Szoboszlai Dominik már régen nem aludt ilyen rosszul, mint előző éjjel. Mardossa a bűntudat és még mindig nem értette mi történt este. Hirtelen csak nem akart tudni semmiről, mégis mindig ugyanoda lyukadtak ki gondolatai. Larettre.

Ott aludt mellette a lány az ágy szélén, mert érezte a focista hidegségét és ő sem tudta mitévő legyen. Emiatt aztán ő sem tudott aludni túl sokat, nagyon bántotta őt is a dolog, ami történt közöttük. Nem akarta semmivel megbántani Dominikot, ő csak azt tette, amit kért tőle. Szólt, amikor nem érezte jól magát. Ez pedig érthető volt.

A fiatal focista óvatosan, hangtalanul mászott ki végül hajnalban Larett mellől, akit akkorra végre elnyomott az álom és nyakig betakarózva szuszogott. Dominik sajnálta, hogy ilyesmi történt, de nem tudta kezelni a helyzetet, pedig nem akarta megbántani semmivel. Dühös volt magára, amiért fájdalmat okozott a lánynak, akibe bele van bolondulva. Csendben öltözött fel és hagyta el a lakosztályt és egyúttal a szállást is, mert muszáj volt kiszellőztetnie a fejét. Tudta, hogy nagyon korán van, de valakivel beszélnie kell most, erre pedig Willi Orbánt tartotta a legalkalmasabbnak. Ő elég sok mindent tud már az elejétől fogva.

-Jézusom, tudod te hány óra van? - hallja meg a vonal másik végén Orbán álmos hangját legalább a tizedik csörgés után.

-Ne haragudj, de... muszáj beszélnem valakivel. - nyögi fájdalmasan behunyva szemeit. Hideg volt és még nagyon korán, szinte teljes sötétség volt a Hallstattban még.

-Mi történt? - embereli meg magát az idősebb focista és fentebb ül az ágyában, mert Szoboszlai hangjából ítélve nem fog egyhamar visszaaludni, tehát a pihenésének már úgyis lőttek.

-Larett és én... - támaszkodik neki a tó melletti stég korlátjának. - Tegnap lefeküdtünk.

-Na de ez jól hangzik. Akkor miért olyan búval baszott a hangod? - értetlenkedik Orbán és nagyon kíváncsi a részletekre.

-Nem volt jó neki és abbahagytuk. - vallja be a fájdalmas igazságot és meg is borzong egy hidegebb szellőtől.

-Baszdki. - szalad ki a védő száján és egyből megvilágosodik. - És akkor most mi van? Beszéltetek erről?

-Dehogy beszéltünk! - vágja rá a középpályás kétségbeesetten. - Azt sem tudom, mit kellene mondanom neki. Totál gáz vagyok és bánt, hogy fájdalmat okoztam neki. Nem bírok egyszerűen a szemébe se nézni...

-Figyelj öcsi, nem jó ha kussban vagy. Biztosan azt várná, hogy beszéljetek a dologról, ne zárkózz el. Larett jól tudod milyen volt és mennyire megnyílt előtted, rengeteget változott te is mondtad. Nem tennél vele jót, ha ezt most magatokba fojtanátok. - tanácsolja Willi és Dominik örül is, hogy őt hívta fel, mert ő elég érett gondolkodással rendelkezik ahhoz, hogy tanácsot adjon neki.

-Én ezt mind értem, de ez... nagyon nehéz. - nyöszörög a fiatal focista és talán valami megoldást vár.

-Fejezd be ezt a picsogást! - szól rá Willi keményen, Dominik pedig annyira megilletődik, hogy csendben is marad. - Neki a legnehezebb, nem neked. Menj és beszélj vele, engem meg hagyjál aludni.

-Oké apu. - motyogja Szoboszlai egy kis vidámságot víve a dologba.

-Csá. - bontja a másik focista a vonalat.

Dominik mélyet szippant a friss, téli levegőből és csodálkozva tapasztalja, hogy elkezdett megint havazni, így ideje visszamenni a szállásra, ha nem akarja, hogy frizurája elázzon.

Larett kétségbeesetten ül fel az ágyon, miután érzékeli, hogy Dominik nem fekszik mellette. Hirtelen még az is bekattan neki, hogy mi van, ha elrabolták? Aztán ezt a gondolatot elhessegeti, de még mindig meg van rémülve, hiszen eddig mindig együtt ébredtek. Nyilván az este történtek miatt van ez. Igazából nem is tud más elméletet felállítani, mert Szoboszlai éppen ekkor nyit be az ajtón és sétál be csendesen, majd miután komótosan levetkőzik találkozik tekintete Larettéval. Nagyon el volt merülve gondolataiban, hirtelen meg is torpant.

-Jó reggelt. - mondja a lánynak megemberelve magát. Fekete melegítőt visel, aminek zsebeibe csúsztatva kezeit sétál közelebb. Larett lélegzetvisszafojtva figyeli őt és présel ki magából egy sziát. - Nem fázol? - kérdezi tőle a focista, ugyanis nem igazán tudja mi következik most, de nem akarta, hogy csend legyen közöttük. Az jobban idegesítette volna.

-Nem. - rázza fejét és inkább kimászik a takaró alól. Dominik pedig azonnal elkapja pillantását, amint Larett vékony lábai felé indulnak, egyszerűen nem tud úgy ránézni a lányra, hogy eszébe ne jutnának a történtek. Ezért inkább a fürdőbe megy, ahová Larett esetlenül követi. A focista megmossa hideg vízzel arcát, hogy végre magához térjen, Larett pedig az ajtófélfának támaszkodva nézi őt. - Figyelj Dominik. - szólal meg erőtlenül, amikor már megtörölte arcát a szállodai fehér törölközőben. - Úgy sajnálom, hogy miattam vagy szomorú és amiatt... ami tegnap történt. - mondja neki sietősen, szemeit lesütve.

-Nem miattad van. - nyögi kelletlenül Szoboszlai és legszívesebben itt helyben elsüllyedne. - Én csak... dühös vagyok magamra, hogy fájdalmat okoztam neked. Nem akartam ezt... - sóhajtja a mosdó pultjának támaszkodva.

-Jobb lesz, ha én itt maradok inkább a szobában, és hagylak, hogy ismerkedj másokkal, mert én nem vagyok elég jó hozzád. - feleli fájdalmas mosollyal Larett, hiszen tényleg így érezte. Úgy gondolta, ő már sosem lesz olyan ember, aki meg tudja adni másoknak, amire vágynak. Még akkor sem, ha ténylegesen ezt szeretné. Szeretni nagyon tudná ezt a fiút, de sajnos többre nem érzi képesnek magát.

Dominik ezen aztán teljesen lesokkolódik és nem akarja, hogy a lány így érezzen. Annyira mérges lesz emiatt is saját magára, hogy muszáj kimondania, mit érez.

-Larett. Ez baromság, nem fogsz itt maradni. Veled jöttem ide, veled is szertenék lenni. - magyarázza neki még higgadtan, de a barna hajú lány szomorúan rázza meg a fejét.

-Értsd meg, hogy ez nem jó így neked. Én csak hátráltatlak az életedben és ezt nem szeretném. Mindig engem kell pesztrálnod, pedig biztosan más terveid voltak. - emiatt aztán a  középpályás fájdalmasan hunyja le szemeit, hiszen valóban nem ez volt az eredeti terve.

-Larett fejezd már ezt be! - szólal meg Dominik újra, ezúttal sokkal indulatosabban, amitől a lányban rekednek a szavak. - Miért nem tudod végre megérteni, hogy én téged akarlak, mert szeretlek?! - szalad ki a száján, amit követően megfagy a levegő és hosszú pillanatokig egyikük sem mer megszólalni. A focista megkerülve a lányt szeretné magára hagyni a fürdőben. - Öltözz fel légyszíves, hogy időben el tudjunk indulni a hegyre. - mondja még neki, már sokkal kedvesebben, de Larett nem tud erre sem reagálni, csak mered maga elé, miután az ajtót becsukta mögötte Szoboszlai.

Larett még akkor sem tér magához, amikor a hegy tetején megcsapja a hideg levegő, Dominik pedig kicsivel előtte sétál a hütte felé. A fiatal lány nem tudta hova tenni, amit a focista mondott neki az érzéseiről. Jobban mondva nem tudta kezelni. Túl hirtelen érte ez a nagy őszinteség, bár érezte, hogy Dominik számára talán nem közömbös.

-Larett! - szólítja nevén a fiú már sokadszorra, de ő annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy nem is vette észre mindezt. Ijedten emeli fel tekintetét az előtte álló focistára, aki most végre sapkát viselt.

-Bocsánat. - rázza meg fejét, hátha kicsit kitisztulnak gondolatai. - Igen?

-Csak azt kérdeztem, hogy szeretnél-e inni egy forró teát vagy valamit? - ismétli meg kérdését Szoboszlai, fejével pedig a mögötte lévő hütte felé int.

-Igen, jól esne a meleg. - bólintja zavartan és reméli nem lesznek bent túl sokan.

-Gyere. - fogja meg kesztyűs kezét Dominik és elkezdi húzni a bejárathoz, ahová Larett engedelmesen követi, ugyanis annyira sokkolódik ettől is, hogy megfogta a kezét, hogy ellenkezni sem merne és igazából nem is akar. Nagyon szereti, ha foglalkozik vele és ilyen finoman viselkedik. Ettől sokkal többnek érzi magát és jó érzéssel tölti el.

Odabent Dominik egy üres, ablak melletti helyre vezeti Larettet, aki természetesen a radiátor felőli oldalon foglal helyet, miután a focista lesegítette róla kabátját. Nem igazán szándékozott megszólalni, inkább a focistától várta, hogy felhoz valamilyen témát. Azonban ő volt az, aki nem reagált a kiborulására semmit.

-Mit szeretnél inni? - kérdezi kedvesen, miközben az itallapot nézi és Larett felé is nyújt egyet.

-Valami finom teát. - válaszolja anélkül, hogy megnézné a kínálatot, hiszen úgysem érti, a focista pedig nyilván elfelejtette. - Csak ne fekete tea legyen, mert akkor tudod nem fogok tudni éjjel aludni. - magyarázza sietősen, Dominik pedig csak bólint, majd az éppen érkező pincérnek leadja a rendelést.

Ezek után pedig Larett kínosan fordítja tekintetét az ablak felé és nézi a csodálatos fehér tájat. Odakint sokkal többen tartózkodtak, családok, baráti társaságok, párok. Mind síelni, szánkózni vagy csak éppen sétálni egy nagyot jöttek ide.

-Valami gond van, Larett? - szólítja meg Dominik finoman, mert feltűnik neki, hogy a hosszú barna hajú lány vágyakozóan néz kifelé, és gondolatban nagyon nem itt jár. Hirtelen kapja vissza tekintetét az őt figyelő barna szempárra.

-Nincsen semmi csak... - motyogja zavartan, majd inkább ölébe ejtett kezét vizsgálja. Dominik egy kisebb sóhaj kíséretében áll fel és ül hozzá a sarokban lévő padra, ami párnákkal volt kibélelve. Gyengéden karolja át a lány vállát és húzza magához. Szeretné éreztetni Larettel, hogy megoszthat vele bármit, mert érdekli, hogy mi nyomasztja. - Néztem az embereket. Olyan boldogok. - állapítja meg tanácstalanul. A focista mellkasa ettől elszorul, mert emiatt joggal érzi, hogy Larett viszont nem az.

-Nagyon szeretném, ha te is boldog lennél. - mondja neki végül a focista, ettől pedig Larett kicsit elérzékenyül és könnyek szöknek szemeibe. Nem akarta, hogy Dominik azt érezze, nem boldog.

-Én... - nyel nagyot és nem törődve semmivel bújik a fiú mellkasába és szorosan átöleli. - Nagyon boldog vagyok, amikor veled lehetek. Bármennyire is nem érzed ezt.

Szoboszlai ettől aztán hihetetlenül nagy örömet érzett legbelül és legszívesebben itt helyben megcsókolta volna Larettet, de mégis csak nyilvános helyen voltak és hivatalosan senki nem tudott a lányról. Az pedig hatalmas port kavart volna, ha valaki lefotózza őket, bár már így is félreérthetetlen volt a szituáció és itt is ismerték a focistát, látta az emberek szemében a felismerést.

-Ne haragudj rám, amiért tegnap este... azután... elég hülyén viselkedtem. - kér bocsánatot Dominik, bármennyire is nehezére esik, közben pedig finoman eltolja magától a lányt, hogy szemébe tudjon nézni.

-Semmi baj. - süti le szemeit azonnal, mert még mindig zavarba hozta a tudat, hogy mindketten meztelenek voltak és teljes közelről érezhette a focista érintését. Igazából minden olyan jól indult, nem is érti, hogy romlott ez el. - Én is sajnálom, hogy olyan nem jól alakult. Majd legközelebb próbálok nyugodtabb lenni. Persze, csak ha lesz legközelebb. - teszi hozzá sietősen, mivel találkozik tekintete Dominik meglepődött barnáival. - Mármint... Érted, én...

-Nagyon szeretném, ha lenne legközelebb. - mosolyog rá a focista kedvesen. - De nem kell semmit elsietnünk hidd el.

Larett nagyon kétségbeesik a "legközelebb" szó hallatán, hiszen még a tegnapot sem heverte ki rendesen. Túl gyors ez így neki, még akkor is, ha a focista nem azt mondta neki, hogy ma megint megpróbálkoznak a dologgal.

-Jajj, én nem azért mondtam. - szabadkozik rögtön, de már nem tudja menteni a helyzetet.

-Figyi Larett. - szólal meg sokkal komolyabb hangon a focista - Nekem nem kell más lány és amit reggel mondtam azt komolyan gondoltam. - magyarázza olyan halkan, hogy csak ők ketten értsék.

A lányt jóleső melegség hatja át és hatalmasat dobban a szíve, hogy valóban komolyak az érzései a focistának iránta. Amikor befogadták őt, sosem gondolta volna, hogy majd ennyire gyökeresen megváltoznak a dolgok és akár Dominik barátnője lehet belőle.

Érdemben reagálni nincs ideje, mert közben megérkeznek forró italok, a pincér pedig még egy aláírást is kér a focistától, aki készségesen eleget is tesz ennek a feladatnak. Larett pedig mosolyogva figyeli a jelenetet.

Az ebédet is a hegytetőn fogyasztják el, utána pedig a felvonó első állomásáig sétálva mennek le, ami Larett nagyon élvez, mert szerencséjük van látni pár mókust.

-Egyszer szeretnék majd egy mókust. - jelenti ki hatalmas mosollyal az arcán, Dominik pedig érdeklődő mosollyal pillant rá. Finoman fogja kezét és vezeti őt, nehogy elessen.

-Azt hittem pingvint szeretnél. Már meguntad őket? - kérdezi nevetve. Larett gyomra görcsbe rándul ettől, hiszen imádta Dominik hangját és azt érezte, egyre szerelmesebb.

-Természetesen nem, attól még lehet mindkettő nem? - kérdez vissza szórakozott mosollyal, a focista pedig csak vállat von.

-Ha nem vesznek össze, akkor biztos. - mondja mosolyogva. Egyszerűen nem gondolta volna, hogy ez a gyerekes szint majd ennyire leköti őt és ennyire szereti ezt csinálni. Teljesen egyhúron kezd pendülni Larettel, ez pedig nem tudja, hogy jó vagy rossz. Szerette a lányt.

Larett viszonylag jobb kedvvel sétált a focista mellett immár a hotel wellness részlege felé köntösben, ami elrejtette rózsaszín fürdőruháját, amit még Dominik vett neki. Izgatott volt, hová mennek, hiszen még sosem volt ezelőtt ilyesmi helyen.

-Mit szólsz, ha előbb elmegyünk a szaunába? Fent a hegyen olyan hideg volt én teljesen átfagytam. - mondja neki Dominik, miután átlépték a wellness részleg küszöbét, ahova belépni piros karkötőjük jelezte jogosultságukat.

-Mehetünk. - bólogat a lány beleegyezően. - Még sosem voltam szaunában. Az nagyon meleg? - kérdezi ártatlanul, hiszen nem tudja mire is számítson majd.

-Igen, de ki lehet bírni. - von vállat a focista, majd meg is áll a kabin előtt, ahol szerencsére senki nem tartózkodik. - Ha nem bírnád, vagy rosszul érzed magad, azonnal szólj. - fordul Larett felé komoly tekintettel, mivel nem szeretné, ha valami baj történne vele.

-Rendben. - bólogat Larett,  majd nézi ahogy Dominik leveszi a köntösét és elvesz a polcokra kihelyezett tiszta törölközők közül kettőt és kinyitja a kabin ajtaját, amin jóleső meleg árad ki.

Larett kétségbeesik attól, hogy most fürdőruhában kell mutatkoznia a focista előtt, pedig volt alkalma anélkül is látnia őt. Esetlenül köti ki az övet, majd óvatosan kibújik belőle és a rózsaszín köntöst felakasztja Dominik fehérje mellé.

Szoboszlai megbabonázva néz végig Laretten, miközben ő bentebb sétál és becsukja maga után az ajtót. Annyira szépnek tartja a lányt, pedig rettentő vékony, már-már betegesen. Azonban tisztában van vele, hogy ez valószínűleg csak átmeneti állapot és hamarosan visszanyeri rendes alakját. Még így is nagyon vonzó volt és nem is értette, hogy nem vette ezt korábban észre. Talán mert ott volt Fanni és őt szerette. Akkor még nem is gondolta volna, hogy az a kapcsolat egy ideje hazugságokra épült.

-Itt tényleg nagyon meleg van. - állapítja meg Larett és kell pár perc, amíg megszokja a levegőt. Dominik leteríti neki is a fehér törölközőt maga mellé, amin végül helyet foglal. - Te sűrűn jársz ilyen helyekre? - fordul felé érdeklődve, miközben felhúzza lábait is az ülőhelyre.

-Nem. - csóválja fejét mosolyogva a fiú. - Viszont nagyon jót tesz a szauna, hogy oldja a feszültséget és ne legyen az ember befeszülve.

-Szóval ezért hoztál szaunába. - állapítja meg Larett szórakozott mosollyal, pedig tudja, hogy nyilván nem a tegnap történtek az oka itt létüknek.

-Jajj dehogyis! - esik kétségbe a focista és kezd hárítani, mert tényleg nem ilyen szándéka volt. - Én ezt már terveztem egy ideje. Azt akartam, hogy kikapcsolódj kicsit, ne kelljen a pszichológushoz járnod meg ilyenek.

-Szerinted sokáig kell még a doktornőhöz járnom? - kérdezi csalódottan, mivel már elege volt ebből a heti két alkalomból. - Nemrég azt mondtad, hogy már nem sokáig kell járnom. Én veled sokkal jobban elbeszélgetek és te sokkal többet segítesz.

-Nézd Larett. - enged el a focista egy gondterhelt sóhajt, miközben a lány apró kezét sajátja közé fogja. - Számomra most az a legfontosabb, hogy te meggyógyulj. Tudom, hogy mit mondtam neked, viszont nem vagyok orvos és én nem tudom felmérni milyen az állapotod. De megígérem, hogy ha visszamegyünk Lipcsébe, beszélni fogok a doktornővel. - ajánlja fel, valamilyen megoldásként ezt a lehetőséget.

-Rendben, az nagyon jó lenne. - egyezik bele Larett és kicsit zavarba jön, amint felfogja, hogy totál leizzadt az elmúlt pár percben, ahogy a focista is, akinek mellkasán csordogált néhány vízcsepp. Haja elkezdett göndörödni és az összkép Larettből valami egészen hihetetlenül jó érzést váltott ki. Óvatosan csúsztatta apró kezét fentebb a focista karján, miközben tetoválásait jobban szemügyre vette. - Milyen izmos karod van. - mondja neki elismerően, amin Dominik aztán tehetetlenül elneveti magát. Sokkal jobban szerette volna, ha a felsőteste lenne izmosabb.

-Te pedig még mindig nagyon vékony vagy. - közli vele Dominik, szemei azonban megállapodnak akaratlanul is Larett keblein. Szép, formásak voltak annak ellenére, hogy nem büszkélkedhetett nagy mellekkel. - Jobban oda kellene figyelnem rád, mennyit eszel. - mosolyog rá kedvesen, ugyanakkor érzi, hogy a meleg levegő és a lány közelsége odalent megbolygatja, ami kezd kicsit kellemetlenné válni és nem akarja, hogy feltűnjön neki.

-Most már nagyon melegem van, nem megyünk át a medencébe? - tereli el a témát Larett, ugyanis képtelennek tartotta, hogy ennél többet egyen az étkezések alkalmával.

-Menjünk. - bólintja Dominik azonnal, hátha majd ott lehűtekezhet.

A medencéknél nem sokan tartózkodtak, persze a legtöbben felismerték Szoboszlait, Larettre pedig furcsán néztek, mivel nem tudták kicsoda. Bár joggal gondolhatta néhány ember, hogy a focistának új barátnője van és pont ez a vékony, sötétbarna hajú lány a szerencsés.

Szoboszlai maga elé engedte Larettet, miután a medencéknél található fogasra akasztották köntöseiket és a törölközőket. Finoman helyezte a lány derekára tenyerét és tolta a medence felé. Larett óvatosan lépkedett be a vízbe, nehogy elcsússzon a lépcsőkön, majd megkönnyebbült sóhajjal fordult vissza a focista felé, aki szorosan követte őt a derékig érő vízben.

-Húú ez nagyon jó. - néz rá Larett gyermeki mosollyal, annyira tetszik neki ez az egész.

-Gyere, üljünk le oda. - int fejével a medence másik végében lévő kikövezett ülőhelyek felé, majd megfogva a lány kezét, húzza maga után a vízben, ő pedig készségesen követi is.

Larett annyira boldog volt most itt Dominikkal, hogy nem is vette észre az érdekes szempárokat, amik őket vizslatták. A focista pedig nem foglalkozott ezekkel, eddig sem volt olyan, aki túlságosan felvette volna az ilyen dolgokat. Őt sosem zavarta, ha bámulják, teljesen hozzá volt szokva és valahol élvezte is, hogy híres és az emberek felismerik az utcán.

-Azt hittem itt úszni kell. - jegyzi meg Larett, miután leült a fiú mellé és körülnézett kicsit. Leginkább házaspárok, de családosok is voltak körülöttük, akiket a lány kíváncsian nézett és figyelte, hogy játszanak a gyerekek a vízben a labdákkal és egymással.

-Majd elmehetünk olyan medencébe is, ha szeretnéd. - ajánlja fel Dominik kedvesen és a víz alatt tenyerét a lány vékony combjára simítja, aki ettől mindenhol libabőrös lesz. Nem tudta még mindig megszokni, hogy valaki ilyen finoman érinti meg és ott, ahol nagyon jól esik neki. Szerette, hogy Dominik más volt vele egy ideje és egyre kevesebbet gondolt már Fannira, vajon mi lehet a lánnyal. Kicsit fájlalta, hogy őt nem érdekelte a sorsa Dominikkal, pedig az elején azt hitte majd ő lesz az a személy, akiben feltétel nélkül megbízhat. Hamar rá kellett jönnie, hogy Szoboszlai ez a személy és ahogy egyre jobban összeszoktak, már el tudott tekinteni attól, mennyire félt tőle az elején.

-Maradhatunk itt is, én tudok itt is úszni. - mondja vidáman és hirtelen felindulásból nyom egy gyors puszit a focista borostás arcára, aki ezen egy pillanatra meglepődik, de csak egy önelégül mosollyal reagálja le.

-De most ne menj úszni, maradj itt velem. - mondja neki a focista kedvesen és kicsit közelebb is húzódik, hogy minél jobban érezhesse a lány közelségét, aki ettől rettentő zavarba jött, gyomra pedig bukfencet vetett, amint megérezte, hogy fültövébe puszit nyom.

-Oké. - leheli erőtlenül és kezd rádöbbeni, hogy ő nagyon szerelmes. Még sosem érezte ezt az érzést és ez nagyon új volt neki. Nem tudta mit kellene kezdenie ezzel, de nem is akart most ezen agyalni többet, csak élvezni szerette volna a pillanatot, hiszen az ő életében eddig soha semmi jó nem tartott túl sokáig. Úgy gondolta ez  sok jó, ami vele és Dominikkal történik megint csak ideiglenes és ki kell élveznie ezt az időszakot, mielőtt újra egyedül marad.

-Min agyalsz Larett? - suttogja neki a fiú, szinte megérezte, hogy valami nyomasztja. Larett zavartan pillantott fel a barna szempárba.

-Azon, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért te találtál meg akkor. Sosem volt még biztos pont az életemben és nagyon örülök, hogy most te vagy az. - ismeri be félve, hangja meg is remeg, mert fél, hogy Dominik nem így gondolja a dolgokat. - Sosem volt családom és nem vettek körül olyan emberek, akik őszintén törődtek velem.

-Larett... - sóhajtja Dominik gondterhelten, mert nem akarta lefutni ezt a kört újra. Rossz volt hallgatnia, mennyire szomorú sorsa volt ennek a lánynak és mennyi minden kis apróságnak tudott örülni. - Nagyon örülök, hogy ha így érzel. Én szeretném, ha jó lenne neked és nem győzöm elmondani, mennyire sajnálom, hogy ilyen sok rossz dolgot kellett átélned. Most már minden jó lesz, megígérem neked. - húzza magához, hogy szorosan átölelje a lány gyönge testét, aki habozás nélkül viszonozza a gesztust. Most egyiküket sem érdekli, ki látja őket.

Larett ezután kicsit úszkál a focista körül, aki figyelemmel kíséri minden mozdulatát. Tudta, hogy Larett hivatalosan nem a barátnője, mégis olyan jó érzéssel töltötte el, hogy vele lehet mindennap.

-Átmegyünk másik medencébe is? - megy oda hozzá mosolyogva a lány, aki haját laza kontyba kötötte fel, hogy ne érje túlságosan sok víz.

-Persze. - bólintja Dominik. - Mutatok neked egy olyan medencét, ami nagyon tetszeni fog. - húzza pimasz mosolyra ajkait, amibe Larett akaratlanul is fülig pirul. Szerette egyébként, amikor Szoboszlai viccelődött vele és pimaszkodott, mert nagyon jól illett a karakteréhez.

A barna hajú lány szorosan követte a fiút a jakuzziba, amiben még sosem volt ezelőtt, így meglepődve tapasztalta, hogy pezseg a víz.

-Gyere - nyújtja kezét Larett felé Dominik, hogy belesegítse a medencébe, amiben akár négy személy is vígan elfért volna. Ő mégis úgy gondolta, majd most kettesben elücsörögnek itt. Vágyott arra, hogy csak maguk legyenek Larettel. El akarta felejteni az előző éjszakát, milyen rossz volt ez az egész és nagyon remélte, hogy lesz alkalma jóvátenni.

-Jujj ez milyen izgi! - mosolyog Larett és kezét a vízfelszínre teszi, hogy érezze a buborékokat, amik folyamatosan törnek fel a felszínre.

-Ugye. - ért egyet Dominik és elhatározásához híven finoman simítja Larett derekára kezeit és húzza szorosan magához, ami meglepi a lányt, de nem ellenkezik. Szerette, amikor a focista ilyen volt vele. - Mondtam már mennyire szeretem az illatodat? - hajol közel hozzá, ám most nem azzal a szándékkal, hogy megcsókolja. Szerette volna, ha Larett kimutatja, vágyik-e erre, ezért csupán fülébe suttogta a szavakat, amitől a lány megborzongott. Vékony kezei remegve kúsztak a fiú izmos vállára, amiben megkapaszkodott.

-Szerintem most csak klór szagom van, nem gondoltam, hogy az bejön neked. Fura dolgaid vannak. - mondja neki szórakozottan, Dominik pedig elhűl rajta, mennyire poénos kedvében van és csípőből vissza tudott szólni neki valamit.

-Hihetetlen vagy, ugye tudod? - húzódik el Dominik, hogy szemébe tudjon nézni. - Próbál az ember kicsit romantikus lenni, te meg nem hagyod. - csóválja fejét rosszalló mosollyal.

-Hát akkor próbáld meg máshogy. - ajánlja Larett kekeckedő mosollyal, amin Dominik még inkább meglepődik. Na erre már tényleg nem számított. Larett kezd bátor lenni.

Egy pillanatra megfordult fejében, hogy megkérdezi mégis milyen gyógyszert vett be az engedélye nélkül, de inkább nem teszi. Helyette újra a lány füléhez hajol, és nyakának finom bőrére apró csókot hint. Azt sem érdekelte, hogy bőre enyhén klóros.

A lány karjai ösztönösen fonódnak a focista nyaka köré, aki ezen annyira felbátorodik, hogy el is felejti, nyilvános helyen vannak. Finoman csókolta meg Larettet, aki boldogan viszonozta. Mindettől egész teste remegni kezdett, annyira jól esett neki ez az egész és az, hogy Dominik ilyen közel van hozzá és csak vele foglalkozik.

Szoboszlai a vízben óvatosan ölébe ültette a lányt, ami így nem is volt annyira feltűnő, ha valaki meglátja őket. Larett az ő vállaiba kapaszkodott és simult mellkasára, miután kicsit ellazult. Dominik játékos mosolyt villantva a lányra tolta el odelent a bikini bugyiját, ami miatt ő megilletődve húzódik el, ám a focista másik kezével erősen fogja derekát.

-Most mit csinálsz? - leheli erőtlenül, arca pedig felforrósodva pirul ki elég hamar.

-Azt mondtad, próbáljam meg máshogy. - villantja meg fehér fogsorát a fiú. - Ezt teszem. - csókolja meg újra a lányt, aki jólesően megborzong ettől.

Larett annyira izgatott lesz ettől a különleges helyzettől, hogy a focista kis simogatást követően könnyedén csúsztatja belé két ujját is. Ettől aztán Larett szeretne jólesően felsóhajtani, de azt most nem szabad, így beharapva ajkait hunyja le szemeit és alvezi, ahogy a focista odalent masszírozza őt.

Larett percek múlva kipirulva rendezi légzését még mindig Szoboszlai ölében ülve, aki elégedetten mosolyog rá, miközben finoman simogatja hátát.

-Szabad itt ilyet csinálni? - kérdezi végül Larett és szemeit körbe is járatja a helyen. Egyelőre senki nem jött a jakuzzihoz, így nem kellett attól tartania, hogy észrevette volna őket bárki is.

-Határozottan nem. - neveti el magát a focista, amitől Larett gyomra görcsbe rándul. Imádta a fiú nevetését. Annyira...szexi volt. El sem hiszi, hogy ennyi örömben tudta részesíteni ilyen kevés idő alatt. - De nem különösebben érdekel. Inkább, hogy neked jó volt-e? - húzza fel egyik szemöldökét provokatívan, amivel zavarba hozza a lányt.

-Igen, nagyon jó volt. - ismeri be halkan, Dominik pedig ezúttal egy halvány mosolyt küld felé.

Dominik megborzong a felismeréstől, hogy neki eddig is Larettre lett volna szüksége, aki tényleg őszinte hozzá és úgy szereti ahogy van. Nem kell "viselkednie", mert ő az igazi Szoboszlait szereti. Legalábbis reméli, hogy szereti. Szeretné, ha ugyanazt éreznék.

***

Sziasztooook!
Tééényleg ezer bocsánat, amiért nem sikerült előbb frissítenem, de amikor eszembe jutott nem volt időm, amikor pedig akadt néhány szabad percem nem volt eszemben a wp...
De! A mai nap után tényleg frissítek.
D gólpasszával nyertünk, ugyanakkor Pratoni del Vivaroban a magyar fogathajtó csapat az 5. helyen áll 😁💪🏽
Ennyit a lóversenyről, idén nád elvileg nem lesz több és aktívabb is leszek itt! Remélem tetszik a rész!
Millió puszi & ölelés! ❤️