Reggel extrán kipihenten ébredtem.

Az első ami eszembe jutott az a tegnap esti szeretkezés volt és hát, igen... szerintem egész nap mosolyogni fogok.

Jungkook elvette a szüzességemet.
Az övé lettem most már tényleg.
Hát nem csodálatos?

Ahogy visszaemlékeztem a tegnap esténk minden egyes pillanatára, úgy rázott ki egyre többször a hideg, természetesen jó értelemben.

Tetszett. Nagyon is. Tetszett, hogy fájt és tetszett, hogy durva volt a végén.
Valahogy jobban feltüzelt engem az, amikor durvább volt.
Biztos csak velem van a baj.

Ki az a hülye, aki élvezi a fájdalmat..?

Na mindegy, a lényeg az, hogy nagyon menőnek és felszabadultnak érzem most magamat, habár a hátsóm azért egy kicsit még érzékeny, de majd elmúlik.

Jungkook nincs már mellettem.
Miért is lenne? Hiszen már reggel 11 óra lesz lassan.
Ilyenkor már dolgozik.

Vagy mégsem?

-Jimin? Hé, Jimin! Még pizsamában vagy? -rontott be a szobába Kook egy fekete vasalt nadrágban, fehér ingben, aminek az ujjai fel voltak tűrve, egy fekete nyakkendőben és egy szintén fekete mellényben.
Csak a szokásos...

-Most keltem. -vontam vállat.

-Ahj, ne már... Apa behívatott téged az irodájába. Nem jelenhetsz meg előtte így. 5 perc múlva ott kell lenned. -dobálta oda mondandója közben a ruhákat mellém, amiket fel kell majd vennem.

-Oh... miért hívatott be? -lepődtem meg.

-Vajon miért, Édesem? A nagy hőstetted miatt. -nyomott az ajkaimra egy cuppanós puszit, majd a fürdőbe lökött engem a ruháimmal együtt. -3 perced van elkészülni! -kiabált be.

-Szuper... -motyogtam.

A fenekem fájt, a nyakam tiszta lila volt és ráadásul pont a tegnapi fárasztó este után kellett behívatnia engem Jungkook apjának. Miért pont most?

Nem azt mondom, hogy nem örülök neki, de pont jól időzített ő is.

Nem vittem túlzásba a készülődést.

Gyorsan felkaptam magamra a fekete szép farmert és a fehér inget egy nyakkendővel, na meg egy pár elegáns cipőt is, majd az arcomat megmostam hideg vízzel és a hajamat is beállítottam szépen.

Kifutóra érdemes lényt csináltam magamból, aztán kiléptem a fürdőszobából.

-Most legszívesebben letépnem rólad az összes ruhát. -mért végig engem a fekete hajú.

-Dehát most vettem csak fel őket. -értetlenkedtem.

-Nem kellett volna. Na gyerünk. -karolt át engem, majd balra kanyarodva meg tettük a fél kör alakú utunkat az irodákig.

-Neked nincs is irodád? -kérdeztem tőle.

-Amikor téged még nem ismertelek, mindig a szobámban dolgoztam, így nem volt rá szükségem.

-De most már van rá szükséged?

-Nem, mert akkor mégritkábban látnálak, mint most. Itt vagyunk, Jimin. -állt meg egy ajtó előtt

-Te is bejössz velem? -kérdeztem tőle halkan.

-Nem mehetek be veled, Jiminie. Csak téged hívatott be, nem minket. Nyugi, nem fog történni semmi baj. Apa tudja, hogy téged nem bánthat senki, még ő sem. Na meg kedvel téged a hősiességed miatt. -simított a fejemre.

-Akkor jó. -sóhajtottam egy nagyot.

-De most menj. Itt várlak téged a folyóson. -lökdösött közvetlenül az ajtóhoz.

-Oké, oké... de tényleg várjál itt.

-Tényleg itt fogok várni. -kuncogott a fekete hajú.

Egy kopogás után be is mentem a lélegzet elállító panorámával rendelkező irodába, ahol a szoba jobb felében már ott ült Kook apja.

-Üdvözlöm, Uram! -hajoltam meg előtte mélyen.

-Szép jó napot, Jimin! Kérlek foglalj helyett előttem. -mutatott a két kis fotelre az íróasztala előtt, mire én lehuppantam az egyikre. -Látom egy szép éjszakát töltöttél el a fiammal. -méregette a nyakamat.

-A..Ami Azt illeti... -jöttem zavarba.

-Ugyan... Tudom, hogy Kook halálosan beléd van esve és megvédene téged még a széltől is és azt is tudom, hogy te is szereted őt. Ezen nincs mit szégyellni. -mosolyodott el egy kissé.

-I..Igaza van.

-Na de nem ezért vagy itt, hanem azért, hogy a múltkori incidensről tárgyaljunk.

-Igen.

-Jimin... Te finoman fogalmazva is megmentetted a maffiánkat. Remélem felfogad, hogy ha engem és Kookot megöltek volna aznap, akkor itt mindenki meghalt volna. Tudom, hogy ezt egy megköszönéssel nem lehetne elintézni, de azért ennek ellenére is meg szeretném köszönni a bátor hőstettedet. Jutalmul azt kapod tőlem Jungkook kérésére, hogy bármikor kimehetsz a szobából. Az embereimnek megparancsoltam már, hogy nem érhetnek hozzád, mert ha megteszik, akkor a legrosszabb rémálmuk fog teljesülni. Én személy szerint azt akartam, hogy téged is kiképezlek, viszont Jungkook egy baráti kis beszélgetés után a lelkemre kötötte, hogy még a fegyverek közelébe sem engedhetlek téged. Ezalatt a kis beszélgetés alatt kaptam ezt az aranyos kis sebet a számra. Nagyon fontos lehetsz a számára, ha még a saját apját ia képes megütni miattad. Petsze ez nem baj, mert amióta veled van, sokkal erősebb és magabiztosabb lett. Tele van új ötletékkel és néha még a motiváció jelei is megcsillannak rajta. Szóval... csak ennyit akartam. Köszönöm, Jimin. -fejezte be a szófosást.

Ennyi információt egyszerre..
Szerencse, hogy van agyam, ami felfogja ezt...

-Rendben... Köszönöm szépen. -makogtam, miközben újra meghajoltam előtte.

-Nincs mit. Most menj, kérlek. -mosolyodott el a férfi, én pedig egy illedelmes köszönés után kiléptem az irodából és egyből Kook karjai közé ugrottam.

-Ja és Jimin! -nyitott ki az irodából Jungkook apja.

-Tessék. -váltam el gyorsan Kookietól.

-Beosztottam melléd 2 testőrt. Tudod, csak a biztonság kedvéért. -kacsintott egyet rám.

-Tényleg? Lesznek saját testőreim? -lepődtem meg.

-Igen. Név szerint Juno és Jexi. Jungkook azt mondta már ismered őket.

-Igen, ezaz. -boxoltam egyet a levegőbe, mivel már hiányoztak azok a srácok.

Mikor legelőször találkoztam velük igazán jófej volt mindegyik, aztán azóta nem is láttam őket. De most újra velem lehetnek, ráadásul mint testőrök.

-Látom, örülsz neki. -kuncogott a férfi.

-Igen, elnézést. -erőltettem komolyságot magamra.

-Ugyan... Na nekem még dolgom van. Kook, veled még van egy kis beszélnivalóm. -intette maga után a fiát.

-Menj a szobánkba, mindjárt megyek én is. -súgta oda nekem a fekete hajú, majd az apjával együtt bement az irodába.

Boldogan szökdécseltem vissza a szobába, ahol az ablak elé állva kezdtem el tisztázni magamban a dolgokat.

Szóval... végre találkozhatok újra Junoékkal, Jungkook tegnap elvette a szüzességem, Kook apja beszélt velem, végre kimozdulhatok innen és lettek saját testőreim. Mi kell még?
A szerelmem megvan, haverok vannak, szobafogság nincs, bár... a szüleim... a húgom... és a szabadságom.
Na azok nincsenek.
És nem is lesznek többet...

Amennyit adott nekem ez a maffia, annyit el is vett tőlem...

Jungkook szemszöge:

-Miről szeretnél még beszélni velem? -támaszkodtam apámmal szembe az asztalra.

-Két dolog van. Egy rossz hír, és egy jó. Melyikkel kezdjem?

-Kezdd a rosszal. -vontam vállat.

-A tegnapi jelentések szerint az egyik emberünknek nyoma veszett. -avatott be engem.

-Biztosan meghalt valahol. -forgattam szemet.

-Biztos, hogy nem halt meg. Arról tudtunk róla. Eltűnt, megszökött vagy valami... De ha még életben van, az nagyon veszélyes is lehet a maffiánkra nézve. -pillantott rám jelentőségteljesen.

-És mit akarsz, mit tegyek?

-Semmit. Csak gondoltam jó ha te is tudsz erről. -vont vállat.

-Jól van. Na és mi a jó hír? -lettem kíváncsi.

-Csináltattam neked egy saját irodát. A szomszéd szobában van. Most már nem egyedül laksz a szobádban, ezért gondoltam el kéne különíteni a magánéletedet a munkától. -mosolyodott el.

-Tudod... néha úgy érzem, hogy te mégiscsak egy érző lény vagy. -mosolyodtam el én is.

-Nem vagyok érzéketlen. Bennem is megvannak az érzelmek, hiába nézek ki úgy kívülről, mint egy terminátor. A titok csak az, hogy én nem tanultam meg azt, hogy hogyan kell úgy kimutatni őket, hogy kívülről is látszódjanak. De jobb is így. Egy maffia főnöknek nem szabad érzelmesnek és empatikusnak lennie. Viszont ha rólad van szó... bármi tudok lenni, hiszen te vagy az első számú fiam. -veregette még a vállamat.

-Köszönöm, apa. -hajoltam meg előtte diszkréten.

-Ez természetes, fiam. De most menj, mint említettem nekem még sok dolgom van. -vette elő a laptopját, aztán én egy köszönés után már kint is voltam a folyosón és a szobám felé siettem, hogy minnél előbb Jiminnel lehessek.

Most már végre kiengedhetem őt a négy fal közül, hiszen apámmal tegnap megbeszéltem a dolgokat. Igaz, hogy nehezen ment és dühömben be is mostam neki egyet, de megérdemelte. Legalább sikerült és megparancsolta az épületben tartózkodóknak, hogy egy ujjal sem érhetnek hozzá az én Jiminemhez. Még csak rá sem nézhetnek. Ezalól persze Jimin két testőre kivétel, hiszen nekik Jimin védelme a fontos. Nekik pont, hogy az a feladatuk, hogy rajta tartsák a szemüket.
Persze ezt is én intéztem el, hiszen iszonyatosan féltem a kis törpémet. Nem tudom hogyan, de egyszercsak feléledtek bennem az apai ösztönök és onnantól kész, vége..
Jimint még a langyos szellőtől is meg akarom védeni.

Jimin szemszöge:

Nem is telt el sok idő, Kook már itt is volt velem a szobában.

-Na mi volt? -öleltem meg őt.

-Nem fogod elhinni... kaptam egy saját irodát. -vigyorgott.

-Ne már, hiszen pont ma beszéltünk róla, hogy te nem is szeretnél. -kuncogtam.

-Igen, mert azt hittem, hogy akkor kevesebbet láthatlak, de most, hogy biztonságban kijöhetsz a szobából, így te is nyugodtan bejöhetsz az irodámba és máris nem leszünk külön. -lökött le az ágyra nagy boldogan, majd felém kerekedett mondandója közben.

-Most... m..mit csinálsz? -simítottam fel mellkasára.

-Először is, egy kicsit kikapcsolódok, aztán megmutatom neked maffia villánk luxus szárnyait. -vonogatta a szemöldökét.

-Mi? Itt olyan is van? -akartam volna felülni meglepettségemben, de véletlenül beletérdeltem Kook férfiasságába, mire ő kidülledt szemekkel roskadt össze az ágyon. -Te szent ég, annyira sajnálom! Jól vagy? Nagyon fáj? -estem kétségbe.

-D..Dehogyis... megvagyok... -próbálta leplezni valós érzelmeit.

-Biztos. Tényleg sajnálom, csak...

-Nem, jól vagyok... Tényleg. -ült fel.

-Akkor jó. -vörösödtem el szégyenemben. -Sz..Szóval tényleg van itt luxus rész?

-Mhm. Mit gondolsz mit csinálunk azzal hatalmas mennyiségű bevétellel, amit az üzletelések során szerzünk? Nem vagyunk hülyék, ezért még szép, hogy elkényeztetjük magunkat. Akarod látni, hogy mik vannak itt?

-Igen, hát persze! -zsongtam be.

-És mondd csak, mit fogok ezért kapni? -hajolt közelebb hozzám.

-Majd este... meglátjuk... -jöttem zavarba.

-Így már máris jobb. Az ígéret szép szó, ha betartod úgy jó. -bólogatott mondandója közben.

-Hogyne, na menjünk. -húztam fel őt magam után.

Mit takarhat az a luxus szárnyak szó...?

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: