Jungkook szemszöge:

-Jimin, minden rendben? -törtem rá a szobánk ajtaját késő este, mikor én végeztem a teendőimmel.

-Persze, miért? Történt valami? -nézett rám meglepetten a zongora előtt ülve.

-Ja n..nem csak... Hol vannak az iratok, amit ma nyomtattam? -kezdtem el suttogni, miközben mellé értem gyors léptekkel.

-Berejtettem a zongorába. Azért szól most ilyen furcsán. -nyomkodta a billentyűket, ami egész szokatlan hangokat hallatott.

-Valaki tud rólunk... Sajnos. -guggoltam le elé, hogy a lehető leghalkabban tudjam ezt elmondani neki.

-Ugye ez most valami vicc...? -sápadt el a kis szőke.

-Nem, ez halál komoly. Ma este vettem észre egy borítékot az asztalomon heverni az irodában. Először azt hittem, hogy te küldtél valami szerelmes levelet vagy nem tudom, de amikor kinyitottam, ezt találtam benne. -mutattam fel a hamisított személyigazolványomat. -Úgy látszik, hogy véletlen ott felejtettem azt a nyomtató teremben és valaki utánam küldte egy olyan cetlivel együtt, hogy "Ez nem a tiéd véletlenül..?". Szóval valaki megtudta, hogy mi szökni akarunk... Junoék nem jelentkeztek nálad? -kérdeztem rá azért a biztonság kedvéért.

Ha ők voltak, akik megtalálták, akkor az még a jobbik eset.

-Miután visszamentél a megbeszélésre, utána találkoztam velük, de azt mondták, hogy most gyakorlatra kell menniük, szóval egész nap nem voltak itt. -pillantott rám riadtan.

-Na az fasza... Így mégnehezebb. Valaki segíteni akar nekünk. És a baj az, hogy ebben a maffiában meg kurvára nem lehet megbízni, de valaki meg segíteni akar nekünk a jelek alapján, mivel ha nem akart volna jót nekünk, akkor már rég szólt volna az apámnak. Meg különben is... miért küldte volna utánam egy borítékban, ha ellenünk lett volna? Ki a fasz ez az ember? -gondolkodtam hangosan.

-Én nem tudom, de legalább nem rosszat, hanem az ellenkezőjét akarja ez az ember, ami azért eléggé előnyös. -sóhajtott fel Jimin.

-Mondjuk ez igaz. Na mindegy, eddig nagyjából jók vagyunk. A terv a következő... Uhm... Először lefürdünk, majd aztán az ágyban elmondom a többit. -vázoltam neki fel a következőt gyorsan, majd Jimin annyira kíváncsi lett, hogy egyből be is vetette magát a fürdőbe, hogy minél előbb kész lehessen.

...

-Gyere szépen ide. -húztam a kis szőke felső testét az egyémre, majd mondani kezdtem a magamét. - Szóval a terv a következő... Egyszerűen és tömören csak annyi, hogy intézek egy "hamis" hívást és idehívom az ellenséget.

-Aha... -nevetett fel először hitetlenül Jimin, ám mikor látta, hogy itt nincs helye a viccnek, ő is megkomolyodott. -Neked nincs ki a négy kereked... -sóhajtott fel. -Az előző támadás megfékezese is hogyan sikerült... -forgatott szemet.

-Jól van, de akkor tényleg nem voltam felkészülve. Most már van tervem. Az ellenséges csapatok támadása csupán csak elterelő hadművelet lesz az én akciómhoz. -magyaráztam ki neki.

-Figyelek. -biztatott engem folytatásra a kis szőkém.

-Jönnek, lődözni fognak, majd apám hív magának egy helikoptert, amivel mi fogunk elmenni. Ennyi. -vontam vállat.

-Gondolod, hogy ez ilyen könnyű lesz? -húzta el a száját.

-Nem. Ennél sokkal bonyolultabb lesz.

-Lehet nem is fog sikerülni.

-Az is lehet. Lehet, hogy csak te fogod túlélni... Jimin, bármi lehetséges. -szomorodtam el én is.

-Ha te itt maradsz, akkor én sem fogok ám elmenni innen, ugye tudod? -remegett meg a hangja.

-De muszáj lesz. Különben nem lennék boldog a halálom után. Viszont te biztosan túl fogod élni, hiszen én bármi áron megvédenélek, azt is tudod ugye? -törölgettem le a könnyeit az arcáról.

-Ne mondj ilyeneket. A végén már nem is lesz kedvem elmenni innen. -szipogott a drága.

-Bízz bennem Jimin. Egyedül vagy együtt, de sikerülni fog. Te vagy a legfontosabb. -fogtam az arcára.

-De én nélküled nem érek semmit. -válaszolt nekem hangosan.

-Semmi baj sem lesz. Nem ígérhetek semmit, de azt tudnod kell, hogy azon leszek, hogy együtt jussunk ki innen.

-Nagyon szeretlek téged.

-Én is téged, Jiminie...

Köszönöm, hogy elolvastad!