Jungkook szemszöge:

Ideges voltam, de nagyon.

Haragudtam Jiminre. Megbántott engem. Ok nélkül ordibált velem és gyilkosnak állított be.

Eddig is folyamatosan mardosott engem a bűntudat és az, hogy megfeleljek Jiminnek a történtek után, de most... Most megtörtem...

Én is épp úgy próbálom figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy gyilkos vagyok, mint ő a családja halálát. Fáj, hogy egy ilyen hátterem van, de nem tudom ezt megváltoztatni akármennyire is szeretném.

Na meg ami miatt kiborultam teljesen az az, hogy láttam Jiminen, hogy bejött neki a titkár. Ismerem már ennyire, hogy ezt észrevegyem rajta.

Igen, szerintem is helyes Taehyung, a titkár, de az én szótáramban van olyan szó is, hogy "hűség". Meg különben is, én szeretem Jimint, nekem ő kell.

Egész nap idegben voltam és még csak Jimin közelébe sem mentem.

Mindenkit elküldtem magam mellől és nem mentem le ebédelni sem. A dossziéra egy pillantás sem vetettem és a megbeszélést is kihagytam kora délután.

Apám próbált beszélni velem, de őt is elküldtem.

Egész nap az irodában voltam és emésztettem magamat egy kis alkoholos itallal a kezemben. Nyilván nem az volt a célom, hogy ittas legyek, inkább csak az, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget magamban.

Persze ez késő estig nem is ment, hiába ittam pár kisebb pohárral. Nem rúgtam be, inkább csak... Nem is tudom. Olyan 'mindent leszarok' érzésem lett.

Jó is volt, meg nem is. A testem teljesen elernyedt és olyan lehettem, mint egy lusta macska. Csak feküdtem a felsőtestemmel az asztalon és bámultam kifelé az ablakon.

Egy dolog járt csak az elmémben; mégpedig az, hogy kibaszottul meg akarom leckéztetni Jimint és azt akarom, hogy örökre a fejébe vésse azt, hogy ő az enyém és velem soha többet nem beszélhet így. Fel kell nőnie végre, mert már elmúlt 18 éves is.

Eszembe jutott egy eléggé beteg dolog, amiből talán tanulhatna, de nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó ötlet...

Ő mégiscsak egy törékeny fiú... Bár lehet, hogy pont ez a jó a tervemben...

Jimin szemszöge:

A nap végére már feladtam annak a reményét is, miszerint Kook itt fog aludni.

Este 10 is elmúlt, de ő felszívodott. Ebédnél nem ült ott a megszokott helyén és Junoék sem tudták megmondani, hogy hol lehet. Persze én sejtettem, hogy az irodájában van, viszont nem mertem oda menni hozzá. Ahhoz túlságosan is gyáva voltam.

Na meg titkon örültem is annak, hogy nem jött vissza még, mivel... Mit mondtam volna neki?

Tudom jól, hogy vérig sértettem őt a beszólásaimmal.

Nem is értem miért vágtam a fejéhez olyanokat, mikor pontosan tudtam, hogy ő is küzd a lelkiismeret-furdalással és a legkevésbé sem akart olyan lenni, mint amilyen most.

Ah... Komolyan mondom meg fogok őrülni...

Már fürdés után voltam, viszont vacsorázás közben szintén nem láttam Kookot.

Nem is ettem olyan sokat, mert elment az étvágyam.

Szóval most úgy döntöttem, hogy megpróbálok aludni egy kicsit, bár nem hinném, hogy ezek után sikerülni is fog egy szemhunyásnyit is pihennem.

Mindenesetre befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót.

A számításaim nem voltak tévesek... Tényleg nem sikerült lehunynom még a szemeimet sem.

Teltek a másodpercek, percek, sőt lehet, hogy eltelt egy óra is már, mikor meghallottam a zárat kattani, ezzel egyidőben emelkedett meg a pulzusom és a szívem hangos dobogásba kezdett, mert tudtam... Ez nem lehet más, csak Jungkook.

Megpróbáltatam alvást színlelni, és remegve nyugtatgattam magamat, hogy már biztosan fáradt és csak aludni jött ide.

A paplan alól még láttam, hogy felkapcsolta a LED csíkot piros fényre, ami elég rosszat jelentett...

Könnyek szöktek a szemeimbe, mert tudtam, hogy most rohadtul haragszik rám és szinte már bármit el tudok képzelni, amivel meg fog büntetni engem...

-Tudom, hogy ébren vagy Jiminie. Elárult téged a szapora légzésed... -hallottam meg az iszonyatosan ijesztő mély, nyugodt hangját.

Az első gondolatom az volt; hogy én most kurvára ki fogok kapni.

Nem csináltam sem, nem reagáltam semmire, csak reszketve feküdtem ott a takaró alatt, neki háttal.

Éreztem, hogy besüppedt mögöttem az ágy és lefolyott az első könnycsepp is az arcomon.

Jungkook lassan lehúzta a derekamig a takarót, majd a vállamat és a nyakamat kezdte el simogatni.

Sajnos nem tudtam leplezni a félelmemet azzal, hogy úgy remegtem, mint a kocsonya és halkan szipogni is kezdtem.

-Nem gondolod, hogy ez nem igazságos, amit most csinálsz? Inkább nekem kéne sírnom, nem neked. Ó... Vagy várj... Te most félsz tőlem, igaz? -kérdezte úgy, mintha ez nem lenne neki nyilvánvaló. -Végülis igazad van... Van is mért félned... Tudod, most nagyon dühös vagyok rád és féltékeny is vagyok. Ez a kombó pedig nem igazán szerencsés a te szempontodból. El tudod képzelni, hogy mit kapnak tőlem az olyan szemtelen, rossz fiúk, mint te? -kérdezte ijesztő hangon, miközben lassan maga felé fordított.

-N..Ne kérlek, Jungkook... -kezdtem el halkan sírni. -Én sajnálom... Már megbántam azokat, amiket mondtam neked... -könyörögtem neki.

-Hiszen te is tudod, hogy ezzel nem érsz el semmit. Ja és a titkár neve Taehyung, remélem most már örülsz. Viszont nem ingyen mondtam ám el neked ezt. Folytatódik az oktatás. Most megtudod, hogy egy kapcsolatban nem értékelendő az ilyenfajta viselkedés. Megmutatom neked, hogy mi jár akkor, ha nem tiszteled a másik feledet. -ám ezután egy olyan dolog történt, amire nem voltam felkészülve.

Szó szerint letépte rólam a ruháimat és egy szempillantás alatt anyaszült meztelenül feküdtem alatta.

-Jungkook, kérlek... Enélkül is meg fogom érteni, hogy ilyet nem szabad többször csinálnom... -próbáltam leaálítani őt immár sírva.

-De így egy életre meg fogod jegyezni. -hámozta le magáról is a ruháit, majd rám vetette magát.

Nem mondom, hogy nem élveztem, mert élveztem, mivel Kook csinálta ezt velem.

Durva volt, ezt elismerem, viszont ez valahogy sokkal jobban tetszett, mint mikor úgy vigyázott rám, mint egy ezer éves porcelán tárgyra.

A hajába túrva és sóhajtozva hagytam neki, hogy kiélje rajtam a vágyait. Szívta a nyakamat és harapdálta, miközben feltolta belém az első ujját, ami egy kicsit furcsa érzés volt, mivel ez még csak a második alkalmam lesz.

Nem akartam beleszólni semmibe, mert tudtam, hogy Kook most csak azért sem fogja nekem teljesíteni.

A harmadik ujját már egy kicsit nehezebben tudtam befogadni, de a fekete hajút ez egy cseppet sem zavarta, mert erővel tolta belém, ami nagyon fájt, de egyben izgatott is.

Nem nagyon húzta az időt a tágítással, pár pillanat múlva már be is pozícionálta magát bejáratomhoz.

-D..Durva leszel....? -szipogtam, miközben bicepszeire fogtam.

-Igen, nagyon kíméletlen leszek.. -válaszolta szigorúan, majd egy mozdulattal belém tolta teljes méretét, amit egy fájdalmas kilátással díjaztam.

Jungkook nem habozott egy másodpercet sem, egyből gyors és mély lökésekkel illetett engem.

Először olyan volt, mintha fel akarna nyársalni ezért a hangom sem árulkodott épp pozitív érzelmekről. Jungkook újra visszatért a nyakamhoz és erősen harapni kezdte azt, ami már viszont nagyon kellemetlen volt. Éreztem, hogy még a vérem is kiserkent miatta, ám nem volt erőm szólni neki emiatt.

Hatalmasakat nyögtem és próbáltam megmondani neki, hogy ez már nagyon rossz, de valahogy nem jöttek szavak a számra.

Viszont ekkor elkezdtem élvezni. Nem tudtam mást csinálni, minthogy egy más szemszögből próbáltam meg nézni az egészet és csak a jóra koncentrálni.

Élveztem... Élveztem, hogy életem szerelme okoz nekem fájdalmat. Élveztem, ahogy durván lökdös engem alul és izgattak a csattogós hangok.

Élveztem, hogy már annyira fájt a harapásaitól a nyakam, hogy szinte már nem is éreztem.
A könnyeim ugyan még patakokban folytak, de elmosolyodva eresztettem ki a vággyal teli hangomat.
Többet akartam. Nem volt elég ennyi fájdalom, még kell nekem. Egyrészt megérdemlem a tetteimért, másrészt meg önszántamból szeretném.

-Mh... K..Kook... Legyél durvább... -suttogtam a fülébe, mire egyszeriben leállt mindennemű mozgással és rám nézett meglepetten, izzadó, és kipirult arccal.

-Nem is okozok ezzel neked fájdalmat? -vonta fel a szemöldökét.

-Dehogynem. De én élvezem. -mosolyogtam el.

Jungkook szemszöge:

Hát a tervem úgylátszik füstbe ment...

Jimin nem hogy szenvedne a fájdalomtól, ő élvezi.

Eszembejutott, hogy akkor megpróbálom úgy, hogy fájjon neki, de mikor a szemeibe néztem, rajöttem, hogy nem menne.

A szemei könnyesek voltak és tele volt megbánnással. Tudtam, hogy ő mégse annyira kisfiú, mint amilyennek beállítottam és észre veszi, ha valami rosszat csinált.
Azt is tudtam, hogy ha csak megbeszélném vele a dolgokat, ő akkor is tanulna belőle, de biztosra akartam menni ezzel, ami most nem sikerült, mert élvezte, úgy ahogyan én is.
Nem akartam, mégdurvább lenni, mert én nem ilyen vagyok. Épp elég, hogy ott van az a vérző seb a nyakán.

Most így utólag már azt sem csináltam volna oda neki.

-Most már érted, hogy minden tettednek súlya van? -törölgettem le a könnyeit.

-Igen... Bocsáss meg, Kook. - suttogta a kis angyalkám.

-Megbocsátok, de legközelebb ilyen elő ne forduljon. Mellesleg te is bocsáss meg nekem.

-Én miért?

-A nyakad miatt. -nyalogattam le róla óvatosan a vért, mire ő felszisszent.

-Semmi baj... Élveztem. - mosolyodott el.

-Hogyan folytassam?

-Ugyanígy. - sóhajtott az alattam fekvő.

Én erre csak az oldalára fektettem őt, majd mögé helyezkedtem és úgy hatoltam újra belé.

A hasát átölelve és a vállát puszilgatva lendületem újra mozgásba nem túl gyengéden.

Jimin annyira kis picike, hogy szinte elveszik már a karjaim közt és annyira szűk és forró, hogy én azt hittem, hogy most rögtön fogok elélvezni, habár már épp ideje lenne, mivel már egy jó ideje csináljuk.
A hangja viszont elképesztően izgató. Nem is tudnám eldönteni, hogy élvezi-e vagy nem, ha nem jelentette volna ki, hogy tetszik neki.
Próbáltam megtalálni azt a pozíciót, ahol a legmélyebbre tudok hatolni benne.

Ezt egy idő után meg is találtam és ezzel egyidőben eltalátam gyönyörközpontját, amit erős lökésekkel kezdtem el sorozni, majd a férfiasságához nyúlva segítettem őt a határain túlra, ahova hangos sikolyszerű nyögésekkel lépett be.

Miután rámszorított én is egy mély morgással élveztem belé.
Percek múltán lett csak erőm kihúzódni belőle, majd a fürdéssel nem törődve húztam magamra Jimin szenvedő, de egyben elégedett testét és mind kettőnket elvitt az álom a kimerültségtől.

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: