Embrasser ma solitude
Avec lui, seulement
Paradoxe et plénitude
Avec toi, doucement
Parcourir la ville
Dans la nuit, le vent
Allongés, immobiles
Combattre le temps
Grimper, courir
Avec toi, fuyant
Sauter, danser
Dans la pluie, souvent
Pleurer, ternir
Puis partir longtemps
Fuir l'ennui
Juste un instant

Embracing my solitude
With him, only
Paradox and fullness
With you, gently
Wandering the city
In the night, the wind
Lying down, motionless
Fighting time
Climbing, running
With you, fleeing
Jumping, dancing
In the rain, often
Crying, fading
Then leaving for a long time
Escaping boredom
Just for a moment

Ahogy végre végeztünk a tanulással, egy hangos, fáradt sóhajjal dőltem hátra, teljesen elterülve a padlón. A derekam sajgott a sok üléstől, az agyam pedig teljesen elzsibbadt a rengeteg információtól, amit próbáltam Felix fejébe verni. Mégis, ahogy az apró kis test megmozdult mellettem, és halkan kuncogva fölém mászott, minden feszültségem egy pillanat alatt elszállt.

Felix hozzám simult, kis kezei a hajamba túrtak, ujjai gyengéden csavargatták a tincseimet. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem a forró leheletét a bőrömön. Halkan felkuncogtam, majd tenyeremet végighúztam a hátán, érezve a vékony anyagon keresztül a meleg bőrét.

– Annyira gyönyörű vagy – motyogtam halkan, egy mámoros mosollyal, ahogy ujjbegyeimmel apró köröket rajzoltam a lapockájára. – És olyan ügyes voltál ma. Olyan aranyos vagy, amikor koncentrálsz.

Felix halkan kuncogott, de nem felelt, csak tovább játszott a hajammal, arcán halvány pír terült el. Az ujjaimat finoman végighúztam a gerince mentén, mire apró kis libabőr jelent meg a karján. Tudtam, hogy szereti, ha így simogatom.

Hirtelen, egy halk rezgés törte meg a pillanatot. Felix megdermedt, majd egy halk nyögéssel felült mellettem, hogy előhalássza a telefonját. Én addig sem vesztegettem az időt; egyik karomat köré fontam, a kezem lassan a derekáról a hasára siklott, és finoman cirógatni kezdtem.

Arrcán egy kis zavart mosoly jelent meg, ahogy felvette a telefont. – Szia, Jisung – köszönt vidáman.

Figyeltem, ahogy beszélgetni kezd, közben pedig tovább simogattam a hasát, néha-néha finoman megcsiklandozva az oldala mellett. Felix eleinte próbált nem törődni vele, de ahogy egyre jobban felkuncogott, és halk tiltakozással rázta a fejét, már nem tudta elrejteni, hogy mennyire zavarja, amit csinálok.

– I-igen... – próbált válaszolni Jisung kérdésére, de a hangja remegett a visszafojtott nevetéstől. – Igen, Hyunjinnal vagyok... és igen, ma akarjuk megnézni a filmet...

Ahogy kiejtette a szavakat, én gonoszul elvigyorodva csúsztattam kezemet az oldalára, és finoman elkezdtem csikizni. Azonnal hangosabb nevetésbe tört ki, megpróbált ellökni magától, de én csak szorosabban öleltem magamhoz.

– Jisung... én... – próbált tovább beszélni, de a szavai egyre jobban nevetésbe fulladtak. – H-Hyunjin... hagyj már!

Én csak kuncogva figyeltem, ahogy próbálja visszanyerni az irányítást a beszélgetés felett, de teljesen elveszett a helyzetben. Jisung a vonal túloldalán valószínűleg már csak nevetve kérdezgette, mi történik, de Felix képtelen volt válaszolni, mert én tovább kínoztam őt az ujjaimmal.

– Hyunjin! – sikkantotta végül, és próbált kiszabadulni az ölelésemből, de nem engedtem.

– Igen? – kérdeztem ártatlanul, miközben egy újabb csókot nyomtam az arcára. Zihálva próbálta eltolni a telefont a szájától, hogy ne hallatszódjon, mennyire nevet.

Az ilyen apró pillanatokért éltem.

Ahogy Felix visszaemelte a telefont a füléhez, én szándékosan egy cuppanós csókot nyomtam az ajkaira, aminek hatására azonnal vörös pír öntötte el az arcát. Szinte éreztem, ahogy a testében végigszalad a forróság, a légzése megremegett, de próbálta visszanyerni az önuralmát, miközben tovább beszélt Jisunggal.

– Szóval... – kezdte újra, hangja kissé elhaló volt, ahogy ajkait beharapva próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy milyen közel vagyok hozzá. – Arról a filmről beszéltünk, tudod, az a romantikus...

Szeme sarkából rám pillantott, ahogy szabad kezével az arca elé kapta tenyerét, mintha ezzel eltakarhatná a zavarát. Nekem viszont eszem ágában sem volt könnyíteni a helyzetén. Egy féloldalas vigyorral felemeltem, és egy könnyed mozdulattal az ölembe ültettem, kezeimet a derekára csúsztatva, hogy stabilan tartsam.

Felix a váratlan mozdulattól egy halk, elfojtott nyögést hallatott, ahogy a csípője az enyémnek feszült. Még jobban elpirult, én pedig elégedetten figyeltem, ahogy próbálta összeszedni magát. A telefonját görcsösen szorította, mintha az lenne az egyetlen dolog, ami még a valósághoz köti.

– H-hyunjin... – suttogta, miközben próbálta folytatni a beszélgetést Jisunggal, de a figyelme már teljesen másfelé kalandozott.

Lustán hátradőltem egy kicsit, kezemet a combjára csúsztattam, Felix pedig apró, óvatos mozdulatokkal kezdett el simogatni. Ujjai finoman szántották végig a melegítőm anyagát, mintha meg akarná érezni alatta a hasizmaimat. Igéző tekintettel nézett le rám, ajkait enyhén elnyitotta, ahogy ujjai egyre feljebb és feljebb vándoroltak.

A telefonbeszélgetésre már egyikünk sem figyelt igazán. A szőkeség hangja egyre halkabb lett, ahogy az ujjaival apró köröket rajzolt a hasamra, mintha teljesen elveszett volna a mozdulataiban. Az érintése borzongató volt, az arckifejezése pedig... nos, mondhatni, tökéletesen tisztában volt vele, hogy mit vált ki belőlem.

Én csak tovább néztem, ahogy ujjai játékosan cirógatták a bőrömet, és egy elégedett mosollyal figyeltem, ahogy szép lassan teljesen elmerül a pillanatban.

[...]

Figyelmesen hallgattam Felix csilingelő hangját, ahogy tovább beszélgetett Jisunggal, miközben az ölemben üldögélt. Időnként, amikor Jisung valami vicceset mondott, halkan felnevetett, szemében vidám csillogás gyúlt, ajkai mosolyra húzódtak, és egy röpke pillanatra teljesen megfeledkezett rólam. A beszélgetésük egy dupla randira terelődött, amire Felix csak annyit felelt, hogy majd később megbeszéli velem, mire Jisung a vonal túlsó végén valószínűleg elégedetlenkedve nyöszörgött.

Ahogy tovább csevegett, ujjaival időnként a melegítőm anyagát babrálta, mintha teljesen ösztönösen tenné. Közben ajkait rágcsálta – először csak finoman, aztán egyre erősebben, szinte marcangolva puha húsukat. Egy ideig csak figyeltem, ahogy a fogaival bánik a gyönyörű, telt ajkaival, de ahogy egyre keményebben harapdálta őket, szúrós pillantással néztem rá.

Tudtam, hogy ez rossz szokása volt – amikor ideges lett, vagy elmerült a gondolataiban, önkéntelenül kezdte el rágcsálni párnácskáit, néha addig, míg kisebesedtek. A látványától mindig elfogott egy apró, kellemetlen érzés, nem akartam, hogy fájdalmat okozzon magának.

Lassan emeltem fel a kezemet, ujjbegyeimet óvatosan az ajkaihoz érintettem, majd finoman kiszabadítottam őket a fogai közül. Felix egy pillanatra elhallgatott, meglepetten pislogott rám, míg én a hüvelykujjammal finoman végigsimítottam az alsó ajkán.

– Ne csináld – suttogtam halkan, alig hallhatóan, miközben a tekintetemet az övébe fúrtam.

Arcára halvány pír ült ki, mintha most eszmélt volna rá arra, hogy mennyire belemerült a beszélgetésbe és a saját gondolataiba. Ajkait beharapta – de mielőtt újra megrághatta volna, figyelmeztetően néztem rá, mire elfojtott egy mosolyt, és inkább elfordította a fejét.

Jisung a túlvégen tovább magyarázott valamit, Felix pedig próbált visszakapcsolódni a beszélgetésbe, de most már sokkal nehezebben ment neki. Tudtam, hogy az elmúlt pillanatok még ott motoszkáltak benne – a figyelmem, az érintésem, a halk, rekedtes hangom.

Elégedett mosoly kúszott az ajkaimra. Szerettem, hogy ennyire könnyen zavarba tudtam hozni.

Felix zavartan makogott a telefonba, ahogy próbált elköszönni Jisungtól, de a hangja remegett, és egyértelműen hallatszott, hogy zavarban van. Édes volt így, ahogy hebegve próbálta megmagyarázni a barátjának, hogy muszáj mennie, mert... Nos, mert Hyunjin itt van, és hát... Nos, mert Hyunjin.

Majdnem felnevettem a szenvedésén, de mielőtt megtehettem volna, apró kezei hirtelen a számra tapadtak, mintha ezzel akarta volna elfojtani a kibukni készülő nevetésemet. Aztán gyorsan tovább beszélt a telefonba, próbálva leplezni az egyre fokozódó zavarát. A hangja még halkabb lett, ahogy rólam kezdett el motyogni Jisungnak – a „pasim" szó különösen halkan és elnyújtva csúszott ki az ajkai közül, mintha maga sem hinné el, hogy tényleg kimondta.

Mikor végre sikerült leraknia a telefont, piros pozsgás arccal pislogott le rám, ahogy az ölemben ült. Az arca olyan forró volt, hogy szinte érezni lehetett a belőle áradó hőt.

– Olyan kis édes vagy, amikor zavarban vagy – doromboltam vigyorogva, majd mielőtt még tovább pirulhatott volna, egyszerűen leemeltem magamról, és az ágyhoz sétáltam.

Lazán elterpeszkedtem, kényelmesen helyezkedve el, és vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Még mindig kissé megszeppenve ült a földön, mintha egy pillanatra elbizonytalanodott volna, mit is kéne most tennie. De aztán lassan megmozdult, és mellém mászott az ágyba.

Csakhogy nem mellém feküdt – hanem mögém. Félig ülő helyzetben helyezkedett el, hátát a támlának támasztva, így engedte, hogy a fejemet a hasára hajtsam. Éreztem, ahogy az apró kis kezei óvatosan a hajamba túrnak, és automatikusan elmosolyodtam.

A combjai a fejem mellett helyezkedtek el, és nem tudtam megállni, hogy ne húzzam őket közelebb magamhoz. Dörmögve szorítottam a két kecses, puha combot a fejem mellé, és elégedetten vigyorogva markolásztam őket. Egy picit megugrott az érintésemtől, de nem mondott semmit, csak zavartan az alsó ajkába harapott.

– Na mesélj – mormoltam, fejemet még jobban a hasának nyomva. – Milyen az a romantikus film, amiről az előbb beszéltél?

Felix szinte azonnal pironkodva kezdett el magyarázni, hangja egyre izgatottabb lett, ahogy a történetről beszélt. Leírta a főhősök szerelmét, a gyönyörű jeleneteket, a naplementés csókokat és az érzelmekkel teli pillanatokat. Ahogy beszélt, a kezei öntudatlanul is a hajamba túrtak, ujjai lágyan masszírozták a fejbőrömet, mintha teljesen elfeledkezett volna arról, mit csinál.

Én pedig csak mosolyogva hallgattam, néha finoman megszorítva a combjai, élvezve a helyzetet. Tetszett, ahogy így mesélt nekem – szinte már zenei volt a hangja, és valahogy... békés.

Felix halkan dünnyögött, miközben még mindig lelkesen magyarázott a filmről. Az arca kipirult, ajkai néha elnyíltak a lelkesedéstől, és olyan édesen gesztikulált, hogy egy pillanatra sem akartam elvenni róla a tekintetemet.

Lustán, félig lehunyt szemekkel figyeltem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve csücsörítettem, és felpislogtam rá. Nem szóltam semmit, csak finoman megrándítottam a szemöldököm, jelezve, hogy egy csókot kérek. Felix szava elakadt, azonnal elpirult, és egy másodpercre úgy tűnt, mintha mérlegelné a helyzetet – de végül nem bírt ellenállni.

Vörös arccal hajolt közelebb, finoman érintve ajkait az enyémhez. A csók először lágy volt, alig érintésnyi – mintha csak egy könnyű fuvallat lett volna. De ahogy a kezeimet a derekára csúsztattam, Felix megremegett egy pillanatra, majd mélyebben belehajolt a csókba. Az ujjai gyengéden siklottak végig a tarkómon, és éreztem, ahogy a lélegzete finoman elakad.

Egyre közelebb simult hozzám, mintha teljesen bele akarna olvadni a csókba. Ajkaink puhán mozogtak egymáson, néha finoman megszívtam az alsó ajkát, mire egy halk, pironkodó nyöszörgés hagyta el a száját. Ahogy az ujjai a hajamba túrtak, én finoman megszorítottam a combjait, mire megrezzent, és végül elhúzódott.

Arca olyan vörös volt, mint egy érett eper, de mielőtt még bármit is mondhatott volna, én elégedetten elmosolyodtam, és visszahanyatlottam az ölébe.

– Ezért szeretlek – doromboltam elégedetten.

Felix zavartan motyogott valamit az orra alatt, majd próbálta figyelmen kívül hagyni a kis incidenst, és a távirányító után nyúlt. Amíg ő valami filmet keresett, én kényelmesen elhelyezkedtem, fejemet a hasán pihentetve, és finoman masszírozni kezdtem a combjait. Ujjbegyeimmel apró köröket rajzoltam a bőrére, néha finoman végigsimítva a belső combján is, mire egy-egy halk sóhajjal reagált.

Pár perc elteltével viszont hirtelen megdermedt, és felháborodottan felnyögött.

– Ne már, Hyun. Tényleg ezt nézned?

Felpislogtam rá, majd a képernyőre néztem.

– Miért, mi a baj vele? – kérdeztem teljes ártatlansággal, miközben a „365 nap" című film főcímlapja villogott a képernyőn.

Felix döbbenten meredt rám, mintha el sem akarná hinni, amit lát.

– Ez az a borzalmas film, ahol a pasi elrabol egy lányt, és beleszeret?!

– Ne ítélkezz ilyen hamar – kuncogtam. – Csak nézzük meg, lehet, hogy neked is tetszeni fog

Megrázta a fejét, teljesen kikészült arckifejezéssel.

– Fúj, nem.

Nem bírtam tovább, és felnevettem. Felix karjait összefonta a mellkasa előtt, durcásan fészkelődött, és úgy nézett ki, mint egy puffogó kismacska.

– Jól van, jól van – sóhajtottam szórakozottan, miközben egy puszit nyomtam a combjára. – Keress valami mást, nekem mindegy.

Még egy ideig durcásan nézett rám, de végül megnyugodott, és tovább keresgélt a filmek között, míg én továbbra is elégedetten cirógattam a combjait.

[...]

Felix még mindig undorodva dünnyögött az előző filmválasztásom miatt, ami újabban egy erotikus sorozatot követelt miközben az ölemben mocorgott.

– Hyunjin, ne idegelj ki – sóhajtott fel teátrálisan. – Mindig valami túlfűtött, perverz filmet akarsz nézni! Először az a horrorfilm volt, ami igazából egy véres erotikus dráma lett, aztán az a másik, amiben egy csávó képes volt a gondolataival... nem is akarok belegondolni, mit csinálni!

Én csak nevetve figyeltem, ahogy kis kezével gesztikulálva kifejtette a véleményét, arcán undorodó fintorral. Csak még imádnivalóbbá tette, hogy miközben panaszkodott, az ujjaival folyamatosan a hajammal játszott, mintha csak ösztönösen csinálná.

– Szivi, ne túlozz – morogtam vigyorogva. – Csak szélesíteni akarom a filmes ízlésedet.

– Ez nem szélesítés, ez elferdítés – duzzogott tovább.

Apró ujjai közben végre rátaláltak egy számára elfogadható filmre, és elégedetten nyomta meg a lejátszás gombot.

– Végre – sóhajtott, majd hátradőlt, és egyik kezével újra a tincseim közé túrt.

Ahogy ujjaival finoman fonogatni kezdte a hajam, egy pillanatra lehunytam a szemem, és belesóhajtottam az érintésébe. Imádtam, amikor ezt csinálta. Mindig is szeretett a hajammal játszani, főleg amikor el akart lazulni. Most is teljesen ösztönösen kezdte csavargatni az egyik tincsemet, ujjai puhán siklottak végig rajta, néha finoman meghúzva azt.

Éreztem, ahogy a súlya lassan még jobban rám nehezedik. A testmelege kellemesen átjárta a bőrömet, és a finom hajsimogatása teljesen elaltatott.

Időnként gyengéden megsimogatta a fejbőrömet is, apró körkörös mozdulatokkal. Megborzongtam az érzéstől, és elégedetten mormogtam valamit az orrom alatt.

– Túl jól csinálod – motyogtam halkan.

Felix halkan felkuncogott, majd végül csak folytatta a hajammal való játékot, én pedig kényelmesen visszadőltem az ölébe, hagyva, hogy a hangja és a mozdulatai teljesen elringassanak.

[...]

Ahogy könyökölve feljebb tornáztam magam, a tekintetem végigfutott a békésen szundító szőkeségen. Az arca ellazult, ajkai leheletnyire nyitva, szőke tincsei puhán omlottak homlokába. Kezei még mindig a hajamban pihentek, mintha alvás közben sem akart volna elengedni. A látvány annyira édes volt, vigyorogva haraptam az ajkamba.

Lassan fordultam teljesen felé, egyik kezemmel a pólója alját érintve. Ujjaim puhán játszadozni kezdtek az anyaggal, cirógattam a szegélyét, finoman felhúzva egy kicsit, majd visszaengedtem. nyugodtan lélegzett, mély álomban volt, így fokozatosan csúsztattam feljebb a pólót.

Először csak a keskeny dereka bukkant elő, majd a lapos hasa. A bőre vakítóan fehér volt a félhomályban, szinte világított. Az ujjbegyeimmel óvatosan végigsimítottam rajta, alig érintve, mire egy apró mozdulatot tett álmában. Egy pillanatra megálltam, de amikor nem ébredt fel, egyre bátrabban húztam feljebb a pólóját, míg szinte teljesen ki nem bukkant a hasfala.

Lassan hajoltam le, és óvatosan csókoltam meg a bőrét, először alig érintve, majd egy kicsit erősebben. A forró leheletem végigsiklott rajta, izma pedig szinte észrevétlenül megrezzent. Mosolyogva folytattam, puha csókokkal hintettem be a hasát, néha egy kicsit tovább időzve egy-egy ponton.

Felix egy halk, alig hallható sóhajt hallatott álmában, amire a szívem automatikusan gyorsabban kezdett verni. Vajon felébred? Vagy csak egy álom részeként érzékeli az érintésem?

Egyik kezemet a csípőjére helyeztem, hüvelykujjammal finoman cirógatva a bőrét. Lélegzete egy pillanatra elmélyült, de továbbra sem ébredt fel. Egy szemtelen mosollyal folytattam a kényeztetését, kíváncsian várva, mikor nyílnak ki azok a csillogó, álmos szemek.

Ahogy tovább csókolgattam puha bőrét, elidőztem a köldöke körül, játékosan végignyaltam a területet, egy apró nyálcsíkot hagyva magam után. A fiú álmában megrezzent, majd halkan dünnyögött valamit, mintha az álma és a valóság határán lenne. Ez csak még jobban szórakoztatott, így folytattam a kényeztetést, a hasizma mentén haladva felfelé, miközben ujjaimmal finoman cirógattam a csípőjét.

Felix mocorogni kezdett, teste ösztönösen reagált az érintésemre, majd hirtelen egy hangos sikollyal riadt fel. Reflexből a hajamba markolt, erősen meghúzva, és elrántotta a fejemet a hasától. Felszisszentem a hirtelen mozdulatra, majd felnéztem rá, a szemöldökömet ráncolva.

– Jézus, nyugi – morogtam, miközben újra lejjebb hajoltam, és egy utolsó, szándékosan cuppanós csókot nyomtam a köldöke fölé. Felix vörös arccal próbálta eltolni a fejemet, de kárörvendően elvigyorodtam, és még egyszer végignyaltam az érzékeny területen, mire a fiú újabb halk nyögést hallatott, és még erősebben túrt a hajamba.

Fölé másztam, könyökömre támaszkodva fölé hajoltam, és lebiggyesztett ajkakkal kezdtem dörmögni.

– Mindig ellenedre van egy kis kényeztetés... – panaszkodtam játékosan. – Pedig olyan aranyosan aludtál, muszáj volt kihasználnom. Amúgy mikor is aludtál el? Már egy ideje csak a szuszogásodat hallgattam.

Még mindig álmos szemekkel, pironkodva próbálta feldolgozni a helyzetet, közben pedig kezeivel a hajamba túrt. A tincseimben lévő apró fonatokat szétbontotta, ezzel kissé hullámossá téve azokat. Egyre vörösebb arccal motyogni kezdett:

– H-Hyunjin... így... elképesztően dögös vagy... – susogta, és a szemei csillogva futottak végig az arcomon, a kissé kócos hajamon és az ajkaimon, amik még mindig enyhén nedvesek voltak az előző csókoktól.

Elvigyorodtam a szavaira, és hirtelen még közelebb hajoltam hozzá, orrommal finoman az övéhez érve.

– Ohh... Szóval mostmár dögös vagyok? – doromboltam mély hangon, miközben kezeimet derekára csúsztam, ujjaimmal cirógatva a bőrét. – Kár, hogy ezt nem mondtad hamarabb, szeretem hallani.

A szőkeség elvörösödve csapott egyet a mellkasomra, miközben motyogva próbálta összeszedni a gondolatait. Én csak nevetve húztam magamhoz, és egy puszit nyomtam a feje búbjára.

– Kimehetnénk a kertbe – vetettem fel lazán, az arcát figyelve. – Legalább egy kicsit felfrissülnél, mielőtt még teljesen elolvadnál alattam.

– H-Hyunjin... – kezdte, még mindig pironkodva.

Elvigyorodtam.

Puháira hajoltam, és nyelvemmel finoman végignyaltam rajtuk, érezve a puha, meleg bőrt. A fiú remegve szívta be a levegőt, ahogy lassan mélyítettem el a csókot, nyelvem utat tört az ajkai közé. Egy halk, elhaló nyögés hagyta el a száját, ahogy az ujjaim a derekára csúsztak, végigcirógatva a forró bőrét.

– H-Hyunjin... – nyögte ki nevemet, szinte könyörgőn, miközben ujjai a tarkómra csúsztak, és gyengéden beletúrtak a hajamba.

Egy utolsó, csókba fojtott mosollyal váltam el tőle, figyelve, ahogy zihálva néz fel rám, arca kipirulva a hirtelen intenzitástól. Élveztem a látványt – azt, ahogy a tekintete csillog, ajkai enyhén duzzadtak a csóktól, és az egész lénye egyfajta ártatlan vágyakozással töltődött meg.

De nem hagytam neki túl sok időt, hogy feldolgozza, mit is tettem vele. Egy hirtelen mozdulattal lemásztam az ágyról, és ahogy felálltam, összetúrtam a hajamat, szándékosan még kócosabbá téve. Egy elégedett vigyor jelent meg az arcomon, ahogy Felix elkínzottan sóhajtott mögöttem, és az arcát a párnába temette.

– Hova mész...? – dünnyögte rekedten, még mindig próbálva összeszedni magát.

– Le a kertbe – dobtam hátra neki egy laza választ, majd elindultam a lépcső felé.

Lassan sétáltam le, kezeimet zsebre vágva, miközben a ház csendje körülölelt. Ahogy kiléptem a hátsó kertbe, a hűvös esti levegő végigsimított a bőrömön. Már besötétedett, de a kertet milliónyi kis meleg fényű lámpa világította be, amelyek lágy, aranyló ragyogással vonták be a fákat és a bútorokat. A levegő tele volt az éjszaka nyugodt neszeivel – egy tücsök ciripelése, a levelek halk zizegése, és a távolból hallatszó városi élet tompa moraja.

Komótosan sétáltam a hintaágyhoz, amely mindig is a kedvenc helyem volt itt. Lustán terpeszkedtem el rajta, fejemet hátradöntve, majd a kis asztalhoz nyúltam, ahol mindig hagytam a cigimet. Az ujjaim megszokott mozdulattal fonták körbe a dobozt, majd egyetlen laza mozdulattal húztam elő belőle egy szálat.

Egy pillanatra megálltam, a cigarettát az ujjaim között forgatva, majd a számhoz emeltem, és meggyújtottam. Az első mély slukkot szinte áhítattal szívtam be, érezve, ahogy a füst végigáramlik a tüdőmben. Ahogy kifújtam, a füst lassan kanyargott az éjszakai ég felé, eltáncolva a lámpák meleg fényében.

A gondolataim elkalandoztak. Felix még fent volt, valószínűleg még mindig piros arccal próbálta összeszedni magát az ágyban. Egy lusta, elégedett mosoly húzódott az ajkamra a gondolatra.

Talán nem kellett volna így otthagynom.

Talán mégis.

Egy újabb slukkot szívtam a cigimből, majd a távolba meredve hallgattam az éjszaka halk neszeit, várva, hogy utánam jöjjön.

A hideg esti levegő csendesen lengte körbe a kertet, a lámpák meleg fényei táncoltak a párás levegőben. A cigaretta lassan pernyévé égett az ujjaim között, az utolsó slukkot mélyen letüdőztem, majd egy hosszú sóhajjal kifújtam a füstöt. A hamutartóba nyomtam a maradékot, a parázs elhalványult, és a körülöttem kavargó füst lassan szétoszlott az éjszakában.

A szemem sarkából mozgást vettem észre. A hűvös, párás éjszakában egy ismerős alak rajzolódott ki a sötétségben. Lustán, kissé bizonytalan léptekkel sasszézott felém, arca morcos, de mégis gyengédséget sugárzott. A lámpák fénye meg-megvillant csillogó szemében, ahogy lassan közelebb ért. Nem szólt semmit, csak mellém dőlt a hintaágyra, ahogy mindig is szokott. Ahogy elhelyezkedett, lassan a combjaimra hajtotta a fejét, aranybarna tincsei lágyan szétterültek az ölemben. A gyomromban bizsergés kúszott végig attól, hogy ennyire megbízott bennem, hogy így hozzám simult, teljesen átadva magát az érintésemnek.

Egy újabb cigarettáért nyúltam, de mielőtt meggyújtottam volna, az ölemben fekvő fiúra pillantottam. Felix már engem figyelt, ajkain halvány, édes mosoly pihent, szemei pedig mélyen és igézőn csillogtak a lámpák fényében. Olyan volt, mintha egy másik világba rántott volna, mintha az idő is lelassult volna egy pillanatra, csak mi ketten léteztünk a csendes éjszakában. Előhúztam egy szálat a dobozból, és lassan a puha ajkai közé csúsztattam. Ujjaim finoman érintették meg a bőrét, és éreztem, ahogy megremeg egy kicsit. Elégedetten figyeltem, ahogy engedelmesen tartotta a cigarettát, tekintetét egyetlen pillanatra sem szakítva el rólam.

A gyújtót meggyújtottam, és a láng halvány fényében felix arca még angyalibbá vált. Lassan gyújtottam meg a cigijét, majd végig figyeltem, ahogy mélyen beleszívott, még mindig engem bámulva. Egy hosszú pillanatig csend volt, csak a parázsló dohány apró ropogását lehetett hallani, majd a kifújt füst gomolygott az éjszakában. Elővettem egy másik szálat magamnak is, és mielőtt meggyújtottam volna, felix cigarettájához hajoltam. A parázs egymáshoz ért, és az én cigim is lassan lángra kapott. Nem siettem el, mélyen beleszívtam, hagytam, hogy a füst szétáradjon a tüdőmben, majd lassan kifújtam, Felix felé. A füst könnyedén gomolygott kettőnk között, egy pillanatra teljesen eltakarva az arcát, majd ahogy oszlani kezdett, újra megpillantottam őt.

A tekintetünk találkozott a sötétben. Nem volt szükség szavakra. Csak figyeltük egymást, csendesen, ahogy a hideg éjszaka körbeölelt minket. A világ zajai eltompultak, és csak mi maradtunk, meg ez a pillanat, amit soha nem akartam elengedni. Rózsaszín köd telepedett az elmékre, az éjszaka hidege pedig semmit sem ért az ellen, ahogyan Felix rám nézett.

[...]

A vigyor az arcomon szélesedett, ahogy a sokadik adag füstöt fújtam a szőkeség arcába, tudván, mennyire nem szereti ezt. A lámpák meleg fénye megvilágította a homlokát ráncoló szőkeséget, aki szinte azonnal szemforgatva kezdte hesegetni a füstöt kis kezeivel, próbálva minél hamarabb megszabadulni tőle. Az orrát ráncolta, ajkai lebiggyedtek, de a szeme mégis játékosan csillogott, mintha valahol mélyen élvezné ezt a kis bosszantást.

Lassan átemeltem a cigarettát a másik kezembe, míg a szabadon maradt ujjaimma tarkójához nyúltam. Finoman, de határozottan húztam feljebb, így közelebb kerültem hozzá. A fiú szinte azonnal rám emelte a tekintetét, és a világ egy pillanatra mintha elnémult volna körülöttünk. Az éjszaka hűvös volt, de a bőröm mégis felhevült az érintésétől. Szemei csillogtak a meleg fényben, pillantása pedig gyorsan az ajkaimra siklott. A gyomrom összeszorult attól a boci tekintettől, amivel végigmért, mintha csak valami tiltott dologra készült volna. Szinte éreztem, hogy valami jár a fejében. És valóban.

A cigit lassan az ajkaihoz emelte, majd mélyen beleszívott. Egy pillanatra megállt, ajkai sarkában halvány mosoly játszott, mielőtt előre hajolt volna. Egy szempillantás alatt megértettem a szándékát, de már késő volt. Egy adag füstöt fújt az arcomba, pontosan úgy, ahogy én vele tettem. Elvigyorodtam, de egy szót sem szóltam, csak hagytam, hogy a füst lassan szertefoszoljon körülöttem. A cigim lassan parázslott az ujjaim között, míg egy nagyot szívtam belőle. Nem fújtam ki. Ehelyett előre hajoltam, és egy pillanat alatt puha párnáira tapadtam. Szinte piócaként simultam hozzá, éreztem, ahogy a teste megfeszül a váratlan csók miatt. A füst lassan átszökött az én ajkaim közül az övébe. Egy pillanatra mintha megdermedt volna, majd szinte azonnal morogva próbált eltolni magától. A szemeit szorosan lehunyta, mintha így el tudná kerülni az egészet, de már késő volt. A füst teljesen beterítette a tüdejét, és néhány másodperc múlva köhécselni kezdett.

Szitkozódva lökött el magától, miközben a kezével a mellkasomnak támaszkodott, próbálva távolabb kerülni tőlem. Én viszont csak elégedetten vigyorogtam, miközben háta mögé nyúltam, és finoman ütögetni kezdtem, hogy segítsen rajta a köhögőroham.

– Faszomat Hyunjin – hörögte végül, miközben a fejét elfordította, hogy mély levegőt vegyen.

Elnevettem magam, és lustán hátradőltem a hintaágyban, a cigimet újra az ajkaimhoz emelve. Csak elégedetten cirógattam az ujjammal a tarkóját, miközben az éjszaka csendje lassan visszatért körénk.

Az csontos ujjaim lustán játszottak puha tincseivel, ahogy a combomon pihent, szemeit lehunyva, arcán békés kifejezéssel. A meleg fények halványan világították meg az arca apró vonásait, az orra finom ívét, az ajkain ülő enyhe mosolyt. Úgy tűnt, mintha teljesen átadta volna magát az érintéseimnek, mintha most, ebben a pillanatban minden gondja távol lenne tőle. Haja selymesen siklott az ujjaim között, ahogy óvatosan fésültem szét a tincseit, néha finoman megcsavargatva őket. Egy halvány mosoly játszott az ajkaimon, élveztem, hogy ennyire nyugodtan fekszik az ölemben, hogy ennyire biztonságban érzi magát mellettem. A hűvös levegő ellenére a teste kellemes meleget árasztott, és akaratlanul is közelebb hajoltam hozzá, hogy még inkább magamba szívhassam ezt a melegséget.

Ahogy így figyeltem, szinte észre sem vettem, hogy a cigis dobozért nyúltam. Már épp kiemeltem volna belőle egy harmadik szálat, amikor Felix, anélkül hogy kinyitotta volna a szemét, álmos, de határozott hangon szólalt meg.

– Elég volt az estére kettő, Hyun.

Felvontam a szemöldököm, de még mindig mosolyogtam. Apró kezei megmozdultak, és finoman dobták vissza a cigis dobozt az asztalra.

– Tönkreteszed a tüdőd – dünnyögte halkan, majd egy kicsit mocorogva helyezkedett el jobban az ölemben. – Nem akarom, hogy aztán emiatt ne éld meg a századik születésnapodat.

Elnevettem magam, majd végül engedtem neki, és visszacsúsztattam a szálat a dobozba.

– Szóval száz évig akarsz velem szenvedni? – kérdeztem vigyorogva.

Halkan hümmögött, és csak közelebb fészkelte magát hozzám.

– Azt hiszem, igen – felelte álmosan.

A mosolyom szélesebb lett, ahogy a másik kezem lassan végigsimított hasán. Éreztem, ahogy a bőre finoman meg-megrándul az érintésemtől, de nem tiltakozott.

Lassan, körkörös mozdulatokkal simogattam a néha egészen a bordái alá siklottam, máskor pedig a csípőcsontja fölött pihentek az ujjaim. Felix halk sóhajokat hallatott, mintha teljesen ellazult volna az érintésem alatt. Az egész helyzet hihetetlenül meghitt volt – csak mi ketten voltunk, a hűvös éjszakában, a lámpák meleg fényében, egymás közelségében.

A szívem furcsán nyugodt volt. Nem kellett szavakba öntenem, mennyire szeretem őt, mert ebben a pillanatban minden mozdulatom elmondta helyettem. Halkan felsóhajtottam, majd egy utolsó simítással lejjebb csúsztattam a kezemet a derekára, és csak élveztem a pillanatot.