Van egy alapvető tévhit a drogosokkal kapcsolatban: Nem azért használnak drogot, mert az menő. Azért használnak drogot, mert könnyebb valami olyannak a függőjévé válni, amit bárkitől megkaphatnak. Könnyű azt állítani, hogy a fiatalok csak azért drogoznak, mert az szerintük annyira király dolog.

Azért drogoznak, mert képtelenek máshogy elfojtani a bánatukat. Kell valami, amivel képesek tompítani a bennük tátongó űrt.

De nyilvánvalóan nálunk is egyszerűbb volt ujjal mutogatni. Azért féltek tőlem, mert nem ismertek. Azt gondolták, hogy én is csak egy lecsúszott drogos vagyok. Kezdetben lehet, hogy tényleg ebbe az irányba haladtam, de amikor anya beteg lett, letettem erről.

Árulni egyébként is jobb bevétellel járt, mint csak venni, de nem profitálni belőle azon kívül, hogy már a húszas éveimre valószínűleg nekem kampec lett volna.

━ Késnek. – jegyezte meg mérgesen Zayn, amikor a focicsapat öltözőjében vártunk a fiúkra. Már vagy a harmadik cigarettáját szívta.

━ Ilyenkor ugye nincs edzésük? – kérdezte az ujjait tördelve Niall.

Meglehet talán tényleg nem volt túl jó ötlet magunkkal hoznunk. Zayn legalábbis osztotta ezt az érvet és amikor aznap Niall nem volt velünk, folyton ezt hallgattam tőle. Én pedig lerendeztem annyival, hogy „Fejezd be a picsogást végre és ne legyél már egy rohadt kislány!" Aztán a nap hátralevő részében nem is igazán szólt hozzám.

━ Nincs. – válaszoltam a szőke hajú fiú kérdésére. – Brian ki is nyírná őket, ha megtudná, hogy doppingot vesznek.

━ És hogy tőlünk veszik. – tette hozzá Zayn.

Niall látszólag ideges volt, ezért leült az egyik szekrénysor előtti padra, ahol a fiúk öltözni szoktak és próbálta megnyugtatni magát, hogy nem fogják kicsapni.

━ Miért utál téged ennyire? – szólalt meg rövid hallgatás után.

Összenéztem Zayn-nel, de ő csak beleszívott a cigarettájába és ismét az ajtó felé fordította a tekintetét. Niall előtt volt egy titkunk. Vagyis nem igazán mondanám annyira titoknak, inkább csak egy részlet, amit évek óta nem mondtunk el neki.

Mindenki tudta, hogy Brian Campbell ősellensége én voltam. Már persze ha az embernek lehet ősellensége. De a lényeg: Valamikor elsőben, miután megismertem Zaynt és együtt téptünk be a folyónál, pont belebotlottunk Biranbe, a Radbrook gimi újdonsült sztárfocistájába és a bandájába. Brian jó focista volt ez tény, de egyben egy oltári nagy fasz is. Nos, bár ő is csak elsős volt, viszont már akkor odavolt érte mindenki. Főleg a suli edzője.

Azt mondta, hogy vele megnyerhetik az akkori bajnokságot.

Ám, Zayn és én... Nos tettünk róla, hogy ez ne így legyen. Aznap este a folyónál belénk kötött és olyan dolgokat vágott hozzánk, amiket nem kellett volna. A bandája adta alá a lovat és kicsit elszállt vele a frissen kapott hírnév. De nem számított arra, hogy mennyire is törékeny lehet ez a hírnév.

Zayn és én drogot csempésztünk a szekrényébe. Pontosan a bajnokság napján. És mint minden meccsen, ott is volt egy doppingteszt. A szekrényt ilyenkor nem szokás átkutatni, és ezzel Zayn is tisztában volt. Ezért is hívta fel az egyik doppingtesztelő figyelmét arra, hogy mostanában eléggé elterjedt a fiúk között a szóbeszéd, hogy az öltözőben dugdossák ezeket a kis csodaszereket.

Mondanom sem kell, hogy Zayn-nek mennyire megnyerő volt a dumája és az ahogyan előadta. Még a meccs előtt átkutatták a fiúk szekrényét és bizony Biran Campbellt kizárták a játékból.

Sosem derült ki, hogy hogyan került oda a tiltott szer. Sosem derült ki, hogy Zayn beszélte rá az egyik tesztelőt, hogy tartsanak véletlenszerűen razziát aznap. De Campbell mégis tudta, hogy mi voltunk azok. Soha nem vallottuk be, viszont ő tudta. És ezért volt olyan velünk amilyen.

Nyilván a pénzes szülei eltusolták a dolgot és lefizették az edzőt, hogy ne rúgja ki a csapatból. Csakis a pénz miatt maradhatott ott. Mert ugye a pénz mindent megold a gazdagok szerint.

Éppen nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit Niall-nek, amikor hirtelen hangokat hallottunk az ajtón túlról. Viszont közel sem azoknak a fiúknak a hangját, akiket vártunk.

━ Ezek kik?! – ugrott fel riadtan Niall, mire megragadtam és azonnal megpróbáltam valami búvóhelyet keresni. Az egyetlen esélyünk az öltözőből nyíló fürdő volt. Behúztam oda őt és Zayn is sebesen követett.

Úgy bújtunk el, hogy véletlenül se vegyenek minket észre. Ám a fürdő visszhangzott, főleg Niall lihegésétől, ezért befogtam a száját és füleltem.

━ Gyorsnak kell lennünk! – mondta egy mélyebb hang.

━ Miért kell mindig gyorsnak lennünk? – kérdezte egy vékonyabb fiúhang.

Megfagyott az ereimben a vér is, amikor rájöttem, hogy kikhez tartoznak a hangok. A mellettem álldogáló Niall felé néztem, aki már lenyugodott annyira, hogy csendben maradjon, ezért elvettem a szája elől a kezemet. De elkaptam Zayn pillantását. Ő is pontosan tudta, hogy kik jöttek be az öltözőbe.

Arrébb húzódtam annyira, hogy ki tudjak lesni a fürdő ajtó nélküli bejáratán. De a látvány és a hamisíthatatlan hangok, amik akkor elém tárultak... Nem számítottam erre a szituációra.

━ Csináld már! – suttogta a fiú, miközben a szekrénynek kapaszkodva jobban kidugta a fenekét. A szoknyája alatt lévő vékony kis nadrág lecsúszott a bokájához.

Háttal álltak nekünk. Campbell nem vette le a nadrágját, csak annyira tolta le, hogy elő tudja venni a farkát. A szájával feltépett egy óvszeres csomagot és magára görgette. A szoknyás fiú közben már készen állva pucsított neki.
Campbell rácsapott a Tomlinson fiú fenekére, majd a másik kezével megragadta a nyakánál fogva és hátra rántotta a testét. A fiú vékony teste szinte elveszett Brian Campbell nagy alakja előtt.

━ Ne parancsolgass nekem! – szólt rá a mély hang.

━ Kérlek, Oroszlánom! Kérlek... – nyöszörögte neki a fiú, majd Campbell egy rántással elmerült benne. A fiú halkan felsikoltott, mire a másik befogta a száját.

━ Kuss legyen! Nem hallhatnak meg! – mordult rá, majd olyan tempóban kezdett el mozogni a fiúban, hogy a szoknyája teljesen felgyűrődött és kivillantak a formás lábai. Olyan erősen szorította a szekrényt, hogy az ujjai szinte már elfehéredtek. Campbellből állatias hörgések szakadtak fel az aktus közben. Ahogy durvább ütemre váltott a bőrünk egymásnak csapódva csattogott.

Visszahajoltam és nem néztem a fiúkra, csak magam elé bámulva próbáltam felfogni, hogy milyen helyzetbe is kerültünk éppen.

Campbellnek elvileg barátnője volt és folyton cikizte a melegeket. Kőkemény heterónak mutatta magát, ám ezek szerint titokban végig a kis szurkolófiút dugta, amikor alkalma adódott rá.

Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom. Riadtan húztam ki a zsebemből és nem foglalkoztam Phoebe nevével rajta, ugyanis azonnal el kellett valahogy hallgattatnom. A fiúk bepánikoltak mellettem.

Kihajoltam annyira, hogy lássam meghallották-e, de szerencsére túlságosan elvoltak foglalva egymással. A fejemet a csempének döntve hunytam le egy pillanatra a szemeimet és próbáltam lenyugtatni a heves szívverésemet.

Zayn és Niall felé sandítva láttam, hogy már ők is csak arra várnak, hogy a hangok elhalljanak és vége legyen ennek az egésznek.

Ilyen lehetetlen helyzetbe is csak mi kerülhetünk.

✧ ✧ ✧

━ Ez meg mégis mi a büdös apám fasza volt?! – kérdezte idegesen a hajába túrva Zayn.

Már odakint voltunk a pálya mellett. Szükségünk volt a friss levegőre azután, hogy azok ketten odabent befűtötték az öltözőt. Még akkor sem tudtam igazán hova tenni a dolgot. Azt hiszem, hogy a Tomlinson fiú nagyon régóta először őszintén megtudott lepni. A telefonom megint rezegni kezdett és előhúzva a zsebemből újból megláttam Phoebe nevét.

━ És baszd meg te meg kikapcsolhatnád a telefonodat ilyenkor! – szúrta oda Zayn. A szemei szinte villámokat szórtak, de nem foglalkozva vele felvettem a telefont.

━ Hol a büdös francba vagy, Styles?! – szólalt meg a vonal másik feléről a lány.

━ Adj egy órát! – mondtam neki.

━ Rohadt gyorsan kapard össze magad!

Ezzel pedig bontotta is a vonalat.
Igen, elég csúnyán késésben voltam, de lényegében a bátyja hozott engem ilyen helyzetbe. Na meg a fiúk, akik nem jöttek el a megbeszélt időben...

━ Nekem mennem kell. – mondtam a számba téve egy szál cigarettát.

━ Mégis hová? – vont kérdőre Zayn.

━ Dolgom van. – feleltem olyan szűkszavúan, hogy ne akarjon többet kérdezni.

━ Szóval Campbell akkor most meleg? – kérdezte Niall még mindig sokkos állapotban. Tényleg nem kellett volna magunkkal hoznunk. Az ő idegei nem bírták ennyire a stresszhelyzeteket.

━ Ki nem szarja le? Engem jobban zavar, hogy ugrott az üzlet! – vakkantotta oda neki Zayn, aztán elém lépett. – Téged ez tényleg kicsit sem zavar?

━ Valószínűleg Campbell parancsolt rájuk. – vontam vállat és kifújtam a füstöt, majd ellépve mellette elindultam.

Még haza kellett érnem és átöltözni arra a rohadt vacsorára. Valahol már bántam, hogy belementem. Meglehet, hogy csak azért tettem, mert idegesíteni akartam a Tomlinson fiút a jelenlétemmel. Ám így, hogy szemtanúja voltam annak, hogy mit is művelt titokban a csapatkapitányával, teljesen elment a kedvem attól, hogy bármilyen figyelmet is szenteljek neki.

Nem volt ő több egy kis hímringyónál. Legalábbis próbáltam ezt bemesélni magamnak.