Reggeli közben végig a kis Jiminen tartottam a szemeimet, és egyeszer nem pillantottam el róla.

Ő megint Vestaval, Junoval és Jexivel ült egy asztalnál és ahogyan láttam, ők jól elvoltak egymással.

Ez a három férfi már akkor is itt dolgozott gyerekként, amikor én elhagytam a maffiát, és nem ápoltam velük rossz kapcsolatot, tudom hogy ők még viszonylag megbízható emberek.
Ám ők is bűnözők, és néha kiszámíthatatlanok tudnak lenni.

Mindenesetre Jimint szívesebben hagyom velük, ha kell, minthogy másokkal legyen.

Apámmal a testvéremmel plusz még apám testőreivel ültem egy asztalnál, akik fontos dolgokról beszélgettek, de nem tudtam odafigyelni rájuk.

Sokkal jobban lekötött Jimin tökéletes alakja és észvesztően aranyos mosolya.
Ahogyan dús, rózsaszín ajkaival a szavakat formálta, elkezdtem izzadni és szaftos gondolataim támadtak egyből.

Teljesen elkalandoztam reggelizés közben és attól féltem, hogy a saját hülyeségem miatt támadnak majd gondok odalent.

Mély levegővételek közben aztán elkaptam Jiminről a tekintetemet, majd akkor vettem észre, hogy apám és társai engem méregettek furán.

-Jól vagy, Kook? -kérdezte az öcsém.

-P..Persze folytassátok csak nyugodtan... amit... elkezdtezek. -válaszoltam zavartan.

-Fiam. Éves után gyere az irodámba, kérlek. -kért meg engem az apám kijelentő hangnemben.

-Rendben. -motyogtam.

Ezután már nem volt kedvem többet enni.
Iszonyúan szégyelltem magamat, amiért úgymond befolyásos emberek előtt konkrét levetkőztettem Jimint gondolatban eléggé látványos módon.
Ez nem igazán tűrik meg itt reggeli közben.

Ez a kis idő egész hamar el is röppent sajnos vagy nem sajnos.

Jimint még felkísértem a szobámba és újra a lelkére kötöttem, hogy ebben az épületben számára az én szobám a legbiztonságosabb, szóval ne merészeljen kilépni onnan, mivel az ajtó csak kívülről van bezárva. Belülről ki lehet kinyitni, pont úgy, mint a mai modernebb autóknál is.

Az ebédet azt majd fel fogom küldetni neki, szóval azzal sem lesz már baj.
Nekem meg edzenem kéne ma, de... más tervek jutottak az eszembe a reggel folyamán.

Sebes léptekkel közelítettem meg a legfelső emeleten lévő irodát, ami történetesen is az apámé.

Út közben erőszakosan gomboltam ki az ingem felső pár gombját és lazítottam ki egy kissé a nyakkendőmet.

-Faszomnak kellett kitalálni, hogy a maffiában elegánsan kell öltözködni. -fújtattam, miközben egy kopogás kíséretével beléptem a panorámás irodába, ahol az apám már várt.

-Kicsit feldúltnak tűnsz, Jungkook. -állapította meg higgadtan az asztal mögött álló, míg én vele szemben támaszkodtam rá a falapra.

-Az lehet. Mondd, miért hívattál ide? -kérdeztem, miközben próbáltam nem bunkónak tűnni.

-Beszélni szerettem volna veled... Jiminről. -komolyodott meg.

-Mit akarsz tőle? -vetettem oda neki.

-Őt azért hagytuk életben, hogy kiképezzük a bandánkba, nem azért, hogy foglalja a helyet. -döntötte oldalra a fejét.

-Csak hogy azért tisztában legyél az én álláspontjaimmal is drága apám... -mutattam magamra idegesen. -Jimin ártatlan, és egyáltalán nem olyan a genetikája, mint amit te vártál. Őt nem lehet kiképezni, ő nem bírná az ilyet. Az idegrendszere sem bírná ki a sok mocskos dolgot, hiába próbálnád szoktatni hozzá. Nem fogom megengedni, hogy egy ujjal is hozzáérjen bárki, mert ha már a családját megöletted, ennyi a minimum, amivel én tartozok neki. És ha nem fogod betartani a szabályaimat, akkor én sem fogom a tiédet és popcornt zabálva fogom végig nézni, ahogyan elbukik a maffiád. -köptem felé a szavakat.

-Valami ilyesmi választ vártam tőled. -mosolyodott el nyugodtan. -De van egy ajánlatom. -fonta össze ujjait maga előtt.

-Mi lenne az?

-Elfogadom a döntésedet és békén fogjuk hagyni Jimint, sőt megadhatsz és megvehetsz neki bármit, amit csak szeretnél, akár még teljesen el is kényeztetheted őt, engem nem érdekel. Cserébe itt kell maradnia Jiminnek, plusz neked is. A másik dolog meg az, hogy maximálisan részt kell venned az edzéseken és a megbeszéléseken, mindemellett ötleteket kell beadnod nekem, a minket célbavevő maffia lázadások leverésével kapcsolatban és neked kell vezetned a bandánk titkos osztagát majd a bevetéseken. Így áll az alku? -nyújtotta felém apám a kezét, amin a maffia jelképével ellátott gyűrű pihent.

-Igen. Áll az alku. -ráztam vele keményen kezet.

-Bízom benned, fiam. Remélem nem fogsz csalódást okozni. -engedett el.

-Majd a végén meglátjuk.

-Majd a végén igen.

-Apa... ezt a napot most másra szeretném szánni, nem az edzésre. -váltottam témát.

-Mondd, mit szeretnél. -sóhajtott egy nagyot.

-El szeretnék menni Jimin otthonába és össze akarom szedni a szükséges holmijait. -jelentettem ki.

-Csak akkor engedlek el, ha az én testőreimmel mész el. -szögezte le.

-Rendben.

-De holnaptól már rendesen dolgozni fogsz.

-Jól van. Köszönöm. -hajoltam meg előtte.

-Az autó a garázsban van, vidd a kulcsot. -dobta felém az említett tárgyat.

-Ja és még valami... Jimin egy zongorát szeretne a szobámba. Nagyon fontos lenne neki, szóval sürgősen kéne az a hangszer.

-Megoldható. Estére már ott lesz.

-Szuper. Köszönöm mégegyszer.

-Most menj.

Jimin szemszöge:

Hogy hogyan telt a napom?

Röviden és tömören megfogalmazva, nagyon nagyon unalmas és egyhangú volt.

Szó szerint be voltam zárva Jungkook szobájába és nem csináltam semmit, de tényleg semmit.

Kook szobájában nincs is semmi érdekes. Még tévé sincs itt.

Hogy elüssem valamivel az időmet, a fürdőszobába mentem, ahol vettem egy jó hosszú, forró zuhanyt, aztán ismét Jungkook ruháiba bújtam bele és a fürdőben talált holmikkal egy kissé kicsíptem magamat.

Alapjáraton nem szoktam ilyet csinálni, de most már tényleg nagyon unatkoztam és el akartam terelni a gondolataimat.

Délben egy alkalmazott szerűség hozta fel nekem az ebédet, ami meg kell, hogy mondjam, isteni volt.
Úgy látszik, hogy itt értenek a konyhához.

Ezután megint végig unatkoztam a délutánom nagy részét és vártam vissza Kookot, aki még mindig nem volt sehol.

Egyszercsak 2 férfi nyitott be hozzám. Gondolom Jungkook adta oda nekik a kulcsot, mert az ajtó az biztos, hogy be volt zárva kívülről.

Elkezdtek ilyen fából készült cuccokat behozni a szoba közepére és én nem értettem, hogy mi történik itt.

Inkább csak a szoba szélén lévő íróasztalhoz húzódtam és onnan figyeltem a történéseket.
Egy bő tíz perc múlva, mikor már félig összeszerelték azt a valamit, akkor jöttem rá, hogy ez bizony egy zongora lesz. Ráadásul egy eléggé minőségi zongora, ahogyan a márkáját néztem.

Egy kis bénázás után végül sikerült teljesen összeszerelniük a hangszert, majd összeszedték a holmijaikat és csak annyit mondtak nekem, hogy "Jungkook küldi", aztán kimentek a szobából és én meg kettesben maradtam a zongorával.

Hosszú ideig csak néztem az előttem álló hatalmas hangszert és konkrétan minden gondolatom kiürült.
Nem gondolkoztam semmin, csak néztem.

Így voltam hosszas percekig, mikor aztán észbe kaptam és odasétáltam a zongorához, majd leültem a székre.

Milyen régen játszottam már rajta.
Eddig azért nem tudtam, mert el volt törve a kezem, most meg ugye egy teljesen más életbe csöppentem.

Viszont a lényeg az, hogy ebben a másik életben is van egy zenei támaszom.

Az ujjaimat a billentyűkre helyeztem, majd Szöul naplementében úszó gyönyörű látványát nézve kezdtem el játszani egy könnyű, érzelmes dalt.

Jungkook szemszöge:

Mélyeket lélegezve szedtem sebesen a lépteimet a szobám felé.

Most lett vége a megbeszélésnek, de sikeresen fel tudtam cseszni magamat már megint valamivel.

A szobám elé érve láttam meg azt a sok dobozt, amik mind Jimin holmijait raktározták. Mikor visszaértem Jiminék házából a délelőtt, akkor kértem meg az egyik testőrt, hogy hozzák fel a cuccokat. Ezek szerint ezt meg is tették és ahogyan hallom, apa is betartotta az ígéretét, mert már innen hallottam a kellemes zongoraszót.

Elmosolyodtam egy pillanatra és a zsebemet kezdtem el tapogatni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még meg van-e az a tárgy, amit Jiminnek hoztam a lakásából.

Szerencsére megvolt és nem esett ki a zsebemből, ezért óvatosan és halkan benyitottam a szobába, miután beütöttem rajta a számkódot.

Sajnos vagy nem sajnos, a kis törpe rögtön észre vett engem és fülig érő mosollyal ugrott a karjaim közé.

-Köszönöm, Jungkook! -pillantott rám hálás szemekkel, majd tekintetét a zongorára vezette.

-Igazán nincs mit. Nem volt semmi probléma a nap folyamán? -kérdeztem tőle, miközben megszabadultam ettől az irritáló öltözéktől és valami kényelmeset vettem fel.

-Egy kicsit azért unatkoztam, de amúgy minden rendben volt. -vont vállat.

-Akkor jó. Gyere, hoztam neked pár dolgot. -terelgettem ki őt a folyosóra, ahol a dobozok voltak.

-Ezek mik? -lepődött meg.

-A cuccaid nagy része. Voltam ma az otthonodban és össze szedtem pár dolgot, ami fontos lehet neked majd az itt tartózkodásunk ideje alatt. -magyaráztam meg.

-Oh, oké. Köszönöm. -ragadott meg egy dobozt, majd el kezdte becipelni, amiben én is segítettem neki.

Hamar be is vittük az összes dobozt, én pedig bezártam az ajtót.

Jimin rögtön kutakodni kezdett a dolgai közt, viszont én már egyből tudtam is, hogy mit keresett olyan serényen, de az a tárgy bizony nálam volt most már a melegítő nadrágom zsebében.

Leültem az ágy szélére és onnan figyeltem az egyrecsak csalódott fejet vágó Jimint.

Miután háromszor is végignézte az összes dobozt, összetört tekintettel rám nézett, míg én csak mosolyogva azon gondolkoztam, hogy milyen kis gyerekesen viselkedik most. Olyan, mint egy kis 5 éves, akinek nem hoztam a bevásárlásról nyalókát.

-Csak nem ezt keresed? -húztam elő a zsebemből a kopott spirál füzetet, amiben a rólam írt szerelmes dalszövegei voltak.

-De! Ugye nem nézett bele? -sietett oda hozzám ijedten, majd próbálta elvenni tőlem a tárgyat, de én nem engedtem neki.

-Ha megkérdezed tőlem ezt újra tegezve, akkor elmondom. -üzleteltem vele.

Úgy látszik, hogy ő tényleg nehez áll át erre a tegeződésre, de persze ezt meg is értem, hiszen igaza volt... Már vagy 4 éve magázott, ez már természetessé vált köztünk.
Viszont most már más időket élünk, így hát ennek is változnia kellett.

-Ja, igen persze, bocsánat. -kapott észbe. -Szóval, ugye nem néztél bele? -próbálkozott újra elvenni tőlem a füzetét.

-A válaszom az, hogy... de, belenéztem. De emiatt nem kell aggódnod, hiszen amúgy is tudom, hogy te ilyen szinten belém estél. És azon sem kell kiakadnod, hogy oda a személyes gondolataid vannak leírva, amit én megnéztem, mert előbb vagy utóbb amúgyis megmutattad volna, hogy mit rejt ez a kis füzet. -mutattam fel az említett tárgyat, ami még mindig nálam volt.

-D..De... Miért nézted meg? Múltkor már megmondtam világosan, hogy nem szeretném, ha megnéznéd. Majd akkor elég lett volna látnod, amikor én majd megmutatom neked. -nézett a szemeimbe csalódottan.

-Gyere ide kicsi Jimin. -húztam őt a derekánál fogva az ölembe, majd a füzetet leraktam az éjjeliszekrényre. -Tudod milyen ám az ember... Ha azt mondod, hogy nem szabad belenézni abba füzetbe, akkor csak azért is bele fogok nézni, mert ezzel a kijelentéseddel csak felcsigáztad a kíváncsiságomat. De legalább én bevallottam neked és nézd csak... nem dőlt össze a világ. -néztem körbe a hatás kedvéért.

-Tudom, de... ez most akkor is rosszul esett egy kicsit. -rakta a mellkasomra pici kezeit, ami miatt muszáj voltam egy pillanatra lehunyni a szemeimet.

-Elhiszem és hidd el, nem akartalak megbántani. Cserébe akkor megkérdezem, hogy hogyan is engesztelhetnélek ki ezért?

-Hát... tudod... reggel azt mondtad, hogy majd este folytatjuk azt, amit reggel elkezdtünk és... már este van. -mosolyodott el szendén.

-Erősen jó észrevételeid vannak. Akkor mondjad, mit szeretnél, mit tegyek. -villantottam ki dögösen a fogaimat.

-Uhm... é..én... nem is tudom. -jött zavarba a kis aranyos.

-Szerintem először maradjunk csak egy sima csóknál, mit szólsz hozzá? -javasoltam.

-Igen, az jó lesz. -egyezett bele azonnal, mire én egy másodpercet sem várva, húsos ajkaira tapadtam, de nem kezdtem el mozgatni a sajátjaimat, hanem csak egy jó, hosszú, édes csókot nyomtam rájuk, majd egy cuppanós hang kíséretével elváltam tőle.

Tudtam, hogy Jimin ennyivel még nem fog megelégedni, de féltem. Féltem, hogyha tovább mennénk, akkor én valami olyat tennék, amire Jiminie még nincs felkészülve. Azt meg a legkevésbé sem szeretném, ha kényelmetlenül érezné magát velem olyan alkalmakkor.

-Jungkook, én még szeretnék.. -kapott utánam egyből ugyanúgy, mint reggel, viszont én csak hátra támaszkodtam a kezeimre és úgy húztam hátrébb tőle a fejemet, de Jimin jött utánam és már konkrét négykézláb állt felettem.

-Jiminie... én csak nem szeretnék olyasmit tenni majd itt az este folyamán, amit te még nem szeretnél. -simítottam egyik kezemmel a csípőjére.

-Hiszen te mondtad, hogy majd este részletesen el fogunk beszélgetni arról, hogy hogyan kell fiúnak fiúval... ő... tudod... -akadt el a kényes résznél.

Annyira cuki, hogy nem meri kimondani.

-Szexelni? -kérdeztem rá nyíltan, mire az ő feje csak elvörösödött.

-I..Igen. -motyogta.

-Valóban ezt mondtam, de te biztosan szeretnéd ezt? Igaz, hogy nem fogunk egyből lefeküdni ma, de akkor ma nem csak csókolózás lesz. -figyelmeztettem őt.

-Azt hiszem igen... szeretném.

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: