A havat vér borította. Frissnek tűnt, ám ahogy a fehérségbe olvadt egyre erősebb volt a színe. A fiú lassan emelkedett fel, a ruháját is a vörös szín áztatta. Könnyes szemekkel nézett rám. Tekintetében fájdalom volt.
Annyit mondott: Most már boldog vagy?

Riadtan keltem fel. A ruhám a testemhez tapadt és alig kaptam levegőt. Teljesen kivert a víz, a homlokom pedig lángolt. Sokszor gyötörtek lázálmok. Olykor a vécé fölé görnyedve hánytam egy rosszabb után. De meglehet mindez akkor azért ütött szíven ennyire, mert a buli nem sikerült valami fényesen...

December első hétvégéjén rendezte meg Dybell Johnson a házibuliját, ami mondjuk úgy, hogy nem aratott mindenki körében nagy sikert.

Ám lehet túlságosan előre szaladtam... Ugyanis több mindent történt ott, mint amit képes lettem volna feldolgozni.
Túl sok minden történt...

[ 12 órával ezelőtt ]

━ Hol voltál? - kérdezte tőlem Zayn, amikor besétáltam Dybellék ajtaján. Már javában folyt a buli és nem kicsit késtem. Annyira nem zavart, mivel nem is szerettem volna jelen lenni, csakis azért jöttem, hogy eladjak. Sürgősen kellett a pénz. Már így is tartoztam Oliviának a két heti bérével.

━ Dolgoztam. - válaszoltam egyszerűen, majd kivettem a kezéből a sört és eltulajdonítottam. Nem igazán tetszett neki, de nem kötött belém.

━ Emma már várt! - jegyezte meg a fülembe súgva a szavakat, amikor elléptem mellette. Nem igazán értettem, hogy mit akart ezzel, ám amikor megpillantottam a táncoló tömegben a lányt, már minden világossá vált.

Emma természetes szépség volt. Nem kellett sminket vagy bármi mást viselnie ahhoz, hogy bármelyik fiú térden csússzon a kegyeiért. De valamiért... Mégis azt az egyetlen balekot kedvelte meg, aki nem tudta viszonozni a lány érzéseit. Az a balek pedig pontosan én voltam.

Amikor észrevett boldogan lépett felém és nem tudtam nem végig nézni a ruháján. Nyolcvanasévekbeli stílust választott. Fekete bőr toppot és szintén egy azonos színű bőrnadrágot, ami nem kicsit emelte ki a tökéletes fenekét.

Attól, mert nem fűztek hozzá szerelmi szálak, szemem még volt. De másokkal ellentétben nem akartam kihasználni. Jelentsen is ez neki bármekkora fájdalmat.

Vörös rúzs viselt és begöndörítette a haját.

━ Késtél! - jegyezte meg. - Na felkérsz végre táncolni, vagy mi lesz?

Halványan elmosolyodtam a szavai hallatán. Tudtam, hogy már ivott, különben nem mert volna ilyen stílusban beszélni velem. Megragadta a kezemet és behúzott a tömegbe.

Ennyi talán még belefér. - gondoltam magamban.

Nekem háttal kezdett el táncolni, miközben folyamatosan nekem nyomakodott a teste minden kis porcikájával. A kezeim a derekára csúsztak és úgy táncoltam mögötte a zenére. Kicsit kikapcsolt, ez tény. Emma mosolygott, ahogy hátra hajtva a fejét a vállamon pihentette. Én is mosolyogtam. Táncoltunk és nem foglalkoztunk semmivel. Ám, mikor egy pillanatra elnéztem, szinte azonnal elmúlott ez az egész idilli helyzet. Ugyanis szembenéztem a jégkék szemekkel, amik azóta az este óta folyamatosan kísértettek.

Felszegett állal fordította el a tekintetét rólam, majd követte a barátnőit a tömegbe. A szemeimmel még próbáltam elcsípni, hogy merre mehetett, de ekkor hirtelen megragadták az arcomat és ajkak simultak a számra. Emma kérdés nélkül csókolt meg, viszont azonnal abbahagyta, amikor észrevette, hogy én nem csókoltam vissza. Éppen megakartam volna szólalni, de hirtelen elrohant.

Most tettem tönkre mindent, nem igaz? Legalább Zayn nem látta a jelenetet, mert akkor az egész este folyamán ezt kellett volna hallgatnom...

Nem törődtem végül azzal, hogy nagy valószínűséggel összetörtem az egyik barátom szívét. Sosem ígértem neki semmit, amit félreértelmezhetett volna. Azért volt annyi eszem, hogy ne hitegessek senkit, aki iránt nem éreztem többet. Vagyis... reméltem, hogy így volt.

Végül inkább neki láttam annak, amiért valójában jelen voltam ezen a bulin: Elkezdtem árulni. Először egész szépen ment a dolog. Több drogot adtam el, mint az elmúlt hetek folyamán összesen. Niall is besegített. Még annak ellenére is, hogy alapvetően Emmát kereste, de aztán velem maradt. Nem mondhattam el neki, hogy mi történt. Ugyanis ellenben velem... neki tényleg bejött Emma. Furcsa dolog ez. Mások nem biztos, hogy észreveszik a barátaikon, de nekem szinte azonnal feltűntek ezek a dolgok. Talán túl sokat voltam mindig is a saját elmémben, mint bárki mással.

━ Styles! Hát pont rád vártunk! - ragadta meg hirtelen valaki a kezemet és azonnal magával húzott mielőtt még csak ellenkezni tudtam volna. Lenyomtak a földre a szőnyegre. Bánatomra pont egy üvegezős játék kellős közepébe csöppentem. Szemben velem a kedves Tomlinson testvérek ültek. Jobbra Phoebe, balra pedig Louis.

Nem szóltak egymáshoz azóta az este óta, amikor történetesen is Phoebe pasijává avanzsálódtam egy vacsora erejéig. És megfenyegettem Louist, hogyha bárkinek is beszél a magánéletemről, akkor nagyon ráfázik.

━ Én nem akarok játszani! - visszakoztam volna és fel akartam kelni, de Zayn ekkor felbukkanva a semmiből marasztalt.

Kapd be, kibaszott áruló! - sugallta a tekintetem, de jól mulatott. Meglehet Emma már megtalálta és ez volt a bosszú, amiért összetörtem a húga szívét. Bármennyire is nem hitegettem soha.

Valaki a kezembe nyomta az üveget, és mire képbe kerültem volna már pörgött is. Nem volt túl sok választék. Phoebe, két végzős lány, egy tizedikes srác és... a Tomlinson fiú.

Megfagyott a levegő, amikor az üveg lassulni kezdett. Már láttam magam előtt a legrosszabb forgatókönyvet. Ám ekkor... Az üveg megállt. Pontosan a két testvér között.

━ Na ez pech! - szólalt meg a tizedik srác nevetve. - Ki vállalja? - nézett a lányra és a fiúra. Louis tekintetében láttam a meglepettséget. Az üvegre meredt. De a húga tökösebb volt. Szó nélkül kelt fel és megragadva a kezemet húzott magával a fürdőszoba felé. - Ne feledjétek, tíz perc! - szólt utánunk a srác.

Megmertem volna esküdni, hogy a Tomlinson fiú szemeiben harag ült, amikor becsukódott mögöttem a fürdőszoba ajtaja.

━ Ne vedd magadra, a bátyám egy ribanc tud lenni, de azért nem ennyire! - fordult felém nevetve Phoebe.

━ Ezt most nem tudom, hogy sértésnek vagy bóknak vegyem. - vakartam meg a tarkómat és a kád szélére ültem. - Mi a helyzet Phebs? - pillantottam fel a lányra, aki csak a fürdőszobatükörben igazgatta meg a sminkjét. Mint mindig, akkor is kirívó és erős színeket használt.

━ Apa azt mondta, hogy kerüljelek el. - nézett felém. - Úgyhogy ne haragudj, de szakítanunk kell! - biggyesztette le az ajkait.

━ Most összetörted a szívemet! - kaptam a kezeimet fájdalmasan a szívemhez.

━ Ez ilyen, Styles! - kuncogott, miközben felém lépett és bármilyen kérdés nélkül beleült az ölembe. Erre azért én sem számítottam, mégsem löktem el magamtól. A kezeim ösztönösen a derekára siklottak.

━ Veszélyes terep. - jegyeztem meg felvonva az egyik szemöldökömet. Válaszul csak belefúrta az ujjait a hajamba.

━ A bátyám már biztos leszopott volna, ha kedvelne. - gúnyolódott. Elhúztam a számat.

━ Miért nem vagytok jóba? - kérdeztem csendesen.

━ Miért érdekel? - ráncolta a szemöldökeit. Az ajkai már vészesen közel voltak a számhoz.

━ Mert barátok vagyunk. - böktem ki és tudtam, hogy ez telibe találhat nála, de ő más volt, mint Emma. Elmosolyodva megveregette az arcomat.

━ Harry Stylesnak vannak barátai? - cinkelt, mire őszintén elmosolyodtam.

━ Még itt vagy, nem?

━ Touché. - kuncogott, aztán a karórájára pillantott. - Már alig pár percünk maradt. Elvesztegeted az értékes időnket!

━ Nem először fordul meg, hogy egy lány ezt mondja. - szorítottam meg finoman a derekát, mire csak megcsapta a mellkasomat.

━ Ha nem akarsz semmit legalább ne ingerelj, te paraszt! - vágta oda és elnevettem magamat.

━ Tudtommal önszántadból ültél az ölembe. - jegyeztem meg.

━ Reménykedni még lehet, nem? Bár ahogy érzem nem hoztalak lázba... - nyomta a szorosabban magát az ölembe. Az ágyékom pedig azért tényleg tetszését mutatta, bármennyire is nem akartam.

━ Majd talán máskor! - kacsintottam rá, ám ekkor kivágódott a fürdőszoba ajtaja és farkasszemet néztem a kék szempárral.

━ Azonnal szállj ki az öléből! - szólt rá a húgára, de Phoebe-nek esze ágában sem volt megmozdulni.

━ Vagy mi lesz? - kérdezte a bátyját gúnyosan. - Beköpsz anyuéknak? - szította tovább a tüzet, aztán felém fordulva a szemeimbe nézett. Láttam bennük a néma bocsánatkérést. Aztán rájöttem, hogy miért is... Phoebe Tomlinson olyan mély, nyelves csókba vont, hogy még a bátyja kiabálása sem tudta kizökkenteni a bódulatából.

A következő amire emlékszem az estéből, hogy összeverekedek a focicsapat egyik tagjával, akit a fiú rám uszított. Persze nem én maradtam alul. Ám, amikor Louis is nekem rontott, őt mégsem akartam bántani. Annak ellenére sem, hogy mekkora egy megátalkodott picsaként viselkedett velem, amióta csak először megláttuk egymást.

Vérzett, amikor felkászálódott az udvaron a hóból. Mérhetetlen fájdalommal nézett rám. Ha lehet még jobban gyűlölt, mint eddig. Szerencsére mindenki elvolt foglalva magával, így nem figyeltek ránk. A srác, akit levertem is elkotródott, így csak ketten álltunk Dybell házának végébe, az erdő szélén és néztünk farkasszemet egymással.

━ Mi a fasz bajod van? - szegezte nekem a kérdést, mire csak fájdalmasan felnevettem.

━ Neked mi a fasz bajod van velem? - kérdeztem én is.

━ Megfenyegettél! - szinte köpte a szavakat.

━ Ugyan, már előtte is gyűlöltél valamilyen érthetetlen oknál fogva! Mit ártottam neked?

━ Veszélyes vagy, Styles! - lépett közelebb hozzám és a vérző arcára mutatott. Csak a szemöldöke szakadt fel kissé. Nem ütöttem olyan nagyot. - Kell ennél több indok, hogy ne akarjak jóba lenni veled?

━ Szerintem csak nem tudod elviselni, hogy van, akinek nem jön be ez a cicababa stílusod! - mondtam indulatosan.

━ Szerintem pedig rohadtul bejön neked, csak kibaszottul nem akarod bevallani magadnak! - állta a tekintetemet dacosan.

Nem tudom, hogy melyikünk mozdult előbb, de a következő pillanatban a fiú háta az egyik fa törzsének nyomódott, miközben a lelket is kicsókoltam azokból a tökéletes ajkakból.