Csak a kavicsok gurulását, illetve lépteim hangját lehet hallani a kihalt utcán. Fülemben felcsendült az egyik Slipknot szám. Halkan dúdolgattam, míg az állomáshoz nem értem. És nem. Nem valaki elé jöttem. Elkezdtem sétálni a sínek mentén, míg egy kihalt részre értem. Az üres mező közepén végig futott a rozsdás régi kopott sín.
Leültem a síntől pár méterre és gondolkodni kezdtem volna, ha nem kezd el csipogni a telefonom.

-Halo? -szóltam bele halkan.

-Szia Kincsem. -hallottam meg édesanyám szomorú hangját.

-Mi a baj? -aggódtam.

-A bátyád. Meghalt. -sírt. Még ez is.

-Anyu. -suttogtam.

-Igen?

-Sajnálom. Sajnálok mindent. Azt, hogy megszülettem, hogy annyi bajod volt velem. Mindig bekellett menned miattam a suliba. Hogy mindig történt velem valami. Hogy apám utál. Hogy nem vagyok elég jó. -suttogtam elkeseredve. Ekkor jött egy vonat. Elsuhant mellettem.

-Mi volt ez a hang? Csak nem....? -ijedt meg.

-De. -nyeltem le könnyeim.

-Kérlek. Ne csináld ezt. Kim. Ne hagyj itt. Kérlek. -sírt.

-Sajnálom. Szeretlek Anyu. -tettem le megse várva válaszát. Percek kérdése, és jön a követező.

Mi értelme élnem? Nash megcsalt. A szemem előtt. Cameront nem szeretném zavarni. Adam. Mi van vele? Mióta volt a balesetem nem is szól hozzám. Sőt, rám se néz. Igazi barát mi?

Felálltam, majd ráálltam a sínre. Jobb lábam elé tettem a balt, majd fordítva. Meghallottam a vonat közeledtét, és egy ismerős hangot.

-Kimy! Mi a francot csinálsz? -kiáltott Camy utánam, de mit sem foglalkozva vele tovább mentem. A vonat egyre közeledett. Mielőtt nekem jöhetett volna a jármű Cameron elrántott, ezáltal ráestem. Veszélyesen közel voltunk egymáshoz.

-Köszönöm. -suttogtam, majd felálltam.

-Többet. Ilyet. Ne csinálj. -tagolta, majd közelebb lépett. Arcomon éreztem leheletét.

-Miért csináltad ezt? -ült le a fűbe.

-Cam. -ültem le mellé.

-Csak miattad vagyok itt. Meg persze anyu miatt. -mosolyogtam zavartan.

-Ne mondj ilyet. -tűrt a fülem mögé egy rakoncátlan tincset.

-Én szeretlek. -mondta, de mikor leesett neki, hogy mit mondott elfordult. Láttam vörösödő arcát.

-Gyere menjünk. -álltam fel, majd nyújtottam a kezem. Elfogadta, de magára rántott,ezzel ajkunk szinte összeért.

-Sajnálom. -suttogta, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, de mikor észbe kaptam rögtön visszacsókoltam. Elváltam tőle, majd elkezdtem futni. Át a  vonat előtt. Nem érdekelt, ha most el fog ütni. Nem számítot már semmi. Senki és semmi.

-Kim. Kérlek. Várj meg. -kiáltott utánam Cameron. Megtorpantam.

-Hagyj. Most. Légyszi. -fordultam hátra könnyes szemekkel. Cam szomorúan rámnézett, majd bólintott egyet. Visszafordultam, majd elindultam vissza a városba. Lehajtott fejjel sétáltam, majd fékcsikorgást hallottam, és, hogy  valaki visszaránt.
Felnéztem rá. Ő volt ott. Gyönyörű kék íriszeibe néztem, majd elmotyogtam egy Köszönömöt, és indultam volna, de visszarántott.

-Mi történt? -nézett mélyen a szemembe.

-Azon kívül, hogy az orrom előtt megcsaltál, aztán úgy gondoltam, minek éljek? Elmentem az állomáshoz. Megakartam halni. Érted Nash? De ott volt Cameron, aki visszarántott. Azt mondtam neki, hogy nincs már miért élnem, csak miatta és anyum miatt. De megváltozott a véleményem. Már csak anyum miatt tudok élni. És tudod miért? Azért mert már csak én vagyok neki...-a végét már suttogtam.

-Mi történt? -nézett még mindig a szemembe, de aggódást véltem benne felfedezni.

-Meghalt. -hajtottam le a fejem.

-Ki?

-A bátyám. -gördült le egy könnycsepp. Magához húzott. Arcomat mellkasába temettem, így betudtam szívni férfias illatát.

-Én itt vagyok. Érted? -dörmögte.

-Haza kell mennem. -váltam el tőle.

-Köszönöm. -néztem a szemébe, majd sarkon fordultam és indultam haza.

☆☆☆☆☆

-Kislányom. Ilyet többet ne csinálj. -ölelt meg anyu.

-Rendben.

-Holnap után lesz a temetés. -vált el tőlem.

-Délelőtt? -vontam fel szemöldököm.

-Igen. Nem kell suliba menned. Szóltam az igazgatónak. -mosolyodott el kedvesen. 

-Éhes vagyok. -húztam össze a szemem.

-Van a hűtőbe milánói. -simogatta meg a hátam. Utam a konyhába vezetett. Kivettem a milánóit, szedtem egy kis adagot, majd neki is láttam. Elég ,,nőiesen"  ettem. De úgsem lát senki.

-Megyek aludni. Jó éjt. -adtam egy puszit édesanyám orcájára.

-Neked is drágám. -mosolygott rám kedvesen. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd mikor beértem a szobámba a pizsim kutatására indultam. Hamar megtaláltam, de nem tudom mit kereshetett a könyvespolcomon. Beléptem a sötét fürdőbe. Lehámoztam magamról a ruháim, majd beálltam a hideg víz alá. Mindig is utáltam a forró vizet. Mindig hidegben zuhanyzok, ez most sem volt másképp. Bekentem magam a körtés tüsfürdővel, majd leöblítettem magamról. Kilépve a zuhany alól szárazra töröltem magam, majd felkaptam pizsim ami egy piros kék kockás nadrágból, és elnyűtt Nirvanas pólóból állt. Hajamat kiengedtem ezért a vállamra omlott. Bementem a szobámba, és bebújtam meleg takaróm alá. Csak néztem a plafont. Utoljára arra emlékszem, hogy valaki bejött a szobámba és befeküdt mögém. 

_____________
2016

продолжи