Larett szinte egyáltalán nem volt hajlandó beszélni a pszichológussal, csak csendben iszogatta teáját. Annyit azért elmondott neki, hogy Dominik megbántotta, de ennél többet nem és ezáltal a doktornő sem tudott mit kezdeni a lánnyal.

Dominiknak még arra is volt ideje, hogy beugorjon a drogériába és vegyen magának egy szimpatikus óvszert. Rosszul érezte magát, amiért mindig Linda ad neki. Ezért most halvány mosollyal lépett be a nő lakásába, aki most is gyönyörű fehérneműben várta őt.

-Hoztam valamit. - mondja mosolyogva a focista, miután levette kabátját.

-Mit hoztál Dominik? - kérdezi meglepődött mosollyal Linda, miközben odabújik a férfihoz.

A focista csak előveszi a zsebéből az óvszert, és megmutatja a nőnek, aki elenged egy nevetést ezen. Általában sosem hoznak magukkal óvszert a vendégei, hiszen nála mindig van bőven. Dominik nem is tétlenkedett, azonnal csókolni kezdte a nőt és tolta be a hálószobába, hogy hasznát is vegye mai szerzeményének.

-Valami nagyon nyomja a lelked. - jegyzi meg Linda halkan, amint elhúzódik a fiútól, aki ezt egyáltalán nem is kommentálta. Erre a mondatra persze feleszmélt.

-Nincs semmi gond. - próbálja Dominik magával is lehitetni ezt. Linda csak kedves mosollyal megrázza fejét, majd leül az ágyra inkább a focista mellé.

-Már legutóbb is meg akartalak erről kérdezni, mert nem igazán voltál itt fejben. Dominik, ha már nem szeretnél ide járni, nem muszáj. Én ezért nem fogok rád haragudni, hidd el.

-Jajj nem erről van szó. - nyögi kelletlenül a fiú és elenged egy gondterhelt sóhajt.

-Igaz, az elején azt mondtam nem szeretek a magánéletről beszélni, de veled kivételt teszek, mert rendes srácnak tartalak. Ha csak azt szeretnéd, hogy valaki meghallgasson, én itt vagyok. Senkinek nem fogok beszélni róla. Szerelmes vagy valakibe igaz? - biztosítja a nő, Dominik pedig tényleg kifakad neki.

-Van egy lány. - kezdi csendesen. - Úgy alakult, hogy egy ideje nálam lakik. Nos, ő... elég sok nehézsége van és... próbálok segíteni neki. Egy korábbi trauma miatt pszichológushoz hordom és erős gyógyszereket kell szednie. Amíg együtt voltam a barátnőmmel, leginkább ő foglalkozott vele, én csak... voltam. Aztán amikor szakítottunk, Larett kicsit más lett a szememben. Nagyon sokat gondolok rá és többször megcsókoltam és... utálom magam ezért, de többször is kielégítettem. Persze nem feküdtünk le, az túl nagy falat lenne neki és nem akarom, hogy esetleg miattam essen vissza a gyógyulásban. Csak azt érzem, hogy nagyon szeretem őt, mégis sokszor bunkó vagyok vele, de nem szándékosan. - magyarázza Lindának kétségbeesetten, aki megértő pillantást küld felé. - Fogalmam sincs, hogy mivel teszek vele jót. Ha elutasítom vagy, ha hagyom, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Nem akarok neki fájdalmat okozni, ha az érzéseim csak átmenetiek. Úgy érzem, hogy nagyon helytelen az, hogy megint itt vagyok nálad...

Linda majdnem felnevet ezen, de végül csak jót mosolyog ezen. Igen, kicsit helytelen, amit művel.

-Szerintem az lenne a legjobb, ha őszintén beszélnél Larettel. Neki is mondd el ezeket, amiket most nekem. Biztosan nagyon örülne, ha beszélnél vele erről. - biztatja Linda kedvesen és szeretne valóban segíteni Dominiknak.

-Ma reggel nagyon megbántottam, utána meg direkt kiidegelt... - sóhajtja a focista. - Szóval nem hiszem, hogy ma tudunk normálisan beszélni egymással. Holnap pedig jön az anyám meg a húgom vigyázni rá, amíg én a csapattal elutazok egy meccsre.

-Akkor fogd fel ezt úgy, hogy lesz egy kis időtök átgondolni a dolgokat. Utána pedig tényleg őszintén beszélgess vele. Nem jó neked sem, ha magadba fojtod az érzéseidet. - magyarázza Linda tudálékosan és felveszi a selyem köntösét meg ne fázzon. Dominik csalódott mosollyal néz fel rá.

-Sajnálom, hogy ma nem tudok veled szexelni, pedig még gyantáztatni is voltam. - mondja kicsit szórakozottan, elterelve a témát. Linda elenged ezen egy halk nevetést.

-Semmi baj Dominik. - ül vissza mellé és óvatosan hozzábújik és kedvesen cirógatja borostáit ujjaival. - Úgy gondolom, hogy már nincs rám szükséged. Mutasd meg inkább ennek a Larettnek, milyen kedves tudsz lenni és milyen szép a gyantázott farkad. - teszi hozzá kuncogva.

-Igazad van. - leheli maga elé Dominik. - Kérdezhetek valamit?

-Csak bátran. - bólint a nő.

-Mit csinálsz, ha a vendégeid csúnyák? - kérdezi meg, ami már pár alkalom óta foglalkoztatja. A nőből őszinte nevetés bukik ki, amin Dominik is mosolyogva rázza meg a fejét.

-Olyankor becsukom a szemem és próbálom nem kimutatni, mennyire undorítóak. Nekem ez a dolgom Dominik. Hogy éreztessem a vendégeimmel, hogy igenis jó velük az együttlét és szexinek tartom őket. - avatja be a fiút a kulisszák mögé, aki meglepődik ezen.

-De ugye velem nem színleltél? - kérdezi félve, amint felfogja a szavakat.

-Nem. - mosolyog rá őszintén. - Te tényleg nagyon szexi vagy és irtóra jó veled a szex. - igazgatja a focista hajtincseit.

-Sosem érezted úgy, hogy abba szeretnéd ezt hagyni és mást csinálni? Mármint... nem szeretnék indiszkrét lenni, csak...

-Érdekel, hogy miért csinálom. - fejezi be helyette Linda a mondatot. - Nos, kislány koromban a szüleim elváltak és édesanyám nevelt. Nem éltünk nagy lábon, anya szinte sosem volt velem otthon, mert dolgozott. Egyik napról a másikra éltünk. Akkor megfogadtam, hogy én nem akarok ilyen életet élni. Végül itt kötöttem ki és most már van annyi pénzem, hogy az anyámnak is és magamnak is új életet adjak valahol messze innen. - fejezi be röviden, Dominik pedig megdöbben ezen és most már még inkább szerencsésnek érzi a sorsát, hogy neki boldog gyerekkora volt.

-Nagyon sajnálom Linda. - nyögi ki végül, pedig valami értelmesebb megszólalást akart.

-Nincs mit sajnálni ezen Dominik. Így alakult, tudom, hogy szánalmasan hangzik, de büszke vagyok magamra, hogy végre bármit megengedhetek magamnak és már nem sokáig kell ezt csinálnom. - mondja mosolyogva.

-Tökre lehetnél pszichológus. - veti fel Dominik mosolyogva. - Larett orvosának kifizetek egy rakás pénzt és ő nem ennyire jó fej, mint te.

Linda csak mosolyogva megrázza a fejét, majd az órára pillant. Lassan letelt az egy óra, és ezt Dominik is tudomásul veszi. Kabátját és cipőjét felvéve veszi elő zsebéből a kétezer Eurót, amit a nőnek nyújt.

-Mit csinálsz? - kérdezi tőle meglepetten. - Nem is történt semmi.

-De rám szántad az idődet. Szeretném, ha elvennéd. - győzködi a focista.

-Nem, Dominik. Én tényleg örülök, ha tudtam neked segíteni, de ezt most tedd el kérlek. Biztos vagyok benne, hogy Larett jobban megérdemelné. - mosolyog rá.

-Köszönöm Linda. - lép oda végül Dominik és szorosan átöleli a nőt. Kicsit furcsán érzi magát emiatt, de valóban hálás neki ezért a beszélgetésért. Ez jól esett most a lelkének.

Dominik türelmetlenül várakozott otthon, mert Larett és Willi édesanyja még mindig nem értek vissza. Pedig már lassan dél van. Amikor nyílt az ajtó, azonnal felpattant a kanapéról és az előtérbe sietett. Larett mosolyogva vette le kabátját és bújt ki cipőiből, ami miatt meglepődött. Azt hitte rossz lesz neki az idős nővel és majd sírdogálni fog neki, hogy legközelebb ne csináljon ilyet vele.

-Minden rendben volt? - kérdezi kedvesen csapattársa édesanyját, aki mosolyogva bólogat.

-Persze kedvesem, Larett nagyon kedves lány. Kicsit késtünk, de majd ő elmondja neked az okát, nekem most mennem kell. Még el kell mennem egy helyre. Szervusz Dominik! - köszön el a focistától sietősen, majd Larettől is és távozik. Dominik kérdőn fordul a lányhoz, aki rezzenéstelen arccal figyeli őt.

-Sokkal jobb fej, mint te. Elvitt sütizni és még jobban is vezet. Ráadásul nem késik. - jegyzi meg kissé gúnyos hangon az utolsó mondatát, majd magára hagyja a döbbent focistát és a szobájába megy.

A focista legszívesebben felrobbant volna ettől a néhány mondattól, ugyanakkor tudta, hogy Larett tényleg így érezhet, hiszen nagyon megbántotta. Jogos, amiért ilyeneket vág hozzá.

Larett egész nap csend terápiával jutalmazta Szoboszlait, aki ettől már még idegesebb volt. Egyszerűen nem tudta elviselni ezt a csendet, szeretett volna beszélgetni vele. Helyette inkább összepakolta minden holmiját a holnapi napra és kivitte az előtérbe. A lány a kanapéról nézte őt és legszívesebben megkérdezte volna, hogy hová megy és ugye őt is viszi magával, de erősen tartotta magát és egy szót sem szólt a focistához.

Szombat reggel Dominik korán kelt, hogy tiszta ágyneműt tudjon felhúzni édesanyjának, aki majd a szobájában fog aludni Szofival.

-Te mit csinálsz? - kérdezi álmosan dörgölve szemeit Larett, amint összetalálkoztak a folyosón, és meglátta a focista kezében a lehúzott ágyneműket.

-Lecseréltem az ágyneműt. - válaszolja, nem értve, mi nem egyértelmű ezen. - Anya és Szofi nemsokára ideérnek, nekem pedig indulnom kell a reptérre. Berlinben játszom a hétvégén, szóval anya fog rád vigyázni.

-Tessék? - kerekednek ki a lány szemei és már nyoma sincs az álmosságának. - Ezt meg kellett volna beszélned velem is, nem gondolod?! Ne kezelj már úgy, mint egy gyereket! - fakad ki neki a lány és Dominik után megy, aki a fürdőbe viszi a piszkos ágyneműket.

-Akkor talán nem kellene úgy viselkedned, mint egy gyerek. - vágja rá csípőből és megáll Larettel szemben, aki megbántva és dühösen néz fel rá.

-Te is úgy viselkedsz annak ellenére, hogy téged nem tömnek teli nyugtatókkal és még a feszkódat is rendszeresen levezeted. - válaszol vissza határozottan és hangján érződik a sértettség. Dominik elképedve néz rá, amint érzékeli, hogy Larett még mindig a parfümillat miatt hiszi azt, hogy van valakije. Ami persze részben igaz volt, de neki erről egyáltalán nem kell tudnia semmit.

-Ez nem is igaz, már mondtam, hogy félreértetted. Csak egy ismerősömmel találkoztam... - hurrogja le Dominik mérgesen. Úgy érzi, muszáj megvédenie magát Larettel szemben.

-Látod? Most is gyerekes vagy. - feleli teljes nyugodtsággal a lány, majd sarkon fordulva hagyja ott Dominikot, aki menten felrobban.

Larettnek sikerült jócskán kiidegelnie a focistát, aki forrt a dühtől és tekintete csak akkor enyhült meg, amikor meghallotta a csengőt. Édesanyja hatalmas mosollyal, Szofi pedig fojtogatós öleléssel köszöntötte őt. Larett még mindig a meleg pizsamájában és mamuszában csoszogott oda a hiányos Szoboszlai családhoz. Zsanett őt is magához ölelte, ő pedig esetlenül viszonozta.

-Figyelj anya, Larett gyógyszereit most oda raktam a konyhapultra, rá van minden írva, mikor kell bevennie. - vezeti a konyhába a focista Zsanettet, amíg Szofi megmutatja Larettnek anyukája telefonján, milyen aranyos kiskutyát láttak idefelé. - Még nem reggelizett, de van minden a hűtőben.

-Ne aggódj, majd csinálok neki valami finomat. - biztosítja a nő mosolyogva.

-Köszönöm. - nyom egy puszit arcára és már indul is az előtér felé. - Szia Szofi! - integet kishúgának Dominik, akit most nem hozott annyira lázba, mint máskor.

Larett sietősen megy Dominik után, hiszen annyi minden tisztázatlan maradt és semmibe nem avatta őt be.

-Most mi lesz, megint oda kell adnom Pajtit a húgodnak? Majd anyukádat kérjem meg, hogy aludjon velem?! Ezt mégis hogy gondoltad?! - intézi hozzá kérdéseit kétségbeesetten.

-Szofi hozott magával saját plüsst, ne hisztizz már! - sóhajtja Dominik a cipőjét kötve. - Lehetnél végre érett felnőtt. - néz fel a lányra, majd meghallja anyukája lépteit közeledni. - Szóval vigyázz magadra, minden rendben lesz. - áll fel, Larett pedig Zsanettre sandít, mert sejti, hogy Dominik hirtelen miért váltott át kedves hangnemre. Neki is kell valamit villantania.

-Jó, te pedig ügyesen focizz. - mondja neki hamiskás mosollyal, amit Dominik is érez.

-Mit szeretnél reggelizni Larett? - karolja át mosolyogva Zsanett, miután fiát kikísérték. - Csináljak neked toastot?

-Az jó lenne. - fut össze a nyál a szájában és még egy mosolyt is küld a nőnek, aki megnyugszik amiatt, hogy Larett ilyen jól kezeli, hogy vele és Szofival kellett itthon maradnia.

-Mit szólnál, ha reggeli után felöltöznél és elmennénk sétálni abba a parkba, amiről meséltél? - veti fel az ötletet mosolyogva Zsanett, miután odaadta a gyógyszert a lánynak.

-Rendben. - mosolyog vissza rá Larett, majd befejezi reggelijét, ami nagyon tetszett neki.

Meleg pulóvert vesz fel a farmeréhez. Kicsit már unta a melegítőket és lehet, hogy Dominiknak ez sem tetszik benne, hogy mindig ilyen ruhákban van. Jobban oda kellene figyelnie az öltözékére - fogalmazódik meg benne.

Szofi kirobbanó energiával ugrált édesanyja kezét fogva a parkban sétálva, Larett pedig mosolyogva figyelte őt és arra gondolt, milyen jó lenne, ha Dominik is itt lenne. Aztán pedig, hogy milyen kedves Zsanettől, hogy itt van és vigyáz rá, nem hagyja, hogy egyedül legyen. Hálával tartozik ezért mindenképpen.

-Leülünk? - áll meg a focista anyukája egy pad mellett. Larett óvatosan bólint és helyet foglal mellette, Szofi pedig élvezi, hogy a tó mellett a kacsák mind érdeklődve várják, hogy odamenjen hozzájuk. Annak ellenére, hogy november volt, egész jó idő volt. A napot egyetlen felhő sem takarta el, így kellemesen melegítette Larett arcát, aki a fény felé fordította fejét.

-Biztosan nagyon elfoglalt és higgye el, nem én kértem erre a fiát. Én nem tudtam... - kezdene szabadkozni a lány, de Zsanett kezéért nyúlt.

-Larett. Szívesen vagyok itt veled. Nagyon kedves vagy és tudom, hogy szükséged van a segítségre és azt is tudom, hogy neked sem egyszerű most ez, de szeretném, ha tudnád, hogy nekem ez nem teher. Valamint... arra szeretnélek kérni, hogy tegezz. - mosolyog rá kedvesen, amitől a lány örömében majdnem elsírja magát.

Larett tehetetlenül csúszik közelebb a nőhöz, aki finoman ölelésébe húzza. Végre talált magának egy újabb bizalmast, aki érezteti vele, hogy szeretetre méltó és ez most neki mindennél fontosabb.

-Hogy jöttök ki egymással Dominikkal? - kérdezi kíváncsian Zsanett, szemmel tartva közben kislányát.

-Jól. - szökik gombóc a lány torkába. Csak nem mesélhet el mindent a fiával való kapcsolatáról, ami nyilván nem mondható normálisnak. - Ő is nagyon jól főz.

-Jól éreztem reggel, hogy egy kis feszültség volt közöttetek? - kérdezi továbbra is finoman, nehogy Larett hirtelen felhúzzon maga köré egy falat.

-Csak... volt egy kis nézeteltérésünk, de semmi komoly. - süti le szemeit és ölébe ejtett kezeit vizslatja, majd inkább körmét kezdi piszkálni. Ez feltűnik Zsanettnek is és jól tudja, hogy valami komolyabb dolog állhat a háttérben egy kisebb nézeteltérésnél. - Meg neki is mondtam, hogy igazán nem kellett volna miattam idehívnia téged és Szofit.

-Domi néha kicsit agyas. - mondja ki érdekes mosollyal az anyuka. - De csak jót akar neked, ebben biztos vagyok. Az édesapja előtt is nagyon megvédett téged, amikor megtudta, hogy nála laksz. Persze azóta Zsolt is másképp látja a helyzetet.

-Mostanában olyan könnyen össze lehet vele veszni. - utal vissza Larett a focistára szomorúan. Nem szeret vele rosszban lenni. Zsanett csak küld felé egy megértő pillantást.

-Kicsit sok rajta a teher, de nem veled van problémája. Majd túl lesz ezen is és akkor kicsit nyugodtabb lesz. - bizonygatja Zsanett.

-Dominik mióta él itt? - kérdezi pár perc hallgatás után Larett.

-Lassan egy éve. - válaszolja Zsanett halvány mosollyal. Neki mindig rossz volt, hogy a fia olyan távol van tőle. - Előtte négy évig Salzburgban élt. Akkor ott focizott.

-Egyedül? - lepődik meg Larett, mert a nő egyáltalán nem úgy válaszolt, mintha ők is ott lettek volna vele.

-Igen. Már korán elkerült otthonról, hogy olyan közegben játszhasson, ami előre viszi a karrierjében. Neki is nagyon rossz volt az elején a magány miatt, hiszen messze volt tőlünk és nem láthattuk egymást, amikor csak kedvünk tartotta. Csak a képernyőn keresztül. Úgy gondolom, emiatt sem szeretné, ha te egyedül lennél, mert tudja, milyen rossz az egyedüllét, amikor senki sincs ott veled, hogy segítsen.

-Ezt eddig nem tudtam. - leheli maga elé a lány. - Biztosan Szofinak is hiányzik a bátyja. - néz a mosolygós szőke kislányra, aki próbálja megsimogatni a kacsákat, akik ezt egyáltalán nem preferálják. Zsanett mosolyogva bólint.

-Elfogadta, hogy Domit csak nagyon ritkán láthatja, sokszor hónapokig nem találkozik vele. Sokszor mondjuk eltörik a mécses, de Domi mindig hoz neki valamit, vagy ha otthon van, akkor megpróbál vele minél több időt tölteni. - magyarázza az édesanya, amit Larett próbál el is képzelni. Lelki szemei előtt látja, ahogy a focista együtt babázik a kishúgával, vagy éppen őt viszi el az állatkertbe, ahogyan vele is tett. Egy kicsit minden haragja elszáll, ami a fiú felé irányult és kicsit máshogy kezdi őt látni. Ő csak próbál mindenkinek eleget tenni.

Zsanett ebéd után Szofit beviszi a fia szobájába, hogy aludjon egy kicsit, mert látszólag elfáradt a sok játékban. Larett is fáradtnak érezte magát, főleg miután megkapta az ebédnél nyugtatóját, amit remélt majd Zsanett elfelejt neki odaadni.

-Tudok valamit segíteni? - lép be a fürdőszobába Larett, ahol Zsanett szeretne elindítani egy mosást, mert Dominik biztos a nagy sietségben elfelejtette.

-Kiválogatod a sötét színű ruhákat? Meg nézd meg a zsebeket, mert Domi szereti benne hagyni a papírzsebkendőket. Én addig elmosogatok. - adja oda a lánynak a melegítőfelsőt, aki örül, hogy végre hasznosnak érezheti magát. Zsanett is ezért engedte meg neki, mert érezte, hogy Larettnek ez talán nagy segítség lenne.

A lány gondosan nézte át a ruhákat, amik között az övéiből is volt, Dominik valóban a nndrág zsebekben fekejtett néhány zsebkendőt. Az utolsó farmert kezei közé véve nyúlt a zsebébe, de ezúttal nem puha zsebkendő tapintása volt annak, amihez ujjai hozzáértek. Megfogva a kis zacskót húzta ki kezét és nyíltak el ajkai résnyire, amint a feliratból is rájött, hogy egy óvszert tart a kezében. Ez nem lehet igaz... Dominik hazudott neki, biztosan van valakije, ő pedig mégis hozzávágta jóformán az érzéseit. Hiba volt kitárulkoznia, és ennyi mindent engednie a fiúnak. Nyilvánvaló, hogy ezt nem miatta hordta a zsebében. Ez annyira...

-Sikerül Larett? - hallja meg Zsanett hangját és közeledő lépteit. Ijedten dobja a nadrágot a mosógépbe, az óvszert pedig dugja melegítő nadrágja zsebébe.

-Persze, kész vagyok. - fordul a nőhöz mosolyogva és reméli, nem látszik rajta, mennyire ideges. Legszívesebben sírna egy nagyot. - Azt hiszem lepihenek egy kicsit.

-Menj csak. - bólogat Zsanett, majd magára maradva indítja el a gépet a ruhákkal.

Hiába a sötétítőknek, Larett nem tudott elaludni, miután az éjjeli szekrénye fiókjába vágta az óvszert. Egyfolytában csak kattogott az agya és forgolódott az ágyában. Végül telefonjáért nyúlva keresi meg Fannit a névjegyzékében és ír neki egy üzenetet.

"Hiányzol..."

Ezután egy kelletlen nyögéssel dobta el az ágy végébe a telefont és nyúlt el az ágyon. Miket gondol ő? Fanni itt hagyta őket régen, miért foglalkozna vele továbbra is. Meg sem kérdezte azóta, hogy hogy van. Hiba volt neki írni. Vajon vissza lehet vonni az üzeneteket?! A telefon ekkor pittyegett egyet, ő pedig érte nyúlt. Késő...

"Mi a baj Larett?"

Ehh. De kedves. Semmi "igen te is hiányzol nekem" üzenet. Legalább visszaírt. Ez is valami.

"Dominik bunkó velem és egyáltalán nem akar megérteni engem. De nem akarlak téged ezzel zargatni, ne haragudj, hogy neked mondom ezt el."

Szája szélét rágva várja, hogy válasz érkezzen Fannitól, aki lehet nem is ér rá vele foglalkozni. Biztosan valami fontos dolga van, tényleg nem kellett volna neki írnia. Még egy ok, hogy ideges és most már úgy érzi, kelleni fog még egy nyugtató Zsanettől.

"Sajnálom, hogy így érzel :( Néha vannak rossz napjai, de majd megváltozik. Egyébként rendben vagy?"

Na végre valami érdeklődés. Jobb, ha csak a szükséges sablon dolgokról ír a lánynak, nem biztos, hogy helyes lenne pont neki elmondani, miket csinált vele a volt barátja. Erre a kósza gondolatra érzi, ahogy orcái felmelegednek, pedig a focista egy teljesen másik városban van, ami biztosan jó messze van innen.

"Igen, a doktornő azt mondta, már nem sokáig kell járnom hozzá. Te hogy vagy?"

Igaz, kicsit füllentett ezzel kapcsolatban, mert Dominik mondta ezt neki. Fanni ezután kicsit részletesebben ír Larettnek a mindennapjairól, sőt még az újdonsült barátjáról is említést tesz.

Szoboszlai idegesen tápászkodik fel, miután az ellenfele másodjára is elkaszálta a lábát. Nem is sejtette, édesanyja és Larett mennyire megijedtek otthon, hogy valami baja lesz. A fiatal focista egyébként sem volt a legjobb hangulatában mióta eljött otthonról, Larett kellőképpen kiidegelte, ezért nem volt meglepő, hogy azonnal odament a nála testesebb ellenfélhez és mellkasánál fogva lökött rajta egyet rajta, aki azonnal viszonozta ezt a nem túl kedves gesztust. A bíró azonnal odarohant, hogy rendre intsen minden játékost, ám Szoboszlai erősnek gondolva magát kakaskodott tovább és szidta az ellenfelet, akit végül meg is fejelt, de amit viszonzásul kapott, azzal már hátrébb tántorodott. Ekkor világosult meg benne, hogy ez ellenfelének sokkal keményebb a feje és jobban fejel, mint ő, ezért fájdalmasan kapott orrához, ami elkezdett vérezni. Csodálatos.

Mindezzel a mutatványával csak egy piros lapot ért el, ami azt jelentette, hogy számára véget ért a mai meccs. Most biztosan mindenki mérges rá a csapatból, hiszen ezt egyáltalán nem kellett volna. Az legalább valamennyire nyugtatta, hogy Willi Orbán azonnal odaugrott, hogy bevédje a bírónál, ám ezzel majdnem saját magának is kiharcolt egy sárgát, mint amit az őt megfejelő ellenfele kapott.

Az orvosi stáb tagjai a pálya szélén várták, hogy megnézzék az orrát, őt azonban ez abszolút nem foglalkoztatta. Haza akart menni és sírni. Túl sok ez neki. Nem bír el ennyi feszültséggel. Jesse Marsch szigorú pillantásától pedig csak még inkább görcsbe rándult a gyomra. Nem lett volna szabad ezt tennie szeretett edzőjével, akinek így is kockán forog az állása a csapat gyenge teljesítménye miatt.

Larett feszülten figyelte másnap délután Szoboszlait, aki édesanyja által főzött ebédet fogyasztotta el. A lány inkább visszasétált a szobájába, mert semmi érdeklődést nem mutatott felé Dominik, ez pedig rettentő rosszul esett neki. Azt hitte, majd szeretne kicsit beszélgetni, akár a tegnapi meccséről. Erről még Zsanett sem tett említést, ő tudta, hogy fiának idő kell, hogy lenyugodjon.

Dominik pár óra múlva érdeklődve nyitott be Larett szobájába, aki meglepődötten nézett rá a fésülködő asztalától.

-Történt valami? Nem szólaltál meg egész ebédnél. - jegyzi meg esetlenül megállva pár lépésre a lánytól. Annyira szépnek találta kiengedett hajjal.

-Nem rémlik, hogy te kezdeményeztél volna beszélgetést velem. - néz rá gúnyos mosollyal, Dominik pedig elenged egy kisebb sóhajt.

-Sajnálom a tegnap előttit. - mondja ki fojtott hangon. - Nem úgy akartam elmenni itthonról, hogy vitázunk. Csak minden összejött és szerettem volna, ha nem vagy egyedül és valóban meg kellett volna beszélnem ezt veled.

Larettnek még egy pillanatra jól is esik, amit a fiú mond neki, viszont a ruhájában talált óvszer még mindig az ő fiókjában lapul és nem tud eltekinteni ettől. Lassan felemelkedik a székéről, majd odasétál az éjjeliszekrényhez és kiveszi belőle. Odalép Dominikhoz és a kezébe nyomja. A focista ettől annyira lefagy, hogy levegőt venni is elfelejt, nem még megmagyarázni a dolgot.

-Azért nem akartad, hogy viszonozzam azt, amit te csináltál velem, mert barátnőd van, igaz? - kérdezi elcsukló hangon. Nem gondolta volna, hogy ezt a kérdést valaha ilyen helyzetben kell feltennie és retteg a választól, de szeretné legalább tényleg tudni az igazat. Dominik elnyílt ajkakkal figyeli a lányt és hirtelen nem is tud semmit válaszolni. - Valószínűleg már régóta meg van neked ez a barátnő, mert már korábban is éreztem rajtad az illatát. - folytatja tovább a lány, erőt véve magán. Megvetően pillant fel Dominik szemeibe. - Akkora szemét vagy, hogy ennek ellenére képes voltál megujjazni meg kinyalni engem!

A vádak annyira súlyosak, hogy a focista el is veszti türelmét, nem szereti, ha igazságtalanul gyanúsítgatják. Ennek ellenére hibás volt, mert nem kellett volna ezeket úgy megcsinálnia Larettel, hogy Lindához járt.

-Ő nem a barátnőm! - vágja rá mérgesen, ám ügyel arra, hogy Zsanett és Szofi nehogy meghalljon valamit.

-Akkod mid? - feszül neki Larett mérgesen, ami mindkettőjüket meglepi. Korábban is szájaskodott a fiúval már, de ennyire még nem volt bátor. Dominik tudta, hogy teljesen elárulta magát és már nem háríthat tovább. - Bejárós kurvád van? - bukik ki a lányból a kérdés, ami miatt a focista értetlenül ráncolja szemöldökét. Nem igazán tudta ezt értelmezni.

-Szerinted nekem olyan egyszerű ez a helyzet?! - fakad ki a focista végül. - Felismerni, hogy mennyire fontos lettél nekem, hogy nem tudok rád már csak a lányként tekinteni, aki nálam lakik, mert én találtam meg és segítségre szorult. Fogalmad sincs, mennyire nehéz nekem, hogy ilyen közel érezlek magamhoz. Éppen ezért nem akartam veled olyat csinálni, amire te még nem állsz készen, de ettől a folyamatos frusztrációtól megőrültem és szükségem volt valakire, Linda pedig erre tökéletes volt. Veled még csak nem is szexelhetek, mert tudom, hogy az túl nagy falat lenne neked és lehet, hogy akkor mindent elrontanék, ami most van. Értsd meg, hogy nem akarom, hogy neked rossz legyen és... nagyon sajnálom. - suttogja az utolsó szavakat Dominik meggyötörten, Larett pedig most csodálkozik csak rá igazán a fiúra. Aki ezután fogja magát és sietősen távozik a szobából, magára hagyva Larettet a gondolataival.

***

Sziasztoook!
Sorry I'm late but!!! Végre be van pakolva a bőröndöm és odàig is eljutottam ma, hogy gyorsan frissítsek itt Wp-n szóval fogadjàtok sok szeretettel az új részt.
Sajnos nem volt időm átnézni a helyesírást nézzétek most el nekem, megyek is aludni mert 4 óra múlva HolidayOn!!! 😱🌴🙈
Millió puszi & ölelés! ❤️