————————✯————————

— ᴇʟáʟʟᴛ ᴀᴢ ᴇső s ᴋöʀüʟöᴛᴛüɴᴋ ᴍɪɴᴅᴇɴᴛ ʙᴇsᴢőᴛᴛ ᴀ ᴄsᴇɴᴅ, ᴀ ɴʏᴜɢᴀʟᴏᴍ, ᴠᴀʟᴀᴍɪ ᴍéʟʏ és ʀᴇᴊᴛéʟʏᴇs ʙᴏʟᴅᴏɢsáɢ, ᴇɢʏ ᴏʟʏᴀɴ áʟʟᴀᴘᴏᴛ, ᴀᴍᴇʟʏ ᴠᴀʟósᴢíɴűʟᴇɢ ɴᴀɢʏᴏɴ ʜᴀsᴏɴʟó ᴀ ʜᴀʟáʟʜᴏᴢ. —

- Gᴀʙʀɪᴇʟ Gᴀʀᴄíᴀ Máʀǫᴜᴇᴢ-

————————✯————————

ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ   ғ ʀ ᴀ ʏ

(Ismered a csendet a vihar előtt? Nyugodt, mozdulatlan,valami nagy előszele...)

Azt hiszem nincs annál jobb érzés mikor egy férfi birtoklóan ölel csupasz testéhez, mintha ezzel csak azt mondaná hogy te teremtettél az ő oldalbordájából. Mintha csak neki teremtett volna a jó isten. Sosem éreztem még ezt a teljességet életembe, és ezt teljes mértékben ki is használtam ahogy próbáltam olyan kicsire összegömbölyödni, mintha csak eltűnhetnék Asher oltalmazó melegében. A forrósága körbevette a testemet, és felkúszott a gerincem mentén a férfi simogató ujjai következményeképp. A fejem alatti párna ütemesen és ismerősen emelkedett, és az illat ami körbe vett, szívesen fulladtam volna bele.

 Aztán megcsörrent a telefonom, és én még jobban bújtam a férfi testhez. Anélkül hogy megnéztem volna  tudtam jól hogy anyukámtól jött az üzenet amely jelezte hogy hamarosan hazaér. Szorosabban fontam karjaim az alattam fekvő izmos testbe. Ez bátorítást jelentett hogy szorítson magához jobban, hogy soha ne engedjen el.

  Minden szómentes kérésemet készségesen teljesítette ahogy az egyik súlyos keze hátamra nehezedett.

Azt mondják hogy minél hamarabb elengedem, annál jobb lesz.

De mi van akkor, ha nem tudok elengedni valakit anélkül hogy ne fájjon?

Mi van ha az a valaki fontosabb, mint bárki más előtte?

Mi van ha már csak attól fájón kezd lüktetni mellkasom ha szem elől tévesztem?

Mi van ha mindenki téved, és semmi sem lesz jobb?

Mi van akkor ha nincs szivárvány az eső után?

Mi történik olykor, mikor a fájdalom nem múlik el az idő megállíthatatlan pörgésével sem?

Remek érzéke volt ahhoz hogy megérezze mikor van szükségem egy kis extra törődésre mert maga alá temettek a kételyek és a félelem.

,,Mennem kellene" ahogy a mellkasának oroszlán bársony bőrébe sóhajtok lúdbőr ütközik ki a karján. Jó tudni hogy nem csak ő van rám hatással. ,,Anyukám hamarosan hazaér, és leszedi a fejem ha megint nem talál otthon. A legutóbb is teljesen ki akadt. "

Mondom ezt hangosan, de a tetteim mást beszélnek ahogy még inkább belekapaszkodok a törzsébe mint egy kis pókmajom az anyjába.

,,Hát menj akkor!"  szorítja meg a derekam.

,,Kéne" apró gyöngéd nyögés szakad fel belőlem ahogy a nyakamra csúszik a szája.

,,Ki tart vissza?" duruzsolja nedvesen.

Ajkainak melegsége és a kilehelt levegője kuncogásra fakaszt. A szeme jókedvűen csillog, ahogy magába nyeli a gyermeteg nevetésem.

,,Te! te,és  te!" minden szótagot csókokkal osztok ki az arca területén. A borostája csiklandozza  nyelvem ahogy megnyalom. Imádom hogy mindene olyan férfias és fűszeres. ,,Mindig csak te! Egyszerűen nem akaródzik elengednem téged. Miért van ez?" teszem fel a kérdést csak úgy semmibe. 

,,Talán mert én se akarom hogy elmenj!" hint puszit a fejem búbjára, és a kiáramló levegő megrezegteti a baba tincseket a halántékomnál. ,,Ha tehetném el sem engednélek soha. Legszívesebben bedobnálak az ágyamba, és a hátralévő életemben a gyönyörödben lakmároznék. De ez nem az az idő"

A hangja, és amit mond vele újra belenyilall a méhembe. Legszívesebben azt kiáltanám hogy ,,Tedd meg!" , mégis inkább azt kérdezem:

,,Lesz olyan idő?" nézek fel a számomra legszebb arcba. Férfira használni ezt a szót pazarlás, mégis a szívem legmélyebb bugyráig így gondolom. Még a rácait is imádom, mind a kettőt. 

A szavak elfogynak, és a tettek beszélnek ahogy még szorosabban ölel magához.

Ez lenne a legszebb álom mind közül.

***

Még azután is magamon érzem az érintését, az illatát, hogy megteszem a szívemnek fájó hazautat. Már az utcáról kiszűrődik a narancsfény, amely azt jelenti hogy édesanyám minden bizonnyal hazaért és nyilván megint kapok majd a fejemre. A lehető leghalkabban zárom be a bejárati ajtót, és a szandálomat is csendes puffanással dobom le az ajtó mellé. Száraz torkom elkerülhetetlenül vezet a konyhába, ahol újfent egy mérges szülő fogad. Furcsa, mintha mostanság egyre többször kerülnék ehhez hasonló helyzetbe. A két kazettás magnóból Elvis folyókat ölelő tengerről, és szerelemről énekel. És habár tudom hogy anyával vár most egy alapos fejmosás a sorozatos  kilengéseimről, mégsem tudja ez elvenni tőlem az élét a boldogságnak. 

Azt hiszem ezt hívják rózsaszín ködnek.

2022.02.22.