Jimin szemszöge:

-Jungkook...! Jungkook! Ébredj! -ráztam fel őt halálra rémülve az éjszaka közepén.

-Mi az Jimi... Basszus! -kiáltott fel, mikor ő is végre meghallotta, hogy a telefonja ugyanazt a riasztó hangot adta ki, mint mikor múltkor is megtámadtak minket.

-Azt nem mondtad, hogy már most feljelentetted ezt a helyet a rendőrségen... -kezdtem el sírni.

-Mert nem is jelentettem fel. Ez valami más lesz. -nyomta ki a riasztót, majd már talpon is volt. -Most figyelj ide... Nem szabad egy másodpercet sem vesztenünk, oké? Most tedd félre a sírást és a félelmet. Vésd az eszedbe, hogy ha most ezt elszúrjuk, akkor baszhatjuk az egészet..! - magyarázta szigorúan, miközben az arcomat maga felé fordította.

-J..Jungkook én...

-Jimin fejezd ezt be! Szedd össze magadat, jó?! Ha bármi bajod esik én esküszöm, hogy kinyírom magamat! - válaszolta idegesen, amit meg is értettem, hisz a gyomrom szinte akkora lett mint egy borsó.

Ekkor hallottuk meg távolról a lövöldözések és ordibálások zaját, ami rátett még egy lapáttal a hangulatunkra.

-Jó... Akkor... Gyorsan pakoljunk össze. Hozom az iratokat. - javasoltam majd már elő is szedtem a zongorába rejtett mappát, amiben a fontos, hamisított iratok voltak.

Jungkook előrántott kettő táskát, majd mind a kettőbe bedobált egy perc töredéke alatt pár ruhát és egy pár váltó cipőt mind a kettőnknek, plusz még pár fontosabb dolgot. Addig én gyorsan átvettem valami másik ruhát, majd Kook a szekrényből elővette a 2 piros csíkos golyóálló mellényt. Egyet magának és egyet nekem, amit azonnal fel is vettünk, aztán a kezembe nyomott egy pisztolyt.

-Lőni már tudsz. A terv a következő. Te elmész a liftekig és a lépcsőn keresztül fogsz felmenni a legfelső emeletre, ahol szépen meg fogsz várni engem. A felső emeletre csak ritkán mennek fel, ott talán biztonságban vagy egy darabig. Én apámhoz megyek és megszerzem tőle a gyűrűt, aztán már jövök is. Fogd meg a gyűrűmet! -nyomta a kezembe az említett ékszert. -Ha esetleg egy óránál többet várnál rám, akkor menj ki a tetőre, szállj be a helikopterbe, mutasd meg a pilótának a gyűrűmet és húzz el innen, oké? -folyott le egy könnycsepp az arcán.

-Nem Kook... -szipogtam.

-Ígérd meg, hogy meg fogod tenni, ha esteleg nem mennék. -nyújtotta a kisujját.

-J..Jungkook...

-Ígérd meg! -kiáltott rám.

-Ígérem! -ordítottam most már én is neki a szomorúság és a félelem keverék hatására, majd Kook egy csókot nyomott számra, ami jól esett, de valahogy mégsem...

Szokatlan volt minden...

Jungkook szemszöge:

Minden olyan gyorsan történt.
Hiába tűntem összeszedettnek, a valóság az volt, hogy a gondolataim össze vissza szálltak.
Nem számítottam erre, nem ez volt a terv. Most mégis itt álltunk egymás előtt összetörten, miközben már kitudja mennyi halott fekszik ebben az épületben.

Mikor különváltunk a folyosón, én egyből apám irodájába vettem az irányt. Szűk fél perc után már meg is tettem a félkör alakú utamat odáig, majd hevesen nyitottam be apámhoz.

-Apa... - kezdtem bele.

-Fiam... - kezdett bele ő is. - Mi az a táska rajtad? - kérdezte egyből.

-Semmi. - dobtam le magamról.

-Ugye nem akartál megszökni? - sötétedett el a tekintete.

-Dehogyis... - horkantottam fel.

-Remélem tudod mi jár azoknak, akik megszöknek. - sétált elém.

-Hát persze... Ez... - feleltem, majd a pisztolyt indulatosan a halántékomhoz emeltem reszketve.

-Mit csinálsz, fiam?! - ijedt meg.

-Úgyis ez lenne a sorsom, nem igaz? Akkor legalább hadd csináljam meg én. - biztosítottam ki a fegyvert.

-Ne csinálj hülyeséget, kérlek! - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetés gyanánt.

-Akkor add ide a gyűrűdet! - nyújtottam felé a tenyeremet.

-Áh, most már értem, hogy mire pályázol... Azt hiszed, hogy ilyen könnyen megválok ettől az ékszertől, csakhogy megmentsd a kis szerelmedet? - nevetett fel hirtelen. - Sajnos el kell, hogy szomorítsalak, mert ez a színjátékod nem ér semmit. Tudom, hogy nem fogod megölni magadat, mert a kis Jimin számít rád. - mosolyodott el lesajnálóan. - Nem hittem volna, hogy ilyen szánalmas vagy...

Szánalmas a jó édes...

Ezzel a pisztolyt felé fordítottam nagy hévvel.

-Magamat nem is, de téged képes vagyok lepuffantani. - beszélt belőlem a sötétebb énem.

-Csak nyugodtan. - tárta szét előttem karjait.

-Oh, őszintén szólva én azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz. - vontam vállat.

-Végülis nehéz dolgod lesz, hiszen ha engem lelősz, akkor sem fogsz innen élve kijutni, mivel ez a gyűrű nem az igazi. Az igazit elrejtettem, pont az ilyen helyzetek miatt. - nevetett.

Ebben a percben tört össze bennem minden...
Hiszen a gyűrű volt mindennek a kulcsa. Honnan a francból tudjam, hogy hol van az igazi? A pilóták nem fogják elhinni, hogy meghalt az apám, nem fognak kivinni innen minket, az én gyűrűm, amit Jiminnek adtam, az pedig önmagában nem elég, hiszen csak azért adtam oda neki, mert szinte biztos voltam benne, hogy sikeres lesz a tervem, és nem akartam hogy mégjobban izguljon.

De most baszhatjuk az egészet, mert én meg nem tudok helikoptert vezetni és azt sem tudom, hogy hol van pontosan a menedék, legalábbis az égen nem tudok tájékozódni.

Itt fogunk meghalni, kész, vége...

Könnyes szemekkel hagytam el az irodát és már tényleg azon voltam, hogy kinyírom magamat, amiért erre az egy dologra nem gondoltam. Miért is gondoltam azt, hogy még ennyi idős korában is az igazi gyűrűt fogja hordani? Hiszen már azért sokkal gyengébb a régebbi énjéhez képest. Nem tudna vigyázni rá...

A számra tapasztva a kezemet ordítottam egy nagyot dühömben, majd rohanni kezdtem visszafelé a liftekhez, ám sokáig nem jutottam el, hiszen Juno közeledett felém véres arccal.

-Uram, Mr. Jeon!! Segítsen kérem! Túl sokan vannak. Nem bírunk el velük. Kérem! Vesta is meghalt már... - sírta el magát.

Mi lenne a helyes döntés..?

-Egy pillanat és megyek, még előtte gyorsan el kell intéznem valamit. - kezdtem el rohanni felfelé a lépcsőkön.

Mikor felértem, egy pillanatra elsötétült előttem minden és úgy éreztem, hogy végleg vége mindennek.

A tetőre nyíló ajtó melletti falra ugyanis elég nyilvánvalóan vérrel volt felfestve a következő mondat:

"Ez most nem jött össze..."

Jiminen kívül más szerintem nem járt itt...

Ennél szarabb már nem lehet ez a helyzet. Ha most halottként fogok rátalálni, akkor mészárlást fogok rendezni itt és nem érdekel, hogy ellenfél vagy csapattag.

Rohadtuk idegesen kezdtem el újra szelni a lépcsőket, csak most lefelé.

Fogalmam sincs hogy hol lehet szegény Jimin. Csak mentem előre és igazából azt sem tudtam, hogy mit csinálok. Pár embert leszedtem, aki az utamba akart állni, viszont különösebben nem figyeltem, hogy milyen golyóálló mellény van rajta.

-Mr. Jeon! - hallottam meg újra Juno hangját.

-Mi az?

-Jimint az egyik kihallgatóba vitték, de furcsa volt... mintha a mi embereinket láttam volna.

-Francba! Még élt?

-Igen, mert összevissza ficánkolt. Szeretne ha önnel mennék?

-Nem! - jelentettem ki, majd már úton is voltam, hogy megmentsem Jimint.

Sejtem, hogy ki állhat emögött. Egyszerűen túl nyilvánvaló.

Kicsit nehézkes volt az út odáig, mivel mindenhol rendőr volt, de egy hosszabb úton sikerül végül odaérnem.

Sorba nyitottam be a kihallgató termekbe, mire végül az utolsó teremben találtam rá Jiminre, ám nem egyedül volt.

Ott volt vele apám két testőre, akiknek nem tudom a nevüket, mert még újak.
Szerelmem meg volt kötözve, ki voltak sírva a gyönyörű szemei és az egyik karján egy vérző seb volt. Akkor a fenti írás is biztosan az ő vérével volt írva. Kinyírok mindenkit!

-Mi a szent szar folyik itt? - szegeztem a két férfire a pisztolyt.

-Mi csak a parancsot követjük, amit édesapád kért tőlünk. - röhögtek idétlenül.

-Aha... Nem félek használni a fegyveremet, szóval takarodjatok innen a picsába! - sziszegtem nekik, mire mind a ketten előrántották a saját fegyverüket, majd az egyik férfi rám, a másik pedig Jiminre célzott.

Ezt is elbasztam...

-Jungkook... - szipogott Jimin.

-Sajnálom... - suttogtam neki.

-Fogjátok be, ez nem valami dráma! Ez tragédia lesz! - kiáltott fel az egyik testőr.

-Most pedig te, kedves szánalmas Jungkook, végig fogod nézni, ahogy egy kicsit eljátszadozunk a te kis feleségeddel. Chen, fogd le az öregfiút! - szólt oda a társának aki izomból a falnak lökött engem, ami miatt én a földre zuhantam, miközben éreztem, hogy valami megreccsent bennem és nem tudtam lábra állni, bár ez szerintem inkább csak a sokk miatt volt.

Ezt az alkalmat kihasználva ez a Chen fickó engem is megkötözött, majd a számát is betömte és leszedte rólam a mellényt.

Végig kellett néznem....
Végig néztem, ahogy Jimint egy szál boxerre vetkőztették, miközben összevissza fogdosták őt. Amit éreztem, az csak düh és csalódottság volt.

Próbáltam kiszabadulni a kötelek fogságából, de hiába... túl szoros volt.

Ám a pohár csak akkor telt be igazán, mikor rájöttem, hogy ezek nem állnak meg a fogdosásnál... meg fogják erőszakolni őt, ha én nem szólok közbe.

Őrültek módjára kezdtem el ficánkolni és ordítani a sírástól, már amennyire a számon lévő anyag engedte. Sosem éreztem még ilyen dühöt és szomorúságot. Soha nem bőgtem még így...

De a kötél nem engedett... Így hát csak kiabáltam érthetetlenül, mire meg is kaptam, ami járt nekem.

Egy iszonyat éles fájdalmat éreztem meg a hasamba nyilalni, mire bennem rekedt a levegő, és a szemeim kitágultak. Hát most az egyszer nem volt rajtam golyóálló mellény így kaptak is az alkalmon és egy szép golyót küldtek a hasamba.

Próbáltam elszorítani a vérzést, de megkötött kézzel eléggé nehéz volt.

Így hát csak néztem, ahogy hamarosan Jimint a magukévá is teszik...

Lenyugodtam...
Elálmosodtam, és csak aludni akartam már.
Belefáradtam, tényleg nagyon sok volt nekem ez az egész.
Ennyire rossz élet járt nekem? Mit tehettem, ami ennyire felbőszítettem az Isteneket?
Nem is érdekel igazából...

Már majdnem elaludtam, mikor kivágodott a kihallgató terem ajtaja és nagy meglepetésemre az idegesítő Taehyung lépett be rajta pár rendőrrel az oldalán.

-Mi.. Mi ez? - kérdeztem nehézkesen.

-Kim Taehyung vagyok a rendőrségtől. Ti ketten ott, le vagytok tartóztatva! Fogjátok meg őket, fiúk! - szólt oda a társainak, mire én most örömömben kezdtem el hullatni a könnyeimet.

-Jungkook, mi történt? Jól vagy? Nézd, mit hoztam nektek. - mutatta felém apám igazi gyűrűjét.

-Te voltál a tégla a maffiában? - suttogtam.

-Én. De most már vége.

-Juttasd ki innen Jimint! Vigyed a menedék helyre. - kértem őt nehézkesen.

-Meglesz. Tarts ki Jungkook! - egyenesedett ki, majd odasúgott valamit az egyik rendőrnek, aki azonnal kivitte innen Jimint a karjaiban. - Jimin már biztonságban van, viszont te még nem. Gyerünk Jungkook!

-Taehyung...

-Hm?

-Köszönöm! És... Sajnálom! - hunytam le a szemeimet.

Köszönöm, hogy elolvastad!