————————✯————————

-ᴀ ᴠɪʟᴀ́ɢ ɴᴇᴍ ᴀʀʀᴏ́ʟ sᴢᴏ́ʟ, ʜᴀ́ɴʏ ʟᴇ́ʟᴇɢᴢᴇᴛᴇᴛ ᴠᴇsᴢᴇʟ, ʜᴀɴᴇᴍ ᴀᴢᴏᴋʀᴏ́ʟ ᴀ ᴘɪʟʟᴀɴᴀᴛᴏᴋʀᴏ́ʟ, ᴀᴍɪᴋᴏʀ ᴇʟᴀ́ʟʟ ᴀ ʟᴇ́ʟᴇɢᴢᴇᴛᴇᴅ-

-Gᴇᴏʀɢᴇ Cᴀʀʟɪɴ-

————————✯————————

-ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ  ғ ʀ ᴀ ʏ-

(Mert vannak kötelékek amelyek egy pillanat leforgása alatt köttetnek...)

Az ajtó bezáródása jelképesen elszakította a köztünk kialakult láthatatlan kapcsolatot, és ezáltal eltűnik belőlem az a furcsa mágnesességhez hasonló érzés, amely az ellenkező irányba akart sodorni, felé. Ambivalens érzelmek kavarogtak bennem ahogy a konyhába tartok, ahonnan finom illatok, és tányérok egymáshoz csapódó hangja szűrődött ki.

Az agyam persze jóval messzebb járt a józanság határától, még mindig a körül a titokzatos szempár körül serte-pertélt. Mert volt valami Asherben, valami meghatározhatatlan dolog ami nem hagyott nyugodni. Ahogy nézett, az égető pillantása, a félre érthető szavai. Legfőképp a szavai. Még mindig fülemben cseng a ,,következményekre" való figyelmeztetése.

Kezdtem úgy érezni magam mintha belecsöppentem volna E. L. James által megírt jelenetbe
Ellenben ez a valóság volt, és nem egy könyvben, vagy egy az alapján megalkotott filmben voltunk. Itt nincs mindenféle szexuális játékszerrel felszerelt vörös szoba. Asher nem Christian Grey, én pedig távolról sem vagyok Anastasia Steele.

Ellenben abban is biztos vagyok hogy Asher a következmény címszó alatt nem pont a szobafogságra gondolt. Mert hát ez amúgy is hülyeség, hisz ő nem az apám volt. Ez a feltételezés amúgy is abszurdnak hatott, mert sosem vonzódnék hozzá ha az lenne.

A friss koriander illata rögtön megcsapta orrom amint a helyiségbe léptem. Anyu a tűzhely előtt dobált éppen egypár zöldséget a fortyogó serpenyőbe, miközben felém intézte szavait amint érzékelte jelenlétemet.

,,Nem sietted el" jelentőségteljesen vezeti rám tekintetét fakanállal a kezében, majd tovább kavargatja a párolt zöldségeket. Innen úgy tűnt sült halat készít, ahhoz pedig párolt zöldség ágyat.

Mindig is imádtam anyu főztjét. Gyerekkorom óta ő az egyetlen aki eltudta érni hogy a brokkolit is úgy egyem mint a legfinomabb édességet. Irigykedéssel vegyes csodálattal nézem néha már csak a főzési folyamatot is. Nekem aki még egy rántottát is csak-csak tud elkészíteni, ez mindig is egy figyelemre méltó pillanat volt.

,,Hm?" ráncolom homlokom továbbra is elmerengve, és csípőmmel a pultnak dőlök mellette.

,,Fél órája mentél át" pillant fel a gyorsított darabolás közben. ,,Pedig itt van egy köpésre"

Közben munkálkodó keze egy pillanatra sem fejezi be a folyamatot, de még így sem lesz katasztrófa a végkifejlet. Szerintem még csukott szemmel is tudna a késsel bánni, persze én már egypár ujjal szegényebb lennék ha csak egy pillanatra is elnéznék a folyamat közepetette. Mert ugyan ő vérprofi volt, de én vele ellentétben a répát is úgy vagdostam mintha bárdal kellene a rizs szemeket elkapnom. Rémes egy látvány, és elég sok időt vesz igénybe.

,,Már kezdtem aggódni."

,,Észre sem vettem hogy ilyen gyorsan repült az idő"

Ez igaz is volt. Asher közelében az idő volt a legkisebb gondom, vagy épp a legutolsó dolog ami eszembe jutott.

,,Na és milyen az új szomszéd?" fordul vissza a pulthoz, de felém billentett feje választ vár miközben ontja a további kérdéseket magából.

,,Nő? Vagy talán férfi?" kacsint egyet felém pajkosan, mielőtt fojtatja a spanyol inkvizícióhoz illő kihallgatást.

,,Egyedül lakik? Gyerekek? Esetleg veled egykorú? Kedves volt?" egy pillanatra grimaszolva és ijedten pillant rám.

,,Kérlek, mond hogy nem egy újabb zsémbes öregasszony! Abból van elég ebben az utcában."

Nos hát igen, nem mindenkinek jutnak kedves, és jó modorú szomszédok. Mi pont a legjavát kaptuk ki. A két házzal lentebbi szomszéd egy boldog házasságban élő négy gyerekes anyuka, aki nem érti hogy miért vagyok egyke, és elítéli anyát amiért egyedüli szülő. A mellettünk lakó vén szipirtyó állandóan a telkükre átlógó fa miatt zaklat minket, holott szinte csak egy ág az amiről papol. És a majdnem szembe szomszédunk csak a hab a tortán. Egy ötvenes anyuka, aki megesküdött róla hogy egyik este engem látott a parton beszívva szexelni, a drogos bagázs területén.

Ami már csak azért is ostobaság volt, mert persze én pont olyan vagyok mint aki szexuális életet fojtat, és azt pont a nyílt ég alatt teszi nyilvánosan, emberek között. De most komolyan, pont azon a partszakaszon?Itt jön rögtön a fogós kérdés, hogy ő mégis mit keresett akkor ott?

,,Kezdem úgy érezni magam mintha bele csöppentem volna a Gossip Girl egyik izgalmas epizódjába" fintorogva slisszolok el anyu mellett, és megközelítem a hűtőt.

A fagyasztóból kikapok egy doboz banános csoki fagylaltot, majd egy kanalat az evőeszközös fiókból, és a pult előtt sorakozó magas bárszékek egyikére telepszem. Felülve kibontom a finomságot, majd egy jól irányzott mozdulattal nagyot kanalazva belőle beletömöm tartalmát érte nyíló számba. Nos igen, én vagyok a nőiesség netovábbja.

,,Nem is értem miről beszélsz" zárja el a gázt, és kezeit megtörölve fordul felém. Rosszallóan nézi ahogy tömöm magamba az agyfagyasztó édességet, amely krémessé olvad a számban.

,,Édes lányom, mondtam már hogy ne egyél ilyen mérgező vackokat. Csupa színezék, meg cukor. Mellesleg az étvágyadat is elveszi"

Ha nem mondtam volna még, anya teljes mértékben ellenez mindenféle véleménye szerint káros dolog bejutattását a szervezetbe. Persze én nem csak támogatom, de élvezem is. Azonban kicsit álszent dolog hogy annyira tiltja a dolgot, mégis megveszi minden alkalommal a boltban.

Farkasszemet nézve tolok be még egy hatalmas kanál csokis mannát. Az undor kiülését arcára, teljes elégtételként veszem. Intő szavai ellenére tovább folytatom a ,,nyalakodást".

,,Reménytelen vagy" lemondó sóhajjal tereli a beszélgetést más mederbe, és visszatér az eddigi kíváncsisága.

,,Inkább mesélj, ahelyett hogy a gyomrom kiürítésére pályázol!" nyom el egy orr ráncolós fintort ,,Szóval ki a szerencsés?"

,,Hát azt nem tudom hogy szerencsés-e, de az biztos hogy férfi" ejtem ki vonakodva.

,,És még? " ösztönzően villanó tekintete folytatásért epekedik. Majd megeszi a fene egy kis pletykáért. Persze nem én lennék ha nem húznám még egy kicsit az agyát.

,,Mi még?"

Makacsul összevont karral sétál közelebb hozzám, és szűkre húzott szempárral bök felém.

,,Hát kislányom, téged sem az eszedért szeretünk" morgolódása mosolyt csal ajkaimra, és egy elfojtott kuncogás is utat tör magának. Olyan jó móka vele évődni.

,,Most csak szórakozol velem!"

,,Én? Soha" próbálok gátat szabni jókedvemnek, de mind hiába. Egyszerűen túl vicces ahogy mérgében toporzékol, és összeráncolja az orrát. A magasság különbség csak még aranyosabbá teszi. Olyan mint egy mérgezett kis nyuszi, tudjátok olyan pisze orrú kis szőrgombóc.

,,Hát persze" forgatja meg zafír tekintetét. ,,Szóval férfi. Máris több a semminél. Egyedül él? "

,,Igen" illetve ezt magam sem tudom. De most hogy bele gondolok, mi van ha családja van? Gyerekei. Gyönyörű felesége, aki tud neki főzni olyan tipikus házas kosztot. Ez a feltételezés valahol mélyen elszomorít.

,,Illetve nem láttam rajta kívül mást. Habár..."

,,Igen?"

,,Lehet mégsem él egyedül." válaszolom vontatottan ,,Az ilyen pasinak tuti minden sarkon van nője"

Ez már az ő érdeklődését is felkelti, és rögtön ugrik a témára, mint macska a gombolyagra. Tipikus.

,,Ezek szerint jó pasi?" elevenedik meg kissé, és a szőke bubi frizurába túrva húzza ki magát.

,,Az nem kifejezés. Dögös harmincas. Biztos van egy jövedelmező állása, na meg persze egypár eltitkolt gyereke" majd rosszallóan nézek végig pávás megmozdulásán.

,,Túl fiatal hozzád!"

,,Ez gonosz volt" lök meg a csípőjével megsértődést tettetve. Habár mindketten tudjuk hogy csak húzom az agyát, hisz anyu gyönyörű. Szőke rövid haj, tökéletes testalkat, fiatalos megjelenés, örökös baba arc. Az egyetlen ránca amire allergiás, egyáltalán nem ront az összképen, csupán csak az idő múlásának csókja.

,,Csak féltékeny vagy hogy anyád, negyvenkét évesen is jó bőr!" kacsint rám.

,,Ohh, én azt hittem negyven után már az ember nem számolja a gyertyákat. Egyrészt mert felesleges" tágulnak ártatlanul szélesre a szemeim ,,másrészt meg mert így is-úgyis sok"

,,Leszel majd te is negyven édesem!" dob meg a konyha ruhával, miközben kinyújtsa a nyelvét felém. Roppant érett viselkedés.

,,Na ne félj, majd megnézzük te hogy fogsz kinézni ennyi idősen, ha szülsz egy rakat gyereket!"

Most én fintorgok egyet, mire ő nevet fel jóízűen. Gyorsan változnak a szerepek.

,,Nem szülök" szeretem a gyerekeket, de a fájdalom küszöböm nagyon alacsonyan van. Így a szülés valami nagyon nem nekem való, hiába az epidurális fájdalom csillapítás meg minden. Kizárt dolog!

,,Én is ezt mondtam a te korodban" nevet a szemembe, majd utalóan felém biccent ,,Most meg nézd meg, mégis hol tartok!"

Inkább ráhagyom a dolgot, higgyen amit akar, és nem veszem fel a kesztyűt a továbbiakban. Én tudom amit tudok. Egy kis idő múlva ő is felhagy a témával, és inkább visszatér az előzőre.

,,Szóval harmincas" bólogat serényen, aztán egykedvűen rám pillant, ,,Hozzád pedig túl öreg!" majd beletörődve szusszant egyet. ,,De ma már ez nem jelent sokaknak akadályt"

,,Némely kapcsolatban nem" elgondolkodva nyalom le a kanálon maradt csoki darabot, és akaratlanul is bevillan elém egy kép. Egy kép amin én és Asher vagyunk szerelmesen. Egyszóval élve, szokatlan egy kép.

,,Miért érzem úgy hogy elég mély benyomást tett rád?"

,,Az enyhe kifejezés" tolom el magam elől a kanalat, és már csak kavargatom vele a lassan krémmé olvadó masszát.

Anya közben tovább szeleteli a köretként használt zöldségeket, a következő pillanatban azonban megmerevedik kezében a kés, és immár minden figyelme rám irányul.

,,Kicsit zavarba ejtő ha egy félmeztelen, majdnem két méteres pasi nyit neked ajtót. Tizennyolc vagyok, vannak dolgok amik zavarba hoznak."

,,Félmeztelen volt?" döbbenten fordul meg,és kék szemei hatalmasra tágulnak.

,,Félre érthetetlenül" nyalom meg ajkaimat, azonban a fagyi íze már rég másodlagos számomra.

,,Miért nem én mentem" motyog magában végleg elfordulva tőlem.

Kedvetlenül tologatom még pár másodperc elejéig a ragacsos krémben kanalam, aztán végleg elvetem a cukor mérgezés gondolatát. Anya utalgató megjegyzései elvették még a fagyizástól is a maradék kedvemet. Mindig is megbeszéltük a ,,pasis" témákat, de most valahogy más az egész helyzet. Mert mindeddig egyetlen srácnál sem éreztem ezt a furcsa birtokló érzést, amely lassan önti el a szívemet hogy aztán féltékeny zöld aurával vonja be azt.

Olyan mintha máris kijelenteném hogy az enyém, ami őrült nagy képtelenség. Mert hogy a szerelmes emberek folyton- folyvást szeretik kifejezni az érzelmeiket ilyen formában az teljesen rendben, de attól még én egészen távol álltam a dologtól. De mondjuk nem is volt még nagyon senkim, akit a magaménak akartam volna kikiáltani.

Ezen gondolataim közepette vissza dobom a fagyit fagyasztónk mélyére, majd az udvarra indulok. Jót tenne nekem egy kis felfrissülés. Úgy tűnik túl sok butaság fordul meg ma a fejemben. Dolgok melyeket el kellene gyökerestül felejtenem, mégis csaló szívem epekedik utánunk.

***

Gyermekként biztos mindenkinek volt valami amiért rajongott. Valami amit imádott, annyira hogy minden pillanatban gondolatai az körül forogtak. Míg más kislányok Barbie babákkal játszottak, és minden kisfiúba beleszerettek aki csak meghúzta a hajukat, én addig találtam magamnak olyan elfoglaltságot ami minden szabad pillanatomat lekötötte.

Mindig is imádtam a vizet. A hűsítő cseppeket melyek végig csurogtak testem hajlatain. A hirtelen keletkező szurkáló érzést, mely hatalmába kerített az első csobbanás kíséretében. A súlytalan lebegést. A körülöttem fodrozódó kék mélységet.

Egyszóval imádtam a vizet, és ezért sem volt meglepő hogy imádatom hobbivá formálódott. Évekig sportoltam, és szerettem is azt csinálni amit szeretek. Az úszás volt az életem, és nem is voltam olyan rossz benne. Azonban mint minden imádat ez is lassan, de biztosan leáldozott.

Egy idő után már nem jártam edzeni. Nem maradtam kint éjt-nappal hogy versenyeken vegyek részt. Egyszerűen már nem volt minden a régi, mert útközben valami megváltozott. Kezdtem úgy érezni hogy vannak fontosabb dolgok az életben. Így ez háttérbe szorult. Úgy ahogy lassan átalakult a testem, olyan könnyedén ért véget ez a fejezet az ételemben.

Néha napján azonban erősebb volt az érzés hogy hiányzik valami. Mert vannak pillanatok amikor úgy érzem betemetnek a mindennapok, és csak ez segít abban hogy tisztán gondolkodjak. Ilyen pillanat volt ez is.

A napfény sugarakat vetett a tiszta kék vízre, és meg-megcsillant rajta a narancs fény miközben megtörve bukott alá. Egy szó mint száz, gyönyörű volt. Az egész házban és az körül, ez volt a kedvenc helyem. A medence hatalmas árokként süllyedt alá a földbe. A régebben használatos kis csúszda már évek óta porosodik a garázs mélyén, várva hogy valaki újra használja. Sajnos én már jóval kinőttem azt a méretet.

Kikötöm a nyakamba csomózott fehér anyagot, majd fejemen keresztül leveszem azt. Lábaimról csupán lerúgom szandáljaim. A kinti zuhanyzó alá állva lemosom magamról a hőség okozta természetes verítéket. Kócos kontyba fogott hajamból kibányászom a hajgumit, és megvárom míg teljesen elázok, csak aztán zárom el a zuhany rózsát. Arcomra tapadó tincseimet hátra simítom, és neki szaladva bele csobbanok a hűvös vízbe. A medence alját elérve elrúgom magam a talajtól, és csak lebegek a kékségben míg levegőm el nem fogy.

Mint mindig most is a legjobb időt választom arra hogy a felszínre törjek, így mivel a medence remek rálátást biztosít a szomszéd házra, pontosan látom ahogy egy méregdrága fekete kocsi parkol le a felhajtóján. Vizes hajamat hátra simítva arcomból kevés érdeklődést mutatva pillantgatok az új jövevény felé, miközben majd megesz belül a kíváncsiság.

Nem kell sokat várnom rá hogy egy magas szőke plasztik cica ugorjon ki a járműből, és magabiztos léptekkel siessen fel a macska köveken. Az első benyomás ami beugrik nekem róla, az egy műanyag próba baba képe. Erre Rosie, a legjobb barátnőm csupán csak azt mondaná hogy Barbie baba prototípus. A természetesség pedig úgy távol áll tőle, mint tőlem egy ránc felvarrás tizennyolc évesen.

Ilyen távolságban is szemet szúr feltöltött alsó ajka, mesterségesen egyenes orra, és hát az extra mély, és extra rövid kivágású fekete ruhájának köszönhetően a melleire is remek rálátásom van. Érdeklődve mustrálom ahogy feltipeg a tizenöt centis ,,dugj meg cipőiben" a bejárathoz, majd kezét csengetésre emeli. Fél perc sem telik el mikor a félisten megjelenik az ajtóban, még mindig félmeztelenül. De most már igazán értelmet nyert az elesett állapot, és lassan úgy érzem kicsit talán túl is van öltözve. Mert nem hiszem hogy sokáig szüksége lesz arra a nadrágra, ha azt akarják csinálni. Ez a nő nem úgy néz ki mint aki csak egy teára ugrik be.

Váltanak még pár szót az ajtóban, és látom ahogy a nő ingerlően végig simít gömbölyű derekán. Aztán azok az ezüstös íriszek elnéznek a ,,hölgyemény" feje felett, csak azért hogy egy pár másodperc elejéig oda szegezzenek a medence széléhez. Mintha egy mosoly görbéi játszanának ajkain ahogy észre veszi hogy őket nézem, majd megszűnik a kontaktus, ő pedig karon ragadja a szöszit, aki egy meglepett sikítással felnevet, és berántja magával az ajtón, lábával pedig belöki azt maguk után.

Döbbenten állok, vagyis helyzetemet figyelembe véve lebegek a vízben, és emésztem az imént történteket. Most csak hallucináltam, vagy tényleg engem szuggerált miközben egy másik nővel készül lefeküdni? De aztán elvetem a gondolatot, ahogy egy annál sokkal nagyobb gond fészkeli meg bennem magát. Mert dühített az hogy egy másik nővel van, ahelyett hogy...nos ahelyett hogy nem lenne senkivel.

Lehet igazából nem is az zavart hogy láttam egy nővel, hanem inkább az hogy nem velem van. Ez pedig a legijesztőbb dolog volt a világon.

***

Még vagy félóráig áztattam magam ezután, és úszkáltam körbe-körbe csak hogy kiverjek minden egyes oda nem illő dolgot a fejemből. Mivel még mindig csak délután öt felé járhatott az idő, magasan tűzött a nap az égen. A víz viszont már teljesen kiszívta a bőröm, így jobbnak láttam kimászni a medencéből, hogy természetes módon száradjak meg.

A vízcseppek végig csorognak nyúlánk alkatomon, és a lábam nyomot hagy amerre csak járok. Nem szégyenlősködtem, főleg nem itthon ahol amúgy is csak anyu lát. Emellett mindig is elégedett voltam magammal, már amennyire egy tinédzser lány elégedett lehet önmagával szemben. Nem voltam sem nádszál vékony, mint azok a lányok a suliban akiket elküldtek suli-pszichológushoz a kóros anorexiájuk okán, sem pedig olyan lány aki bulémiában szenved a testképzavara miatt. Én pont a köztes megoldásba estem, és az úszás is segített kordában tartani a testemet. Mindig is büszke voltam lapos hasamra és karcsú lábaimra. Szerencsésnek mondhattam magam hogy anyu testalkatát örököltem, amely vékony derekat, nagyobb mell és feneket jelentett.

Anyuval ellentétben azonban nekem sötét barna, már-már fekete hosszú göndör hajam volt, amit néha rémálom volt megzabolázni. Az arcunkban volt némi hasonlóság, de nem számottevő. Ellenben velem ő törékenyebb, és jó pár centivel alacsonyabb nálam. Minden más tulajdonságomat az apámtól örökölhettem.

Néha éjszakánként egy sötét hajú idegennel álmodtam. Látom mellette anyát. Látom ahogy mosolyognak. Ahogy a szeretet áthatja őket. Minden olyan felhőtlenül boldog körülöttük. Arcukon a mosoly szinte letörölhetetlen. Mintha sohasem lennének szomorúak. Mintha nem ismernék az igazi bánatot.

Azt mondják hogy az álmoknak van valóság alapja. Szeretem azt hinni hogy az az idegen, akinek arcát a valóságban még sosem láttam, egyszer csak feltűnik a színen. Eljön, a boldogság ígéretét hozva, és azt mondja hogy ő az apukám.

Eddig azonban késik ez a pillanat. Néha pedig már szinte lehetetlenül távol sodródik tőlem. Mintha egy tó két partján állnánk. Egy olyan helyen ahol nincs közös pont ami elég ahhoz hogy érintkeznek a partok. De hiszem hogy mindennek megvan a maga ideje, és épp akkor történik meg amikor annak meg kell történnie.

Most viszont csak azzal a fehér sávval szeretnék foglalkozni, amely a fürdőruhának köszönhetően fehér maradt a hátam közepén. Ez cselekvésre késztet, és bekenem magam naptejjel. Majd a napozó ágyra fekve kikötöm fürdőruhám pántját, és hagyom két oldalt előre esni azt. Miután meggyőződök róla hogy semmi sem látszik ki és minden takarásban van, fejemet összekulcsolt kezeimre hajtva élvezve a nap melegét, és lassan alvásra szenderülök.

***

Mikor kicsit később felébredek már nem érzékelem a napot testemen.

,,Ennyire elaludtam volna? Észre sem vettem hogy már beesteledett? "

Azonban koránt sincs még késő, és a nap is magasan ragyog fent a kék égbolton. Csupán csak valami gátat szab a napsugaraknak hogy eljussanak hozzám. Valami nagy, ami teljesen kitakarja előlem a fényt. Szaporán pislogok hogy kitisztuljon a látásom.

Felpillantva döbbenek rá hogy nem valami, hanem inkább valaki lett az én személyes napernyőm. Halálra sápadtan lódul meg szívem, amely azzal fenyeget hogy kitörik mellkasom fogságából.

A sikoly ami kiszökik ajkaimon, az pedig csak a ráadás.

2020.09.04