——–—––————✯———————––––

-ᴏsᴛᴏʙᴀsᴀ́ɢ ᴀᴢᴛ ɢᴏɴᴅᴏʟɴɪ, ʜᴏɢʏ ʙɪʀᴛᴏᴋᴏʟʜᴀᴛᴊᴜᴋ ᴀ ᴍᴀ́sɪᴋᴀᴛ — ᴀᴋɪ ᴀᴢᴛ ʜɪsᴢɪ, ʜᴏɢʏ ʟᴇʜᴇᴛsᴇ́ɢᴇs, ᴀᴢ öɴᴍᴀɢᴀ́ᴛ ᴄsᴀᴘᴊᴀ ʙᴇ. ᴇɴɴᴇᴋ ᴇʟʟᴇɴᴇ́ʀᴇ ɴᴇᴍ ʟᴇʜᴇᴛ ᴇʟɴʏᴏᴍɴɪ ᴀ ғᴇ́ʟᴛᴇ́ᴋᴇɴʏsᴇ́ɢ ɢᴏɴᴅᴏʟᴀᴛᴀ́ᴛ, ᴠᴀɢʏ ᴛᴀ́ʀɢʏɪʟᴀɢ ғɪʟᴏᴢᴏғᴀ́ʟɴɪ ʀᴏ́ʟᴀ. ᴇ́s ᴀᴢᴛ sᴇᴍ ʟᴇʜᴇᴛ ɢᴏɴᴅᴏʟɴɪ, ʜᴏɢʏ ᴀ ɢʏᴇɴɢᴇsᴇ́ɢ ᴊᴇʟᴇ-

-Pᴀᴜʟᴏ Cᴏᴇʟʜᴏ-

——–—––————✯———————––––-

ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ   ғ ʀ ᴀ ʏ -

(A féltékenység egy bonyolult érzelem...a férfiak azért titkolják mert azt hiszik hogy a féltékeny férfi szánni való...míg a nők azért, mert a féltékeny nőnél nincs nevetségesebb...)          

A hazautam egész nyugodtan telt, és most az egyszer nem is okozott nagy fáradtságot a házunk és a belváros közti táv megtétele gyalogszerrel. Az a fél óra séta pont elég volt arra hogy helyre tegyek a fejemben mindent, és hogy kiélvezzem a megkönnyebbülés okozta harmónia közeli állapotot. De mivel ez a való élet volt, mint ahogy szokás, az örömöm nem volt örök életű. Épp csak addig tartott amíg betoppantam a bejárati ajtón, talán egy kicsivel tovább.

Hazaérkezésemkor anya épp a kulináris élvezeteknek hódolt, és a Thai konyha fűszeres művészetét sajátította el. Pirított csirke tekercseket csinált kesudióval. Majdnem befogott a mártás elkészítéséhez, de végül sikerült kimentenem magam egy arcra puszival, majd az emelet felé vettem a lépteimet. A mosolyom egészen addig a másodpercig kitartott amíg át nem léptem a bézs színű falakkal körülvett szobám küszöbét, és meg nem pillantottam egy sötét alakot az ágyam szélén gubbasztani. 

A feje lehajtva lógott, és a mindig kócos tincsei most az ég felé meredeztek, mintha folyton-folyvást beletúrt volna. Fekete megszokott inge felső három gombig nyitva volt, aminek köszönhetően feltárult előttem mellkasának erős kanyarulata. Hosszú lábait kék farmer fedte, és mindig impozáns karjait most csupán csak egy lazán-hanyag könyöklő pózban hagyta.

 Akár azt is hihettem volna hogy minden a legnagyobb rendben van, de miután sikeresen kiszúrtam a bal kezében szorongatott majdnem teljesen üres üveget, és a szikrákat szóró tekintetét, ezt a feltevést hamar elvetettem.

Az esti szellőnek köszönhetően, ami finoman meglengette a drapp sötétítő függönyt, nem volt kérdés hogy-hogy jutott be a házba. Feldúltnak tűnt, és nem kevésbé mérgesnek. Talán egy kicsit részegnek is. Tartózkodónak kellett volna lennem, de én mégsem tettem.

,,Hát te?" léptem közelebb hozzá, persze csak azután hogy körültekintően kulcsra zártam az ajtót magam mögött. Nem igazán lett volna ínyemre ha anya váratlanul betoppan amíg Asher itt tartózkodik. Azt egykönnyen nem tudtam volna kimagyarázni.

,,Nem vetted fel a telefont" dörmögi, miközben utalóan meglengeti a telefonját előttem. Nem kerüli el a figyelmemet hogy a mozdulatai lassúak, és kissé koordinálatlanok.

Tipikusan egy alkohol alatt álló személy mozdulatai.

,,Ittál?"

,,Nem" vágja rá, vagyis csak akarja. De a szó közepén összeakad a nyelve. 

Szkeptikusan nézek vele farkasszemet.

,,Na jó, talán egy kicsit" közelíti meg egymást a hüvelyk, és a mutató ujja. Az arcán gyermeteg mosoly ül ahogy felnevet. Pedig nem volt jelen semmilyen vicc a mondatban.

,,Hát persze" tettem még egypár lépést, mire megcsapott a jellegzetes erős alkohol szag. 

,,Kicsit, mi?" fintorodok el.

Közben meg úgy bűzlik a piától mint egy szesz kazán.

,,Kerestelek" tereli a szót, de nem kerüli el a figyelmemet hogy kikerülte a válaszadást. 

Olyan furcsa ilyennek látnom a mindig összeszedett, és kiegyensúlyozott férfit. Rossz érzés. Talán neki is ilyen volt fordított helyzetben? 

,,Tudom, tudom. De teljesen lemerültem"

"Hazugság."

Csak nem akartam hogy bárki, vagy bármi megzavarjon a Jacel töltött napom közben. De mivel Ashernek ezt nem vallhattam be anélkül hogy ne törne ki a harmadik világháború, így próbáltam a legártatlanabb arcomat elővenni, és úgy tenni mintha minden úgy történt volna mint ahogy az az én fejemből kipattant. Az Oscar díjas alakításom közepette még a telefonomat is szemléltetés gyanánt előhalásztam a farzsebemből, hogy aztán a férfi háta mögött a matracra dobjam. Az kettőt bukfencezett, mielőtt a végső testhelyzetében élettelen tárgyként eldőlt. 

Mintha ezzel is azt sugallta volna az élet,  hogy közeleg számomra is a vég, és hogy a hazudozás nem megoldás.

Nem törődtem  vele. 

Helyette inkább még közelebb léptem a férfihez, egészen addig amíg már a combjai között helyezkedek el. Abban a pillanatban fúrom be ujjaimat a tarkóján található egymaroknyi vastag hullámos tincsekbe, mikor az ő karjai a derekam köré kulcsolódnak, az egyik hatalmas mancsa pedig a fenekemnél fogva von közelebb magához. 

Imádtam az ilyen "megnyilvánulásait". 

És hát valljuk be, neki sem volt oka panaszra ahogy gyengéden kezembe fogtam a tarkóját, hogy aztán az ujjaimmal masszírozzak ki minden feszült góc pontot.

,,Hm" Asher minden egyes mozdulatomra mágnesként reagált. Ha adtam neki, akkor ő is viszonozta. Ha felé mozdultam, ő közelebb húzott. Ha pedig erőteljesebben nyomtam bele a húsába ujjaim, ő a hasamnak préselte az arcát, és szinte dorombolva szuszogott bele a ruháimba. Mint mondtam, imádtam. ,,Hiányoztál ma"

A hajának ámbra, és férfi illata volt, és a gyomromban éreztem ahogy érdesen felkuncog.

,,Valóban?"

A szeme szokatlanul csillogott, ahogy a kezembe dőlve még inkább hátra hajtotta a fejét.

,,Igen" suttogtam vissza ugyan olyan mormogós hangvételben, mint ő. ,,Nagyon" majd lehajoltam hogy megkapjam végre a várva várt ,,üdvözlő" csókomat, ami után úgy epekedtem mint drogos a heroin után. Asher válasza azonban jócskán kijózanította az elvonási tünetektől ködös elmémet.

,,És el is voltál foglalva ma" dörmögte.

,,Hm?" most én használtam ezt a sokat sejtető kifejezést, és közben próbáltam elvonatkoztatni a csípőmet birizgáló ujjairól.

,,Azzal a kis taknyossal..." nyomta egy pillanatra erősebben a kelleténél a bőrömet. Nem fájt, vagy ilyesmi, de mégis elég volt ahhoz hogy tisztán tudjak gondolkozni. Mert hiába volt a kedveskedése, és a simogatás látszata, jól tudtam hogy más áll a háttérben. Ami ezeket a szavakat mondatja vele, és ami arra készteti hogy kötekedjen velem, az nem más mint a féltékenység.

Asher féltékeny volt Jace miatt, pedig már ezerszer elmondtam neki hogy nincs senki más csak ő. Nem tetszett nekem a tény hogy el kell távolodnom tőle, de nagy nehezen kiléptem a bűvköréből.

,,Már megint itt tartunk? Azt hittem hogy ezt már megbeszéltük nem is egyszer"

Fontom össze karjaimat a mellkasom előtt, csak hogy kezdjek valamit a fizikai különbségekkel. És habár jelent pillanatban felé magasodtam, mégsem jött össze a tervem. Asher mindenhogy felettem állt fizikailag.

,,Nem, nem" ingatta meg a fejét rosszallóan ,,Te magyarázkodtál, én pedig hallgattam. Ez nekem egy eléggé egyoldalú beszélgetésnek tűnik...nem gondolod?"

,,Nem akarok újfent veszekedni Jace miatt, szóval ha ezért van mindez..." mutatok végig csapzott, kissé piától kótyagos alakján fintorogva ,,..akkor tényleg kár minden elfecsérelt szó. Jace és én barátok vagyunk, erről nem fogok többet vitát nyitni"

,,Barátok, huhh?" feszült meg egy pillanatra a csípőmre szoruló marka, ahogy ízlelgette a szót.

,,Igen"

,,Barátok, akik csókolóznak?" fejtegette tovább, és a kötekedése olyan szinten piszkálta a csőrömet hogy a falra tudtam volna mászni miatta.

,,Barátok, akik csak simán barátok! Semmi több!" nyomatékosítottam minden egyes szót, hátha ő is végre megérti.

,,Hát persze hogy az..." húzza el az ajkát oldalra, miközben megforgatja a szemét.

,,Nem tudom mi mást tehetnék még hogy el hidd, hogy csak te kellesz nekem..."

Erre felkapta a fejét, és olyan merően bámult mintha azt mondtam volna neki hogy nálam a Bölcsek köve. Ironikus pillanat lett volna, és akár édesnek is mondhattam volna ezt a reakciót, de valahogy elvette a dolog élét az az akarás, és szükség amit az arcán láttam. Nem tudtam hogy mire gondolhat éppen, de volt egy olyan érzésem hogy hamarosan velem is megosztja majd. És hogy az pozitív, vagy negatív csalódás lesz abban az én hozzáállásom is nagy szerepet fog játszani.

A mormogás ami kiszakad belőle sokkal inkább hasonlít egy megvadult őslény terület jelölő párzó hangjára.

,,Mond még egyszer!" parancsolt rám.

,,Tessék?"

,,Hallani akarom a szádból!" szorította ismét a hátsó fertályomra immár mindkét mancsát. A szavait a gyomromban érzem, ahogy kiindul a forróság az alhasamból. Ez a kedvenc baritonom. Kissé rekedt,  sűrű, és sötét mint az ír sör.

,,Melyik részét?" akad össze a nyelvem hirtelen zavaromban.

,,Ne incselkedj velem! Tudod te azt jól...!" húz közelebb magához, és szinte már az ölében ülök.

,,Hmm..." nyerem vissza a bátorságomat ,,talán azt a részét hogy nem tudom mi mást tehetnék hogy higgy nekem?"

Most már ténylegesen az ölében ülök, a whisky-s üveg valahol a parkettán hever, a szesz pedig minden bizonnyal foltot hagy majd a szőnyegemen, már ami nem Asherben kötött ki.

De mindez eltörpült az mellett a tény mellett hogy újra a férfi közelében lehetek, érezhetem  karjait a törzsem körül, a testéből áradó forróságot ami szinte perzselt, és ruhák rétege alatt érezhető izmokat. Na meg persze azt a lenyűgöző domborulatot, ami medence csontomnak nyomódott.

Minden külső tényező ellenére— hogy ittas állapotban volt, és hogy kötekedett velem—mégis szédítő volt ez a szoros közelség. Hamar el is vette az eszemet. 

,,...vagy azt hogy csak te kellesz nekem?"

És ez volt az a pillanat amikor Asher elvesztette a fejét. Megtörtént az amit egész nap nélkülöznöm kellett. A csókja nem mondom hogy váratlanul ért, de még így is felperzselt mindent.

A forró csókok közepette ahogy elszakadt tőlem, még volt ideje az ajkaimba morognia.

,,Megint!" szája nyakam vékony, érzékeny területére tévedt.

,,Téged akarlak!"

,,Újra!" szívta ajkai közé a bőrömet, azzal a céllal hogy nyomot hagyjon rajtam.

,,Csak te kellesz!" döntöttem hátra a fejem, hogy könnyebben hozzám tudjon férni. Éreztem ahogy megjelölt magának, és arra gondoltam hogy anyunak egyre nehezebb beadni hogy csak a hajvasalóval égettem meg magam, vagy hogy a sál dörzsölte ki a bőrömet. De  mindezt nem bántam, mert kezdtem észrevenni hogy ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem feloldódni Asher társaságában. Egy hónappal ezelőtt még csak a szemébe sem mertem nézni. Most meg szinte lovagló pózban ülök az ölébe. 

,,Az enyém vagy!" szorít rá az államra, hogy csak rá figyeljek. Szürke kozmoszai akaratosan villannak, mintha csak az sugallná hogy merjek ellenkezni ,,Csak az enyém!" 

Ahogy végig pásztázza a testemet, a vágy fellobban bennem. A csókja keményen csattan ajkaimon, a tempó gyors, és büntető. De próbálom tartani vele az ütemet. Aztán már a hátamon is vagyok, és Asher teste gyönyörteljesen nehezedett a testemre. Talán félnem kellett volna attól hogy mi mindent tehetett volna velem, a kiszolgáltatott állapotomnak köszönhetően. De én mégsem féltem, mert Asherrel voltam. És azt is tudtam hogyha a következő pillanatban levenné a ruháimat hogy a magáévá tegyen, nem ellenkeznék.

Azonban  gonoszul csillogó szeme amelyen a következő percben felnéz rám,  elárulja hogy egészen mást tervez számomra. Így maradunk egy-pár másodperc elejéig, elmerülve egymásba, aztán rákérdezek.

,,Mire gondolsz most?" söprök ki egy-két eltévedt tincset a homlokából.

,,Csak arra hogy itt az ideje hogy én beszéljek, arról hogy mit is gondolok az engedetlenségről"

Meg kellett volna ijednem a szavai mögött megbújó érzelmektől, és a hangját megrezegtető vészjóslástól. Félelemtől reszkető nyusziként kellett volna megfutamodnom, és visszabújnom a biztonságot nyújtó odvamba.

 Kissé kétszínűnek éreztem magam, mert mindez ellenére én mégis nedvesen vágyakoztam az elkövetkezendők után.

2021.02.08.