————————✯————————

-ᴀ sᴢɪ́ᴠ ᴛöʀᴇ́ᴋᴇɴʏ ᴅᴏʟᴏɢ, ᴇᴢᴇ́ʀᴛ ᴋᴇʟʟ ɴᴀɢʏᴏɴ ᴠɪɢʏᴀ́ᴢɴɪ ʀᴀ́-

-Lᴀᴜʀᴇɴ Oʟɪᴠᴇʀ-

————————✯————————

-ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ  ғ ʀ ᴀ ʏ-

(A szív sírását az ember nem hallja, mert azt csak érezzük, a pokoli fájdalom halkan is ugyanolyan kín, mintha kiabálna...)

Van az a helyzet, amikor az ember csak úgy simán megdöbben. Ilyenkor a tanácstalanság elveszi a beszédkéség feletti uralmat, és némán ragadunk a csendességben. A legenyhébb kifejezés volt a döbbenet, és a tanácstalanság ami ezt a percet jellemezte. Alkoholistákat megszégyenítő remegéssel lapoztam át a papírköteget, miközben a szavak fele összefolyt a szemeim előtt. A másik felét meg csak simán nem értettem.

Megannyi számomra értelmet nem nyerő kifejezés, rengeteg pontba szedett bekezdés, megszámlálhatatlan szabály. A papírokon lévő szövegek összefüggően, mégis rendszertelenül gördültek le bennem. Ahhoz túl zavarba ejtő volt, hogy hangosan is kimerjem mondani azt amit olvastam. Így csak zárt ajkakkal, benső hanggal követtem nyomon a sorokat.

Voltak mondatok, melyek mély pírt vontak arcomra, és olyanok is amik felháborítottak. Olyanok, amik zavarba hoztak, és felhevítettek, és olyanok is amik teljesen leforráztak. Aztán szerepeltek benne jogi, és titoktartásról szóló cikkek. A legjobban viszont azon bekezdések kötötték le figyelmem amelyekben a kulcsszavak szinte kiríttak a szövegből. Példának okául;

26.cikk. 4.bekezdés:

-A domináns megkülönböztető ajándékkal jelöli meg az alávetett társát. Ezt a domináns választhatja ki, melynek elfogadásával és folyamatos viselésével, az alávetett kinyilvánítja mihez tartását. Ilyen szimbólumok például a gyűrű, karkötő, nyakék, nyakörv, és egyéb ehhez hasonló igazi vagyontárgyak.

Ez volt az ahol először lefékeztem, és muszáj volt vennem egypár mély lélegzetet. Ugyanis a ,,nyakörv" szót már nem vette be a gyomrom. Mindig is azt gondoltam hogy az ékszerek csak holmi pénz pazarlások, amikkel a férfiak szerették elhalmozni a nőket, akik vágytak a csillogásra. Én ugyan sosem éreztem rá kényszert hogy valaha is ilyen dolgok után keseregjek, és nagyon nem is szerettem az ilyen értéktárgyakat, de ez már több volt a túlzásnál. Hisz nem vagyok kutya, hogy ilyen holmikkal ékeskedjek.

A nyers kíváncsiság azonban arra késztetett hogy tegyem magam túl a dolgon, és már csak azért is folytassam tovább.

35.cikk.6 bekezdés:

-Az alávetett teljesíti a Domináns minden kívánságát. Engedelmességet, és tiszteletet tanúsít. Ha az alávetett hibát, vagy szabály szegést követ el, a domináns különböző módszerek használatával büntethet.

Büntetés?

Már megint ez az átkozott szó, ami úgy tűnik Asher szókincsében elég gyakran szerepel. Lapoztam egyet és újabb sorokon akadt meg a tekintetem.

9.bekezdés:

A büntetések kimenetele az elkövetett szabályszegés méretétől függ. Széles skálán terjedő büntetések, a következő szabályszegés megelőzésére szolgálnak.

Széles skála? Úgy érti hogy egytől-tízig terjedő? De vajon mi lehet az egy, és mi a tíz?

10.bekezdés:

-Büntetések mérete;

Kisméretű szabályszegés esetén; eltérő fenekelés, kielégülés nélküli intim élvezetek, és ehhez hasonló büntetések.

Nagyméretű szabályszegés következményei; fizikai erőszak, ostor és hasonló eljárások.

Ennél a pontnál volt az, mikor úgy érzetem hogy nekem ez már sok, és kiakartam szállni ebből az egész helyzetből. Az arcom hullát megszégyenítő színt vett fel, a gyomrom pedig borsóméretűre zsugorodott ahányszor csak szemeimmel újra, és újra átfutottam a szavakat. Ekkor döbbentem rá hogy ez az egész valóság, és Asher ide tartozott.

Eddig egész életemben arra vágytam hogy történjen valami, mert sosem éreztem magam különlegesnek. Mert akivel nem történik semmi, az gyakran érzi magát feleslegesnek. Eddig ugyan azért áhítoztam hogy szakadjon meg az örökletes mókuskerék, most viszont amikor már megtörtént, valahogy megint olyasmi után vágyakoztam ami már elmúlt. Bármi történt is, mindig vágyakoztam.

De Asher más volt mint én. Ő megszerezte amit akart, és jelenleg roppantul furcsa, de engem akart. De nem úgy mint ahogy egy férfi akar valakit, akit szeret. Nem, ő az uralma alá akart vonni. Uralkodni felettem. Azt akarta hogy adjak neki oda mindent, ami valaha is a sajátomnak volt mondható. Cserébe pedig valami olyasmit kínált, ami jóval túltett az én gyermeteg álmaimon.

Mert mi lesz ha valamivel feldühítem, és ezáltal szabályt szegek? Képes lennék elviselni a következményeket? Azt mondta sohasem bántana. De mi van, akkor ha nem ugyan azt értjük ez alatt a kifejezés alatt?

Pont ellenkező hatást ért el ezzel Asher, és ahelyett hogy magabiztosabb lettem volna, hirtelen mintha kettő lépcsőfokot lökött volna rajtam, nem éppen a legjobb irányba. Aztán mindez végén, szemeim megakadtak az üres mezőkkel ellátott utolsó bekezdésnél, és félelmem immár odakoncentrálódott.

Mégis ki a fene az, aki egy kapcsolatot papíron köt meg?

Valahogy nekem ez az egész nem volt kerek, és inkább tűnt egy fedősztorinak, az igazság helyett. Mert ugyan Asherről lerítt hogy ezt akarja. De nekem elég lesz annyi hogy őt akarom, és nem érdekel hogy milyen formában kapom meg? Amit kínált ezáltal nekem, egy olyan buborék volt, amiben nem volt helye habozásnak, vagy éppen visszatáncolásnak.

Szóval ha aláírom a titoktartási szerződést, akkor nincs több helye a bizonytalanságnak...

Már csak az volt a baj, hogy a buborékok mint minden ilyen törékeny dolgok, könnyen kipukkadnak. Az enyémre sem kellett sokat várni.

***

A hosszas kivesézés, és részletes mérlegelés után szántam magam rá a döntésre. Azt hittem Ashert választani volt nehéz döntés. De közben kiderült hogy Asher mellett maradni volt az igazán kemény dolog. Már csak abban bíztam hogy nem tartogat számomra újabb meglepetéseket az elkövetkezendő időkben.

Odakint lassan leszálló sötétség uralkodott, ami minden órával egyre jobban vitte le a kontrasztot az égen. A nyárnak köszönhetően még ugyan nem volt koromsötét, de már érezhető volt az éjszaka közeledte. A levegő pár fokkal lehűlt, és szelíd fuvallat járta át a teret. Pont erre a megkönnyebbülésre volt szükségem, hogy kissé megzabolázzam a bennem pezsgő izgatottságot.

Kétszer ellenőriztem hogy anya a szobájában tartózkodik-e, majd csendben kilopóztam a házból. Tudtam hogy anya nem fog örülni annak hogy megint ezt csinálom, ha észre veszi hogy eltűntem. De még ez sem volt elég ahhoz hogy meggátoljon a célom elérésben. Mert csak egy ember látomása lebegett a szemeim előtt.

Muszáj volt látnom őt. Tudnia kellett hogy őt választom...tudnia kellett hogy vele maradok, jöjjön bármi ami az utunkba áll majd...hogy mindig vele leszek, még ha nem is akarja majd. Még ha nem is kellek majd neki, én akkor is az övé leszek.

Ez azonban csak addig élt bennem amíg a teraszon állva, csengetés nélkül ki nem nyílt az ajtó, hogy aztán egy pillanat leforgása alatt törje össze a szívem.

A legelső amit megláttam, az a szőke nő volt, akivel már volt szerencsém egyszer látásból találkozni. A ruháját igazgatva lépkedett kifelé, és egy percig annyira lekötötte külseje, hogy majdnem belém szaladt. Alul öltözöttként éreztem magam mélyen dekoltált vörös ruhája mellett. Erős Chanel parfümje, ilyen mértékben csavarta az orromat, és az arcán felderengtek már az idő csókolásai, a kilós vakolat alatt. Főleg a mosolyráncnál, ami akkor rajzolódott mikor lebecsmérlően végig nézett rajtam.

A fehér rövidnadrág, a kék bő atléta, és a zilált, zuhanyzástól nedves konty, amit eddig slamposan csininek véltem, immár gyerekesnek hatott.

Csak aztán láttam meg őt, ahogy szorosan mögötte tartotta a lépést. A ruhája neki is ráncossá gyűrődött, az ajka széle rúzstól vöröslött, és a kócos haja, most a szokásosnál is vihar dúltabb volt. Mintha valaki hevesen beletúrt volna, és az ujjaival rajzolt volna bele árkokat, és hullámokat. A tekintete úgy ugrott rám, mintha kísértetet látott volna.

Pont úgy, mint mikor valakit rajta kapnak valamin.

Nem kellett sok ész hozzá hogy rájöjjek mit is csináltak. A csalódottság undorral keveredett bennem. Undorodtam tőlük. Minden egyes pórusomban.

Asher volt az első aki feleszmélt, és tett egy tétova lépést felém. A nadrágja nem volt begombolva.

,,Izabella" nyögte a férfi, és úgy közeledett hozzám, mint ahogy az időzített bombához közelednek a tűzszerészek. Óvatos volt, mint aki attól fél hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Talán nem is járt messze az igazságtól.

,,Ne!" emeltem fel a kezem tartózkodóan, és hátráltam egy lépést, épp annyira hogy ne tudjon megérinteni engem. Ettől teljesen lefehéredett, és úgy bámult rám mintha megütöttem volna.

Jó érzés volt látni hogy neki is fáj.

A szőkéből ekkor kitört a gúnyos kuncogás, és a megmerevedett férfi karjára sózott egy aprót. A tenyerét birtoklóan a domborodó izmokon hagyta, amit úgy tűnt Asher cseppet sem bánt.

Egy újabb tőrforgatás a szívemben...

,,Szóval te vagy az a kislány!" most jobban megnézett magának, és a mindentudó kék írisze úgy futott végig testemen, mint a smirgli papír. Fájt. ,,Bevallom tényleg olyan ártatlan...de azért csalódtam benned, Asher! Igazán többet vártam volna. A te ízlésed ennél..."nyalja meg ajkait, és kígyóhoz illő mosolyt villant ,,kifinomultabb."

Asher nem védett meg. Meg sem szólalt, de ez sokkal beszédesebb volt mintha bármit is mondott volna.

Nem érzékeltem semmit a külvilágból. A fülem zúgott, a pilláim előtt elhomályosodott a világ. Még az utolsó pillanatban láttam abban szürke íriszekben a valóságot, és azt a fájdalmat ami engem is emésztett.

Tudtam hogy tudja, hogy mi következik.

Árulkodó könnycseppjeim kíméletlenül törtek utat maguknak a felszínre, még utoljára láttam magam előtt a gunyoros mosolyú nőt. Még halottam a fülemben a nevemet kiáltó férfit szakadozott hangját. Még éreztem a markomból árván földre hullott élettelen papírtömeget, benne a kacskaringós betűkkel tűzdelt aláírásommal. Aztán már megszűnt minden, ami valaha számított.

Nem fordultam meg.

2020.09.17