-Jimin... El kell játszanod, hogy rosszul sikerült az éjszakánk. -jelentettem ki hirtelen, mikor már reggeli után üldögéltem az irodámban, a kis szőke meg a kanapén, mivel most Junonak és Jexinek elvileg edzése volt.

-Mi van? Miért? Hogyan? - lepődött meg.

-Tudom, hogy egy olyan dologra kérlek, ami visszataszító, de muszáj lesz. El kell játszanod, hogy túl durva voltam az este és fáj a tudod mid. -sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam. -Délelőtt lesz egy megbeszélésem, amin a tegnap elkészített támadási teveket fogjuk átbeszélni. Mivel ezeken a megbeszéléseken eléggé sokan szoktak lenni, ezért én ekkorra terveztem lehamisítani az iratokat. De tudod a kamerák... -húztam el a számat.

-Még mindig homályos.

-A biztonsági őr csak blokkonként tudja kikapcsolni a kamerát, ami azt jelenti, hogy ha az én szobámban ki van kapcsolva, akkor a nyomtató teremben is, mert pont egy blokkba esik, mivel majdnem ugyanott vannak helyileg. Nem szabad lebuknom, szóval a megbeszélés előtt apámnak behazudom, hogy rosszul vagy, emiatt nélkülem fogják megtartani a megbeszélést, majd utána megmondom a biztonságinak, hogy kapcsolja le a szobámban kamerát, mert te nem akarod, hogy miközben megvizsgál ott a doktor, aközben nézzen téged akárki is. Addig én pedig nyomtatok. -magyaráztam neki a kicsit bizarr tervemet.

-Azt az "ott"-ot jól értem...? -kérdezte félve.

-Sajnos igen. De muszáj lesz Jimin. Nem tudtam jobb ötletet kitalálni, hogy mit mondjak majd a biztonságinak. Nem kapcsolják le ám csakúgy a kamerákat. A maffián belül meg amúgy is nagyon fontos a személyi jogok betartása. És csak egyszer kell eljátszanod, de akkor tényleg nagyon jól kell színészkedned. -bíztattam őt.

-Hah... Jól van. Na de várjál... Kamera van a szobánkban? Én erről nem is tudtam. -ijedt meg a kis szőkém.

-Hát igen... De a fürdőben nincs kamera. Szóval mivel tegnap úgyis együtt fürödtünk, akkor mondhatjuk azt, hogy akkor történt az a "durva éjszaka". Egyébként meg körülbelül csak a szobám felét rögzíti a kamera, pont ott ahol az ágy van. - vontam vállat.

-De akkor valaki láthatta, mikor mi ott... csináltuk... -ült fel riadtan a kanapén.

-Jimin... Sötétben történt a dolog, a kamerák meg nem a legmodernebb darabok. Ha láttak is volna valamit, akkor is csak a sötétben mozgolódás tűnt volna fel. -nyugtattam meg.

-Hát jól van. A tervedre visszatérve csak annyi, hogy ha ez tényleg beválik akkor megteszem. Eljátszom azt a... dolgot. - egyezett bele.

-Köszönöm, Jimin. Ügyes leszel. -sétáltam oda hozzá, majd leültem mellé. -Választottál már nevet?

-Igen. Én is valami olyat választottam, ami nagyon népszerű, szóval Kim Min-jun. Ez jó lesz?

-Persze. -mosolyodtam el. -Én szerintem Lee Jae-hoon leszek.

-Ja, ez is tökre hétköznapi. -bólogatott helyeslően.

-Korod? Hány évesek leszünk? -karoltam át őt beszélgetés közben.

-Szerintem ne legyen akkora kor különbség köztünk, mert akkor tényleg úgy néznénk ki, mint egy normális pár. Én legyek mondjuk egy évvel idősebb, szóval 19 éves, te meg legyél 22 éves.

-Nem is nézek ki 22 évesnek. -nevettem fel.

-Dehogynem. De nekem úgyis jó, ha én leszek 20 éves, te pedig 23 vagy 24. -vont vállat.

-Jól van. Születési hely az meg lesz Szöul aztán meg van oldva. A családi hátterünket majd intézem és az igazolvány képet meg majd megcsinálom, mivel van egy ilyen MI-s programom, szóval az most nem fontos. -simítottam hajába.

-Oké. Jungkook? Mikor fogunk szabadulni? -kérdezte tőlem halkan.

-Nem is sejted még hogy milyen közel van a célunk... Ha sikerül a nyomtatás, akkor még ma este elárulok neked mindent.

-Jól van. -puszilt gyengéden az ajkaimra.

...

-Apa! -kiáltottam utána a folyosón. -Tudom, hogy mindjárt kezdődik a megbeszélés és itt van a támadási terv, tegnap elkészítettem, de most mennem kell. Jimin rosszul lett a délelőtt. -tettettem magamat kétségbeesettnek, majd a kezébe nyomtam a mappát.

-Ilyen hamar elkészítetted? -lepődött meg.

-Igen, tudod egész délután ezen dolgoztam. -válaszoltam neki úgy, mintha tényleg megszenvedtem volna vele.

-Ügyes vagy fiam. Ha esetleg előbb végeznél Jiminnel, akkor be kell jönnöd a megbeszélés végére. A doktort tudod hol találod. -válaszolta, majd már el is tűnt.

Mondom én, hogy csak annyi kell ehhez a tervhez, hogy kihasználom apám bizalmát.

Most jöhet a doktor...

A céges telefonomon írtam egy üzenetet a doktornak, hogy jöjjön a szobámba, mert baj van.
Miután ezt elküldtem neki, gyorsan lerohantam a biztonsági emberhez, aki a fő bejárat melletti szobában ült, monitorokkal előtte és kíváncsian várta, hogy elmondjam neki a kérésem.

-Szép napot! Miben segítetek, Uram? -kérdezte.

-Szép napot, Önnek is! Lenne egy kérésem... Tudja ki az a Jimin, ugye?

-Persze, mindenki tudja. -mosolyodott el sokatmondóan.

Szóval itt már mindenki tud rólunk...?

-Jól van... A mai nap rosszul lett és most megy fel hozzá az orvos. -mutattam meg neki az előbb írt üzenetemet az említett embernek, aki már vissza is jelzett, hogy azonnal megy, így igazoltam azt, hogy igazat mondtam. -És egy elég intim testrészt fog megvizsgálni rajta. Jimin nem szeretné, ha kamerára vennék őt, szóval egy pár percre ki tudná kapcsolni legyen szíves azt a blokkot? -néztem rá úgy, mintha az életem múlna rajta, ami igazából félig igaz is volt.

-Hát... Az nem elég, ha elfordulok?

-Már elnézést, de ezek kamerák! Bárki bármikor vissza tudja nézni. A személyi jogok betartásának a megszegése pedig amúgy is az egyik legnagyobb bűn itt. -vetettem be a jokert.

-Hm... Jól van. De amint végzett a doktor, azonnal írjon nekem egy üzenetet, rendben Uram? -egyezett bele rosszallóan.

-Természetesen. Köszönöm! Most sietnem kell Jiminhez.

Ezek után ismét végsebességre kapcsoltam és a liftbe szállva felfelé kezdtem el menni a szobámhoz, majd nyugodtan lélegzetem fel, mikor arra gondoltam, hogy azon a folyosón jelenleg egy kamera sem fog figyelni engem.

Pont a doktor úrral egyszerre értünk oda, de én nem haboztam ám ott.
Jiminnel még megbeszéltük, hogy eljátszuk azt, mintha én is be akartam volna menni a szobába, a "kivizsgálásra", de ő ezt nem szerette volna, ezért egy előre megbeszélt színészi párbeszéd után én ki lettem rakva a szobából, majd azt hazudtam, hogy ott fogok várni rá.

Miután becsukódott előttem az ajtó, én már rohantam is vissza a liftek irányába, ahol most kivételesen tovább mentem a folyosón és benyitottam a nyomtató terembe, miután beírtam oda a megfelelő kódot, és mivel én apám fia vagyok, ezért én mindent tudok.

Az ajtót gondosan visszazárva leültem az ottani gép elé és keresgélni kezdtem az irat sablonok között.
Hamar meg is találtam a személyi, Jiminnek diák igazolvány, anyakönyvi kivonat, útlevél meg az ehhez hasonló fontos iratok sablonjait, majd a profikat megszégyenítő szerkesztett igazolványképet beillesztettem az összesre és ráírtam a megfelelő, hamis adatokat.
Nekem már csak a zöld gombra kellett rányomnom és legalább 5 nyomtató kezdett el dolgozni a különböző fontos iratok nyomtatásán.

Szerencsére nem kellett sokat várnom, mert viszonylag hamar megvolt mindegyik, így sietve egy mappába összedobtam az összes fontos papírt és kártyát, aztán az öltönyöm alá rejtettem, majd az összes nyomot eltűntetve magam után, már rohantam is vissza a szobám ajtaja elé.

Egy kibaszott nagy szikla esett le a szívemről, mert nagy szerencsémre pontosan abban a pillanatban nyílt az ajtó, amikor én odaértem, így minden bizonnyal úgy tűnt a doktornak, mintha el sem mozdultam volna a helyemről.

-Na, minden rendben? -kérdeztem tettetett aggodalommal.

-Persze, Uram. Jimin egészséges, csak szimplán egy kicsit rosszul van, ami érthető. Legközelebb ne legyen annyira heves, rendben? -veregette meg a vállamat mosolyogva.

-Úgy lesz. -mosolyodtam el hamisan.

-Viszlát! -köszönt el tőlem a doktor úr, majd ment is szépen a dolgára.

Még gyorsan dobtam egy üzenetet a biztonsági dagadéknak, miszerint már tiszta a levegő, majd már zárkóztam is be a szobába.

-Hát veled meg mi történt? -álltam meg az ágy mellett, amiben Jimin feküdt nyakig betakarózva.

-Azt egy szóval nem említetted, hogy prosztata vizsgálatom is lesz. -pillantott rám mérgesen.

-Miért? Volt? -röhögtem ki őt véletlen, miközben helyet foglaltam az ágyon, mellette.

-Hát ja, volt... Legalább sikerrel jártál? -ült fel kíváncsian.

-Persze, hiszen én pro vagyok. -villantottam egy győztes mosolyt. -Itt vannak. -vettem elő a mappát, amit ki is nyitottam egyből. -Érettségid is lett.

-Uram isten... Köszönöm! -lelkesedett fel.

-A hamisítás szerint az én szüleim meghaltak kiskoromban, a te szüleid meg árva házba dobtak téged, majd ők is meghaltak, oké? Ha a jövőben bárki bármit kérdezne a családodról, akkor csak mondj nekik annyit, hogy nem szeretnél róla beszélni. -magyaráztam neki, mire ő csak bólogatott párat.

-Most gyorsan visszarohanok a megbeszélésre, mert akkor már tuti senki sem fog észre venni semmit. Mindjárt jövök. Addig rejtsd el légyszi az iratokat valami nagyon jó helyre, oké? Szia, Jiminem! -csókoltam meg őt, majd válaszra sem várva, siettem vissza a tárgyaló terembe...

Köszönöm, hogy elolvastad!