A vonat hangos fékcsikorgatások közepette állt meg a végállomáson.

A megállóban Hagrid várta szokásához híven az újoncokat.
Lupin segített lehordani a vonatról a csomagjaimat mivel Draco azóta se került elő... tipikus.

-Köszönöm.- mosolyogtam a professzorra amikor mellém helyezte a bőröndömet.

-Ugyan!- legyintett majd közelebb sétált hozzám. -Azért légy óvatos.- súgta a fülembe majd elindult az iskola felé. Sejtettem miért mondta ezt... bizonyára Grindelwald miatt, azonban az óvatosság és én szörnyen távol állunk egymástól.

-Előkerültél?- kérdeztem gúnyosan a felém lépdelő Dracotól.

-Sajnálom... elszaladt az idő.- magyarázkodott.

-Lényegtelen.- legyintettem majd helyet foglaltunk egy üres kocsiban amely szinte azonnal elindult felfelé, a Roxfort felé.

Arcomat megcsapta a hűs szellő, emlékszek... tavaly ilyenkor bőrig áztunk úgy szakadt az eső, szerencsére idén ezt elkerültük.
Izgatottan figyeltem a kavicsos utat és a kocsit amely egyre közelebb, s közelebb vitt az általam legjobban kedvelt épület felé.

Draco velem ellentétben azonban komor arccal meredt maga elé. Valami nem stimmel vele... próbálja rejtegetni, hogy valami baja van. Előttem viszont nem tudja, túl régóta és jól ismerem már.

-Miért bámulsz?- kérdezte értetlenül a fiú.

-Csak elbambultam, talán baj?- kérdeztem vissza kissé idegesen, mivel utáltam, ha előttem titkolózott.

-Engem aztán nem érdekel mit csinálsz.- fordította el a fejét és a fákat kezdte el tanulmányozni.

-Ez esetben akkor további jó utat kívánok neked!- feleltem sértődötten majd kiugrottam a kocsiból. Mivel a mi kocsink haladt legutolsónak a sorban ezért Dracón kívül senkinek sem tűnt fel, hogy kiugrottam onnét.

-Most ezt komolyan gondoltad?- kiáltott rám, kérdésével mit sem törődve gyalogolni kezdtem és figyeltem a hosszú kocsisor távolodó alakjait. Végül is maga a fiú mondta, hogy nem érdekli mit csinálok...

Egyébként még én magam sem tudtam, hogy miért cselekedtem ezt, hiszen az iskola még több kilométernyire van innét és gyalog elég nehézkes itt a közlekedés pláne ilyen sötétben.

-Lumos Maxima.- súgtam magam elé, hogy jobban lássak ebben a sötétben... pálcám végén szinte azonnal megjelent az a bizonyos fehéres fény.

Nézzük a dolgok jó oldalát... legalább ezen a hosszú gyalogtúrán - amit magamnak generáltam feleslegesen - lesz időm gondolkodni. Természetesen mi illetve ki máson is gondolkodhatnék, mint Grindelwaldon... mihelyst lesz pár röpke magányos percem Dumbledorral kifaggatom mindenről. Meg persze nem csak az albínó férfin gondolkodtam... Draco volt a másik személy aki gondolataimat lekötötte. Nem értettem a viselkedését, otthon normális volt, mintha a vonatút alatt kezdett volna megváltozni... majd ennek is utána kell járnom, hiszen nem fogom kibírni, ha továbbra is ilyen lekezelően fog velem viselkedni.

Már szinte elértem a hatalmas erdő szélét amikor egy roppant furcsa érzés kerített hatalmába. Még a fák is hangosabban susogtak, mint ezelőtt...

-Itt van a lány...- hallottam meg egy halk, ijesztően csengő hangot.

Nem vagyok egy félős típus, de most nagyon megijedtem. Most még inkább rossz ötletnek tartottam, hogy elhagytam a biztonságot nyújtó kocsit és helyette gyalog vágtam neki a sötét erdős útnak. Lélegzetvételem egyre szaporább lett, akárcsak a szívverésem. Aggódva pillantottam körbe, egy árva lelket sem láttam sehol... ezt valószínű a gyér látásviszonyoknak is köszönhettem. Nem mertem megszólalni, bár szívesen elkiáltottam volna magam, hogy "ki van ott a sötétben?" , de véleményem szerint jobban tettem, hogy befogtam a számat, hiszen ki tudja milyen rémes alak rejtőzködik a sötét susnyásban.

-Nem kell félni, jót akarunk...- szólalt meg ismét a titokzatos személy.

Remek, tehát többen vannak... akkor szerintem nekem itt már végképp semmi esélyem nem lenne. Feladtam, szemeimmel inkább nem kerestem tovább a hang tulajdonosát, minden erőmet és bátorságomat összeszedve elkezdtem eszeveszett tempóban rohanni, ki az erdőből. A fák és egyéb növények ennek hatására még hangosabb susogásnak kezdtek neki. Fejemet folyamatosan oldalra kapkodtam ezért csöppet sem figyeltem magam elé... ezt nagyon rosszul tettem.

Hirtelen valaki elkapott oldalról és berántott egy sötét helyre.

-Nox- súgta egy ismerősen csengő hang aminek hatására pálcám végéből kialudt a fény.

Szívem már szinte a torkomban dobogott az izgatottságtól és a futástól is. Én csak egy kis Draco mentes útra vágytam, meggondolatlanul kiugrottam egy kocsiból és ez lett belőle... idegenek suttognak nekem majd amikor menekülőre fogom elkap valaki. Pechem van...

Egy kis idő után szemeim megszokták a sötétséget így kissé jobban fel tudtam mérni a terepet... a kezemet még mindig szorította az az ember, hatalmas tenyere volt bizonyára férfi, csuklyát és maszkot viselt szóval arcából nem láttam semmit. Az erdő kezdett elcsendesedni, már nem susogtak olyan hevesen a fák. Minden elcsitult ezzel együtt a férfi szorítása is enyhült, szerencsére mivel a karom már kezdett szörnyen zsibbadni.

Nem tudtam mit akarhat tőlem ez az idegen, de biztosra véltem, hogy semmi jót. Kihasználva az alkalmat és a figyelmetlenségét furkászokat megszégyenítő sebességgel szembefordultam a férfivel és egy hatalmasat rúgtam a gyomrába, ennek hatására a hasát fogva esett össze majd pálcámat előkaptam, másik szabad kezemmel a férfi nyakát megszorítva rászegeztem a pálcát.

-Ki maga és mit akar tőlem?- sziszegtem neki a fogaim közül. Ekkor vettem észre, hogy a rúgás és az esés hatására a csuklya lerepült a fejéről, ezáltal megpillanthattam még a sötétben is rikító, fehér hajzuhatagját. Nem nagyon ismerek embert aki ilyen hajkoronával büszkélkedhet... illetve csak egyet.

-Anathema, szállj le rólam!- mondta idegesen... Lucius. Felismertem a hangját, az övét bárhol felismerném.

-Merlinre! Elnézést!- ugrottam le a jogosan ingerült férfiról. Azonban egy kérdés szöget ütött a fejemben, amely nem hagy nyugodni amióta megláttam a haját... mégis mi a fészkes fenét keres itt és ilyenkor?

-Elnézést... persze elnézést...- dörmögte miközben nagy nehezen felkászálódott a földről majd le is porolta koszos ruházatát.

Nagyon furcsálltam ezt az egész szituációt. Képtelenség, hogy Lucius csupán csak erre járt és gondolta, ha már itt van megmenti az életemet... már ha ezt lehet annak nevezni.

-Mit keresel itt?- nyögtem ki végül a kérdésemet, de éreztem, hogy feleslegesen.

-Nincs hozzá közöd! Egyáltalán te mit keresel itt?- förmedt rám, ám hangjában inkább aggódást véltem felfedezni a düh helyett.

-A kedves fiad miatt!- emeltem fel kicsit a hangomat és melleim előtt összefont kézzel méregettem az idősebb Malfoyt.

-El kell tűnnöd innét, most!- nézett ki a fák mögül. Kezdett megijeszteni.

-Ez volt a célom, de berántottál ide a fák közé...- ráztam meg a fejemet értetlenül, mivel valóban el akartam tűnni ennek az erdőnek a közeléből, de Lucius ebben megakadályozott.

-Tudod te egyáltalán, hogy hol vagyunk? A Tiltott Rengetegben!

Hogy kerültem én ide... eddig sose közlekedtünk a Tiltott Rengetegen át... Dumbledore nem engedi, hogy itt legyünk és most meg azon át kellett  eljutni a Roxfortig?

-Hogyhogy ezen az útvonalon keresztül jöttünk?- kérdeztem.

-Valakik elbarikádozták a régi utat ahol éveken át jöttetek és csak ezen a szörnyű erdőn át tudtatok jönni... egy elég nagy kerülővel.- magyarázta.

Szinte biztos voltam abban, hogy azok a valakik szándékosan barikádozták el az utat mivel tudták, hogy merre mennénk kerülővel... valószínűleg, hogy akik ezt tették ijesztegettek engem az erdőn át. Csak tudnám mi okból kifolyólag...

Utálom a megválaszolatlan kérdéseket, ezért muszáj lesz utánajárnom ennek az egésznek is.

|| Egy hatalmas kihagyással meg is hoztam a legújabb részt... szerencsére az ihlet is visszatalált hozzám, így gyakrabban lesznek itt is részek.
Remélem elnyerte a tetszéseteket, kommentben várom a véleményeiteket *nagyon szeretem őket olvasni hehe* és persze a voteokat is megköszönném!
További szép napot és kitartást a -sajnálatos módon- közelgő iskolához!:3 ||