Larett még két nappal is csak a történteken tudott rágódni és egyáltalán nem tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy Szoboszlai kielégítette. Egyszerűen nem tudta a valóságnak gondolni és nem akarta még mindig elhinni, hogy ez megtörtént. Ő sosem tekintett többként a fiúra, mint amit lehetett volna, éppen ezért érezte most összezavarodva magát. Határozottan zavarban volt a közelében.

Dominik is kerülte a lányt, nem igazán tudott szemébe nézni ezek után. Átlépett egy határt, amit nem valószínű, hogy kellett volna. Kicsit haragudott magára, meg azért is, hogy edzésen megsérült és így biztosan ki kell hagynia a hétvégi mérkőzést. Az apja sem repesett az örömtől, amikor ezt elmondta neki.

-Tessék. - teszi le az asztalra Dominik a lány gyógyszereit. Ő maga feszült volt, pedig a héten már kétszer is volt Lindánál. A csapat elutazott már ma a meccs holnapi helyszínére, ő pedig itthon maradt és csak könnyített edzésen vett részt tegnap.

-Hogy van a bokád? - kérdezi Larett kedvesen és próbál vele beszélgetést kezdeményezni.

-Jól. - bólintja egész egyszerűen. - Jövő héten már a csapattal edzek. - teszi hozzá, amint látja a lány csalódottságát rövid válasza miatt.

-Az tök jó. Mit szólnál, ha csinálnék neked Tiramisut, attól hamarabb meggyógyulnál. - veti fel az ötletet, hiszen fel akarja dobni a focista kedvét valamivel. Egész héten olyan nyomott.

-Nem kell ilyesmivel bajlódnod. - válaszolja finoman, bár tény és való, hogy jól esett volna neki valami nyalánkság. Közben ujjai sebesen pötyögtek telefonja kijelzőjén. Nem bírt magával. Minden mindegy alapon írt Lindának egy üzenetet, hogy most azonnal tudná-e őt fogadni. A válasz elég hamar érkezett és számára elég kielégítő volt, így kis mosollyal az arcán állt fel az asztaltól, ahol Larett még evett. - Elmegyek Willihez egy kicsit, jó? Nem maradok sokáig. - hagyja ott a lányt, meg sem várva reakcióját. Szüksége volt Lindára.

Larett furcsán nézett utána, de nem kommentálta a dolgot. Csendben elmosogatott maga után, miután befejezte az ebédet. Dominik pedig fél óra múlva utcai öltözékben lépett ki szobájából.

-Meg leszel? - kérdezi Larettől, aki kikísérte az előtérbe.

-Igen. De nyugodtan áthívhatod te is a barátaidat, én addig... bemegyek szívesen a szobámba, hogy ne zavarjalak. - ajánlja fel kedvesen a lány, mert kicsit kellemetlenül érzi magát, amiért Dominiknak el kell otthonról mennie, hogy az életét élhesse. Ennek ő az oka...

-Nem zavarnál Larett, csak... most ő hívott engem. Érted. Mindegy. - rázza fejét. - Egy óra múlva jövök is kb. - nyúl a kilincsért.

-Rendben. - leheli maga elé a lány, majd pár pillanat múlva csak a barna ajtót látja.

Dominik sebesen fordult ki a parkolóból és ment egyenesen Lindához, aki már nagyon szexi fehérneműben várta őt.

-Mi történt, hogy már nem elég heti két alkalom? - kérdezi játékos mosollyal a focistát, aki megbabonázva néz végig tökéletes testén.

-Túlságosan feszült vagyok. - mondja elhalóan. - Nem játszhatok holnap a bokasérülés miatt.

-Szerencse, hogy a szexhez nincs rá szükséged. - lép hozzá közelebb, majd gyengéden megcsókolja a fiút, aki el is felejti hirtelen, milyen problémái is vannak.

-Kérhetek egy pohár vizet? - kérdezi Dominik ártatlanul, miután eltolta magától a nőt egy kicsit.

-Persze. - feleli csodálkozva Linda, majd a konyhába megy, ahova Dominik természetesen követi. Most kicsit más helyszínre vágyott, ahol Lindával együtt lehetne, mert nem tudott már újat villantani lassan az ágyban.

-Köszönöm. - issza meg a vizet a focista, majd a pulta téve lép oda ismét a nőhöz és most ő kezdeményez vele csókot. Linda egy kicsit meglepődik azon, hogy itt esik neki a fiú, de hagyja.

Dominik követelőzően csókolja a nő ajkait, miközben saját ruháitól kezd megszabadulni. Linda készségesen bontja ki magán a vékony anyagot és széles mosoly ül ki arcára, amint a fiú lassan méri őt végig. Nem tudott vele betelni. Bárcsak ezt megtehetné Larettel is. Jajj. Miért gondolkodik ilyeneken?

-Ugye itt is szabad ezt csinálni? - kérdezi ártatlanul Dominik, amint felülteti a nőt a márvány lapra. Ő csak  megilletődve pislog rá.

-Ehm, igen. - válaszolja végül egy bizonytalan mosollyal. Egyik partnere sem dugta őt még meg a konyhájában.

-Figyi, nincs semmi bajom, hadd tegyem be óvszer nélkül. - nyögi a focista, letolva alsónadrágját és a nő lábai közé áll. Ő csak újabb megilletődött pillantásokat küld felé. Általában nem szokta ezt engedi, de tisztában volt vele, hogy Dominik kicsoda és mindent nagyon körültekintően kivizsgálnak rajta a csapatnál, valamint rézgyöngy volt neki felhelyezve, nehogy valami baj történjen egyik alkalommal. Szóval beleegyezett a dologba.

-Te nem félsz úgy, hogy nekem más klienseim is vannak rajtad kívül? - kérdezi inkább ő a lényegi kérdést, de nem úgy tűnt, mintha Dominik ezzel foglalkozna.

-Nem. - feleli meggondolatlanul, mert férfiassága már hozzáér Linda öléhez és kezdi elveszíteni az önkontrollt.

Nem is tétovázott ezután, hiszen zöld utat kapott. Kezével a nőbe irányította magát, ezután pedig nem volt semmi, ami megállíthatta volna. Linda hangos sóhajokkal élvezte, ahogy a fiú örömét leli benne és határozott mozdulatokkal mozog benne, izmos karjaival derekát szorítva magához. Ez egy elég intenzív együttlét volt.

Larett unottan kapcsolta ki a televíziót és miután mégis csinált tiramisut, ami már a hűtőben volt, izgatottan csoszogott be a fürdőszobába, mert továbbra is a focistán járt az esze. Most az a mondata ütött szöget a fejében, hogy ő borotválja odalent magát. Nos, Fanni itt hagyta azt a hiperszuper gyantázó készletet, mi lenne, ha megcsinálná most azzal? Abból talán Dominik is érezné, hogy már nem kislány és ő is tud nagyon szexi dolgokat csinálni.

A használati utasítása legalább magyarul volt ráírva, szóval ezzel nem volt probléma. Izgatottan várta, hogy a gyanta felmelegedjen, addig bezárta a fürdő ajtaját, mert mi van, ha Dominik mégis előbb jön haza. Biztos, ami biztos. Csak fehérneműit hagyta magát, s amint a gyanta elérte a megfelelő melegséget, bugyiját is levéve ült az egyik kis székre. Félt.

Aztán csak összegyűjtötte minden bátorságát és egy kis területre felkente ölére a rózsaszín gyantát spatulával, majd miután megkötött visszafelé húzta le, ahogy írták a kis papíron is. Ez viszont sokkal fájdalmasabb volt, mint amire számított. Elhaló sikoly szaladt ki ajkai közül és fájdalmasan hunyta le szemeit és nézte meg a bőrfelüleletet. Legalább hatásos volt... Könnybe lábadt szemekkel, de a felét már megcsinálta, persze csak most jött volna a java, amihez agyalnia kellett, mert nem volt ilyen hajlékony, hogy oda lásson. Nem is kellett agyalnia, mert a csengő megszólalt, ennek hatására pedig összerezzent.

Dominiknak van kulcsa. Ki lehet az? Sietősen húzta ki a konnektorból a gyantázót, majd tolta a sarokba, bőrét pedig azzal az olajos nyugtató krémmel bekente és már húzta is fel bugyiját, mert a csengő újra megszólalt. Szinte szaladt a bejárati ajtóhoz, majd kis gombóccal a torkában nyitotta ki az ajtót. Egy szőke hosszú hajú nő és egy magas, ellenben megtermett férfi, valamint egy szőke kislány állt az ajtóban táskákkal. Hirtelen senki nem tudott megszólalni a döbbenettől.

Szoboszlai Zsolt és felesége Zsanett elképedve néztek végig Laretten és csak sejtésük van arról, hogy ő lehet az a lány, akit a fiuk és most már csak ex barátnője befogadtak. Elég durva lenne, ha új barátnője lenne ilyen rövid időn belül. Szegények, ha tudnák, hogy hol van most is...

-Jajj hogy is kell mondani. - kapja kezét a szájához ijedten, hiszen biztos volt benne, hogy nem beszélnek magyarul. Dominik megtanította neki azt az egyszerű mondatot, amit ilyen esetben kell használnia. - Dominik ist nicht zu Hause. - mondja jól artikulálva, mégis rettenetes akcentussal, ami Zsanettet és Zsoltot mosolygásra készteti.

-Semmi baj, mi magyarul beszélünk. Mi vagyunk Dominik szülei. - mondja Zsolt érdekes mosollyal, mert nem igazán a vele szemben álló lányra számított, hogy ajtót nyit majd nekik.

-Jajj nekem. - leheli maga elé Larett megijedve, majd odébb áll az ajtóból, hiszen biztosan be akarnak jönni. Szofit azonnal meg is ismerte a képekről. Tényleg Dominik családja toppant be. - Dominik nincs itthon, de nemsokára elvileg jön haza. Én... Larett vagyok. - nyújtja kezét először Zsanettnek és szegény olyan zavart, hogy az idősebb nő egy kedves mosollyal próbálja megnyugtatni.

-Zsanett, ő pedig Szofi, és a férjem Zsolt. - mondja kedvesen, utóbb említett tekintete viszont nem kedvességet sugárzott. Biztos volt benne, hogy ez a lány kihasználja a fiát.

-Szofit láttam képeken. - mondja feszülten Larett. Ezután pedig csend állt be, ami mindenkinek rettentő kínos volt. Egyedül Szofi vette le szépen ruháit és nyomta Larett kezébe szótlan mosollyal, a lány pedig annyira megijedt tőle, hogy hirtelen még el is vette az apró kabátot. Remegő kezekkel akasztotta fel a fogasra, majd fordult vissza a két szülőhöz. - Kérnek egy teát?

-Köszönjük. - bólint Zsanett, majd Larett után megy a konyhába.

A barna hajú lány kínosan érezte magát Dominik anyukájának tekintetét érezve magán, pedig csak annyi volt a feladata, hogy feltesz vizet forralni. Egyszerűen nem mert mit kérdezni, túlságosan félt tőlük, pedig nem úgy néztek ki, mintha le akarnák gyilkolni. Mégis tudta, hogy Zsolt rettentő mérges volt a fiára, amikor megtudta, hogy ő itt lakik és emiatt is szégyellte magát.

-Felhívom Dominikot, mikor ér haza. - mondja mosolyogva, majd sietősen távozik szobájába.

Zsolt és Szofi a nappaliban telepedett le, Zsanett pedig ott maradt a konyhában felügyelni a vízforralót. Larett levegőért kapkodva dőlt a csukott ajtónak, majd remegő ujjaival feloldotta telefonját és kezdte hívni a focistát. Ő azonban nem szándékozta felvenni, hiszen épp valaminek szó szerint a közepén volt és kár lett volna abbahagyni.

Linda remegő lábakkal fordult meg, miután a focista letette őt a pultról.

-Ugye nem bánod? - csókolja meg nyakát Dominik, majd további nedves csókokat nyom füle tövébe, amitől újra elönti ölét a forróság. Most volt túl egy orgazmuson, mégsem bánta, ahogy a fiú szorosan simult hátához és csúszott belé hátulról.

-Gyorsan regenerálódsz. - nyögi megilletődve a nő, Dominik pedig ezen hangosan kuncogni kezd. Nem is sejti, hogy Larett már ötször hívta őt, mert a családja váratlanul betoppant, ő pedig ettől teljesen kikészült.

Érezte, hogy pánikrohama van és szüksége van a gyógyszerekre, hiszen ez a helyzet egyáltalán nem az volt, amikor nyugodtan bőghetne a négy fal között. Mégis próbált megnyugodni és újra tárcsázta a focistát már elég sokadszorra, aki természetesen most sem vette fel.

Dominik két elég intenzív menet után ráérősen csókolózott Lindával a konyhában, hogy testük megnyugodjon és kapjon végre rendesen levegőt. Ruháit magára véve vette kezébe telefonját, amin 13 nem fogadott hívása volt Larettől. Egy pillanatra kihagyott a szíve és levegőt is elfelejtett venni. Mi van, ha valami baj történt? Ő meg itt élvezkedik...

Larett a zsebébe csúsztatva a mobilt megy vissza a konyhába, hogy megcsinálja a teákat. Mire visszaért, Zsanett már beletette a filtert és mosolyogva nézte a lányt. Ő csak küldött felé egy zavart mosolyt, majd meg is ízesítette nekik.

-Hol van Pajti? - fogja meg Szofi Larett kezét, aki ettől nagyon megijed. Heves szívdobogással néz le a szőke kislányra, majd megembereli magát és kihozza a plüss kutyát a szobájából, mivel mégis csak Szofi játéka...

-Tessék. - adja oda neki, mire a kislány mosolyogva elveszi tőle és a nappaliba megy édesapjához.

-Merre van Dominik? - szólal meg Zsolt, egyenesen Laretthez intézve a kérdést, aki emiatt idegesnek érzi magát.

-Azt mondta Willihez megy, de biztosan mindjárt jön. Nem vette fel a telefont. - magyarázza sietősen és odaviszi a férfinak is a meleg italt, aki megköszönve veszi el tőle.

Zsanett a pultnak támaszkodva kortyolgatja teáját, amikor Larett visszamegy hozzá, majd óvatosan odafordul hozzá.

-Segítene levenni nekem arról a polcról a gyógyszereimet? Én nem érem fel és Dominik azt mondta, nem vehetem be egyedül... - teszi hozzá csendesen és még kellemetlenebbül érzi magát emiatt.

-Persze. - bólint tétován a nő, majd leveszi mind az öt dobozt és megnézi mik vannak ráírva. Larett csak körmét piszkálva várja, hogy megkaphassa piruláit.

Zsolt bekapcsolja a tévét, ahol éppen az RB Leipzig utolsó helyszíni edzését mutatják, ezzel egyetemben Willi Orbánt, akinek a nevét a tudósító be is mondja németül, mondva még mellé pár információt. A kanapén ülő férfi érdekesen pillant Larettre, akire Zsanett is szintén hasonlóan néz fel, hiszen azt mondta Dominik Willinél van, de Willi nincs is itthon. Zsanett látva a sok nyugtatót, kissé sajnálkozóan nézte a lányt továbbra is, aki szintén elhűlve sütötte le szemeit. Most biztos bolondnak nézik őt. De hiszen Dominik ezt mondta neki. Tisztán emlékszik, hogy Willit mondott. Jajj, de kellemetlen...

Zsanett szépen kiveszi a szükséges szemeket, majd Larettnek adja, aki megköszönve azt veszi be egy pohár vízzel. Mind a kettőt. Még egy van hátra lefekvés előtt. Azt remélhetőleg már a focistától kapja meg.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó, Larett pedig megkönnyebbülten fújta ki levegőjét. Ez biztos Dominik lesz.

-Larett, mondtam már, hogy ne hívogass, ha vezetek, mert nem tudom felvenni! - kiáltja el magát szórakozottan, majd megpillantja a lányt az előtér másik végében, s arcára fagy a mosoly. 

-Itt vannak a szüleid! - mondja neki elhalóan és látja szemében a könnyeket. Nagyon ideges volt már az elmúlt fél órában. Dominik Szofi rózsaszín kabátját megpillantva idegesen szorítja össze szemeit.

-Baszdki. - nyögi kelletlenül, hiszen ez ennél rosszabb már nem is lehetne. - Mi történt?

-Én... - próbálja összeszedni magát, de ekkor Szofi olyan sebességgel fut oda, hogy majdnem fellöki Larettet.

-Domi! - sikítja boldogan, majd bátyja ösztönösen kapja fel kezei közé, a kislány pedig örömében össze-vissza puszilgatja arcát.

-Anya! - leheli maga elé Dominik döbbenetében, amint egyik szülője megjelenik az előtérben, majd édesapja is. - Sziasztok.

-Szia édesem! - lép oda hozzá mosolyogva a nő és megöleli fiát. - Nem tudtuk, hogy nem vagy itthon, meg akartunk lepni téged.

-Sikerült. - reagál egy kis élccel a hangjában a focista, de ez nem igazán tűnik fel senkinek.

Larett megsemmisülve nézte a meghitt családi pillanatot, és szinte visszaimádkozta könnyeit, mert annyira kiborult ettől. Csak most fájt neki igazán, hogy sosem érezhette ezt a szeretetet egy igazi családtól.

-Dominik! - szólítja meg Zsolt a fiát, aki leteszi Szofit a padlóra és engedi, hogy édesanyjával és Larettel az ebédlőbe menjenek. - Mégis mi a fenét keres még mindig itt ez a lány?! Azt hittem megbeszéltük ezt a múltkor! - sziszegi neki idegesen és legszívesebben kiabálna vele, de nem meri megtenni, mert akkor Larett is hallaná. Ennyire meg Zsoltba is szorult tapintat. - Mellesleg micsoda illattal jöttél haza, hogy nézel ki? - mutat végig fián enyhe fintorral, aki ettől teljesen elfehéredik és minden védekezésre alkalmas szó benne rekedt. - Nem akarom tudni, hol voltál, de sejtem. - rázza fejét rosszallóan, Dominik pedig szeretne elsüllyedni szégyenében, amiért pont az apja buktatja le. Sosem érzett még ekkora szégyent.

-Domi - jelenik meg Zsanett és ezzel megmenti fiát a válaszadástól. - Gyertek igyatok teát, Larett főzte. - int maga után, mire a focista azonnal megindul, ne kelljen apja tekintetét tovább elviselnie.

Dominik kínos mosollyal lép oda a barna hajú lányhoz, aki az asztalnál ült és tanácstalanul nézett rá.

-Minden oké? Nem vagy rosszul? - kérdezi finoman, mire csak egy heves fejrázás a válasz.

-Odaadtam neki a gyógyszereit, amit be kellett vennie. - szólal meg mögötte Zsanett, mire Dominik meglepetten pislog rá, majd Larettre néz, aki csak bólint.

-Na és Larett, te mit dolgozol itt Németországban úgy, hogy nem is tudsz németül? - kérdezi Zsolt teáját kortyolgatva, miután leült az asztalhoz.

Dominik szikrázó szemekkel bámul apjára, hiszen nagyon jól tudja, hogy Larett nem dolgozik. Larett pedig kellemetlenül érezve magát süti le szemeit, hiszen érzi, hogy a sós könnyek ellepik szemeit. Dominik szülei nem bírják őt és neki ez nagyon fáj. Pedig ő nem saját akaratából került ide.

-Én... - néz Dominikra, aki még mindig széke mellett áll. - Szeretnék most inkább bemenni a szobámba. - mondja neki sírás határán, amit a fiú is érez és csak megértően bólint.

Larett már fel is emelkedik és sietősen eltűnik a folyosón, amit Zsanett sajnálkozó tekintettel néz végig. Dominik odalép a pulton lévő gyógyszeres dobozokért, majd kiszed egy szem nyugtatót, ami vészhelyzetekre való. Ez határozottan az volt.

-Már adtam neki egyet. - mondja neki Zsanett félve.

-Az ide most nem elég. - sóhajtja gondterhelten Dominik, majd családját magukra hagyva megy Larett után a szobájába.

Larett az ágy túloldalán kuporgott és itatta az egereket a szőnyegen ülve. Tudta, vagyis csak gondolta, hogy Dominik csukta be az ajtót mögötte. Érezte, hogy leül mellé és finoman simogatni kezdi felkarját.

-Hagyj már békén! - rivall rá hisztérikus hangon, ami őt is meglepi.

-Larett, figyi. - törli le ujjaival a focista a lány könnyeit. Azóta az este óta nem ért hozzá ilyen gyengéden. - Ne haragudj rám. Fogalmam sem volt róla, hogy a családom idejön.

-Tizenháromszor hívtalak! - vágja hozzá vádlóan, amitől Dominikban bűntudat keletkezik.

-Mondtam, hogy vezettem - mondja értetlenül a focista neki.

-Azt mondtad, hogy Willinél vagy és Willi meg rohadtul benne volt a tévében. - veti a szemére még Larett, mire Dominik lefagy, mert akkor ezt nem gondolta át teljesen.

-Én azt mondtam, hogy Danival találkozok. - veti be az aduászt, hiszen Olmo még elég sokáig sérült marad.

-De... nem. - rázza fejét Larett. - Willit mondtál. Emlékszem.

-Nem. - mondja Dominik finoman. - Rosszul emlékszel. De semmi baj. - hiteti el vele és Larett most már tényleg kezdi magát bolondnak érezni. - Ezt vedd be, jó? - adja kezébe inkább a gyógyszert, majd feláll, hogy töltsön vizet az éjjeliszekrényen lévő kancsóból. Larett engedelmesen le is nyeli a nyugtatót. - Aludj egy kicsit. - mondja kedvesen neki a fiú, majd segít neki felállni és betakarja őt az ágyon.

-Ne menj ki - nyúl keze után Larett ijedten, mire Dominik kérdőn pillant rá. - Oda kellett adnom Pajtit a kishúgodnak és... így nem tudok elaludni. - magyarázza neki szégyenlősen.

-Itt maradok, amíg elalszol. - küld felé egy halvány mosolyt a focista és leül az ágya mellé a szőnyegre.

Larett most már nyugodtan hunyja le szemeit, hogy tudja, Dominik itt van és vigyáz rá. Túl sok volt neki ma ez az egész, pedig még nincs is este. Nem kellett túl sokat várni arra, hogy a lány elaludjon. Ennyi gyógyszer hamar megtette a hatását. Lassan és óvatosan kelt fel mellőle, miután Larett egyenletesen szuszogott, és ment ki a szobájából, maga után becsukva az ajtót.

A focista szülei gondterhelten néztek fiukra, aki cseppett sem volt nyugodt még úgy sem, hogy Larett elaludt.

-Mégis hogy a fenébe kérdezhetsz tőle ilyesmit? - ül le az asztalhoz és egyenesen apjának szegezi a kérdést, cseppet sem kedvesen.

-Dominik... - kezdene bele, fia közbevág.

-Larettnek nagyon erős nyugtatókat kell szednie és a legapróbb dolog is felzaklathatja és pánik rohamot kap! Miért nem tudsz normális lenni vele?

-Nem kell neked megoldani a problémáit! Mégis meddig lesz a nyakadon? - kérdezi mérgesen az idősebbik Szoboszlai.

-Ameddig szüksége van rám! - vágja rá azonnal a fiú.

-Mi lenne, ha most inkább kicsit mindenki megnyugodna és rendelnénk valamit ebédre? - tereli a témát Zsanett, hiszen nem szerette, amikor valami vita zajlott a két férfi között.

-Van itthon kaja - áll fel Dominik és a hűtőhöz sétál, amit kinyitva egy nagy jénai tiramisu fogadja. Larett. - Rakott krumpli van megy egy kis tiramisu. Ezt Larett csinálta. - mondja akaratlanul is elmosolyodva rajta. Szülei csak meglepetten néztek össze. Mert eddig még Zsanett is úgy vélte, hogy a lány teljesen magatehetetlen.

-Én sütit kérek! - szalad oda hozzá Szofi, amin bátyja csak mosolyogni tud.

-Majd rendes kaja után ehetsz sütit. - mondja neki kedvesen, amiért csak egy csalódott pillantást kap, de nem kezd hisztizni a kislány.

A késői ebédet csendben fogyasztották el, ugyanakkor érezhető volt a feszültség mindenki részéről. Egyedül Szofi evett nyugodtan és édes mosollyal figyelte a mellette ülő bátyját. Úgy hiányzott neki és fordítva is, csak annyi minden történt most, hogy Dominik még rendesen örülni sem tudott. Már alig várta, hogy vége legyen a napnak...

Ebéd után Zsolt a fia szobájába vonul Szofival, hogy a kislány ígéretéhez hűen megejtse délutáni alvását. Zsanett megfogja fia kezét, majd finoman a nappaliba húzza, ahol leülteti maga mellé a kanapéra.

-Nagyon feszült vagy. - jegyzi meg édesanyja, Dominik pedig elenged egy kelletlen nyögést, mert ez pont úgy hangzott, mintha Lindától hallotta volna. - Figyelj rám, Dominik. Hogy állíthattál csak így haza? Mi van, ha Larettnek valami komoly baja van? - kérdezi aggódóan.

-Tudom, igazad van. Én csak... - sóhajtja gondterhelten, de nem igazán tud mit mondani.

-Van valakid? - kérdezi kertelés nélkül Zsanett, Dominik pedig tudja, hogy semmi értelme titkolóznia, mert már apja előtt is egyértelművé vált a dolog. Akármennyire is kellemetlen, el kell mondania.

-Mi csak ilyen szexbarátok vagyunk, de... abba fogom hagyni. Tudom, hogy ez nem jó. Csak szükségem volt valakire Fanni után... - magyarázza sietősen és reméli, hogy édesanyja valamennyire megérti a helyzetét. A nő csak egy fájdalmas pillantást küld felé, majd kedvesen megfogja a kezét.

-Nagyon sajnálom, ami veled és Fannival történt, de... ez nem a legjobb módja annak, hogy elfelejtsd. Ettől nem fogod jobban érezni magad.

-Tudom. - hunyja le szemeit a fiú fájdalmasan.

-Én azt hittem, hogy Larett már nincs itt, mert visszament ő is Fannival Budapestre. - tereli kicsit a témát Zsanett, mert jól tudja, hogy nem kell a fiának hegyi beszédet tartania.

-Fanni nem képes róla gondoskodni. Mindenfelé járkál, suliba meg fotózásokra. - magyarázza tudálékosan a fiú. - Nincs rá ideje, hogy felügyelje.

-Te pedig edzésekre jársz és meccsekre. Olyankor ki vigyáz rá? - húzza fel a nő kérdőn a szemöldökét.

-Elég bizalmatlan az emberekkel, szóval legtöbbször magammal viszem és a kispadon ül. Annyit elértem, hogy a múlt heti meccskor Tyler vigyázott rá, őt valahogy szereti. Nem akarom egyedül hagyni, egyszer persze megtörtént, de csak tiramisut csinált unalmában. - mosolyodik el a végére, amit anyukája is viszonoz.

-Nagyon örülök és nagyon rendes tőled, amit ezért a lányért teszel kisfiam. Én... tudod, hogy toleránsabb vagyok, mint az apád, csak... ez nagyon nehéz lesz neked hosszútávon. - néz rá aggódó szemekkel.

-Bízom benne, hogy hamarosan helyre jön és nem kell ilyen gyógyszereket szednie. Igazából még jó is, hogy itt van, mert lekötöm magam és nem szomorkodok annyit Fanni miatt. - von vállat végül, amin csak megértően bólogat Zsanett. - Szeretném, ha apa is normálisan viselkedne vele, mert ő nem tehet erről. Fogalmam sincs, milyen nehéz lehet neki család nélkül felnőni egy árvaházban, és senkinek nem kell, csak ide-oda kallódik. Utána meg elrabolják és megerőszakolják... - Dominik mondatai után Zsanett elszorult torokkal figyelte fiát, mennyire megviseli őt is a lány helyzete és valószínűleg nagyon sok dologról még nem is tudnak.

-Beszélek majd vele. - szorítja meg Dominik kezét biztatóan, aki kedves mosolyt küld felé és némiképp meg is könnyebbül, hogy édesanyja ilyen jól reagálta le ezt az egészet.

***

Sziasztoook!
Majdnem elfelejtettem kitenni az új rész hihi szóval ezt gyorsan meg is ejtem 🤭
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek ez a családos jelenet és D "lebukása"
Várom véleményeiteket!
Millió puszi & ölelés! ❤️