Reggel a kínzó hátfájásra ébredtem, amit a kanapén alvás okozott.

Egyből ki is keltem az ágyból és kiropogtattam az összes beállt csontomat, aminek nem kis hangja volt.

Egy különös érzés suhant át rajtam, amikor is körbenéztem.
Ilyet már évek óta nem is éreztem.

Nem vagyok egyedül.

Nem egyedül ébredtem fel, és a tudat, hogy van rajtam kívül más is ebben a házban, iszonyatosan feldobta a kedvemet.

Már nem is éreztem monotonnak ezt a reggelt, nem úgy mint a többit...

Itt volt velem a kis Jimin, és én nagyon jól éreztem magamat, amiatt mert most volt, akiről gondoskodhatok. Igaz, hogy csak pár napig lesz itt, de legalább ez a pár napom tele lesz élettel.

28 éves létemre még családom sincs és ez az, ami aggaszt. Félek, hogy ha ezt így folytatom, akkor egyedül fogok meghalni, amit a legkevésbé sem szeretnék átélni.
Kell egy ember az életembe, akire vigyázhatok, akit szerethetek, akinek a kedvében járhatok, akit kényeztethetek. És most, hogy itt van nálam ez a kis törpe, kicsit felébresztette bennem ezeket az ösztönöket.

Kezembe vettem a telefonomat, és dobtam egy üzenetet az igazgatónak, miszerint nem éreztem jól magamat a reggel, ezért ma nem is fogok bemenni dolgozni.
Pedig ha tudná, hogy ma éreztem a legjobban magamat a reggel folyamán...
Mindegy, amit nem tud, az nem is fáj.

Jó kedvvel sétáltam a saját szobám felé, hogy ránézzek Jiminre.

Ki is tártam magam előtt az ajtót, de a látvány az szinte azonnal el is olvasztotta a szívemet.

A takarómból egy henger alakot formált, amin a gipszes végtagjait pihentette, miközben teljesen átölelte a kis összehajtogatott paplanomat.
A kezei közt pedig az egyik pulóveremet szorongatta, ami csak úgy le volt dobva az íróasztalomra még tegnap.

Hogy lehet ilyen édes, istenem...
Ha majd lesz gyerekem, ami nem túl valószínű, akkor én majd ilyen Jimin féle gyereket szeretnék. A lényeg az, hogy ne zúgjon belém.
A szülei meg vannak áldva ezzel a kis cukorborsóval.

Eddig is tudtam, és láttam is, hogy milyen kis cuki pofija van. De így alvás közben mégszebb.
Szívesen elnézegetném őt reggelente az ágyamban.

Miután rájöttem, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejemben, jópárszor fel is pofoztam magamat gondolatban, majd a fejemet megrázva siettem ki a konyhába.

Nem értettem, hogy mi volt ez az előbbi..
Értem én, hogy Jimin közel áll hozzám és a cuki pofija mindenkit el tud varázsolni, de ezt akkor sem kellett volna.
Nen kellett volna ilyeneken gondolkodnom.

-Ah, meg kéne változnom... -motyogtam magamnak, habár úgyis tudtam, hogy nem fogok változni.

Gondolataim eltereléseképpen neki álltam valami olyan reggeli készítésének, ami még nekem is megy.

Pirítóst csináltam zöldség salátával. Azt biztosan szereti Jimin is. Hozzá pedig valami epres üdítő italt töltöttem, de mondjuk azt nem is értettem, hogy miért tartok én ilyet a hűtőben..
Legalább most jól jött.

Mivel Jimin nem igazán tud még kikelni az ágyból... jó, ez most furán hangzott...
Ne gondolj már hülyeségeken, Jungkook! A gipsz miatt nem tud kikelni onnan, nem amiatt mert...

-Hülye vagyok... Tiszta bolond... megőrültem. -ráztam meg újra a fejemet, aztán mindent felpakoltam egy tálcára, amit majd bevihetek Jiminhez, mivel nem akarom, hogy már kora reggel azzal kelljen szenvednie, hogy kimásszon az ágyamból.

Egy apró mosollyal nyitottam be a szobába, ahol még mindig aludt ez a kis törpe.

Az éjjeli szekrényemre tettem a tálcát, amin az én és az ő reggelije is ott volt.

Leültem az ágy szélére és egy pár percig csak bámultam őt, miközben mindenféle hülyeség az eszembe jutott.

Végül rásimítottam a puha arcára, ami valami iszonyat selymes volt.
Mint egy baba, esküszöm...
Tuti, hogy a fél iskola rámozdult már Jiminre. Viszont Jiminnek meg én kellek, ami egy kicsit szokatlanul hangzik. Miért pont én kellek neki? Miért pont egy nála 10 évvel idősebb férfi kell neki, aki ráadásul a heteró edzője is?
Ezt sohasem fogom megérteni, de valamiért büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy valakiből ilyen erős érzelmeket tudok kiváltani.

Vagy... mi van, ha Jiminnek apakomplexusa van? Bár... nem hinném, mert úgy tudom, hogy a családjával rendbe van minden, szóval nem válthatná ezt ki semmi.
Vagy csak ő simán az idősebbekre bukik?
Ah, beleőrülök... Azt hiszem, hogy egy részletes elbeszélgetést még tartani fogok a mai napon Jiminnel.

Mondjuk a tegnap esti kis akciónk után nem tudom, hogy mennyire lenne ésszerű elmagyarázni azt neki, hogy ilyeneket ne csináljon, mivel tegnap meg pont, hogy én engedtem meg neki.

Azt vettem észre, hogy Jimin mocorogni kezdett, majd szépén lassan rám emelte a gyönyörű, barna szemeit és ijedten a takaró alá bújt.

-Jézusom... menjen ki, kérem! -kiáltott fel ijedten a takaró alatt, mire nekem csak ráncba szaladt a homlokom.

-Valami baj van? -próbáltam lehúzni róla a paplant, de ő nem engedte.

-Cs.. csak most keltem fel... Ilyenkor még eléggé... nem szép a fejem. Nem szabadna így látnia engem. -motyogta aranyosan, mire én csak elkuncogtam magamat.

-Jiminie... ne legyél ennyire vak. Férfi szemmel is meg tudom állapítani, hogy te alvás közben is nagyon... jól nézel ki. -használtam a megfelelő jelzőt.

-Ön nézett engem, miközben én épp aludtam? -húzta le magáról a takarót és dühös pillantásokkal illetett engem.

-Ja, n..nem úgy értettem, csak... csak megnéztem, hogy minden rendben van-e veled. -mentegetőztem.

-Hah... mindegy. -sóhajtott egy nagyot.

-Csináltam neked reggelit. Gondoltam megehetnénk itt az ágyon. -tereltem a kínos témát.

-Elnézést, de én... nem szoktam reggelizni. -hajtotta le a fejét.

-Tessék? De Jimin... te egy sport ember vagy. Úgy nem lehet ám sportolni, ha nem eszel rendesen. Nem is értem, hogy ezt hogyan gondoltad? Akkor mit égetsz el futás közben, mert zsír nincs rajtad egy gramm sem. Most szépen enni fogsz és kész. -magyaráztam neki, miközben felültettem őt az ágyon és a kezébe nyomtam a reggelijét. -Nézni foglak ám, hogy eszel-e, szóval azt ajánlom, hogy most kezdd el. -emeltem fel a mutató ujjamat.

-Ez nagyon égő... -motyogta alig hallhatóan a barna hajú.

-Az lehet, hogy égő, de itt most csak a te egészséged forog kockán. Meg különben is... 2 hétig infúzión voltál és teljesen legyengült a szervezeted. Ha azt akarjuk, hogy 2 hónap múlva már gőzerővel az országosra tudjunk koncentrálni, akkor neked is figyelned kell az egészségedre. Egyél rendszeresen, próbálj meg minnél többet mozogni, bár gipsszel nehéz, szívj sok friss levegőt stb.. -vettem a kezembe a saját tányéromat, majd a fali tevémet bekapcsolva kezdtem el keresgetni valami jó kis műsort.

Nem hiszem el, hogy kora reggel csak ilyen unalmas beszélgetős műsorokat sugároz a tévé.
Ki kíváncsi rá? Senki. Miért nem lehet valami jó akció, horrort adni valamelyik csatornán?

Mikor már épp egy elfogadható filmet találtam, pont akkor szólalt meg Jimin is.

-Tudja, Tanár úr... én rettentően sajnálom a tegnapi... dolgot. -méregette a nyakamat. -Ezután most tartani fogja köztünk a távolságot? Tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém akkor. -mondta szomorúan, mire nekem muszáj volt elgondolkoznom.

-Nem tudom, Jiminie. Még nem tudom. Nem szeretném becsapni magamat, de neked sem szeretnék rosszat. Majd még meglátjuk. Viszont még lenne pár dolog, amit meg kéne beszélnünk. De most egyél, először. -fordítottam vissza a fejemet a tévé felé.

-Milyen dolgokat kéne megbeszélnünk? -kérdezte aggódva, miközben furcsán csillogó szemekkel fixírozta még mindig a nyakamat.

Atyaúristenszenteljmeg... az a tekintet...
Lehet, hogy fel kéne vennem egy garbót, mert ez a kis harci cica felfal mindjárt a szemével is.

Tudom, hogy jól állnak nekem a szívásfoltjai, mert nekem minden jól áll, de... Jimin most ezek után biztosan többet akar majd.

Jó a taktikája az biztos... először fel hívja magára a figyelmemet, majd az apró testi közeledések után kiszívja a nyakamat, aztán ha tovább fajul ez a dolog, akkor már csak azt fogom észre venni, ahogy belé élvezek.
De megígérhetem ezt magamnak, hogy ilyen csak az ő fejében létezik, mert én ezt nem fogom megtenni... soha. Remélhetőleg...

-Ha nem nézel így rám, akkor talán még el is mondom. -vontam fel az egyik szemöldökömet, amire ő a szemeimbe nézett ködös tekintettel.
Fogadok, hogy már vagy százszor visszajátszotta a tegnap estét a fejében.

-Ez esetben nem kell elmondania és akkor én továbbra is nézhetem önt. -rántotta meg a vállait és ugyanúgy méregetni kezdett, ami miatt párszor már le is vert a víz.

-Nem vagy te egy kicsit nagyon szemtelen a tanároddal? -kértem őt számon.

-Nem hinném. -pillantott rám egy kis időre ártatlanul, mire éreztem, hogy kezdett felhúzni engem olyan értelemben, ami egy kicsit megijesztett.
Most miért nincs zavarban a közelségemtől?
Hová tűnt a szupererőm?

Ah, már teljesen ki vagyok éhezve valakire, Jimin meg itt csak provokál engem.
Ez így nem lesz jó... Nagyon nem.

-Öhm... inkább... khm... egyél. -köszörültem meg zavartan a torkomat.

-De hát már megettem. -nyújtotta felém az üres tányérját, amit az én szintén kiürült tányérommal együtt visszaraktam a tálcára.

-Akkor igyál. -nyomtam a kezébe az üdítőjét, amit egy huzamra lehúzott, ezért már kezdtem megijedni, hogy már nincs mivel lekötnöm őt, mi lesz ha rám mászik..?

Te jó ég... ilyen sem volt még... félek az egyik diákomtól, nehogy rám másszon.

-Akkor... nézzed a tévét. -mutattam az említett tárgy irányába.

-Van ami jobban leköt a tévénél is. -tette le a poharat, majd ügyelve a törött testrészeire, belemászott az ölembe, ami miatt már tudtam is, hogy itt bizony megint akciózni fogunk.

Úgy volt, hogy majd nem fogom neki megengedni mindezt, de mégis... annyira kíváncsi vagyok rá és annyira jól esik, hogy nincs szívem elutasítani őt.

Talán nem fog kiderülni ez az egész...
De én akkor sem szeretem Jimin úgy, és a legkevésbé sem szeretném őt kihasználni amiatt, mert szerelmes belém és örömmel kényeztetne engem.

Mert igen... kéne már nekem valaki, akin ki tudom élni a vágyaimat, és Jiminnel csak az a problémám, hogy fiú. Ha meg úgy feküdnék le vele, hogy csak ő táplál érzéseket irántam, az meg olyan lenne, mintha nekem csak a szexre kellene.
Én nem ilyen vagyok...
Nem szeretek játszadozni senki érzelmeivel, de mégis ezt teszem.

Remélem Jimin is tisztában van azzal, hogy sosem fogom tudni őt viszont szeretni.

Mert az egy tény, hogy élvezem, amit csinál velem, de én csak az érzés miatt engedem neki azt, amit csinál, nem őmiatta.
Csak az érzés miatt markoltam meg a hátsóját és csak az érzés miatt sóhajtoztam, plusz simogattam a hátát tegnap is.
Maga ez a fiú-fiú dolog vagy a tanár-diák kapcsolat egyáltalán nem vonz. Igaz. hogy egy kicsit izgatóan hangzik, de nem próbálnám ki. Az túl kockázatos lenne.

Inkább örüljön neki, hogy ezt megengedtem, mert már így kilométerekkel túlléptük a határokat.

De félek, hogyha ez így fog tovább menni köztünk, akkor már annyira bátor lesz, hogy olyat fog tenni velem, amire én még nem vagyok felkészülve.

Az agyam azt mondja féktelenül, hogy most azonnal álljak le, de a testem pedig minden egyes percben többért és többért könyörög.
Ez az, ami kikészít.
Nem tudom, hogy mi lenne a helyes.
Engedjek, vagy ne engedjek?
Nem is tudom, hogy mit érzek...
Annyira bele fogok bolondulni ebbe a helyzetbe, már most tudom.

Jimin megbabonázott tekintettel ült az ölemben, miközben a bal kezével arcomat simogatta lágyan, miközben én megszeppenve tartottam kezeimet a csípőjén, hogy bármelyik pillanatban el tudjam őt tolni magamtól.

A szemeim akaratlanul is letévedtek az ajkaira, amikről szinte azonnal el is kaptam a tekintetemet.

Egy lánynak sincs ilyen telt, dús, rózsaszín ajka. Ah, istenem... Jimin miért nem lány lett? Pedig még a vonásai is nőiesek.
És annyira szép, vággyalteli szemei vannak.
Simán elmehetne egy lánynak is, de mégsem az.
Ő mégis pont jó úgy, ahogy van.
Mondjuk Jimin fiúban sokkal jobban néz ki, mint lányban.
Milyen lenne, ha hosszú haja lenne? Na az már nem nézne ki valami jól, és...
Oké, Jungkook! Már megint elkalandoztál! Ne csináld ezt már megint!

Pár percen keresztül csak néztük egymást, míg én egyre jobban oldódtam fel a közelében.

Aztán egyszercsak szorosan megölelt, míg én a dereka köré fontam a karjaimat és beszívtam a finom édes illatát.

-Tudja... elég nehéz uralkodnom magamon, amikor ilyen közel kerülünk egymáshoz. -mondta halkan a fülem mellett.

-Azt vettem észre. -helyeseltem.

-Egyszer még tuti csinálni fogok valami hülyeséget, amikor ilyen helyzetbe kerülünk. Előre is bocsánat. -kuncogta.

-Megbocsátok. De csak akkor, ha tényleg nem direkt fogod csinálni. -válaszoltam, mire ő a szemeimbe nézett elég közelről.

-És... ha most nem direkt csókolnám meg önt? -csúszott feljebb rajtam, így már majdnem pont 'jó' helyen ült.

-Olyat nem lehet csinálni... És ne is próbálkozzál meg vele. -vontam fel az egyik szemöldökömet.

-De én annyira szeretném. -fonta a kezeit a nyakam köré.

Basszus... tudtam, hogy ez lesz. Nem manipulálhat engem Jimin, mert én tényleg nem szeretném őt megcsókolni. Hiába vágyok én is egy csókra, azt akkor sem vele szeretném.
Miért ilyen akartos?

-Akkor keress magadnak valaki mást. Mondjuk Sojun... vele már úgyis megvolt az első. -ajánlottam fel neki aggódva, mert valahogy most annyira gyengének éreztem magamat, hogy már ha akartam volna sem tudnám eltaszítani őt magamtól.

-De én Sojunra csak úgy tekintek, mint egy nagyon jó haver. Én önnel szeretném... -kezdte el kapkodni a levegőt és a bőre is felforrósodott, ami miatt már rájöttem, hogy egy hülye ötlet volt ezt megengedni neki, mert ezzel csak magamat húztam csőbe.

Jimin látványára én is kapkodni kezdtem a levegőt, ezért lehajtottam a fejemet és összeszorítottam a szemeimet, miközben a csípőjére martam, hogy valamivel lenyugtassam magamat.

Mit kéne tennem? Mi lenne a helyes?
Az agyamnak engedjek, vagy a szívemnek?

____

Hm... Na mi legyen Jungkookkal?

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: