Kézenfogva sétáltunk a folyosón, egészen a liftig, ahol az egyikbe beszállva, Kook megnyomta a -1-es számot.

-Ez már a föld alatt van? -kérdeztem kíváncsian.

-Ez a kis titkos részünk. Az alagsorban lévő dolgokat a maffia bármelyik tagja használhatja. Apám mindenre gondolt. Senki sem maradna a maffiában, ha nem lenne csilli-villi "VIP" része az épületnek. De így a maffia tagjai úgy élhetnek, mint a milliárdos emberek, cserébe csak keményen és becsületesen kell dolgozniuk. Az emberiség többsége mind ilyen elkényeztetett életet akarnak, és a fegyveresek csak emiatt maradnak itt, mert ha kilépnének a maffiából, akkor vége a varázsnak is. Itt megkapnak mindent, amit akarnak, cserébe apámnak is rendesen megy az üzlete. Mármint eddig simán ment minden... -vont vállat.

-Miért? Most már nem megy simán? -kíváncsiskodtam.

-Jiminie... Ne üsd bele mindenbe a kis cuki orrodat. Ezt te nem érheted. Maffiás dolog. -pöckölt az orrom hegyére.

-De kíváncsi vagyok rá. Mi történt? -faggatóztam.

-Jól van. Majd elmondom, de nem most, mert most megérkeztünk. -válaszolta, mikor kinyílt a lift ajtaja is.

-Fúj, mi ez a klór szag? -fogtam be egy pillanatra az orromat is.

-Ha meglátod, hogy honnan jön ez a bűz, le merem fogadni, hogy egyből nem a szaggal fogsz foglalkozni. -mosolyodott el.

-Hogy érted ezt? -vontam fel a szemöldökömet.

-Mindjárt megmutatom. -kezdett el húzni egy folyóson, ahol csak narancssárga LED csíkok világítottak és mediterrán növények díszelegtek itt ott.
Egyszercsak megállt egy két szárnyú ajtó előtt, majd kinyitotta azt előttem, mire nekem a lélegzetem is elállt.

Egy hatalmas, gyönyörű beépített medence volt előttem, körülötte kis napozó ágyakkal. Hangulat világítás volt a falakra szerelve, a medencében pedig halványzöld fények voltak, emiatt olyan volt, mintha maga víz is zöld lett volna.

-Én megmondtam... -motyogta Kook.

-Ez iszonyat menő. -ámultam el. -Kár, hogy nincs fürdőruhám.

-Az nem olyan biztos. Gyere. -terelt beljebb, majd egy tőlünk jobbra lévő öltöző szerű szobába húzott, ahol egyből megpillantottam egy hosszú fogast tele akasztva fürdőnadrágokkal. -Nem kell félned, mindegyik darab új, nem használta őket még senki. Válogass nyugodtan, addig én is szerzek magamnak egyet. A szoba végen vannak az öltöző fülkék, ott átveheted a ruháidat. -simított a hátamra Kook, majd levett magának egy fekete fürdőnadrágot és elvonult átöltözni.

Odasétáltam a fogashoz, majd szakértőket megszégyenítve kezdtem el vizsgálni a méretemben lévő nadrágokat, hogy melyik színű és mintájú lenne a legmegfelelőbb számomra.

Végül egy fekete-piros mintásnál döntöttem, amit azonnal át is vettem az egyik öltözőben. Mikor kiértem onnan, Kook már ott várt engem meztelen felsőtesttel.

-Jungkook... Ugye tudod, hogy rajtam kívül senki sem láthat téged így? -kaptam ki a kezéből a törölközőjét, majd köré csavartam.

-Dehát alig vannak a medencében, aki meglátna engem. -mosolyodott el. -Na meg... te is félmeztelen vagy.

-Jó, de neked sokkal látványosabb a tested. -motyogtam.

-Szerintem nem annyira, mint a tiéd. -húzott közel magához a derekamnál fogva, miközben leesett róla a törölköző is, majd nyakamat kezdte csókokkal behinteni, mire én felsóhajtottam egyet a kellemes érzésre.

-Kook, ezt ne itt és ne most. Inkább menjünk. -fontam nyaka köré a karjaimat.

-De annyira kívánatos vagy. -suttogta a fülembe.

Lassan akaszkodtam teljesen a nyakába és a lábaimat a dereka köré csavartam, míg ő hátsóm alá nyúlva tartott meg engem.

Aztán hirtelen a mögöttem lévő falnak passzírozott és birtokba vette az ajkaimat.

Szenvedélyesen és nem épp finom módon faltuk egymást. A hajába túrva tépkedtem tincsit, persze próbáltam óvatosan csinálni, hogy ne fájjon annyira, de ebben a helyzetben nem tudtam garantálni a biztonságát. Főleg miután elmélyítette a csókot.

Egyszercsak hallottuk, hogy kinyitódott mellettünk az ajtó, ezért egyből szét is rebbentünk.

Nagy meglepetésemre Junoval találtam szembe magamat.

-Oh... nem is tudtam, hogy Jimin és ön... szóval... gratulálok... -hajolt meg illedelmesen Kook előtt.

-Köszönjük, Juno. Hallottam te lettél Jimin egyik testőre. -mondta Kook úgy, mintha nem is ő intézte volna el, hogy ő legyen a testőröm.

-Igen. Nagyon örülök, hogy én vigyázhatok rá ezentúl. Nem fogok csalódást okozni. -válaszolta magabiztosan Juno.

-Ajánlom is. Napi 25-26 órán át kell figyelned őt, amikor nekem más dolgom lesz. -figyelmeztette őt Kook, ezzel is utalva arra, hogy egy percre sem hagyhat majd engem egyedül.

-Úgy lesz, Uram. -hajolt meg újra.

-Rendben. Gyere, Jimin. -fogta meg a kezemet a fekete hajú, majd kilépett velem együtt a szobából és a medence lépcsőin lesétálva belementünk az eléggé mély, meleg vízbe.

A probléma már csak az volt, hogy Kooknak leért a lába, de mivel én sokkal kisebb vagyok nála, így nekem konkrét a szememig ért volna a víz, ha rendesen leraktam volna a talpaimat a medence aljára.

-Nem igazán ér le a lábam. -úsztam oda Jungkookhoz.

-Akkor azt hiszem úsznod kell. -kuncogott.

-Ne már. -húztam el a számat.

-Jól van na, csak vicceltem. Nyugodtan belém kapaszkodhatsz.

A határa mászva fontam dereka köré a lábaimat, plusz nyaka köré a karjaimat, úgy kezdtünk el menni a medence egyik sarkába.

Tényleg nem sok ember volt még rajtunk kívül itt. Az a kevés is a medence egy-egy szélénél voltak és hátra hajtott fejjel élvezték a kellemes kikapcsolódást.

Mikor mi is odaértünk a kiválasztott sarokhoz, Kookie ölébe másztam, hogy neki tudjon dőlni a medence szélének.

-Nos? -kezdtem bele.

-Mi az? -ráncolta össze szemöldökét.

-Még nem válaszoltál arra, hogy mi van a maffiával. -emlékeztettem őt.

-Valahogy sejtettem, hogy nem fogod kibírni a mai napot válaszok nélkül. -mosolyodott el.

-Te keltetted fel az érdeklődésemet. -vontam vállat.

-Jó, ez igaz.

-Szóval?

-Szóval az van, hogy azért keresett fel apám múltkor, mert a maffia meggyengült. Te ezt nem tudhattad eddig, de rengeteg kisebb nagyobb maffia létezik Koreában, ami egy ártatlan cégként álcázza magát. És ugye az történt, hogy a rivális maffiák tudomást szereztek arról, hogy a miénk legyengült, mert az utóbbi időben rengeteg embert elvesztettünk, éppen ezért támadást szerveznek ellenünk, amit mi természetesen nem nézhetünk végig tétlenül. Apám már szép szóval mondva is öreg. Már nem olyan, mint régen. Igaz, hogy hideg természetű és zord külsejű, ennek ellenére most már sok mindent elfelejt és az izületei is már a végüket járják. Rám mindig is úgy tekintett, mint az első szülött fiára, aki mindenkinél jobb. Mondjuk nem járt távol a valóságtól, de mindegy... -tette hozzá. -Ezért hívott vissza. Gondolta majd én kitalálok helyette is valamit.

-És kitaláltál már helyette valamit? -kérdeztem nagy szemekkel, mintha épp most mondta volna el, hogy mi van a halál után.

-Igazából én csak emlékeztettem őt, hogy nem kell rögtön pánikba esni, mert van egy jól elrejtett szerződésünk. Mielőtt kiléptem volna a maffiából, apám és még pár maffia, akikkel úgymond jóban vagyunk szerződést kötöttek, hogy ha majd valamelyikünk bajban lesz, a többieknek azonnal segíteniük kell annak, aki bajban van. Ezesetben, most mi vagyunk bajban. A védelmünk már meg van oldva, de ez még nem állítja meg az ellenséges csapatokat a támadásban. A múltkori betörést is az ellenséges oldalról kaptuk. Nekünk már csak a saját támadási terveinken kell dolgoznunk, de én még nem jutottam semmire, pedig sietnem kéne. -húzta el a száját.

-Oh... ha szeretnéd, én tudok segíteni. -ajánlottam fel.

-Te? És miben? -kuncogott.

-Nem tudom. Biztos van valami, amiben tudnék segíteni.

-Hát... a legjobb az lesz, ha kimaradsz ebből. Nem akarom, hogy bajod essen.

_____

Kookkal körülbelül egész nap a medencében voltunk, még az ebédet is odahozták nekünk.

A végére már tisztára ragyás volt bőrünk.

Én a vacsorát kihagytam, mert az ebéd az annyira laktató volt, hogy fedezte a vacsorát is, Jungkook ezzel ellentétben majdnem megevett egy egész csirkét az este.

Azt mondta, hogy még van itt egyéb luxus cucc is, de azokat majd megmutatja később, mivel már elmúlt este 8 is, amikor visszabotorkáltunk a szobánkba.

-Azt hiszem én ma már nem fürdök. Igaz, hogy klór szagom van, de én ma már a vízre gondolni sem bírok. -dőlt be a fekete hajú az ágyba már pizsamában.

-Egyetértek. -vettem át én is gyorsan a ruháimat. -Most mit fogsz csinálni?

-Nem tudom. Talán olvasok egy kicsit, ha téged nem zavar. -vett a kezébe egy könyvet, ami eddig az éjjeliszekrényben volt.

-Dehogyis, miért zavarna? -ültem le a zongora székre.

-Nem tudom. -vont vállat. -Ahj... hová is raktam a szemüvegemet? -kezdett el kutakodni az éjjeliszekrényben.

-Még mindig nem látsz jól? -kuncogtam.

-A látás nem javul meg egyik napról a másikra. -húzta el a száját. -Megvan! -kiáltott fel.

Felvette a fekete keretes szexi szemüveget, majd olvasni kezdett.

Eléggé hosszú ideig néztem őt, mert egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy hogyan állhat valakin ennyire jól egy egyszerű fekete szemüveg.

Végül rávettem magamat, hogy abba hagyjam a csodálását, ezért a zongora felé fordultam és ujjaimat a billentyűkre helyeztem.

-Milyen könyvet olvasol? -kérdeztem rá sem nézve.

-Bűnügyi.

-Milyen meglepő... -kuncogtam, majd halkan elkezdtem játszani egy misztikus érzéseket keltő dalt.

-Te mindenre tudsz valamilyen zenét? -nevetett fel.

-Igen. Régebben hétről hétre tanultam a dalokat, így mára már eléggé nagy a zenei könyvtáram, amiket fejből tudok.

-És ha azt mondom... Szerelem, akkor arra is tudsz valami játszani?

-Persze. -bólogattam, miközben Ed Sheerantól a Perfectet kezdtem zongorázni.

-Atya ég. Ez már nagyon régi szám. -nevetett fel Kook.

-Inkább olvass. -mosolyodtam el, majd visszatértem ahhoz a zenéhez, amit először kezdtem el játszani.

Nagy beleéléssel, csukott szemmel zongoráztam, némi improvizációt belecsempészve az eredeti dalba.

Aztán mikor meguntam egy kissé, hogy folyton ugyanazt játszottam már vagy 10 perce, kinyitottam a szemeimet és szinte egyből megakadt a szemem egy könyvön, ami Kook polcán pihent, velem szemben.

The Greatest Showman

Megvan neki ez a könyv? Hiszen ez egy film.
Az egyik kedvenc filmem, de csak azért mert van az a dal benne... Rewrite The Stars.
Hogy én mennyit bőgtem erre régebben...

Szóval... hogy is van?

Újra lehunytam a szemeimet, majd elkezdtem a dalt.

Valamiért felgyorsult a szívverésem és könnyek szöktek a szemembe. Még mindig hatással van rám ez a szám.

Ám ami ezután történt, azt sosem fogom elfelejteni.

Jungkook énekelni kezdett.

Nagy szemekkel meredtem rá, aki a szemüvegét levéve énekelte a dalban lévő férfi szerepének a szövegét.
De annyira szép hangja volt, hogy majdnem elolvadtam a széken.

Amikor a refrénhez ért, véletlenül félre is ütöttem egy hangot, mert nem tudtam hinni a fülemnek.

Viszont hamar elértünk a nő, azaz az én szerepemhez, amit ugye nekem kéne énekelni, ami miatt egy kicsit meg is ijedtem, mert Kook még sosem hallott engem énekelni.

De most beleadok apait, anyait, ígyhát énekelni kezdtem, amint most persze Jungkook lepődött meg.

Hát igen... a jó zongora tudáshoz társult egy jó énekhang is.

Majd elérkezett az a rész,ahol együtt kellett énekelnünk, és én tényleg elérzékenyültem, mert Kookkal duettezni valami földöntúli érzés. Egyszerűen nincs rá szó.
Most vagy sokat gyakorolta már ezt a dalt, vagy csak van tehetsége énekelni. Én nem tudom, de annyira profim csinálta, mint aki tényleg erre született volna.

Nem tudtam mit gondoljak, vagy sírjak vagy nevessek vagy énekeljek vagy ne. Egyszerűen minden csak úgy történt, ahogyan történt. Mintha nem is én irányítottam volna magamat. A hangok szépek és tiszták voltak és érezni lehetett azt az igazi összhangot köztünk.

Nagyon csodálatos volt. Nagyon...

Az utolsó hangokat már nehézkesen ütöttem le, majd a végére eltört a mécses és zokogni kezdtem, amit Kookie nem értett, ezért odasietett hozzám és hátulról átölelt.

-Mi a baj, Jiminie? Ugye nem voltam hamis? Már évek óta nem énekeltem.

-Nem, dehogy... Csak annyira gyönyörű volt. Köszönöm, Jungkook... -bújtam a nyakába.

-Miattad bármit, Jimin. Szeretlek, nagyon nagyon szeretlek. És nem utolsó sorban elképesztően jól énekelsz.

-Én is szeretlek.

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép:
A haj meg a háttér nem stimmel, de ennél jobb képet nem találtam..:)