Jimin:
Tanár úr, minden rendben?

Jungkook:
Pehrsze!

Jimin:
Megkérdezhetem, hogy hol van?

Jungkook:
Igazbol nm iss tzdom merre vagyo...

Jimin:
Oh... ön nem józan, ugye?

Jungkook:
Honan tuttad?

Jimin:
...

| Jeon Jungkook hívást indított|

Elfogad        Elutasít

-Miért ilyen nehéz ez, Jimin? -hallottam meg egyből Jungkook furcsa, szenvedő, szomorú hangját.

-Mármint, m..mi milyen nehéz? -kérdeztem aggódva.

-Hát ez, ami köztünk van... -nyöszörögte ittasan.

-Nem értem, hogy mire gondol, Tanár úr... -értetlenkedtem.

-Annyira... annyira hiányzol... -csuklott bele a telefonba.

-Kérem, ne mondjon olyanokat, ami nem is igaz. -szóltam rá halkan.

-De ez az igazság... Próbáltam felejteni, próbáltam inni... Ittam... Tökre részeg vagyok, és dugtam is... mármint... -akadt el egy pillanatra, miközben én a számat tátva éreztem, hogy itt valami olyan hangzott el... aminek talán nem kellett volna.

-H..Hogy... mit csinált? -döbbentem le.

-J..Jimin én... hidd el... én csak nem tudom, hogy mit csinálok... én... nekem is vannak férfi hormonjaim bassza meg! Felnőtt vagyok, igénylem a szexet! De veled nem akartam, mert te fiú vagy és kiskorú, de rohadtul hiányzol, és fel tudsz húzni minden mozdulatoddal olyan értelemben... -magyarázta hisztérikusan.

-Tanár úr... nekem meg már van alakuló kapcsolatom... Nincs miről magyarázkodnia... -csaptam rá idegesen a telefont.

| Jeon Jungkook hívást indított|

Elfogad        Elutasít

Egyből ki is nyomtam, de hiába...

| Jeon Jungkook hívást indított|

Elfogad        Elutasít

Jungkook:
A házadtól jobbra 3 utcanyira vagyk egy barban... Kerlk gyre ide..

Jimin:
...

Akármennyire ideges voltam az edzőmre... mégsem volt szívem őt otthagyni teljesen részegen.

Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fene ütött belé.
Soha nem szokott ilyen lenni.
És rohadtul fájt, hogy bevallotta azt, hogy mást... szóval... mással csinálta.
Nem akartam volna erről tudomást szerezni.
De persze megértem őt, hiszen ahogy mondta, ő is férfi és vannak igényei, na meg ki vagyok én, hogy beleszóljak a magánéletébe...?

Mankó nélkül battyogtam le pizsamában az alsó szintre.
Szerencse, hogy már mindenki mélyen alszik..

Felvettem magamra egy kabátot, majd kinyitottam az ajtót és kulcsra is zártam azt magam mögött, aztán a kulcsot jól betuszkoltam a zsebembe.

Elfordultam jobbra, majd lassan sétálni kezdtem előre, az összes utcába benézve, hátha megpillantom az edzőmet valahol.

Azt mondta, hogy csak 3 utcanyira van a házunktól, erre már az 5. utcát hagyom el, és még mindig nincs sehol.

Hát persze... miért is bíztam meg benne, amikor az előbb meg azt mondta, hogy nem is tudja, hogy merre van..

Én is aztán egy észlény vagyok...

Ekkor hangos zene csapta meg a füleimet, ami a következő utcában szólt.

-Még szerencséd, hogy errefelé jártam... -forgattam szemet unottan, majd a hang irányába kezdtem menni.

Amikor befordultam abba az utcába, már messziről láttam a csapzott tanárom alakját a lépcsőn.

Ő is hamar észrevett engem, és megpróbált felállni, de helyette csak seggre ült.

-Atya világ... Tanár úr, nagyon meg fog fázni. Hol van a kabátja? -teremtettem le azonnal.

-Asszem a kocsiban? -kérdezte tőlem furcsán mosolyogva.

Mennyit ihatott ez..?
És milyen büdös pia szaga van.
Na ez az oldala nem igazán csábító...

-Slusszkulcs? -emeltem meg a tenyeremet, hogy bele tudja rakni a tárgyat.

-Tessék. -adta oda nekem, mire én megnyomtam a rajta lévő gombot, és ahhoz az autóhoz mentem, amelyik kinyílt.

Rögtön észre vettem, hogy a hátsó ülésre van csak úgy ledobva a kabátja, ezért ki szedtem onnan, majd a kocsi kulcsával együtt vissza adtam azokat a tanáromnak.

-Jöjjön... haza kísérem önt. -mondtam neki kedvetlenül.

-Jimin... azt hiszem hányni fogok.. -állt fel, majd szó szerint berohant egy ottani bokorba és már csak a nem túl gusztusos hangokat hallottam onnan.

Muszáj volt fájdalmasan felnevetnem, mert ez a helyzet annyira abszurd.

Most komolyan... ha azt érzed, hogy vissza fog jönni a kaja, akkor az a megoldás, hogy konkrét bevetődsz egy bokorba?
Ilyet is csak a részeg Jungkook csinál...

Mikor nagy nehezen végzett és előjött végre a megszentelt bokorból, az arcom egy furcsa grimaszba torzult.

-Öhm... van pár levél és ág a hajában, de nem gond. -vontam vállat.

Erre az edzőm csak megrázta a fejét, így az összes nem oda való dolog leesett a földre.

-Na így már jobb. -mosolyodtam el. -De most már menjünk. -nyújtottam felé a kezemet, mire az ő szemei egyből fel is csillantak és vigyorogva fogta meg a kezemet.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet, majd elkezdtem terelgetni őt a járdán, bár így törött végtagokkal kicsit nehezen ment.
Még az a szerencse, hogy tudom merre lakik Jungkook.

-Tudja... önnek ez az oldala nem igazán vonzó. -nevettem fel.

-Elhiszem... -húzta el a száját, miután összekulcsolta az ujjainkat.

-Ha nem lenne csont részeg, akkor ezt sem engedném meg. -mutattam a kezünkre.

-Nem hiszel nekem, ugye? Nem hiszed el, hogy hiányzol nekem, mi? -váltott témát.

-Önből csak az alkohol beszél, meg különben is... már lett egy alakuló kapcsolatom egy gyönyörű lánnyal. -vágtam hozzá.

-De... te nem is vagy heteró. -értetlenkedett.

-De heteró vagyok. Attól, hogy egyetlen egy férfihoz ilyen szinten kezdtem vonzódni, én még mindig heteró vagyok. Úgy általánosságban engem nem érdekelnek a fiúk. -magyaráztam neki.

-Akkor ne legyen barátnőd se. -fújtatott az edzőm.

-Már miért ne legyen..? Azt csinálok, amit akarok. Ön pedig világosan megmondta, hogy nem akar velem semmiféle viszonyt. Még a családunk meghívása ellenére is eljött ebbe a bárba és ahelyett, hogy együtt tölthettünk volna magával egy jó kis délutánt, ön kedve szerint dugta a nőket. Ez azért nem volt valami szép dolog, nem gondolja? -vontam kérdőre.

-Tudom, igen.. sajnálom. Tudtam, hogy hülyeség, amit csináltam, de... egyszerűen annyira szét vagyok esve a napokban... -remegett meg a hangja. -Annyi minden tombol bennem. Nem értem, hogy mi folyik itt, hogy mi van velem... -torpant meg. -Folyton csak rajtad jár az eszem, miközben ki akarlak zárni a gondolataimból... Annyira jó volt a csókunk... -suttogta letörve.

-Gyerünk... menjünk tovább. -motyogtam zavartan.

Szóval... tetszett neki a csókunk.
És hiányol engem...
Nem tudja mi zajlik benne, de folyton rám gondol.
Ezt most csak én értelmezem félre...?

Egy pár perc sétálás után el is értük Jungkook házát, ahova nagy nehezen bejutottunk.

Elsősorban belöktem őt a zuhanyzóba, hogy le tudja mosni magáról a koszt.

Addig én összedobtam neki valami ehető kaját és raktam mellé egy jó nagy pohár vizet.

Egy kis idő múlva Kook már pizsamában támolygott be a konyhába és egyből neki állt zabálni, majd az összes vizet megitta.
Jó éhes volt, az biztos.

-Na, már jobb? -dőltem neki a szekrénynek.

-Sokkal... már nem is érzem magamat ittasnak. Egy hideg zuhany és a víz eléggé kijózanított. -beszélt normálisan. -Sajnálom, hogy ugráltattalak és hogy... így kellett látnod. -sóhajtott fel.

-Nem baj, bárkivel megesik az ilyen. És az elhangzottak miatt sem kell aggódni. Tudom, hogy nem gondolta komolyan. -mosolyodtam el kedvesen.

-Khm... nos... igen... csak... azokat még most is komolyan gondoltam... -hadarta el lehajtott fejjel.

-Ezek szerint ön mégsem józan? -vontam fel a szemöldökömet.

-De az vagyok már valamennyire Jimin. Pont annyira vagyok kijózanodva, hogy emlékezzek majd arra, amiket tettem. Már az előbb is komolyan beszéltem hozzád. Nem az alkohol beszél belőlem. -magyarázta hevesen.

-Mindegy... nekem akkor is lesz már barátnőm, szóval kérem ne most gondolja meg magát, hogy mégis szeret engem. -fontam össze a karjaimat magam előtt.

-De ne legyen barátnőd. -állt fel az asztaltól.

-De lesz és kész. Egész eddig önre vártam. Ön nem akart jönni ezért én inkább elkezdtem élni az életemet. -vágtam a fejéhez.

-Akkor szeress engem! -emelte fel a hangját, amire miatt én döbbenten bámultam rá.

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mit mondott.
Szeressem őt?
Ő most tényleg...?

-D..De... eddig pont, hogy ez volt az ön problémája... -kapkodtam összevissza a tekintetemet.

-Tudom, Jimin... Én, nem is tudom, hogy mit szeretnék már, de egy biztos... valami megváltozott bennem... csak úgy berobbantál az életembe és teljesen felforgattad azt... legszívesebben most szétszakadnék... -halkult el.

-Én... sajnálom, de ezt így már nem tudnám csinálni... Nekem ott van Jae, a lány... pont ma ébredtem rá, hogy szeretem őt... -könnyesedtem be.

-Jimin... szeress engem. Kérlek... -lépett közvetlen elém az edzőm, majd az egyik kezével a derekamat ölelte át, a másik kezével pedig az arcomat kezdte simogatni.

Lehunyt szemekkel próbáltam nem élvezni az érintését, de az sem ment, mert még mindig rohadtul vonzott Jungkook.

-Nem... Ez, nem megy... Nem akarom megbántani Jaet... -remegett meg a hangom. -Ön nem szerethet engem.. -bújtam bele minden érintésébe.

-De megszerettelek. Ez volt a célod, nem? Először felhívtad magadra a figyelmemet, majd az apró érintésekkel és szavakkal elcsábítottál, most meg már itt tartunk... -suttogta a fülembe.

Közel volt hozzám... Túl közel...

-Most már változott a helyzet. -hajtottam le a fejemet, de ő nem állt le az arcom simogatásával.

-Nem változott, Jiminie. Még ugyanúgy reagálsz az érintésemre, mint régen. -emelte feljebb a fejemet. -Tudom, hogy szeretsz... -suttogta a fülembe, ami nálam itt verte ki a biztosítékot, és a mellkasába fúrtam a fejemet, majd szorosan magamhoz öleltem őt.

Nem tudtam tagadni, hogy ő is rohadtul hiányzott nekem és az, hogy azt kérte tőlem, hogy szeressem... nagyon megdobogtatta a szívemet, jó értelemben.

Viszont ugyanekkor nem akartam Jaet megbántani, habár még csak 2 napja ismerjük egymást és semmi komoly nincs köztünk.
Ő egy kincs, de tényleg. Kevés ilyen szép és értelmes lány van, mint ő, de... én akkor is Kookba vagyok szerelmes már az első gimis év óta.
Jó, Jae is vonza a tekintetemet, de azért Jungkookot nem tudom csak így elfelejteni.

Most, hogy újra ilyen közel van hozzám, csak mégjobban feltörnek bennem az iránta érzett érzelmek.

Olyan finom illata van és annyira izmos a teste...

Igen, ez kell nekem. Kook kell nekem. És a teste, a lelke, mindene.

-Nem akarom szeretni önt... De ez az az egy dolog, amire világ életemben képtelen leszek. -motyogtam a mellkasába.

-Remélem is. -simogatta a hátamat.

-Tulajdonképpen ön mit is érez most irántam? -pillantottam fel a szemeibe.

-Sajnos, még nem tudom. De amióta elmentél innen a házamból, azóta azt érzem, hogy valami hiányzik az életemből. De most az a valami vagy is inkább valaki itt ölel engem. -mosolygott rám.

Talán lehet esély arra, hogy Jungkook viszont szeressen?
Uramisten, akkor én lennék a legboldogabb ember.
Ez olyan elérhetetlennek tűnik még most is.

Nem bírtam tovább várni, mohón Jungkook ajkai után kaptam és a nyakánál átkarolva kezdtem el szenvedélyesen csókolni őt.

Istenem, azok az ajkak, még mindig a legjobbak és a legfinomabbak.

Az edzőm hamar be is szállt a csókcsatába és birtoklóan átvette felettem az uralmat.
Felkapott az ölébe, majd elindult velem valamerre.

Mikor a hátam egy puha anyaghoz ért, akkor realizáltam, hogy az ágyára tett le, majd fölémtornyosulva falta tovább az ajkaimat.

Az alhasam megállás nélkül görcsölt és a gyomrom is liftezett az intenzív érzéstől.

Próbáltam a lehető legjobban összepréselni a testünket, miközben azt hittem már, hogy megfulladok, annyira szenvedélyes volt a tanárom.

A nyelvét könnyedén átvezette a szájamba, mire egy kicsit azért megijedtem, ezért lihegve el is váltam tőle.

-Mi az Jiminie? Ez csak nyelves csók. Tudod, már csináltunk ilyet. -suttogta az ajkaimra.

-Mhm... -préseltem ki magamból az igen értelmes választ, aztán lassan megint Jungkook ajkaira hajoltam, de most már nem ijedtem meg a nyelvétől. Inkább csak egy nagyot nyögtem, mikor az ízlelőszerveink táncra perdültek.

Az ép kezemmel görcsösen szorongattam Kook hátán a pólót, mert hát valahol le kellett vezetnem a feszültséget.

Miután már perceken keresztül csak csókolóztunk, én gondoltam egyet, majd Jungkook pólójának az aljához érve, elkezdtem azt felfelé húzni rajta.
Gyorsan ki is bújtattam őt belőle, majd ledobtam azt a földre.

Ő sem tétlenkedett ám, a gipszemre ügyelve száműzte rólam is a pizsama felsőmet.

Az ajkaim helyett most a nyakamat vette célpontba, amire először nyálas puszikat adott, de hamar átment szívásba.
A jobb kezemet leejtettem magam mellé, mert úgysem tudtam volna használni, viszont a bal kezemmel a hajába túrtam.

Párszor felszisszentem a hevessége miatt, de egyébként nagyon nagyon élveztem azt, amit csinált.

A kéjtől szenvedve vergődtem alatta és a hátam folyton befeszült. A nyöszörgésétől elkezdve mindenféle hang kijött a torkomon.
Rohadtul izgató volt azokat a cuppogós hangokat hallani a fülem mellett, amit Jungkook okozott, miközben a nyakamat szívta.

Aztán elkezdett a mellkasomtól lefelé haladni a nyálas puszijaival, és éreztem, hogy itt már jócskán izzott köztünk a levegő.

Mikor már jól összenyálazott engem mindenhol, legördült rólam és velem szembe feküdve újra megcsókolt, ami most kivételesen lassabb volt.

Sajnos nem tartott olyan sokáig, de minden pillanatát élveztem.

Felfogni nem tudom, hogy ez megtörtént.
Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd Jungkook fog kezdeményezni köztünk.

Remélem tényleg kijózanodott már egy kicsit és nem csak azért tette ezt, mert még mindig ittas állapotban van.

Az edzőm lágyan simogatta a hátamat, miközben én aranyos, férfias arcát méregettem.

-Most annyira jó minden. Most már nem érzem magamat szétesve. Teljesen le vagyok nyugodva. Úgy érzem, hogy ebben a pillanatban bármire képes lennék. És ezt mind csak miattad érzem így... -mondta halkan.

-Olyan mintha ez nem is a valóság lenne... Erre vártam már gimnázium eleje óta, és most megtörtént...

-Sokszor mondják azt, hogy a jó dolgokra várni kell. -mosolyodott el, mire én boldogan feküdtem rá a tanáromra és újra egy forró csókba invitáltam őt.

Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Hosszú idők után végre megtapasztalhatom azt, hogy milyen ízűek az ajkai.
Ha a szája étel lenne, akkor ez lenne a kedvenc kajám.

A levegő hiánya miatt váltunk el, majd én kifulladva szorítottam magamhoz az edzőmet.

-Lassan haza kéne már mennem... szerintem éjfél is elmúlt már. -szólaltam meg suttogva.

-Igazad van. Hazakísérlek. -simogatta a derekamat.

-Köszönöm.

-Csak még egy utolsó csók... -tapadt ajkaimra, amit én mosolyogva viszonoztam. -Meg mégegy.... És mégegy... puszilgatott engem folyamatosan, amit én rögtön megelégeltem ezért egy rendes csókba invitáltam őt.

-Most már menjünk.. -vált el tőlem Jungkook, miközben csak úgy kapkodta a levegőt.

-Rendben. -motyogtam, majd felszenvedtem magamra a pólómat.

Kook is felkapta magára a felsőjét, aztán engem ölbe kapva ment egyenesen az előszobába.

-És... most mi lesz velünk vagy... köztünk? -kérdeztem halkan, miután lerakott engem a földre.

-Még nem tudom. Kell egy kis idő, amire minden tisztázni tudok magamban. Remélem megérted.. -sóhajtott fel.

-Persze. Tudok várni. -válaszoltam kedvesen.

-Köszönöm. -ölelt magához.

Igen, ez így mind szép és jó, de... mit kezdjek Jaejel? Ő is szeret engem és nem érdemelné meg azt, hogy csakúgy lekoptassam...

_____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: