————————✯————————

-ᴇɢʏ ᴘɪʟʟᴀɴᴀᴛʀᴀ ᴛᴀʟᴀ́ʟᴋᴏᴢᴏᴛᴛ ᴀ ᴛᴇᴋɪɴᴛᴇᴛüɴᴋ. ʜɪʀᴛᴇʟᴇɴ ᴜ́ɢʏ ᴇ́ʀᴇᴢᴛᴇᴍ, ᴠᴀʟᴀᴍɪ ᴛᴏ̈ʀᴛᴇ́ɴɪᴋ. ᴍɪɴᴛ ᴍɪᴋᴏʀ ᴇɢʏ ᴋᴜʟᴄs ʙᴇʟᴇᴛᴀʟᴀ́ʟ ᴀ ᴍᴇɢғᴇʟᴇʟő ᴢᴀ́ʀʙᴀ, ᴇ́s ᴋᴀᴛᴛᴀɴ ᴇɢʏᴇᴛ. ɴᴇᴍ ᴠᴀɢʏᴏᴋ ᴛᴜ́ʟᴢᴏᴛᴛᴀɴ ʀᴏᴍᴀɴᴛɪᴋᴜs ʟᴇ́ʟᴇᴋ, ᴇ́s ʙᴀ́ʀ ʀᴇɴɢᴇᴛᴇɢᴇᴛ ʜᴀʟʟᴏᴛᴛᴀᴍ ᴍᴀ́ʀ ʀᴏ́ʟᴀ, sᴏʜᴀ ɴᴇᴍ ʜɪᴛᴛᴇᴍ, sőᴛ, ᴍᴏsᴛ sᴇᴍ ʜɪsᴢᴇᴍ, ʜᴏɢʏ ʟᴇ́ᴛᴇᴢɪᴋ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ ᴇʟső ʟᴀ́ᴛᴀ́sʀᴀ. ᴅᴇ ᴠᴀʟᴀᴍɪɴᴇᴋ ᴛᴏ̈ʀᴛᴇ́ɴɴɪᴇ ᴋᴇʟʟᴇᴛᴛ, ᴀᴍɪ ᴍɪᴀᴛᴛ ɴᴇᴍ ᴛᴜᴅᴛᴀᴍ ʟᴇᴠᴇɴɴɪ ʀᴏ́ʟᴀ ᴀ sᴢᴇᴍᴇᴍ.-

-Nɪᴄʜᴏʟᴀs Sᴘᴀʀᴋs-

————————✯————————

-ᴀ s ʜ ᴇ ʀ  ᴅ ᴏ ɴ ᴏ ᴠ ᴀ ɴ-

(Nem vártam rád, és nem kértem Istentől semmit azelőtt...de ő téged küldött nekem...)

Angyal, az első és egyetlen szó ami eszembe jutott róla amint megpillantottam őt. Tiszta és gyönyörű. Érintetlen, mint az első hófedte hegycsúcs. Megközelíthetetlen, mint egy éjszakai látomás.

Az első pillanatban azt hittem csupán csak álmodom. Hogy ez csak egy újabb lidérces látomás, túl hűen megelevenedő árnyképe, amelyek minden éjszaka nyugtalanság árnyaival szennyezték be álmaimat. Túl szép volt hogy igaz legyen, de miután pislogtam párat, még mindig itt volt előttem.

Tudatosan vagy öntudatlanul, de magához édesgetett rögtön már az első találkozás alkalmával.
Olyan voltam mint a bűnbeesés előtt álló isten által teremtett páros egyike, és úgy vonzott magához, mint Évát a tudás fája. Az ismeretlen tiltott gyümölcs volt számomra. Az ami csak arra várt hogy egy óvatlan pillanatban a magamévá tegyem.

Én pedig mindig is gyarló ember voltam.

A minap költöztem csupán be az új házamba, és még arra sem volt időm hogy rendesen berendezkedjek. Hirtelen ötlet volt a költözés, a hirtelen döntések viszont általában mindig rosszul sülnek el. Legalábbis tapasztalataim szerint. De nem tehettem mást, sarokba szorítva ez volt az egyetlen kiút.

Hogy mi elől menekültem?

Az életemtől, aminek az irányítása végeláthatatlanul kezdett kicsúszni a kezeim közül. A múltamtól, ami egyszerűen nem engedett ki az emlékek karmaiból. A folytonos mókuskerékből, amitől úgy érzetem lassacskán megfulladok. Egyszóval mikor a legnagyobb volt a káosz, összecsomagoltam és leléptem. Szükségem volt valami újra, egy menekülő útra a sok szarság elől.

Erre pedig a legjobb hely volt Charlottesville. Hamar találtam is egy üresen álló szép kis ingatlant a Mapple Streeten, és már jöttem is. Ugyan a ház készségesen felszerelt és minden megtalálható volt benne ami szem szájnak ingere, de mégsem éreztem egyenlőre azt a bizonyos otthon érzést. Lehet azért mert New Yorkban egy percnyi nyugtom sem volt az utóbbi időszakban.

Régebben minden időmet lekötötte a rengeteg munka. Ha pedig néha napján volt ugyan egy cseppnyi szabadidőm is, akkor ott folytattam ahol abba hagytam a dolgozással eltöltött órákat. Az életem ezen időszaka monoton volt. Nem is tudtam hogy hiányzik valami, amíg meg nem láttam őt.

Épp Amandát, azt a túl értékelt libát vártam. Forró és megterhelő napok voltak mögöttem, és szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Amandát az itteni terjeszkedés céges rendezvények egyikén ismertem meg. Rögtön kiszúrt és rám tapadt mint a pióca, attól függetlenül hogy a férje is ott volt köreinkben.

Nathan Ross nekem dolgozott. Tisztességes férfi volt aki mind a munka terén, mind az életben jó ösvényen haladt. Nem érdemelte meg hogy így bánjanak vele. Sem azt hogy a felesége kihasználja. Egy biztos, a mai napig nem tudom hogy mit látott ebben a nőben mikor összekötötte vele az élete fonalát.

Mert nem volt természetes sem viselkedés ügyileg, sem pedig adottsági szinten. Nem volt benne semmi különleges. Semmi amit értékelhettem, vagy nagyra becsülhettem volna benne. Azt persze jól tudtam hogy ő mit látott a férjében mikor összekötötte vele az életét. Egy élőkelő társadalmi hátteret, és egy vaskos bankszámlát.

Az egyik legrosszabb pillanatomban találkoztunk, amikor nem tudtam mit is csinálok. Nekem kellett valaki aki kérésre ugrik, neki pedig valaki aki jó alaposan megdugja őt. Kölcsönös kihasználáson alapult a kapcsolatunk, már ha ezt annak lehetett nevezni.

Mégis az utóbbi időben olyan lett mint egy ragadós rágó a talpam alatt. Levakarhatatlan. De ezzel együttvéve jó érzés volt hogy van valaki aki egy szóra ugrik, ha csak azt akarom. Néha nekem is szükségem volt valakire, akárcsak ebben a pillanatban.

Várakozásom közepette azonban valami furcsa érzés öntötte el testemet, amely úgy futott végig rajtam mint a magas feszültség. Olyan égi fuvallat volt ez, amely azt hangoztatta hogy valami fontos, életemet meghatározó momentum szemtanúja lehetek bármely percben.

Ez a tipikus filmes effektus, amelyet annyiszor láthattunk már a képernyőn, és mégsem untuk meg sosem. Ilyenkor az észt felülmúlták a tettek, és én sem cselekedtem másképp mint ahogy az meglett írva az élet hosszú forgatókönyvében.

A kíváncsiság vezette lépteim az ajtóhoz, és a vágyódás édes árnyalata tette kezeimet a kilincsre. Láthatatlan késztetés lett úrrá testemen, mert volt valami a perc hevében. Valami ami arra késztetett hogy tárjam ki azt az ajtót, és engedjem be az ismeretlent.

Hogy tudtam-e hogy abban a pillanatban változik meg örökre az életem?

Ha egy romantikus filmben lennénk most tétova percek nélkül, és a tudás teljes magabiztosságával jelenteném ki hogy még szép hogy tudtam. De mivel ez a valóság volt, így fogalmam sem volt róla hogy mi vár rám az ajtón túl. Mert itt ha van egy pillanat ami mindent megváltoztat azt az ember nem tudja előre. A tudatlanság pedig csak még édesebbé teszi az egészet.

Épp ezért, habozás nélkül tártam ki az ajtót, utat nyitva ezzel az ismeretlen felé.

***

Az angyalok kicsik, legalábbis ez az volt hozzám képest. Csupán csak a vállamig ért, és a feje búbja messze volt még az államtól. Ebben mondjuk lehet nagy szerepet játszott a nem éppen kis méretem, amellyel szerencsésen megáldott a sors. Így tulajdonképpen könnyűszerrel ráhajthattam volna az övére a fejemet, ha úgy akarom.

Meztelen mellkasom láttán pedig mélyen elpirult. Az ártatlansága arcon ütött. Tudtam hogy milyen hatással vagyok rá. A nők lépten-nyomon megbámultak, és voltak olyanok is akik bármit megtettek volna egyetlen szóra nekem, ha úgy akarom.

Ezen a téren a női logika két részre osztódott, ha egy nekik tetsző hímet láttak a fedélzeten. A merészebbek felhívták magukra a figyelmet, míg a félénkek hajuk mögé rejtőzve, vagy éppen szemük sarkából pillantgatva figyelték a férfit, és próbáltak az érdektelenség és a közömbösség álarca mögé rejtőzni.

A valóságban nem élnek a sztereotípiák, melyek azt vallják hogy vannak nők akik nem küldenek jeleket a kiszemelt hímnemű felé. Ilyen nincs, mert igenis ott voltak azok a jelek, csak érteni kellett belőlük. Én pedig igazán értettem a nőkhöz, sőt sokan úgyis ugráltak ahogy én fütyültem.

Ez a helyzet azonban más volt. Mert amíg nekem kétségkívül legalább húszféle kép az eszembe jutott, hogy módszeresen megfektessem őt, amíg azok a sötét, huncut tincsek el nem terülnek a párnámon, addig róla virított hogy ártatlan kislányka még. De nem olyan értelemben mint ahogy a beteg elme eltudja képzelni. Ne gondoljátok hogy pedofil hajlam egy cseppje is lakozott bennem, és esetleg úgy néztem rá mint Humbert Humbert a kis Lolitájára.

Már a feltételezés is sértő volt mind rám, mind ránézve. Én nem voltam holmi vénember aki a beteges vágyát hajkurászta, a kis nimfácskájáról áradozott, és rá erőszakolta magát a gyermekkorának éppen végét járó ártatlan lányra. Ő pedig nem volt egy éretlen kis csitri, aki könnyedén játszadozott a férfi szívvel, és úgy vezetett az orránál fogva bárkit is.

De mindazon által fiatal volt még, elég fiatal hozzám képest. Ránézésre merő jóindulattal nézett ki húsznak, de még szinte annyinak se. Mélyen bennem egy hang azt üvöltözte elkeseredetten hogy adjon az ég hogy legalább tizennyolc éves lehessen. Ha fiatalabb lett volna egy percet sem pazaroltam volna rá ilyen téren.

Fiatalsága hajnalán találkoztunk, mikor a nők épp csak bontogatták a szárnyaikat és próbálgatták a személyiségük kibontakozását. Még megvolt benne az a bizonyos kíváncsiság, és a gyermeteg báj, ami a kínos kamaszkor végét kísérte. Azonban jutott belé elég szufla is hogy megnézzen magának részletesebben.

Nyilván játszott már itt-ott.

Közben az én tekintetem is elidőzve futott végig feszes kis testén, amely igen csak ínyemre való volt. Nem egy nádszál vékony deszka volt mint Amanda, aki úgy nézett ki mintha egy jó dugás alatt bármelyik pillanatban szétszakad. Épp ellenkezőleg, ez
az angyal karcsú volt, és pont ott domborodott ahol kell. Mindene zamatos volt, és hozzám illő.

Zilált göndör haját rakoncátlan kontyba kötötte, melyből néhány kiszabadult tincs csábítóan ölelte körbe karcsú nyakát, amibe a legszívesebben beleharaptam volna, és gyönyörű keretbe foglalta kifejező arcát. Testét fehér nyakba kötős nyári ruha fedte, mely elütött fedetlen bőrfelületeinek barnaságától. Ez az a fajta ruha volt melyet meglátva a férfi ember nehézségek árán tudta csak visszafogni magát, hogy keze ne emelkedjen a csomóhoz.

Erre egy erotikus kép kúszott el lassan lelki szemeim előtt;

,,melyben ujjaim éppen kibontották a könnyű hurkot, a ruha pedig árván fedetlen keblei alá hullott végig simítva a lüktető halmokon, amiknek útját először kezem, maid ajkam követte nyomon..."

Ha már ennél a testrésznél tartunk, úgy hiszem alaposabban körül kellene írnom díjnyertes kebleit. Szemeim elidőztek a szövet alatt kerekedő dombocskákon, őszintén meg voltam lepődve. Nem tudtam hogy egy ilyen fiatal lánynak ekkora mellei lehetnek, de a bizonyíték ott virított az orrom előtt.

Ránézésre pont a tenyerembe illenének a kerek feszes halmok, és ha tippelnem kellene gyönyörű rózsás bimbók rejtőztek ott ahol a ruha mindig takarta. Erre a fejemet tettem volna.

Dereka karcsúsága csak még jobban kiemelte az előbb említetteket. Meghiszem ha magamhoz ölelném karjaim túl lógnának testén, olyan kis törékenynek tűnt az a darázs derék. Lábai hosszúak, karcsúak és arany barnára sültek a nyári napfény alatt.

Arra gondoltam milyen érzés lenne ha szex közben a derekamra kulcsolná őket. Combjain egy réteg izom is jól láthatóan rejtőzött, nyilván sportolhatott valamit, amivel fitten tartotta magát. Jógára gondoltam, abban a szexi kis popsira simulós naciban, amelyre minden józan férfinek merevedése támadna. Az én farkam legalábbis megkeményedett a gondolatára hogy olyan cuccban lássam a seggét.

Lábán szandál volt, melyből titokzatosan kikandikáltak rózsaszínre festett körmei. Az egész teste ennivaló, és kívánatosan szexi volt. Mintha csak egy férfi magazinból lépett volna elő, csupán azért hogy a kedvemet töltsem rajta. Ha pedig tényleg benne lenne egyben is, akkor én lennék a lelkes előfizető.

Nyugodtabb területekre evezve, inkább az arcára fókuszáltam. Mivel délen eléggé ébredezett az egyik testrészem, melyre nem lett volna a legjobb felhívni a figyelmet. Nem akartam hogy feltűnjön neki. Nem akarom elijeszteni rögtön mohó merevedésemmel, mely kihívóan feszült nadrágom anyagának.

Arcába pillantva azonban kiszáradt a szám. Klisésen fog hangzani, de még sosem láttam ilyen gyönyörűséget. Orcái vékony és rózsás árnyalatba tündököltek. Orra édesen manószerű, és egy adag halvány szeplő pettyezte néhol. Jól láthatóan nem rejtegette az ártatlanság természetes pöttyeit, de ezt nem is bántam. Hisz utáltam hogy az alapozó foltot hagy maga után a ruhámon. Szája csókolni valóan telt rózsaszín, közepén sötétebb árnyalattal.

Láttam már ilyen színű rózsát.

Smaragd szemei elkerekedtek, és szinte gyámoltalanul nézett rám.
Ez a nézés kikészített. Ez a nézés olyan kis ártatlan, és szendévé tette arcát, mint aki nem tudja mi mindent tehetnek meg vele. Ezzel a nézéssel elérte hogy a farkam még inkább megkeményedjen, és lüktetni kezdjen a kényelmetlen anyag alatt.

Mocskos gondolataimból való kiútként hallom meg kellemes, víztiszta hangját.

,,Ahm. Én Izabella Fray vagyok, és a szomszédból küldtek...vagyis jöttem" javítja ki magát édes szeleburdisággal.

Én pedig szinte megnémulok ahogy mozgó ajkai szuggerálom. Olyannyira váratlanul érint az egész lénye, hogy még a szám is kiszárad. Persze ő modortalanságnak vélheti hallgatásom, és láthatólag elég kényelmetlenül érinti az hogy úgy bámulok rá, mint borjú az újkapura. Remegő hangon kezd magyarázkodni, csak hogy oldja a feszültséget amit én kreáltam.

,,Huhh. Az anyukám küldött hogy hozzam át a sütit" nyúlt felém egy üveg kerámiában illatozó valamit. Azonban egy pillantásnál többet nem pazarolok rá. Más finomság köti le a figyelmemet, ami jóval íncsiklandóbb mint egy tál süti.

Lehetséges hogy ő nem érzi a hirtelen lobbanó kapcsolatot köztünk? Vagy túlságosan is tudatában van vele, csak nem tudja mihez kezdjen a dologgal? Ennek minél hamarabb a végére kell járnom. Valahogy ki kell puhatolnom mik járnak a csinos kis buksijában.

,,Olyan üdvözlő ajándék akar lenni, vagy mi a fene" ezt a mondatot már csak maga előtt motyogja, aranyosan grimaszolva. Ahogy az orrát ráncolja, és mélyen elpirosodva a földet kémleli, az olyan mint egy kis nyuszi.

Ennivaló.

,,Nos én nem is zavarnék tovább, csak vegye el és már megyek is"
gyenge mosollyal félénken újra a szemembe néz, én pedig derűsen figyelem őt. Egyszerűen olyan aranyosan esetlen, és ahogy makog, az nagyon szórakoztató.

Ekkor nyerem vissza a beszédhez való képességet, amit már lassan harmincöt éve a magaménak tudhatok, és megcsillogtatom a tudásomat. Hogy még véletlenül se higgye azt hogy néma vagyok.

,,Nem zavarsz. Csak éppen munka közben vagyok" válaszom reakciójaként lepillant, és halvány zavar villan abban a smaragd tekintetben.

Én is lenézek hiányos öltözetemre, amely fél órával ezelőtt még igazán jó ötletnek tűnt. Most viszont a lehető legnehezebben kimagyarázható dolog volt ez. Drága öltönynadrág, meztelen mellkas. Vajon ez melyik munkaruhának felel meg?

Nincs nagy választék. Playboy, selyemfiú, sztripper, vagy pornós. Habár ezekből kettőhöz már kissé kiöregedtem, de legalább a Playboy villába nem számít a kor. Ez is több mint a semmi.

,,Faragatlannak tűnhetek. Asher Donovan " törlöm meg az egyik kezemet, nem törődve a méregdrága anyaggal, magabiztosan kézfogásra nyújtom bal kezemet.

A szó szoros értelmében véve látom ahogy pillanatra elbizonytalanodik a kézfogás alapjain, majd miden-mindegy alapon kezembe csúsztatja sajátját. Keze puha, és kicsi, eltér bőrkeményedésektől megkeményedett sajátomtól. Kissé megszorítom azt ahogy végig szalad bennem egy jóleső elektromos hullám. Csak egy apró kis mozdulat, mégis oly törékeny hogy szinte félek hozzá érni is, nehogy össze törjem.

,,közben felvillan előttem hogy kis kezei máshol is megérintenek. Farkamat kulcsolja körbe, mellkasomat karistolja. Hátamba vájja körmeit miközben az orgazmus söpör végig tökéletes testén..."

Számra ritkán látható mosoly kerül ahogy elismétli a nevét, mintha már elsőre nem értettem volna meg azt. A szemérmessége farkas vigyorrá növi ki magát, ahogy a feltételezés is hogy elfelejteném egy ilyen nő nevét. Hosszan nézzük egymást, és élvezem hogy most az egyszer nem kapja el azt a gyönyörű smaragd szempárt. Aztán visszaráz a valóságba.

,,Szóval Mr. Donovan" kezd bele, de élesen felvillanó íriszem elnémítja őt.

Vele nem akarok Mr. Donovan. Mert ez olyan öregséget jelentene számomra amit nem akarok hogy megtörténjen soha sem. Ő nagyon fiatal, én pedig nem akarom hogy öreg emberként tekintsen rám. Hogy csupán egy kiszáradt porhüvely legyek a szemében. Habár nem vagyok még olyan öreg amiért aggódni kellene, de a férfiúi büszkeségnek is vannak néha szükségletei.

,,Csak Asher"

Nem hagyom veszni a dolgot, amíg nem teljesíti a vágyamat. Aztán szófogadó lánnyá szelídül előttem.

,,Rendben, Asher"

Elég jól hangzik a nevem az ajkán.

,,Elveszi..mármint elveszed végre?"

Csak utólag biccent le a kezében tartott üdvözlő ajándékra, vagy mi a szösz az amit rám akar sózni, de akkor már késő, és az agyamat ellepték a mocskos kis képek. Isten lássa lelkem, de ezzel most engedélyt adott az ördögnek. Hát nem tanította meg senki neki hogy ne játszadozzon a tűzzel, mert megégeti magát? Vagy egyszerűen nem tudja mit művel a férfiakkal egypár rosszul elsuttogott szó, és édes kis pillantás?

,,Az anyám kinyírna ha ezzel együtt mennék vissza. Aztán összeesküvés elméleteket gyártana, hogy biztos nem voltam elég kedves" vakargatja meg tarkóját bizonytalan mosollyal ajkain, és közben beharapva telt párnáit pillant fel rám.

Ez válasz az önmagamnak feltett kérdésemre. Fogalma sincs róla mit művel a férfi nemmel. De majd én gondoskodok róla hogy hamarosan ő is rájöjjön.

,,Ez miatt igazán ne aggódj" mézes mázos vigyorral, kapom ki a felém nyújtott édességet, és hátat fordítva befelé indulok. Persze a vállam fölött vissza pillantok a megtorpant lányra, és kíváncsian felvonom az egyik szemöldökömet.

,,Én azt hiszem" hátrál egy lépést megszeppenve, és úgy néz körül mint egy kis gida, aki csak most vette észre hogy végzetes csapdába került.

Kutatja a menekülés ösvényét, nekem viszont még nincs kedvem kiereszteni a karmaim közül.

,,Gyere" hangom számomra is parancsolóan cseng, pedig nem annak indult még a fejemben. De jobb is ha mielőbb kipuhatolózom milyen alkat is ő. Engedelmes, aki meghajlik az akaratom előtt, vagy túlságosan önálló személy akit be kell törni, hogy kezesbáránnyá változzon.

Mert bárhogy is lesz, már eldőlt a sorsa az első percben. Már akkor mikor először megpillantottam, és a szívem mélyén azt üvöltötte az a birtokló hang újra meg újra, hogy;

Az enyém!

Mielőtt eltűnök a ház belsejében, még meghallom magam mögött bátortalan lépteit.

Kaján mosolyom a sötétségbe veszik.

2020.09.04.