Másnap reggel Dominik szemei korán kipattantak annak ellenére, milyen későn feküdt le előző éjjel. Larett résnyire elnyílt ajkakkal aludt felé fordulva, Pajtit szorosan ölelve magához. Imádta a lányt nézni. Olyan bájos volt és ártatlan. El sem tudja képzelni, mennyi szörnyűséget kellett átélnie és vajon milyen lehetett szülők nélkül felnőni. Egyáltalán hogy tudta ő ezt elfogadni, hogy nincs senkije? Ő ebbe beleőrülne.

-Jajj ez nagyon frusztráló, hogy nézel. - suttogja Larett, ezzel visszarángatva a fiút a valóságban. Úgy elbambult, észre sem vette, hogy a lány kinyitotta a szemeit.

-Ne haragudj, én... nem akartalak megijeszteni. - nyögi kínos mosollyal és hirtelen nem is tudja, mi mást mondhatna. Bocsánatot kell kérnie tőle a tegnap miatt.

-Szóval... akkor nem álmodtam, hogy együtt aludtunk. - süti le szemeit Larett, hiszen még mindig megbántva érezte magát és félt, hogy Dominik természetesnek veszi ezt az egészet, hogy ilyeneket csak úgy megcsinál vele.

-Larett. - szólítja meg a focista komolyabb hangnemben, amivel elnyeri a lány tekintetét. - Szeretnék tőled bocsánatot kérni a tegnapért. Nem volt szép tőlem, hogy leráztalak és itthon hagytalak. Nagyon sajnálom, csak... annyira örültem, hogy Bendi elhívott és találkozhatok a barátaimmal. Nagyon régen nem láttam őket. - hunyja le szemeit szomorúan egy pillanatra. - Persze, tudom, hogy ez egyáltalán nem mentség, de nem akartam, hogy valami gond legyen veled és előbb haza kelljen jönnünk. Tudom, nagyon önző vagyok... - Larett megértően pillantott szemeibe, de mielőtt reagálhatott volna, a focista folytatta. - Meg persze, mindenki olyan pletykás és nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni azt illetően, hogy mi van közöttünk.

-Valóban rosszul esett, de... nem akarlak megakadályozni abban, hogy a barátaiddal találkozz. Én csak... elfelejtettem, hogy nem csak én vagyok neked a világon, én voltam önző. Viszont nagyon szívesen megismerném egyszer ezt a Bendit. - mosolyodik el a végére Larett halványan, Dominik pedig viszonozza és kedve lenne elsírni magát, amiért a lányban ekkora alázat van. Ő egyáltalán nem önző.

-Majd megbeszéljük. Menjünk le reggelizni. - javasolja kedves mosollyal, miközben rövid csókot nyom a lány ajkára.

Larett felszabadultan lépett ki pár perc múlva a fürdőszobából és mosolyogva ugrált oda Szoboszlaihoz, aki maga elé engedte a lépcsőnél. Zsanett mosolyogva intett nekik a folyosón és a konyhába ment, hogy megterítsen nekik. Larett féloldalasan fordult hátra a focistához.

-Tök jó, hogy ilyen jófej vagy most már. Igaza volt Fanninak, hogy csak egy kis idő kell neked. - jegyzi meg mellékesen, mire Dominik szemöldökei összeszaladnak és rettentő dühös lesz, amint felfogja a szavakat.

-Mi van?! - szólal meg élesen, ahogy lelépett ő is az utolsó lépcsőfokról. - Te beszéltél Fannival?

-Igen, de semmi baj. - motyogja Larett félénken és a konyha felé indul, ám Dominik határozotta fonja nagy kezét vékony felkarjára és húzza vissza. Tekintetével szinte ölni tudott volna, nem csoda, hogy Larett nagyon megijedt most tőle.

-Mi a picsáért kellett Fannit ebbe belerángatni? - emeli fel hangját indulatosan és az sem érdekli, hogy a lány szinte remeg a félelemtől és azt várja, hogy mikor enyhül már szorítása a karján. - Mégis mit képzeltél?!

Zsanett fülét is megütötte fia szokatlan hangneme, ezért sietősen tette le kezéből a tányérokat és megy eléjük. Zsolt csak felhúzott szemöldökkel ül a reggelije előtt és leinti Szofit, hogy ő maradjon ott vele.

-Dominik! Mi ez a hangnem?! - kérdezi erélyesen Zsanett, amint megpillantja, hogy Larett a sírás határán van. Az előbb még minden rendben volt. - Azonnal hagyd ezt abba! - utasítja rendre a focistát, aki szinte meg sem hallotta édesanyja szavait.

-Azt mondta kereshetem, ha baj van és te... - csuklik el Larett hangja, hiszen Dominik még mindig a válaszra várt. - Olyan csúnyán viselkedtél velem.

-Nem hiszem el. Komolyan! - csattan fel újra, ezzel egyetemben elengedi a lányt, aki magához húzza karjait és szomorúan hajtja fejét a padló felé, amire lepottyan az első könnycsepp. Zsanett ezt látva, megelégeli a dolgot és odasiet hozzá szorosan ölelésébe vonva őt. - Azt gondoltad majd Fanni törődni fog veled? - kérdezi továbbra is emelt hangon Dominik és nem is érdekli, hogy Zsanett nagyon is jelen van. - Kurvára ott hagyott velem téged is! Mikor érted meg végre, hogy nem érdekled Fannit? Csak kihasznált téged is! Bezzeg azt nem értékeled, amit én teszek veled, csak picsogni tudsz egyből, ha valami nem tetszik! És rohadtul nem kellene random irogatnod embereknek, mert veszélyes! Hányszor mondjam még el?! Mi van, ha elnézel valamit és nem is az igazi Fanninak írsz! - Larettnek annyira rosszul esnek a szavak, hogy keservesen sírni kezd Zsanett karjai között és szeretne meghalni és nem itt lenni. Mikor hagyják már békén? Mikor lesz végre normális élete? Mindig mindenki csak ellöki magától.

Szofi fut be a nappaliba és kezdi ütni bátyja fenekét az ő erejével, ami nyilván a focistának csak simogatásnak hat.

-Domi! Ne kiabálj! - szól rá kétségbeesetten már a kislány is, akit Zsolt húz el onnan.

-Na elég legyen Dominik! - szól rá mérgesen Zsanett a fiára és nagyon megijedt tőle ő is, mert sosem beszélt így másokkal. Legalábbis nem volt még fültanúja. - Mindenki nyugodjon meg szépen!

-Gyere Larett, menjünk reggelizni. - Zsolt kedvesen átveszi feleségétől a lányt, akit elvezet onnan, szúrós pillantásokkal illetve fiát.

-Hogy lehetsz ekkora idióta? - esik Dominiknak az anyja, hiszen fel tudná most képelni. - Micsoda viselkedés ez Dominik?! Te hajtogattad eddig, hogy mit nem szabad Larettel, erre te így nekiesel, mint egy nem is tudom micsoda. Komolyan, mi bajod van neked? Az, hogy felkereste a volt barátnődet? Na és? Te tényleg ilyen hülye vagy?!

-Anya te ezt nem érted. - sóhajtja feszülten a fiú. Nagyon bánja, amit Larettnek mondott, de egyszerűen kijött belőle.

-Te nem érted! Larettnek nincs senkije, csak te és Fanni voltatok. Teljesen jogos, amiért beszélt vele, ha rosszban voltál vele. Mégis kihez fusson? Most pedig menj el a boltba lehiggadni. - nyomja kezébe a papírfecnit, amire jó sok mindent felírt.

-De még nem is reggeliztem! - szólal meg felháborodottan.

-Ha vitázni volt időd, akkor még tudsz egy kicsit várni! - szúrja oda a nő, majd magára hagyja fiát, aki tehetetlenül sétál az előtérbe, hogy felvegyen valami meleg ruhát. Közben van alkalma benézni a konyhába, ahol Larett Zsoltnak dőlve sírdogál, a férfi pedig esetlenül simogatja hátát, hogy megnyugodjon.

Dominik puffogva hagyja el a házat és egy hanyag mozdulattal vágódik be autójába.

-Remek, mindenkinek most kell jönnie. - mérgelődik az egyik kereszteződésben nem sokkal azután, hogy elindult otthonról. Még mindig fortyogott. - Persze, gyere be te is, én kurvára ráérek. Egész nap itt szeretnék állni. - mondja a másik sofőrnek, aki persze ebből semmit nem hall és nem is figyel rá. - Örülök, hogy sikerült megtalálni azt a kibaszott indexet! - emeli fel hangját, amint a következő kereszteződésnél egy idősebb nő kanyarodik le, már jóval előbb lelassítva.

A fiú végül vesz egy mély levegőt és próbál kicsit lehiggadni, mert ez valóban nem ő. Nem lett volna szabad kiabálnia Larettel, de a volt barátnője neve is feldühítette, nem, hogy a lány eszélt is vele azután, hogy ők szakítottak. Persze teljesen jogos volt, ahogyan édesanyja érvelt Larett tette mellett és ezt most már ő is kezdte belátni. Hogy volt már megint ekkora pöcs vele? Ez túlment minden eddigin.

Otthon Larettet sikerült annyira megvigasztalni, hogy egy toastot megevett, Zsanett pedig oda tudta adni neki a reggeli gyógyszereit, plusz egy fél szem nyugtatót csempészett melléjük, amit a lány észre sem vett.

Zsolt kicsalta Szofit egy újabb hóembert építeni, Zsanett pedig nyugodtan ülhetett Larettel a konyhában, mert érezte, hogy a lánynak jól esne kicsit kibeszélni a dolgait.

-Én nem akartam, hogy Dominik mérges legyen rám. - markolászta pulóvere ujját idegesen. - Csak hirtelen felindulásból írtam Fanninak és nem is mondtam neki semmi konkrétat, mert éreztem, hogy nem érdekli... - mondja esetlenül Larett a focista anyjának, aki megértő pillantást küld felé és örül, hogy megnyílik neki. - Ez már legalább egy hónapja történt, én azóta nem beszéltem vele. Nem tudtam, hogy ez ilyen nagy baj. Fanni mondta, hogy keressem, ha úgy érzem.

-Nem a te hibád Larett. - biztosítja először Zsanett és kedvesen megfogja kezét. - Dominik csak nagyon felkapta a vizet. Tudod, ők már két éve együtt voltak és nagyon szerette Fannit, éppen ezért fáj neki, ha hall róla, vagy most ez az egész, hogy te beszéltél vele. Hidd el, nem rád mérges, hanem a helyzetre.

-Dominik olyan hisztis mostanában. - állapítja meg Larett óvatosan, mire Zsanett csak bólint. - Kiskorában is ilyen volt? - néz érdeklődve a nőre, aki elmosolyodik azon, hogy a lányt mennyire érdekli a fia gyerekkora meg úgy általánosságban is.

-Csak, ha mosásban volt a kedvenc sportszára. De szerencsére ezt hamar kinőtte. - meséli mosolyogva. - Alapvetően jó gyerek volt, a versengés már kicsi kora óta benne volt. Még a lépcsőn felfelé is versenyeztek az apjával. Hamar meg kellett tanulnia, hogy nem körülötte forog a világ és nem mindig az van, amit ő elképzelt. Ezzel együtt pedig hamar fel kellett nőnie.

-De hát most is a középpontban szeret lenni. - kontrázik Larett érdekes mosollyal.

-Nos... ahogy egyre több siker érte, kicsit szerintem úgy érezte tényleg elért valamit és büszke erre, amiért valóban róla beszél a fél világ és ez neki nagy szó. Talán nem tudja még kezelni ezt. - von vállat Zsanett tanácstalanul és reméli Larett érti, amit át szeretne ezzel adni.

-Dominiknak sok barátnője volt? - tér át egy teljesen más témára Larett, ami miatt Zsanett kicsit meglepődik.

-Kettő. - válaszolja végül a nő és kicsit úgy érzi, Larettet valamiért nagyon érdekli a téma. Főleg a következő kérdése miatt.

-Fanni előtti barátnőjének milyen színű volt a haja?

-Szőke volt ő is. - mondja elgondolkodva és látva a lány kissé csalódott arcát, talán azt hitte, hogy Dominiknak csak a szőke lányok tetszenek és neki semmi esélye. Talán Larettnek tényleg tetszik Dominik...

Zsanett végül segített Larettnek becsomagolni Dominik ajándékát, amitől csak még szomorúbb lett, de legalább ezzel is meg van.

A focista képes lett volna a bevásárló kocsival is összeveszni, ezért megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beállt a kocsibeállójukra és nem találkozott útközben senkivel. Most már csak amiatt volt ideges, hogy rettentő éhes. Sietősen lépett be a házba és pakolta le cuccait, majd a vett dolgokat a konyhába vitte. Vetett egy pillantást a nappalira, ahol Szofi játszott a babáival, Larett pedig összekuporodva rajzolt egy fehér lapra. Még csak egy kósza pillantással sem illette őt.

-Jöttem! - közli csendesen édesanyjával, aki már az ebédet főzte. Csak bólintott.

Dominik leült az étkezőasztalhoz és bármennyire éhes volt és várta, hogy egyen, nem sok falat ment le a torkán. Hatalmas bűntudatot érzett és látta, hogy édesanyja is neheztel rá. Egy bögre tea után csendben sétált be a nappaliba és állt meg Larett felett, aki tudatosan nem figyelt rá. Egy darabig csak nézte a lányt, majd óvatosan leült mögé és kezén megtámaszkodva hajolt kicsit közelebb, hogy megnézze mivel ügyködik.

-Mit rajzolsz? - kérdezi kíváncsian és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Hátha elfelejthetik ezt az egészet.

Larett azonban sértődötten fogta meg a lapot és fordult el a fiútól, hogy ne lásson semmit. Dominik elengedett egy kisebb sóhajt ezen.

-Megnézhetem? - próbálkozik tovább, de Larett csak szótlanul rajzol tovább és amikor a focista finoman vállára simítja kezét, azonnal elhúzódik tőle. - Larett, kérlek...

-Hagyjál békén. - motyogja neki alig hallhatóan, de Dominik nem tágít.

-Annyira sajnálom, hogy kiabáltam veled. Nem lett volna szabad. - húzódik a szőnyegen szembe a lánnyal, aki még mindig nem hajlandó felnézni rá. Most látja igazából, hogy egy pingvint rajzol. Ezen halványan el is mosolyodik. - Megértem, amiért szerettél volna valakihez fordulni, hiszen tényleg csúnyán viselkedtem veled és nem lett volna ehhez jogom. Kérlek ne haragudj rám. Nem akartalak megbántani. - mondja neki őszintén és rettenetes fájdalmat érez, amikor Larett érzelemmentesen néz fel rá.

-Tényleg azt hiszed, hogy ennyivel örökké el tudod intézni a bunkóskodásodat? - kérdezi a lány csendesen és rezzenéstelen arccal. Dominik csak nagyon nyel.

-Nem én csak... - kezdi, de hirtelen nem tudja folytatni. Tényleg unalmas lehet, hogy miután megbántja valamivel, bocsánatot kér és ezzel le is van tudva a dolog. Szemeit szorosan lehunyja, miközben elenged egy gondterhelt sóhajt.

-Szeretnék tovább rajzolni. - mondja neki nemes egyszerűséggel Larett, mert látja a fiún, hogy nem tervez neki mást mondani. Emiatt pedig csalódott lesz.

-Nem akarsz inkább sétálni egyet a friss levegőn? Olyan szép fehér kint minden. - javasolja.

-Nem. - válaszolja határozottan és visszafordítja tekintetét a rajza felé, Dominik pedig tanácstalanul ül mellette és csak nézi. Nem akarta magára hagyni, szeretett volna kibékülni vele, éppen ezért nagyon bántotta, hogy a bocsánatkérése most nem lett elfogadva.

Zsanett hívta végül magával a konyhába fiát, aki engedelmesen eleget tett kérésének.

-Bocsánatot kértél Larettől? - ül le a fiúval szembe, aki csak elenged egy újabb sóhajt ezen.

-Igen, de mint látod csendkirályt játszunk, mert még mindig haragszik rám. - feleli bánatosan és tanácstalanul néz édesanyja szemeibe. Ő mindig megértette, biztos tud neki most is segíteni.

-Kérdezhetek valamit? - kérdezi Zsanett sokkal halkabban és bizalmas hangon.

-Persze. - Dominik csak bólint.

-Hogy érzel Larett iránt? - a kérdés nem kicsit lepi meg a fiút. - Úgy értem... tetszik neked? - teszi hozzá a nő sietősen, mert látja fián, hogy nem igazán tudja, mit kellene ezen értenie.

-Hát... én... Larett nagyon szép lány szóval... jaj anyu miért ilyeneket kérdezel?! - borul az asztalra szenvedve elnyújtva karjait és szeretne inkább elsüllyedni. Zsanett csak óvatosan elmosolyodik.

-Azért kérdeztem meg, mert azt látom, mintha Larett nagyon szerelmes lenne beléd. - közli óvatosan. Dominik szemei hatalmasra nyílnak.

-Ezt kifejtenéd nekem? - egyenesedik fel és érdeklődve várja édesanyja válaszát.

-Egy anya megérzi az ilyet Dominik. - csóválja fejét mosolyogva. - Larett rengeteget kérdezősködik rólad, mindent teljesít, amire kéred, sokkal szélesebb a mosolya, ha ránézel. Te nem veszed ezeket észre? Imád veled lenni. - Dominik szélesen elmosolyodik ezen. - Te nem érzel iránta semmit?

-Dehogynem! Csak... ez nagyon bonyolult. - feleli csalódottan.

-Szerintem csak te teszed azzá saját magadnak. - állapítja meg a nő jelentőségteljes pillantással.

-Larett és én... párszor előfordult hogy mi... - keresi a szavakat a fiú, mert rettentő zavarban van, de jól esne neki beavatni édesanyját. - Csókolóztunk. - hunyja be szemét, mert hirtelen nem akarja látni Zsanett megvető pillantását, hiszen biztos most megveti őt. Végül csak kinyitja szemeit és kíváncsian néz a megilletődött nőre. Zsanett nem számított erre.

-Szerintem nem leplek meg, ha azt mondom, erre nem számítottam. Mindenesetre a mostani viselkedésedet figyelembe véve ez fura, mert Dominik... nem játszadozhatsz így valakivel, akiről tudod is, hogy sérült. - sóhajtja gondterhelten, mert nem számított arra, hogy a fia ilyesmibe keveredik majd. Ugyanakkor nem bánta volna, ha Larett a barátnője, mert rég találkozott ennyire kedves, őszinte és tisztelettudó lánnyal. - Ha szereted őt, akkor hogy tudsz így viselkedni vele? Ő kötődik hozzád és amikor kedves vagy vele, még jobban fog, amikor pedig állat módra viselkedsz, akkor visszataszítod őt a mélypontra. Te is mondtad, hogy milyen sokat változott és ez neked is köszönhető. Nem szabad visszaélned azzal, hogy jóformán te felügyelsz rá.

-Tudom... - sóhajtja a focista. - Hidd el anya, én sosem bántottam őt. Nem tudnék ilyet tenni, de annyira mérges lettem rá, amikor elmondta, hogy felvette a kapcsolatot Fannival. - panaszolja fájdalmas tekintettel Dominik.

-Elhiszem, hogy nem akarod őt bántani, csak kicsit értsd meg őt is. - javasolja, fia pedig beleegyezően bólogat. - Történt esetleg... más is köztetek csókolózáson kívül? - kérdezi egy kis hallgatást követően a nő. Dominik kínosan elmosolyodik és átkozza magát, hogy miért nem kelt fel édesanyja előző mondata után az asztaltól.

-Ehm... - vakarja meg tarkóját és zavartan lesüti szemeit. - Ismered a petting fogalmát? - kérdezi végül csendesen. Zsanett pár pillanatig fürkészi fia arcát, végül megadóan bólint.

-Dominik... Nem szabad szexuálisan kihasználnod azért, mert veled van összezárva. - mondja neki dorgálóan.

-Tudom, de... csak úgy megtörtént, érted? - tárja szét kezeit kétségbeesetten.

-Én sem voltam mindig felelősségteljes és előrelátó. - reagál végül megértően Zsanett. - Viszont szeretném, ha te okos lennél és bölcs. És kérlek, csak akkor csinálj bármit, ha tényleg tiszták az érzéseid, valamint komolyan is gondolod és nem kacsintgatsz félre. Na meg persze, Larett mindenbe egyezzen bele. Ez nagyon fontos. Az ő érdekeit is figyelembe kell venned.

-Szóval... te egyáltalán nem elleneznéd, ha Larett és én... érted. Összejönnénk? - kérdezi félve a fiú, de a mosoly, amit válaszként kap, minden kétségét eloszlatja.

-Egyáltalán. - csóválja meg fejét Zsanett.

-Olyan jó lenne, ha meg tudna nekem bocsátani. - mondja szomorúan Dominik.

-Biztos vagyok benne, hogy meg fog. Csak legyél kicsit kitartóbb. - kacsint rá édesanyja. - Larett nem buta. Ő is látja az érzéseidet. - áll fel végül az asztaltól, majd a tányérokért megy, hogy megterítsen az ebédhez.

Ebéd után Larett és Szofi gyönygyöt fűztek a már felállított karácsonyfára, ami különös melegséggel töltötte el az idősebb lányt. Sosem volt még ennyire más karácsonya. Évek óta mindig egyedül volt ilyenkor és ez lett a természetes.

Dominikkal továbbra sem kommunikált a lány, ami már lassan fizikai fájdalmat okozott a fiúnak. El nem tudta képzelni, mit csináljon még. Egész nap körülötte legyeskedett, Larett mégsem volt hajlandó szóba állni vele, így hát kelletlen mozdulattal dőlt be ágyába este és még csak be sem takarózott. Egy darabig csak a fehérre festett plafont kémlelte és próbált kiigazodni saját magán. Csak a nyíló ajtóra kapta oda fejét, szemöldöke pedig a magasba szökött, amint Larettet pillantotta meg az ajtóban, aki esetlenül ácsorgott és nézett egyenesen szemébe. Már pizsamát viselt és azt hitte rég elaludt a másik szobában.

-Larett. - leheli feltornászva magát ülő helyzetbe. - Azt hittem már alszol.

-Nem tudok elaludni. - feleli csendesen és továbbra is csak az ajtóban áll.

-Idejössz? - kérdezi kedvesen a focista és felemeli a takaróját, egyúttal, hogy magát is betakarja. Larett szó nélkül csukja be a szoba ajtaját és bújik be Dominik ágyába, aki rettentően örül, hogy most itt van a lány. Alig bírja visszatartani mosolygását.

-Olyan rossz, hogy most ide kellett jönnöm, mert túlságosan ragaszkodok hozzád, pedig olyan dühös vagyok rád. - nyögi kelletlenül a lány, miután Dominik betakarta magukat és kicsit feléje fordulva csúszott közelebb hozzá.

-Nem akarom, hogy dühös legyél rám. - mondja csendesen a fiú, Larett pedig feléje fordítja arcát. - Úgy szeretném visszacsinálni ezt az egészet és máshogy reagálni. Nem akartam, hogy megijedj tőlem. Nem tudom mi van velem mostanában, hogy így viselkedek veled. Annyira sajnálom. - fordul vissza a plafon felé, mert szégyelli, hogy Larettet nézze. Nem akar szembesülni megvető pillantásával. - Csak azt éreztem, hogy nem vagyok elég neked, amiért Fanni után vágyakozol és emiatt dühös lettem, de inkább magamra. Én akartam az lenni, akiben megbízhatsz és mégsem tudtam ezt az egészet kezelni.

-Dominik én... - szólal meg egészen halkan a lány. - Én nagyon is értékelem azt, amit értem teszel és, hogy törődsz velem még, ha ezt nem is mondom neked. - utal arra, hogy amikor a focista délelőtt leszidta, azt vágta a fejéhez, hogy nem értékeli az ő tetteit.

-Jajj Larett, tudod, hogy nem úgy értettem. - fordul vissza a lányhoz Dominik bűnbánó szemekkel. - Ezt csak úgy mondtam...

-Nem szeretem, amikor ilyen vagy velem. Én próbálok jól viselkedni... - süti le szemeit Larett, Dominiknak pedig gombóc szökik a torkába.

-Te jól viselkedsz Larett. - nyögi ki nagy nehezen a szavakat, mert olyan, mintha a lányt gyerekként kezelné ezeket a szavakat kimondva. - Én vagyok a bunkó és tényleg ne haragudj. Nem tudom, mi van velem mostanában.

-Megígéred, hogy nem fogsz kiabálni velem meg ilyenek? Úgy szeretem, amikor jófej vagy. - mondja a fiúnak szégyenlősen.

-Mindig jófej szeretnék lenni. - bólint Dominik kedves mosollyal, Larett pedig viszonozza.

Dominik óvatosan hajol közelebb a lányhoz, mert egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne csókolja meg. Félve nyomja ajkait Larettére, aki viszont nem ellenkezik, sőt viszonozza a csókot és jólesően megborzong ettől. A focista egyik kezét a lány arcára simítja, miközben kínzó lassúsággal hívja táncba ajkait. Larett belemosolyog a csókba és felforrósodott arccal néz a focistára, aki lassan elválik tőle. Eszébe jut, mit mondott édesanyja a nap folyamán arról, hogy nem szabad játszadoznia a lánnyal. Nem akar. Szereti őt.

-Azt is szeretem, amikor ilyet csinálsz. - jegyzi meg kislányos mosollyal Larett, a focista pedig halkan elneveti magát. Imádja, hogy Larett ilyen vicces és ugyanakkor kedves. Ráadásul gyönyörű. Korábban ezt miért nem ismerte fel...

-Na és ezt is szereted? - mosolyog rá pimaszul és közben kicsit felemelkedve csókol a lány nyakába, aki ettől elenged egy megilletődött nyögést.

-Igen. - leheli erőtlenül, s kezei a fiú vállára kúsznak. Dominik pedig ezen felbátorodva hinti be nyakának meleg bőrét nedves csókokkal, és halad picit lentebb, Larett mellkasára is csókot nyom, ami még kilátszódik a piszamájából.

-És ezt? - faggatja tovább és rettentő lázba hozza a lány sóhaja és kész arra, hogy kicsit elmélyítse bocsánatkérését.

-Nagyon. - feleli alig hallhatóan, s a focista ajkait újra megérzi övéin, amik most sokkal követelőzőbbek és szenvedélyesebbek. Ettől furcsa bukfencet vet a gyomra és a forróság egyszerre árad végig tagjaiban.

Dominik egyik keze a takaró alatt húzza magához a lányt, aki egyáltalán nem ellenkezik. Annyira szereti, amikor így bánik vele a fiú. Olyan más és olyan érzéseket mozdít meg benne, amiről eddig nem is tudott, hogy létezik. Nem tudja, mi fog most történni, de annyira izgatott lett ettől az egésztől, hogy meg sem mer szólalni.

Larett ajkait jóleső sóhaj hagyja el, amint a focista ujjai derekán simítanak végig a pizsama alatt és szinte súrolják a nadrág szélét. Hasizmai összerándulnak, ölét pedig elönti a forróság. A fiú ujjai lassan kúsznak a pizsama nadrágba és egyenesen Larett bugyijába. A lány emiatt segélykérően keresi meg Dominik tekintetét, aki minden mozzanatát figyeli arcának és vészesen közel van hozzá. Érzi, amint forró lehelete bőrébe ütközik és ott libabőr képződik.

-Szeretnéd, ha... - hajol közelebb arcához, amire alig érezhető csókot hint, majd fülébe suttog. - Folytatnám? - Dominik szavainak hangsúlya annyira megbabonázza Larettet, hogy egyáltalán nem tudna nemet mondani. Eddig is minden nagyon jó volt, amit csinált vele, most miért hagyná ki.

-Szeretném. - bólint aprót a lány, kezeit a focista nyaka köré fonva, aki ettől kedvesen elmosolyodott, majd nyakát csókolva csúsztatta lentebb kezét, Larett pedig engedelmesen nyitotta nagyobbra lábait.

Dominik érzékien simogatta Larett nőiességének puha bőrét, s azon akaratlanul is elmosolyodott, milyen sima most. Az pedig totál lázba hozta, milyen nedves a lány és ez neki köszönhető. Finom mozdulattal nyomta fel először csak egyik ujját, és mivel Larett nem mutatta semmi jelét annak, hogy valami nem lenne jó, ezért csatlakozott hozzá még egy ujja is, amivel óvatosan masszírozni kezdte őt odalent.

-Annyira tehetséges vagy. - csúszik ki Larett száján, Dominik pedig szórakozott mosolyt villant rá.

Szoboszlai lassan és finoman csinálja, hogy Larettnek a lehető legjobb legyen ez az egész. A lány óvatosan felhúzza lábait, hogy a fiú keze jobban hozzáférjen, közben egyfolytában csókolja, vagy arcát, nyakát és mellkasát csókolgatja, ami mind rettentő jól esik neki. Larett egész teste szinte lángol. Dominiknak pedig nem is kell sokáig munkálkodnia, Larett alhasában apró görcsöket érez, s amint az orgazmus egész testét végigszalad, magas hangú sóhaj tör fel belőle. Ezt pedig a focista csókkal fojt belé, nehogy valaki meghallja, mit csinálnak ők ketten. Bár elég izgalmas ez az egész, hiszen nagyon rég volt már, hogy a szülei házában volt lánnyal.

-Jól vagy? - húzza vissza kezét Dominik, s provokatívan megnyalja ujjait. Larett pihegve néz rá, és nagyot nyel ezt látva. A focista persze komolynak szánta kérdését, mert nem akarta, hogy bármi rossz legyen a lánynak.

-A lehető legjobban. - leheli elhalóan és most ő emelkedik fel egy újabb csókért. Imád csókolózni a fiúval.

Hosszú percekig csak némán kémlelték egymást, Dominik kedvesen cirógatta a lány arcát és játszadozott hosszú, sötét tincseivel az ujja körül.

-Szívecske formájú a hajad. - jegyzi meg Larett szórakozott mosollyal, Dominik pedig majdnem hangosan felnevet ezen és azon, hogy a lány ujjai finoman kúsznak tincsei közé. Nem nagyon szerette, ha más fogdosta a haját, de most ez nem érdekelte.

Csak elgondolkodva figyelte, milyen gyönyörű Larett arca, és szemei most inkább világoszöldek. Eddig olyan barnás beütése volt.

-Mutasd meg nekem, hogy te mit szeretsz. - suttogja Larett a fiú barna szemeibe pillantva. Elég bátornak érezte magát erre. - Hol szereted, hogy megérintenek és hogyan?

Dominik ajkai résnyire elnyíltak a kérés hallatán, de ugyanakkor izgatottá vált a gondolattól, hogy Larett valami hasonlót csináljon vele. Egyelőre csak hosszan megcsókolta, majd egyik kezére kulcsolva ujjait vezette a takaró alatt pólóval fedett mellkasára, s egyre lentebb.

Larett arca egyre forróbb lett, ahogy Dominikra pillantott. Nem hitte volna, hogy megengedi majd ezt neki. A legutóbbi szopási kísérlete után félt ilyesmit kérni tőle újra.

A focista keze egyenesen nadrágjába vezette a lány apró és vékony kezét. Larett alsónadrágon keresztül is jól érezhette a focista izgalmát, ettől pedig gombóc szökött a torkába. Nem gondolta, hogy képes ilyet kiváltani belőle.

-Nagyon jó, amikor finoman simogat valaki itt. - motyogja Dominik, miközben kezével körkörös mozdulatokkal vezeti magán a lány kezét. Ez pedig hihetetlenül jó. Larett készségesen csinálja és figyeli a fiú arcát.

A focista egy idő után Larett kezét közvetlenül alsónadrágjába csúsztatja, s egész teste megremegett, hogy a lány finom keze férfiasságához ért. Saját kezét visszahúzza, Larett viszont tovább simogatja és markolássza őt, amitől megőrül.

-Figyelj, hagy vegyem le a nadrágjaimat. - nyögi esetlenül a focista, Larett pedig pirulva bólint.

A focista sietősen szabadul meg ruháitól, még pólóját is leveszi és vesz magához egy zsebkendőt a biztonság kedvéért. Nem lenne jó, ha valamit összekenne. Visszafekszik Laretthez, aki rögtön szájon csókolja. Ez meglepi, de nem tud ezen sokáig agyalni, mert a lány ujjai köré fonódnak, ettől pedig elenged egy jóleső sóhajt. A lány lassan csókolózik vele, majd áttér nyakára és csupasz mellkasát. Sosem csinált még ilyet, ebbe pedig fülig pirult. Mindenesetre Dominik sokkal kellemesebben érezte magát, mint akkor reggel... Az senkinek sem volt jó. Ez inkább spontán jött és érzelmekből fakadt.

-Jó, ahogy csinálom? - kérdezi Larett egészen halkan, s tekintetét a fiú arcára fordítja, aki szemeit behunyva élvezi ezt az egészet.

-Kurva jól csinálod. - mondja sietősen, majd picit meg is bánja, hogy ilyen csúnyán beszél, de tényleg elégedett volt Larett kezével.

-Nem fogsz így megfázni? - aggódik Larett, hiszen a focista ki volt takarózva, csak lábai fedte a vastag anya.

-Dehogy. - tiltakozik rögtön. - Egy kicsit erősebben is csinálhatod. - javasolja és el is hallgat, mert a lány ujjai tényleg kicsit erősebben fonódnak köré és úgy ingerli őt.

Larett kissé megemelkedve csókolja meg a focistát, aki már teljesen kész volt és a napokban ért stressz miatt érezte, hogy mindjárt elmegy. Amikor ez pedig megtörténik Larett kicsit megijedve engedi el a fiút, akinek nedve alhasán landol. Még ő is meglepődött milyen gyorsan elment, s csak levegő után tudott kapkodni. Szemeit szorosan lehunyva dőlt a párnájára, kezével pedig megkereste Larettet, akinek vállát kedvesen simogatni kezdte. Iszonyatosan jól esett neki ez az orgazmus most.

Kicsit felülve törli le magáról a dolgokat, majd áll fel és dobja a kukába a zsebkendőt. Ruháit ráérősen veszi magára és bújik vissza Laretthez, aki mindezt figyelemmel kísérte. Arcára simítva kezét húzza magához és kapja a lány tőle élete legfinomabb csókját. Larettről sugárzik a boldogság, hogy végre valamit jól csinált és Dominiknak is tetszett.

-Jó volt? - kérdezi apró mosollyal nézve a fiúra, aki nyakig betakarja magukat.

-Rettentően. - bólint, majd visszafordulva lekapcsolja az éjjeli lámpát. - De most már nagyon késő van és azt akarom, hogy holnapra kipihend magad. Szeretném, ha az egyik legjobb napod lenne.

-Biztosan az lesz, mert a ma este az egyik legjobb estém és ezt is neked köszönhetem. - válaszolja őszinte mosollyal, majd a focista nyakába fúrva arcát hunyja le szemeit és teljesen megfeledkezik arról, hogy nem hozta magával a plüss kutyát. A fiú ölelése sokkal jobban megnyugtatják őt.

-Jó éjszakát! - puszil dús hajkoronájába Dominik jóleső melegséggel, ami átjárja egész lényét.

***

Sziasztooook!
Most, hogy a csapatunk megnyerte a 3 napos fogat versenyt gondoltam frissítek is gyorsan itt. Remélem tetszeni fog mindenkinek 😌
Millió puszi & ölelés! ❤️