Jelenleg lehajtott fejjel fekszem a padon, és gondolkozom. Ma témazárót írunk töriből, persze semmit nem tanultam. Ami azt illeti, neki biztosan tökéletes lesz, hiszen Ő is az.

Egy kis bemutatás: [Név]-nek hívnak,és a UA hősképzőjébe járok. Nagy célom a hőssé válás,csak úgy, mint itt mindenkinek. Az 1A osztályba járok,ahol mindenki unalmas,és átlagos, kivéve Őt..
Az iskolában Ő a legmenőbb,és kétségkívül a leghelyesebb srác.. Szőke hajával, vörös szemeivel,és izmos felsőtestével elvarázsol mindenkit.. Beleértve engem is. Egy általánosba jártunk,és most egy középiskolába is,persze ő szerintem a létezésemről sem tud..

- [Név]! - közelített felém széles mosollyal az arcán legjobb barátom, Denki.

- Mi van idióta? - fordultam felé.

- Van valami kajád? - nézett rám boci szemekkel - Otthon hagytam..

- Mi lenne veled nélkülem?- nevetettem, majd hozzá vágtam két szendvicset, amit egy pillanat alatt kirántottam a táskámból.

- Inkább veled mi lenne nélküle? - mutatott a bizonyos illető helyére.

- Mondott valamit rólam Katsu? Meséltél neki rólam? - hajoltam közelebb.

- Nyugi, nyugi! - húzódott hátrébb - Egyébként Bakugou nem szokott nekünk az érzéseiről beszélni,de úgy hallottam, hogy csaja van - harapott bele az egyik szendvicsbe egy jó nagyot.

- Picsába... - szitkózódtam halkan.

- Hmm? Mondtál valamit? - csámcsogott az idióta.

- Kérdezd meg tőle,hogy ki az! - csaptam rá gyengén az asztalra.

- Úgy látom arra semmi szükség... - bökött az ajtón behaladó fiú felé - Menj, kérdezd meg te! - lökött felé olyan erővel,hogy sikeresen rá is estem Katsukira.

- S-sajnálom, nem akartam... - ültem arrébb.

-Oi, jól vagy? - nyújtotta felém a kezét, miközben felállt.

- I-igen... - mondtam, majd kipirult arccal megragadtam a kezét,és hagytam,hogy felsegítsen.

- Nem ütötted meg magad? - nézett szemeimbe vörös íriszeivel.

- N-nem... - fordultam el.

- Szia szerelmem! - jött oda egy számomra ismeretlen lány, majd félre lökött és megölelte Katsukit, aki azonnal ez is tolta magától.

-Ki vagy te, és miért fogdosod a pasimat? - Indult el felém az a cafka.

- Jobb ha leülsz valahova! - húzta vissza Bakugou.

- [Név], gyere! - ragadta meg a kezem Kaminari, majd leültetett a helyemre, ő meg helyet foglalt mellettem - Na jó, ez mi a franc volt? - kezdett el nevetni.

- Szóval ő az... - méregettem azt a csitrit.

- Úgy néz ki,hogy osztálytársunk lesz! - nevetett továbbra is.

- Jó reggelt mindenkinek,ma szokásosan unalmasan kezdjük, aztán délután lesznek a gyakorlatok - jött be az ajtón Aizawa-sensei - Ja, igen.. Új osztálytársatok lesz! Mutatkozz be Akira! - Intett a lánynak,hogy álljon fel.

- A nevem Akira Date! Örülök,hogy itt lehetek. Másik hősképzőből érkeztem,költözés miatt jöttem ebbe a városba - mondta nyávogós hangján.

- Mennyire ártatlannak mutatja magát! És mennyire nem az... - morgolódtam a mellettem ülő Denkinek.

– Hát majd meglátjuk – vonta meg a vállát Kaminari, s tovább majszolta a szendvicset.

– Bélpoklos vagy az már egyszer biztos – morogtam a bajszom alatt.

– És ez jó dolog nem? – döntötte oldalra a fejét érdeklődve az idiótája.

– Nem! – csattantam fel, miközben felálltam, így minden tekintet rám szegeződött, s kínosan vigyorogva egy bocsánat kérés után visszahuppantam a helyemre.

– Te meg hangos vagy – kuncogta – Csak úgy mint a kiszemelted.

– De van barátnője... – sóhajtottam egy nagyot, és elkezdtem piszkálni a hajam – Talán barátként tekint rám. Vagy lehet csak levegő vagyok neki.

– Megint túl gondolsz mindent – fogta meg a vállam a fiú – Lehet, hogy valami baromság az egész.

– Akkor tudnál róla – löktem meg a vállát halkan nevetve – Te minden baromságban, csínyben és fogadásban benne vagy, szóval akkor tudnád.

– Na jó ez igaz, beismerem – nevetett.

Felnevettem. Denki nélkül nem is tudnék mit csinálni. A legjobb barátom, s legalább így valamilyen szinten "kapcsolatban" vagyok Katsukival.

– Öhm ez az én helyem – sétált mellénk, majd mutatott az én helyemre Akira.

– Hogy mi? Biztos, hogy nem! – morogtam – Ülj le máshol, én voltam itt előbb!

– Tsk... Katsuki! Nem engedi ez a cafka, hogy ide üljek a helyemre! – nyávogta.

– Az nem a te helyed. Törődj bele, és ülj máshova – morogta a szőke, aztán kinézett az ablakon nem foglalkozva a dologgal.

– Hát így törődsz te a barátnőddel Bakugou Katsuki?! – ordította szabályosan a rózsaszín hajú lány, majd kiviharzott a teremből.

– Azt a rohadt... – motyogta Denki – Még ígyis vonzónak lehet találni valakit? – morfondírozott.

– Nem! Ez a cafka nem vonzó! Undorítóan viselkedik! Egy... Egy... Egy ribanc! – fakadtam ki hangosan, amire megint az összes szempár rám szegeződött – G-gomene – néztem Katsuki felé, mivel a barátnőjéről volt szó.

– Engem kurvára nem érdekel mit mondasz a csajról, de egyébként ja az. Igazad van. Egy ribanc – állt fel, s sétált elém.

– H-Huh? Micsoda? – nyeltem egy nagyot.

Azt hittem rosszul hallok. A barátnőjét leribancozta?! Ez még tőle is sok szerintem.

Csak szerintem?

– Nem is a barátnőm igazából – bújt elő egy kis félmosoly a szája sarkából.

– Hogy micsoda?! – hőköltem hátra.

– Ja. Az a ribanc az Alien idegesítő unokatesója. Valakit féltékennyé akartam tenni, és ahogy látom sikerült is [Név] – kuncogta, majd megpöckölte az orrom – Suli után várj meg, és beszélünk – mondta halkan, majd visszasétált a helyére, s leült.

Sokkolva ültem le a helyemre, mire Denki csak vigyorgott rám. Rá néztem, s egyből leesett kitalálta ezt ki. Vagy kik.

– Te mindvégig tudtál erről?! – morogtam, miközben gyilkosan meredtem rá.

– Aham – vágta rá tovább somolyogva, majd a második szendvicsbe harapott bele.

– Denki te rohadék állat! – pofoztam fel gyengéden – Ilyet miért titkoltál el előlem?!

– Bakugou kinyírt volna! És szerintem én még kellek neked az életben legjobb barátnőm – kacsintott egyet, mire csak megforgattam [Szemszín] szemeim.

– Igen, igazad van – kócoltam össze a haját a bélpoklosnak.

– Na mostmár pakoljál össze és menj a szőkédhez – kuncogta Denki.

– Így el akarsz küldeni? Ez fájt... – tettem drámaian a kezem a szívemre.

– Jaj [Név] – mosolyodott el a fiú – Ezt már nem veszem be, szóval sipirc!

– Hai, hai. Szia Denki! – köszöntem el barátomtól, majd leszaladtam egyenesen a suli kapujába, ahol Baku már várt rám.

– Csak hogy ideértél – morogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra – A Pikachu tartott fel?

– Csakis. A rohadékkal elbeszélgettem erről a kis csínyről Kacchan – pöcköltem meg az orrát.

– Tsk... Ne hívj így. Az a nyomorék Deku adta nekem ezt a nevet – mormogta.

– Ahogy szeretnéd Kacchan – vigyorogtam továbbra is.

– Oi mondtam valamit [Gúnynév]! – emelte fel a kezét, hogy az arcomba robbantson, de én gyorsan egy kis ajándék dobozt nyomtam bele – Huh? Ez meg mi?

– Csak tudom a crushom és már egyben a barátom szülinapját. Na bontsd ki – sürgettem.

– Jó jó – forgatta meg vörös íriszeit mosolyogva, és kibontotta a kis csomagot.

Egy szívecskét tartó plüss maci volt benne, és a szívecskén pedig ez állt.:

Boldog szülinapot Katsuki<3

– Tetszik – mosolygott rám.

– Én varrtam – pirultam el.

– Akkor még jobban tetszik, de... Ha nem jövünk össze, akkor is odaadtad volna? – kérdezte érdeklődve.

– Uhum.

– Na gyere ide nyomikám – s ezzel megcsókolt.

– Boldog szülinapot sokáig – suttogtam ajkaira.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Én is boldog születésnapot kívánok Katsukinak, egyetlen férjemnek, akit nagyon szeretek. Mindig felhúzott a mélyből, és el nem tudom mondani, hogy mennyi mindent köszönhetek még meg neki.
Boldog szülinapot édesem❤
Nagyon nagyon köszönöm Minna-san, hogy nemsokára megvan az 1k megtekintés, és hogy így támogattok❤
Stay safe a következő fejezetig❤

2022. 04. 20.

/Words:1120/