mi? Nem is. É..Én... -makogott vörös fejjel Jae, amin még én is jót szórakoztam.

-Dehogynem! Látod Jimin, a barátnőm első látásra beléd esett! -ujjongott Minji.

-Nem is! Jimin, ne higyj neki... -pirult el mégjobban, mire én csak elvigyorodtam.

-De hát most is zavarban vagy. -vontam fel a szemöldökömet.

-Ah... hagyjuk, oké? -fogott rá Minji vállaira, hogy megakadályozza azt, hogy tovább ugrándozzon a szobámban.

-Nem~! Valld be szépen, hogy tetszik neked a bátyám. -mutogatott rám a húgom.

-Minji... ha nem szeretné, akkor nem kell. -vontam vállat még mindig mosolyogva.

Pedig még a kutya is látná, hogy milyen szerelmes szemekkel néz rám.

-Jól van... Az egy tény, hogy a bátyád rohadtul jól néz ki és lehet, hogy egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet, de semmi több. -vont vállat, mintha ennek semmi jelentősége nem lenne, pedig mind tudtuk, hogy van jelentősége.

-Csak egy kicsit? Egy kicsit nagyon? -szivatta őt Minji.

-Oké, elég lesz, Minji. -csitítgattam a felpörgött húgomat.

-Jól van már. Úgyis megtudtuk, ami kellett nekünk. Bocsi, Jae. Tulajdonképpen teát akartam főzni neked. Megyek is. -rohant ki a szobámból, így kettesben hagyott engem ezzel a szép lánnyal.

Ez most csak nekem tűnik nagyon úgy, hogy Minji össze akar hozni engem a barátnőjével?

-Elnézést a húgom miatt. Nem is tudom, hogy mi ütött belé. -vakartam meg ép kezemmel a tarkómat.

-Semmi baj. Egyébként nagyon kedves lány. Örülhetsz, hogy ilyen testvéred van. Én sajnos egyke vagyok. -ült le ágyamra.

-Igazából... csak azóta ilyen kedves velem, mióta eltörtem a kezemet és a lábamat. Addig azt kívántam, hogy bárcsak én is egyke lettem volna, de most így, hogy már törődik velem, áldom az eget, hogy mégsem lettem egyke. Amúgy meg ne szomorkodj, hogy nincs testvéred. Szerintem bátran kijelenthetem azt, hogy itt mindig szívesen látunk téged. Tudod... eléggé jó benyomást tettél számomra. -kacsintottam rá, mire ő mosolyogva elkapta rólam a tekintetét.

-Örülök, hogy szimpatikus vagyok neked. Te is az vagy nekem. És amúgy... mi történt veled? Mármint baleset vagy ilyesmi? -kerdezte aranyosan.

-Igen, sajnos. Nem megfelelően keltem át az úton és elütött egy autó. De 2 hét múlva már leszedik rólam a gipszet. -magyaráztam neki.

-Oh, hát az nem lehetett túl kellemes, de figyelj... ez a 2 hét hamar el fog telni. -biztatott.

-Remélem is.

Mint kiderült, Minji nem is készített teát, mert nem igazán nyitott be hozzánk többször.
Akkor ez csak egy ürügy volt, hogy kettesben tudjon hagyni engem Jaejel?
De miért?

Mindenesetre egyáltalán nem bántam meg.
Jaejel egész késő délutánig megállás nélkül beszélgettünk és én annyira jól éreztem magamat a társaságában.
Kiderült, hogy az apukája elhunyt még pár éve, ezért az anyukájával él és az is kiderült, hogy ő is zongorázik, ami nálam csak plusz pontot jelentett.

Egészen elbűvölő a lány kinézete, de a kisugárzása és a hangja is valami csodálatos.
Olyan szép bambi szemei vannak.
És annyira bizsereg mindenem, amikor közelebb van hozzám.

Mi ez az érzés?
Miért szeretném megfogni a kezét?
Miért szeretnék vigyázni rá?
Miért bűvöl el minden mozdulatával?

Hiszen csak pár órája ismertem meg, de...

Nem! Ez nem lehet az...

-Jimin? Figyelsz rám? -kuncogott Jae, mikor már este felé járt az idő.

-Persze. -ültem fel az ágyon.

-Szóval, hogy... mennem kell. Anya már vár otthon, de esetleg... majd valamikor... -kezdett bele zavartan.

-Persze. Nagyon élveztem a mai napot is veled, szóval... megismételhetnénk majd valamikor. -mosolyogtam rá.

-Igen. Nagyon örülnék neki. Akkor... jó éjt! Kitartást. -eresztett el egy halvány mosolyt.

-Köszi. Jó éjszakát! -köszöntem el én is tőle.

Miután kilépett az ajtómon, én csak hülyén vigyorogva terültem el az ágyon és nem értettem a bennem tomboló érzéseket.

Vegülis Jungkook világosan megmondta, hogy sosem tudna engem ő úgy szeretni és ő csontig heteró marad.
Akkor én miért ne kezdhetném el élni a diák éveimet végre?
Úgyis már kezdtem belefáradni ebbe az egész viszonzatlan szerelembe. Na meg nem is vagyok teljesen meleg.

-Úristen, Jimin! Történt valami? -rontott be hozzám a húgom, mikor Jae már a házból is kilépett.

-Egész délután beszélgettünk és igazából... nagyon rendes, megértő, vicces és szép lány. -takargattam a vigyoromat.

-Oké, oké... és? Nem éreztél semmi komolyabb dolgot? -kérdezte puhatolózva.

-Nem tudom, Minji. Te már voltál szerelmes fiúba, de én még sosem voltam szerelmes egy lányba, mármint... még sosem volt kapcsolatom. Nem tudom, hogy ilyenkor mit kéne érezni és mit kéne tenni. -sóhajtottam egy hatalmasat.

-Hát... amikor belezúgtam egy srácba még régebben, akkor én legelőször csak azt éreztem, hogy mindig a közelében szeretnék lenni és meg szeretném fogni a kezét. Azt szerettem volna, ha a nap 24 óráját csak vele tölthetném el. És folyton bámultam őt, plusz zavarba jöttem minden mozdulatától. -nevetett fel.

-Oh...

-Na mi az?

-Én is... én s valami hasonlót éreztem ma. De nem is tudom... -bizonytalanodtam el. -Egyébként ezt miért is csináltad?

-Mert... csak... csak mert zavart, hogy te folyton egyedül vagy szabadidődben már évek óta. Jó, tudom, egyáltalán nem voltam jó testvér, de igenis aggódtam érted. Én folyton mentem a barátnőimmel ide oda, de te csak a szobádban szoktál gubbasztani magányosan és folyton ilyen szomorú depressziós dalokat zongorázol. Egy ideje már rájöttem arra, hogy kéne melléd valaki. De nem haver, vagy ilyesmi, hanem valami komolyabb. Ezért döntöttem úgy, hogy feláldozom Jae Hwat erre a pozícióra, hiszen ő tuti bejött neked. Ő a legszebb lány a suliban. Mutattam rólad képeket neki már többször is, és teljesen oda van érted, szóval azzal nem lesz gond, és... -folytatta volna tovább a monológját, de én leintettem őt.

-Minji... köszönöm. Még nem tudom biztosan, hogy mit szeretnék, de... elgondolkodom rajta. Talán... lehetne köztünk több is..

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép:

(Khm... Jungkook girl version, de amúgy igen... a történetben ő itt Kim Jae Hwa... xd)