Reggel Kook már nem volt velem, ezért unalmamban gyorsan lezuhanyzottam és felöltöztem.

Gondoltam zongorázok egy kicsit a reggel folyamán, de ezt az ötletet egyből elvetettem, ugyanis kopogtattak az ajtón.

Nem tudtam, hogy ki lehetett az, de nem akartam bunkó sem lenni, ezért odaléptem a falaphoz és óvatosan kitártam azt.

-Szép jó morningot Jimin! What's up? Jól nézel ki. -rontott be Jexi J a szobánkba mögötte Junoval.

-Hallod, még sosem voltunk Mr. Jungkook őfelsége rezidenciáján. Én sokkal másabbra számítottam, baszki. -ámult el a raszta hajú. -Aranyozott díszeket, kétszer ekkora szobát, egy bazinagy fali tévét és mindenféle frinc-francot képzeltem el.

-Jexi, kuss. Húzzunk ki innen. Nem szabadna itt lennünk. -fogott Juno Jexi kezére, majd szép szabályosan kihúzta őt a szobából, míg én mosolyogva követtem őket.

-Sziasztok srácok. Örülök, hogy látlak titeket. -köszöntem nekik.

-Jaj, Jimin... Annyira hiányoztál. -ölelt meg engem Jexi, de annyira erősen szorított, hogy azt hittem ketté törik a gerincem.

-Jexi fejezd már be! -szólt rá a fekete hajú.

-Nekem is hiányoztatok... -nyöszörögtem, miután a rasztahaj elengedett.

-Jexinek be nem állt eddig a szája. Azt hitte meghaltál, mert mikor először találkoztunk, utána eltűntél vagy 2 hónapra. -magyarázta Juno.

-Igen. Azt hittem mi jó haverok lettünk azon az estén, de aztán you got lost. -hadonászott a kezeivel Jexi is.

-Sajnálom, tényleg. Jungkook... ő, szóval nem olyan ember, mint amilyennek ti hiszitek. Be voltam zárva 2 hónapig, de...

-Mi van? Ekkora egy pszichopatát! -vágott közbe Juno.

-De ő csak jót akart! -kiabáltam túl őket. -Féltett engem a perverz fegyveresektől és azt akarta, hogy a legnagyobb biztonságban legyek. Most már így utólag megértem őt. Viszont most már más a helyzet, mióta volt az a hirtelen betörés itt.

-Ja igen, hallottam, hogy te mentetted meg a főnököt és a fiát. Gratulálok így utólag is. -fogott velem kezet Juno.

-Mi? Tényleg te voltál az? -döbbent le a raszta.

-Igen, de amúgy pont múltkor mondtam neked. -emlékeztette őt Juno.

-Ja, tényleg. És mit mondott erre a főnök? -puhatolózott.

-Igazából csak megköszönte és biztosított engem arról, hogy biztonságban járkálhassak az épületben. Meg ugye megkaptalak titeket. -kuncogtam.

-Szóval a csicskásaid lettünk? -vonta fel a szemöldökét Jexi.

-Dehogyis. Erről szó sincs. Nem tudom, hogy mit kell csinálni egy testőrnek. -vontam vállat.

-A helyzet az, hogy mi sem tudjuk. -húzta el a száját Juno.

-Szerintem először let's go eating. Már éhes vagyok. -javasolta a rasztahaj.

-Egyetértek. Megint ülhetek ott ahol ti? -kérdeztem, miközben a liftek felé kezdtünk sétálni.

-Hát persze. Ott kell ülnöd. -hangsúlyozta ki a "kell" szót a fekete hajú, mire én csak bólogattam párat.

A liftben nem igazán beszéltünk egy darabig, ám Jexi itt sem bírta ki sokáig csendben.

-Tudod, Jimin... A mi barátságunk olyan, mint a gyertya. -kezdett bele költői hangon.

-Miért pont gyertya? -kérdeztem tőle furcsa tekintettel.

-Mert ha elfelejted, leégeti a házadat. -röhögte el magát idétlenül, mire belőlem és Junoból is kitört a nevetés.

Az étkezőbe úgy estünk már be, hogy mind a hármunk a röhögőgörcsöt próbálta visszafogni, elvörösödött fejjel.
Igazából nem is ezen az idétlen poénon nevettünk már, hanem inkább azon, ahogy a másik próbálta visszatartani a hangjait.

Komolyságot sikertelenül magunkra öltve foglaltunk helyet az egyik üres asztalnál, és az előttünk lévő salátát, pirítóst, zöldségeket meg valami tésztát kezdtük el zabálni, hogy azzal is eltereljük a figyelmünket egymásról.

Pár perc múlva már szerencsére a könnyeinket törölgetve fejeztük be véglegesen a nevetgélést és nekiláttunk rendesen a reggelinek.

Ekkor eszembe jutott Kook, akit az étkező csarnok másik felébe, ahol a befolyásosabb emberek ültek, meg is pillantottam. Éppen nagyon beszélgetett az apja társaságával, viszont egy idő után gondolom megérezte, hogy valaki figyeli őt és rámpillantott.

Úgy látszott, mintha megkönnyebbült volna, hogy látszólag jó kezekben vagyok Junoéknál.
Egy mosoly kíséretében küldött nekem a levegőben egy apró puszit, amit csak én láttam, mire én is küldtem neki, aztán visszapillantottam a Jexiékre.

-Az a kis mézes-mázas csókocska kinek ment? -méregetett engem Juno.

-Csak nem Mr. Jungkook őfelségéhez? -dülledtek ki Jexi szemei.

-Miért hívjátok őt Mr. Jungkook őfelségének? -kerültem ki a kérdést.

-Nem tudom. Egyszerűen ez csak úgy jött és rajta ragadt. -vont vállat a raszta.

-Szóval, kinek küldted? -faggatózott Juno.

-Nem, senkinek. -vontam vállat. -Egyáltalán nem küldtem senkinek sem semmit. Valamit félreértettetek.

-Biztos? -szűkítette össze Juno a szemeit.

-Egészen biztos. -bólintottam magabiztosan.

-Hát jó, elhisszük neked. -tudta le ennyivel a fekete hajú a témát.

Nem akartam hazudni nekik, de most muszáj volt. Nem hinném, hogy Kook örülne neki, ha itt és most világgá kürtölném a kapcsolatunkat, habár a nyakam sok mindent elárul.

Még nem beszéltünk arról, hogy mi van köztünk, ahogy arról sem, hogy elmondjuk-e a viszonyunkat másnak vagy ne. De szerintem egyelőre bőven elég az is, hogy Kookie apja tud rólunk.

A reggelizés további része jó hangulatban telt el. Rasztahajtól és Junotól megtudtam azt is, hogy a mai napon nincs semmi programom velük, ám a hét további részében már be lesz táblázva az én napirendem is, ugyanis Jungkook apa összeállított nekünk egy napirend táblázatot a hétre, ami igazán kedves tőle.

Már hónapok óta nem csináltam konkrét semmit sem a zongorázáson kívül, ezért annyira bezsongtam, miután neghallottam, hogy programom lesz, hogy majdnem futottam egy teljes kört az étkezőben az izgatottságom miatt.

Hiába kérdeztem őket, hogy mik is lesznek a programjaink, sajnos még ők sem tudták pontosan.

Vidáman szökdécseltem vissza a Kookkal közös szobánkba, miután Juno és Jexi közölték velem a reggelizés után, hogy nekik menniük kell edzeni.

Éves után edzés? Ki az aki ezt kitalálta..?

Épp, hogy beértem a szobába, egyből ott termett Kook is mögöttem a tökéletesen beállított hajával és fergeteges öltönyével.

-Úristen Kook, képzeld... nem fogok unatkozni. -futottam oda hozzá, majd a vállainál fogva kezdtem el őt rázni izgatottan.

-Mi? Hogy hogy? -lepődött meg.

-Az apukád heti tervet csinált a programjaimról, ahova Junoékkal fogok menni. Nem tudom mik lesznek azok, de annyira izgalmasan hangzik! -magyaráztam neki hevesen.

-Tényleg? Na látod, apa nem is annyira rossz fej. -kapott fel az ölébe.

-Úgy megköszönném az apukádnak, de félek bemenni hozzá, meg amúgy sem akarom zavarni. -hadartam el.

-Majd én megköszönöm neki helyetted is, rendben? -puszilt az orrom hegyére.

-Oké, köszi~! -adtam én is neki egy puszit az arcára. -Ahj, nem fogom túl élni a mai napot, egyszerűen annyira kíváncsi vagyok már. Esküszöm, most itt ez a hatalmas épület, ahol luxul részleg van, luxus lakosztállyal, 8 csillagos ellátással meg minden. Nem tudhatom, hogy milyen helyeken lesznek a programjaim, a végen még kiderül, hogy még valami arany bánya is van itt és... -folytattam volna hadonászva, de Kookie befogta a számat az ajkaival és nyomott rá egy hatalmas csókot.

-Jimin... nem kell túl gondolni a dolgokat. Biztosan élvezni fogod a programokat. Nyugodj le egy kicsit. Túl fel vagy pörögve. -kuncogott a fekete hajú. -Mi lenne, ha inkább megnéznéd az első, saját irodámat? -ajánlotta fel.

-Oké, menjünk. -másztam le az öléből, majd én kezdtem őt húzni a félkör alakú kis útunkon, aztán megálltam az irodák előtt, mivel nem tudtam, hogy melyik Kooké.

-A legutolsó az enyém. -adott a ki nem mondott kérdésemre választ, mire én egyből ahhoz az ajtóhoz léptem és türelmetlenül kitártam azt.

-Hűha... hiszen ez csodálatos. -ámultam el.

Nagyon ízlésesen volt berendezve. Különösen tetszett nekem az, hogy nem olyan letisztult, rideg hangulata volt. Inkább ilyen hétköznapi, de mégis rendezett, otthonos beütése volt ennek a szobának.
Olyan, amikor belépsz az ajtón és boldogan töltöd itt az idődet, nem pedig szenvedve és stresszesen.

Kook apjának az irodája például nem tetszett. Igaz, hogy lenyűgöztek a fal méretű ablakok, de semmi otthonos és kellemes kinézetű dolog nem volt benne. Az egész iroda hangulata taszító és nyomasztó volt, ellenben Kookéval, akinek az irodája barnás színű és még cuki puha szőnyeg is van benne. Bár, hogy ezt hogyan rendezték be egy-két nap alatt, az még számomra is rejtély.

-Na, tetszik? -jött be utánam Jungkook is.

-Mi az hogy... nagyon menő és annyira stílusos. Itt öröm lesz dolgoznod. Még kanapéd is van. -mutattam az egyik sarokba.

-Azt tulajdonképpen neked szerettem volna behozatni, hogy neked is legyen itt valami kényelmesebb helyed. -vallotta be.

-Tényleg? Hát te aztán mindenre gondoltál. Köszönöm. -öleltem meg őt.

-Szívesen. És örülök, hogy tetszik neked ez a kis iroda. -korolt át engem. -Mellesleg... mi lesz a tegnapi dologgal? -suttogta a fülembe, mire én megborzongtam.

-Milyen tegnapi dologgal? -értetlenkedtem.

-Tudod... azt mondtad majd lesz valami este és nem éneklésre gondoltam. Bár... fogalmazhatunk így is. Azt mondtad énekelni fogsz alattam este. -javította ki magát, miközben nyakamat kezdte el simogatni, ami hát az egyik érzékeny pontom.

-Ilyet egy szóval nem mondtam. Én csak azt mondtam, hogy lehet, hogy lesz valami este. Nem mondtam konkrét dolgot. -vigyorodtam el.

-Te kis szemtelen. Az ígéret szép szó, ha betartod úgy jó, nem emlékszel rá? -tolt neki hirtelen a falnak, majd a nyakamra hajolt.

-D..De... viszont még korán van ehhez, nem?

-A ma estére gondoltam. Délután még mutatok neked egy dolgot az alagsorban. Addig is, nekem dolgoznom kell. -távolodott el tőlem, de közel akartam még maradni hozzá, ezért az összes bátorságomat és vágyamat összeszedve ugrottam a nyakába, majd szenvedélyesen csókolni kezdtem.

-Mh... Jimin... ha jót akarsz magadnak akkor most leállsz szépen. Az előbb mondtad, hogy még korán van ehhez. -sötétültek el Kook szemei.

-Hiszen tudod milyenek a tinédzserek. Sosem azt mondják ki, amit valójában éreznek. Én is csak abban vagyok biztos, hogy... -akadtam el.

-Hogy rohadtul belém vagy zúgva. -mosolyodott el győztesen a fekete hajú.

-Hát, igen. -pirultam el.

-Most hogy mondod, én pedig csak abban vagyok biztos, hogy az enyém vagy mindenhogy és soha nem foglak elengedni. -lökött oda az asztalhoz, majd a hátam mögé érve ölelt át engem szorosan hátulról, majd a nyakamra hajolt ajkaival.

És éreztem... itt most ha nem avatkozik közbe senki és semmi, akkor valami bizony fog történni...

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: