————————✯————————

-ᴠᴀɴ ᴇɢʏ ʙɪᴢᴏɴʏᴏs ᴘɪʟʟᴀɴᴀᴛ, ᴀᴍɪᴋᴏʀ ᴍᴇɢ ʟᴇʜᴇᴛ ᴄsᴏ́ᴋᴏʟɴɪ ᴇɢʏ ɴőᴛ. ɪʟʏᴇɴᴋᴏʀ ᴀ ᴛᴇᴋɪɴᴛᴇᴛᴇ ʙɪᴢᴀᴋᴏᴅᴏ́ᴠᴀ́, ᴋɪssᴇ́ sᴇʙᴇᴢʜᴇᴛőᴠᴇ́ ᴠᴀ́ʟɪᴋ. ʜᴀʟʟᴏᴅ sᴀᴊᴀ́ᴛ ᴍᴀɢᴀᴅ, ᴀʜᴏɢʏ ᴇ́ʀᴛᴇʟᴍᴇᴛʟᴇɴ ʙᴜᴛᴀsᴀ́ɢᴏᴋᴀᴛ ғᴇᴄsᴇɢsᴢ, ᴍᴀᴊᴅ ʜɪʀᴛᴇʟᴇɴ ᴍᴇɢᴇ́ʀᴢᴇᴅ ᴀ ᴠᴏɴᴢᴀ́sᴛ, ᴀᴢᴛ ᴀ ᴍᴀ́sғᴇ́ʟᴇ ᴇ́ʀᴢᴇ́sᴛ.
ᴀᴢ ᴀ́ʀɴʏᴇ́ᴋᴏᴋʙᴏ́ʟ sᴢöᴠᴇᴛsᴇ́ɢᴇsᴇᴋ.- ʟᴇsᴢɴᴇᴋ.

-Cʜʀɪs Gʀᴇᴇɴʜᴀʟɢʜ-

————————✯————————

-ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ   ғ ʀ ᴀ ʏ-

(A tökéletest az ember sosem tervezi előre...mert az csak akkor történik meg, amikor eljön az ideje...)

Van az a hely az ébrenlét, és az alvás közepette. Ott ahol még érzed a langymeleg álomvilág csókolását, de már tompán ott van az élet körülötted. A tested, az agyad, a szemed még ha nem is fogja fel, de a szíved már érzékeli, hogy ébren vagy. Sosem aludni szerettem, csupán csak az is hozzátartozott a felkeléshez. Ilyenkor történtek a nagy dolgok az életemben...

Amint rendesen kitisztultak a pilláim előtt összemosódott foltok, láttam magam fölött a tagbaszakadtan magas férfit, aki úgy nézett le rám mintha még sosem látott volna nőt azelőtt. Pedig ezt mindketten jól tudtuk hogy nem igaz. Mégis mindketten a leblokkolás széles skáláján mozogtunk. De ezek közül csak az én zavartságomnak volt oka, az ő indítékaira még nem sikerült rájönnöm.

Csak azt tudom, hogy ahogy a homlokába lógó, sűrű fekete lobonc alól nézett le rám azokkal a mély ezüstös szemeivel, a szívem őrült nagy vágtába kezdett. Ez pedig elindított bennem egy olyan adrenalin löketet, melynek következtében a lehető legnagyobb ostobaságot követtem el a jelen helyzetben.

Felálltam.

Persze ennek a cselekedetnek a következményeire csak aztán döbbentem rá mikor égető pillantását végig vezette félmeztelen testemen, de annak is igazából csak egy bizonyos részén. A kebleimen, amelyet immár nem takart semmi a kíváncsi szemek útja elől. A szárba szökkenő lélegzet kifújás, és a hangtalan nyögés hatására én is végig néztem rajta. Az én látószerveim is a legjobb helyen akadtak meg ahol szemmel láthatóan...nos...

Ő is felállt.

Ugyan abban a másodpercben szakítottam el onnan kíváncsi tekintetemet, mint ahogy a karjaimat keresztbe fontam a mellkasom előtt. Pajzsként próbáltam magam védeni. Takargatni akartam azt a dolgot, amit már egyszer feltártam előtte. Minden értelemben.

Arcom paradicsomot megszégyenítő színt vesz fel, és immár sokadik alkalommal, megint csakugyan ropogósra égek előtte.

Ezt az alkalmat, talán eddigi életem legkínosabb élményeként könyvelem el magamban, és ha ennek vége, olyan mélyre fogom elásni magam az önön szégyen világában, hogy azt a legkomolyabb régészek sem fogják tudni feltárni.

Mégis van valami ebben a kínkeserves mell-villantós percben, amit talán mégsem próbálok majd szégyenkezve elfelejteni. Az pedig nemmás mint az a sokat mondó szürke kozmoszpár, amely most először mutatkozik meg előttem. Mert ez a villanás, olyan más mint az eddigiek. Az tapogatózó ismerkedés volt, míg ez már inkább vággyal teli érintés.

Ez az érzelmi kavalkád sok mindent ígér a jövőre nézve. Szerelmet ami mindent felemészt majd, lendületet ami megtanítja milyen érzés élni, kalandot ami olyan utakra visz ahol még azelőtt nem jártam, és talán egy kicsit veszélyt is, ami izgalmassá teszi az egészet. Egyszóval mindent amire az ember vágyhat...mindent amire ha nem is tudtam akkor, de mindvégig is vágytam a szívem mélyén.

Ez egy olyan tapasztalatlan lány számára mint én, maga volt a teljesség, az ismeretlen. Csak az volt a baj, hogy féltem rálépni erre az ösvényre.

Így csak nagyot nyelve próbáltam életet lehelni halott hangszálaimba, amelyek berozsdásodtak Asher közelében egy szempillantás alatt. A torkom pedig olyan száraz volt mint a Szahara homokos végtelenségei. Csupán csak egy elhaló nyögés jut napvilágra ajkaim közül.

,,Na most légy okos..!"

Asher egyik szénfekete szemöldöke aprót szökkent, és tesz felém egy tétova lépést.

,,Ohh, szia! Észre sem vettelek eddig" kezdtem bele az életem kínos hadoválásainak következő adásába, és automatikusan tettem hátra egy lépést.

Ő nem tett semmilyen gúnyos megjegyzést, csak felvonta a másik szemöldökét is, és meglépte a következő lépést felém.

,,Szóval így játszunk!"

,,Nagyon szép, meleg idő van ma, ne-nem gondolod?" tettem fel a költői kérdést, miközben vele ellentétesen lépkedtem a bejárati ajtó felé. És hál isten, az utolsó pillanatban sikeresen elvetettem az ötletet hogy tegyek egy körbeintő kinyújtott kezes mozdulatot, amelyben tárgyilagosítom a szavaimat. Még szerencse hogy eszembe jutott hogy a bikini felsőm két méterrel odébb hevert a napozó ágyon, pont ott ahol hagytam. Már így is túl sokat látott belőlem alig ismeretség után...

A szürke szemekben felcsillan a szórakozottság, ahogy töretlenül közelít felém.

,,Szerintem is" bólogatok, és leutánozom mozdulatait, csak éppen a vele ellenkező irányban. ,,Gondoltam napozok egyet, ha már mindkettőnk szerint ilyen pompás időjárás a mai! Csak közben elaludtam...de talán úgy is kellett volna maradnom..."dörmögöm a mondat végét a bajszom alatt megrovóan magamnak, és remélem hogy nem jut el hozzá a halk elharapott befejezés.

Azonban ő szemfülesebb is mint hiszem, és minden egyes részletre oda figyel. ,,Mindeeeeenre" Most már jól kivehető mosoly is játszik ajkain, előcsalva azt a cuki kis horpadást az arcára. Közben persze nem rest folytatni az útját, amely elől szinte menekülök.

,,De már végeztem mára! Szóval lehet hogy neked is napoznod kellene még, kicsit fehér vagy!" hadarom el a szavakat, és lepillantok a még mindig félmeztelen, lesült felső testére, ami már így is bugyi leolvasztóan, íncsiklandozóan szexi, bronzos színben játszott. Itt bizony már nem volt hova barnulni..

Ez a gyenguska próbálkozásom is célt téveszt, ahogy folytatjuk az örökös macska-egér játékot.

,,Jéé, úgy tűnik összeöltöztünk!" biccentek a nyálcsorgató testére, és egy pillanat elejéig ott is ragadnak szemeim. Majd nagy nehezen, de sikerül vissza vezetnem az arcára a tekintetemet. Sajnos nem tudom kezek nélkül ellenőrizni, de remélem hogy nem futott le egy nyálcsík a szám sarkából a látványra.

,,Na mindegy majd odabent leellenőrzöm! Már ha sikerül kislisszolni a karmai közül..."

Egy idő után kezdek kifogyni a mese szövegből, már ha az a sok rizsa amit összehordtam annak számít. De ezért majd ráérek később szégyenkezni.

,,Szóval most inkább bemegyek és levetkőzök...vagyis felöltözök! Igen felöltözök, muszáj" érem el az ajtó peremét, és a hideg fa hatására kissé máris közelebb érzem magam a biztonsághoz. ,,De te csak menj nyugodtan lefeküdni napozni haza, amíg én bemegyek öltözni!" simítom a kilincs hideg fémjére kezem, és már csak egy apró elforgatás kell hogy bent legyek.

Itt az ideje a búcsúnak...

,,Nagyon örültem neked Asher! Gyere máskor is...vagy ne!" zárom össze ajkaim, és elharapom a további sületlenségek sokaságát amik csak úgy a nyelvem hegyére jönnek, és attól tartok hogy kifolynak a lepcses számon.

Ez egyáltalán nem felnőttes viselkedés! Sokkal inkább vall egy cserfes buta kislányra! Egyáltalán nem szexi! Csodálkozom is hogy még nem rongyolt el menekülve tőlem..

,,Szia!" búcsúzok el véglegesen, és próbálom kinyitni az ajtót. De az nem nyílik...hála a a forró testnek ami a következő pillanatban a hideg faburkolatnak passzíroz. Én pedig elnémulok ahogy a meleg bőr nekisimul az enyémnek. Persze nem teljesen, mert még mindig akadály két karom a melleim előtt. De az a bizsergés amit már így is kivált belőlem, az maga a gyönyör...

Testemen az övé, túl jó érzés. Férfias illata az orromba, túl részegítő. Forró lélegzete ajkaimon, túl csábító. Hátam mögött az ajtó, előttem pedig ő. Teljesen beszorít, és úgy érzem most magam mint az ijedős kis egér a mesékben, kit már meg is fogott a macska. De ez a macska nem a megszokott játékot játssza.

Hanem valami mocskos, nyers, és erotikus játszmát, amely olyan kemény menet lesz, mint akárcsak a hasamnak nyomódó férfiassága. Asszem ez a jó szó rá igaz? Mert egyenlőre valahogy még nem igazán jönnek rá a számra azok a szavak hogy farok, fasz vagy ilyesmi. Habár a gondolatban való feltételes mód is számít, vagy nem?

De visszatérve Asher-re, és az ő fene mód nagy péniszére, ami nem csak méretben, hanem keménységben is páratlan, mármint ha már a hasamnak nyomódik akkor legalább említést tegyek róla. Azt hiszem ez így érdemes, a könyvekben legalábbis mindig körültekintőek, és nem haboznak körbe írni az érintett területet a nagyszájú hősnők.

,,Szóval marad a híres méretkérdés a gépezetben, és a szóbeszéd is igazzá válik hogy akinek nagy a keze, annak nagy a..."

Apropó, ha már annál a hatalmas kezénél tartunk! El kell azt is mondanom, hogy éppen most rántotta el annak segítségével a görcsösen takargató karjaimat a helyükről, ezáltal újra felfedve a kíváncsiságnak melleim halmát. Felocsúdni sincs időm, mert rögtön közelebb is lép hozzám, szinte már lehetetlenül közel. Olyannyira mintha csak azt remélné hogy egy véletlen szerencse folyamán, de teljesen összeolvadna testünk akarata szerint.

Ettől nem is áll olyan messze a valóság, hiszen szinte teljesen összesimulunk. Szaporán emelkedő mellkasunktól, az egymásba kulcsolódó lábainkig.

Nem mond semmit, a perc mozdulatlan, csak a tettei beszédesek.

Egy jóleső kis nyögés szakad fel ajkaimról, mikor lefelé mozdul csak azért hogy pontosan azon a helyen feszüljön hozzám duzzadó öle, ahol már így is nedvesen vágyakozok rá. A kemény, és a lágyság a tökéletes párosítás. Forróság indul el sajgó lábaim között, és egész testemet elönti a lassan bugyogó láva.

Olyan folyamat megy végbe bennem, amit eddig még tényleg csak a könyvekben olvastam. De ott rengeteget.

Borzasztóan nedves leszek. A mellbimbóim megkeményednek, mellkasának nyomódva. Csípőm magától tudja a mozdulatot, és még jobb lesz a dőlés szöge.

Miközben még jobban egymáshoz dörzsölődnek kéjes részeink, egy gondolat fogalmazódik meg bennem. Azon gondolkodok hogy a farmeren keresztül is érezheti-e nedves ölem forróságát, vagy csupán csak oktalan a feltételezésem? Hogy mindez csak a feslett elmém rémképei?

De már megint csak azt kell mondjam, hogy Asher igenis nagyon figyelmes egy férfi volt. Mármint ami a testem működését, és anatómiai felépítését illeti. Mert nagyon is tudta hogy-hogy érjen hozzám úgy, hogy szinte szűköljek a kínzó vágytól. Ő pedig nagyon is élvezte hogy kínozhat engem.

Most is azt tette, ahogy hozzám dörzsölődött férfiassága keményen, és követelőzően. Az inger hatására a hátam ívbe hajlik, míg a fejem háta csuklik az ajtónak. Térdeim megremegnek, és egy óvatlan pillanatban összecsuklik alattam mindkét lábam. A földre is zuhannék, ha nem kap el az utolsó másodpercben. De már nem kockáztatja meg hogy vissza állítson a talpamra, mert sokkal jobb helyet talált nekem. Magán.

A lábaim természetes berögzülésként rögtön a dereka köré kulcsolódnak, amint feljebb tol magán. Így hogy most már a karjaiban tart, fölé magasodok egy kissé, és döbbenten kikerekedett szemmel bámulok az arcába. Homályos íriszeim találkoznak fogva tartóméval, és amíg az enyémben zavartság, addig az övében nem takargatott vágy édes melege csillan.

Felemészt, szinte felnyársal.

Aztán smaragdjaim letévednek dús, rózsaszín ajkaira, amelyek kissé száraznak tűnnek. Éppen eléggé ahhoz, hogy elfogjon a kísértés aziránt hogy én nedvesítsem be őket. Ő pedig mint valami kicseszett médium, aki a fejembe olvas, kivillantja nedves nyelvét csak hogy végig szántson alsó ajkán vele. A gesztus egyszerre pajkos, és pusztítóan szexi.

Vajon milyen ízt éreznék ha megkóstolnám azokat a zamatos ajkakat? Mentol csapna meg? Vagy valami más, ami édesen férfias?

Erre a válaszra azt hiszem gyorsabban fogok választ kapni, mint azt gondoltam volna. Ahogy közelebb hajol hozzám, egyértelmű célja felé olyan csillogás hatalmasodik el az ezüstökben, amely azzal fenyeget hogy elevenen felemészt.

Nincs mit mondani, megakar csókolni...

Lassan szünteti be a köztünk lévő teret, amely először csak húsz centi, aztán az is tovaszáll. Én pedig jól tudom, hogyha megakarom gátolni a dolgot, akkor most jött el a megfelelő alkalom. Csak annyit kellene mondanom hogy ne.

De az igazat megvallva, egyáltalán nem akarom kimondani ezt a szót, és abbahagyni a köztünk alakuló névtelen valamit mégannyira sem.

Mert kár lett volna tagadni, de még életemben nem éreztem magam olyan elevennek mint abban a percben, amikor az a férfi akarta a magáénak követelni az ajkaimat, akire talán egész eddig vártam...

Mégis az utolsó másodpercben mielőtt megtörténne a bűnbeesés, még bedobom az utolsó mindent eldöntő lapomat is.

,,Az anyám bármelyik pillanatban haza érhet..." hangom elfúlva bukik ki, és a pír hatására amely elönt, lesütöm a tekintetemet.

Erőtlen próbálkozásom kudarcba fullad, ahogy pihekönnyű érintéssel államon eléri hogy újra rá nézzek.

,,Asher" nyöszörgöm kérlelően. Bár azt sem tudom mit kérek tőle.

A válasz ugyanabban a hangnemben érkezik vissza, kimondott szavai pedig megpecsételik számat, amelyre suttog.

,,Néha annyira ellenállhatatlan vagy, Izabella."

Aztán már nincs helye szavaknak. Megcsókol.

2020.09.07