Jungkook szemszöge:

-Nos... Amiért ma ilyen hirtelen összehívtam a gyűlés az azért van, mert... Nagy valószínűséggel nyomoznak utánunk a rendőrök... - kezdett bele apám a tárgyaló teremben kora reggel.

-Már elnézést, de jól hallottuk? A maffia történelmében ez egyszer sem fordult eddig elő. A rendőrök vagy nem tudtak semmit, vagy csak hallgattak, de ide nem mertek még jönni. - szólalt fel egy tag.

-Jogos. Sajnos még nem tudunk semmit biztosra, hiszen a hír még eléggé friss, de szokatlanul sok rendőr sétálgatott az épület körül a napokban, ami arra ad okot, hogy valahogy kiszaglászták az illegális területünket. - dörzsölte meg apám a homlokát idegesen. - Nem akarok semmit sem titkolni... Szerintünk van egy tégla a maffiában. És mivel nagy valószínűséggel tényleg van egy tégla itt, ezért a másik maffiákal való egyezség felhasználását egy kis ideig szüneteltetem. - jelentette ki.

A szavak hallatán egy kissé liftezett a gyomrom, mivel ez úgy ahogy van, ijesztő. Ilyenkor szoktak jönni a gyanúsítgatások, folyamatos feszültség és értelmetlen kihallgatások. Ha eddig nem lehetett bízni ebben a maffiában, akkor most már végképp nem lehet. De leginkább Jimint féltem. Ezek után már bármi megtörténhet.

Ennek ellenére, kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az a tégla...

Pont ebben a pillanatban pillantottam véletlen Taehyungra, a titkárra, aki eléggé furcsán méregetett engem, majd el is kapta rólam a tekintetét.

Nem értem, hogy Jimin múltkor miért mutatott felé érdeklődést. Hiszen ez a titkár egy romlott almához hasonlít leginkább. Mármint nem a külsője, hanem a belsője. A suliban tuti, hogy az összes tanárnak nyalizott. Itt is úgy csinál, mintha ő lenne a legalázatosabb és legprecízebb alkalmazott, holott ő is csak egy senki, aki nem fog hosszú életet élni.

Mindegy is... Csak ne bámuljon engem olyan sokat, mert ha négy szem közt leszünk, beverem a képét. Tuti, hogy ő rám gyanakszik a tégla ügyben. Sohasem csíptük egymást.

Jól van, Kook... Elég lesz, nyugodj le...

A megbeszélés nem tartott hosszú ideig. Szóval amint vége lett, én húztam is Jiminhez, ám útközben összeállt minden a fejemben.

-Jimin. - rontottam be szokásomhoz híven a szobánkba.

-Mi az? - nézett fel rám egy itteni könyv mögül, amit az ágyunkon olvasott éppen.

-Van a maffiában egy tégla, aki besúgó a rendőrségnél. Szerintem tuti, hogy ő küldte utánam az igazolványomat a nyomtatóból. - ültem le mellé.

-Van egy besúgó itt? - lepődött meg a kis szőke.

-Aha. Apám szerintem már nyomozást is indított a besúgó ember ellen, mivel rohadt sok rendőr mászkál az épület körül. Soha sem fordult elő még ilyen. Most érzem, hogy még a csillagok is jót akarnak nekünk. Így, hogy a maffia egy kicsit mégjobban meggyengül a belső viszályok miatt, mi még könnyebben ki tudunk majd jutni innen. - újságoltam el neki izgatottan.

-Jungkook... Én már nem is tudom. Lehet, hogy nem kéne elszöknünk innen. Tudod... Gondolkodtam... Mivan ha tényleg csak az egyikünk tudna kijutni innen? Annak semmi értelme nem lenne. Szeretnénk mi ilyen nagyot kockáztatni? Hiszen már egy ember tud a mi szökési tervünkről. És te meg azt mondtad, hogy ebben a maffiában nem lehet megbízni. - ért pofáncsapásként Jimin kis monológja.

-D..De Jimin... Hiszen mind a ketten hányunk már konkrétan ettől a helytől. Hát persze, hogy meg fogunk szökni. - kezdtem bele óvatosan.

-És utána mi lenne? Hova mennénk? Ki Koreából? És akkor mi lenne? Se házunk nincs, se angol nyelvtudásunk? Nincs semmink, nekem még pénzem is 0 van. - rakta le a könyvet.

-Azt meg fogjuk oldani, hidd el. Az elején lehet, hogy nehéz lesz, de mi ketten meg fogjuk oldani. - fogtam a kezére, amit ő azon nyomban el is húzott tőlem.

-Figyelj, én nem szeretnék több hónapon keresztül kulimunkát csinálni, hogy több hónapnyi utcai csövezés után végre tudjunk venni egy patkányok ette kis szar házat az isten háta mögött. Itt legalább van minden, ha már ekkora egy elcseszett helyzetbe kerültünk. - emelte feljebb a hangját.

-Jimin... Valamit, valamiért. Lehet, hogy itt mindent megkapsz, de nézd meg... Nem vagy boldog. Máshol meg lehet, hogy sok mindenről le kellene mondanunk, de legalább a szabadságunk meglenne és együtt lehetnénk feszültség nélkül. A pénzre visszatérve pedig... Ki mondta, hogy nekem nincs semmi pénzem? Hiszen tele vagyok. - mosolyodtam el.

-Tudom amúgy, én csak féltelek téged. Már napok óta folyton beugrik az elmémbe az a képkocka, hogy téged elveszítelek szökés közben. Nem szeretném ezt igazából átélni. - puszilt az arcomra.

-Szerintem minden menni fog. Én legalábbis biztosan nem fogok meghalni. Múltkor csak azért hoztam fel ezt a témát, mert mindenre fel kell készülni, de csak a biztonság kedvéért, tudod. - simítottam az arcára.

-Igen, tudom.

-Bízz bennem Jimin. Viszont van még egy fontos dolog, amit minél előbb meg kell csinálnunk.

-Mi lenne az?

-A szökés útvonalat végig kell járnunk, hogy tudjad, hogy hova és mikor menj vagy ne menj mikor már élesben csináljuk. Ez nagyon fontos. Viszont nagyon jól meg kell majd jegyezned, mert lehet hogy nem tudok végig ott lenni veled, viszont szökni úgyis együtt fogunk.

-Tényleg, ez igaz. Mikor járjuk végig? - kérdezte kíváncsian.

-Még ma gyorsan át kell gondolom pár fontos dolgot, aztán mikor fejben össze raktam a dolgokat, akkor beavatlak téged is. De mindenképp úgy kell alcáznunk, mintha céltudatosan valahova mennénk, mivel az mások számára azért feltűnő lenne, hogyha csakúgy sétálgatnánk össze vissza, mivel itt ez nem szokás. Itt mindenkinek van valami dolga. Bár igazából most, hogy kiderül, hogy van egy besúgó a maffiában, szerintem mi fogyasztjuk a legkevebb levegőt, mert minden egyes alkalmazott azzal az üggyel van elfoglalva. Elvileg nekem is ezzel az üggyel kéne foglalkozom, de igazából már nem is érdekel. - magyaráztam neki.

-Hát ja, jól van. Még mit kell át gondolod amúgy?

-Majd elmondott, Jimin. Viszont nemsokára mennem kell pár dolgot még elintézni, meg edzenem is kell aztán majd jövök. Addig légyszi ne nagyon mászkálj ki a szobából, mert most az emberek meg vannak őrülve. Nehogy bajod essen. A kaját majd felhozatom, oké? -pusziltam mondandóm után az ajkaira.

-Rendben. Itt várlak. - vette újra az ölébe a nem tudom milyen könyvet.

-Lehet, hogy még az este beavatlak a teljes tervbe, még nem tudom pontosan, de sietek. Szia Jiminem, vigyázz magadra! -álltam fel mellőle, majd már viharoztam is ki a szobából, hogy minél előbb elvégzhessem a mai napi teendőket, ami igazából a kötelező feladatok ignorálása és a szökés terv véglegesítése lesz egy kis edzéssel megfűszerezve.

Köszönöm, hogy elolvastad!