- Oh nincsen itt senki csak a tv megy - magyaráztam ki magam, mert nem tudhatja meg a főnököm, hogy barátom van.

- Rendben. Akkor Kurogiri felvesz téged ahol vagy. Ki állnál a ház elé? - kérdezte.

- Igen, megyek - bólintottam.

- Rendben - tette le.

- Valami nem tetszik itt nekem... - motyogtam.

- Az, hogy gonosztevőkkel dolgozol? Ja az nekem sem - morogta a szőkeség, majd megpuszilta az arcom - De mivel nem tehetek mást, így elfogadom a tényt és téged ahogy van - puszilt meg még egyszer elmosolyodva.

- Szerintem nem hitt nekem Shigaraki, hogy nincsen senki mellettem. Lehet figyeltet vagy figyel is engem - nyeltem egy nagyot, és jobban a fiúhoz bújtam.

- Nyugi itt biztonságban vagy - ölelt át.

- Arigato - csókoltam meg, mire visszacsókolt.

- Semmiség, ez a dolgom - húzta ki magát büszkén - Meg majd első számú hősként elpicsázni a gonosztevők seggét!

- Igen igen - kuncogtam fel - Olyan aranyos vagy ilyenkor - pöcköltem meg az orrát gyengéden.

- Nem is - duzzogott.

- Jó, jó nem vitatkozom! - tettem fel a kezeim megadóan. Ekkor csippant meg a telefonom. Kurogiri kérte a címet, ahol vagyok így gyorsan átküldtem neki Katsuki szomszédjának címét, hogy ne legyen semmi baja.

Elköszöntem a szőkémtől, és kiálltam az útra, várva Kurogiri és az ügyfél érkezését.

Nem sokkal később Kurogiri meg is érkezett egy idősebb férfival, aki már vagy volt húsz, akár harminc felett.

- M-micsoda? Kurogiri én tudod, hogy nem vállalok ilyen korú embereket! - nyeltem egy nagyot.

- Sokkal többnek nézek ki a koromnál kislány. 25 vagyok - vigyorgott. Az évei éppen súrolták a hatvanas korhatárt, amit vállaltam, de sajnos el kellett vállalnom.

- Rendben - motyogtam - Elvállalom.

- Még szép! Nem a semmiért fizetek, ugye tudod Aranyom? - nyúlt az állam alá, s jobbra-balra forgatta a fejem - Mindegyiknél szebb.

- Mehetünk? - kérdezte Kurogiri teljesen nyugodtan, de belül tudtam, hogy nyugtalan miattam.

- Hai - mondta a kliensem, s felkapott a vállára - Te pedig nem a lábadon jössz kiscsillag, hanem velem.

- I-igenis! - mormogtam bosszúsan, de amint a fenekemre csapott a fogvatartóm engedelmesen megnyikkantam.

- Jó kislány - vigyorgott, majd beült velem a limuzin hátuljába, míg Kurogiri előre, s ami ott történt azt nem részleteznék.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap reggel, 10 óra 30 perc:

Álmosan és nyűgösen feküdtem a padomon. Az "úriember" nem kímélt, ha szépen fogalmazok. Katsuki reggel eljött elém, s amikor meglátta, hogy milyen ramagy állapotban vagyok nem akart elengedni iskolába. Végül egy hosszú veszekedés után megkaptam drága Kacchan engedélyét, hogy együtt útnak induljunk az iskolába.

- [Név] kérlek oldd meg ezt az egyenletet nekünk - szólított fel hirtelen a tanárunk.

- K-Ki? Én? - ijedtem fel félálomból - H-Hai!

- [Név] minden oké? - nézett rám aggódva a matek tanárunk - Rosszul vagy?

- N-nem teljes jól vagyok! - ellenkeztem, s elkezdtem farkasszemezni az egyenlettel.

- Nem vagy jól - szólalt meg hirtelen vérfagyasztóan a hátam mögül Katsuki - Sensei! Hadd vigyem el Szanitéciához.

- Rendben Bakugou. Ha baj van maradjon ott, és mondd meg a nővérnek, hogy ne engedje el onnan - "parancsolta" a tanár, s egy másik pillanatban már Katsu vállán találtam magamat.

- Na gyere liba - mosolygott, s elindultunk a nővéri szobába.

Kurogiri szemszöge:

- Kurogiri - ült le velem szembe Shigaraki.

- Igen Shigaraki Tomura? - néztem a főnökömre.

- Te nem találod furcsának, hogy a kis [Név] - vezette végig a bárpulton két ujját, mintha két emberi láb lett volna - Nem azt a címet adta meg ahol volt?

- Miről beszél? Hiszen ott volt, ahol mondta - törölgettem egy poharat.

- De a telefonja helye az előtt nem ott volt. A mellette lévő házban tett vagy csinált valamit - morogta, majd az asztalra csapott - Az a semmirekellő hülyének néz engem?

- Higgadjon le Shigaraki Tomura! Kiderítjük a helyzetet, és minden rendben lesz - csúsztattam gyorsan a kék hajú elé a kedvenc italát.

- Köszönöm - kezdte el kortyolgatni a szakét, majd amikor megitta lecsapta a poharat az asztalra - Megtaláljuk a gyanús címet...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge és másnap reggel 8 óra 30 perckor:

Miután végeztem este nem akartam és nem is mertem visszamenni Katsukihoz. Mi van ha gyanakodni kezdenek Shigarakiék? Akkor nem tudom kimagyarázni magam és megbüntetnek vagy a legrosszabb esetben kirúgnak a munkahelyemről. Aztán meg ki akarna egy olyan lánnyal dolgozni, aki összefeküdt mindenkivel?

Nagyon elveszhettem a gondolataimban, mert még azt sem éreztem, hogy Katsuki erősen a vállamba boxol. Már vagy harmadjára vagy negyedjére csinálta meg, amikor végre felfigyeltem.

- Na végre liba! - morogta, majd a padomra ült, s kérdőn oldalra döntötte a fejét, akár egy kíváncsiskodó kutyus - Min gondolkodtál el ennyire?

- Tudod munka... Szóval nem itt kéne megbeszéljük - suttogtam idegesen, mert majdnem mindenki ránk szegezte a tekintetét.

- Hai - bólintott egy aprót a szőke - Oi! Mit néztek te nyomi selejtek?! Nincs jobb dolgotok? - ordította a többieknek, amire mindenki gyorsan el is indult a dolgára.

Egy nagyot sóhajtva feküdtem le a padra, s rajzolgattam az ujjammal annak felületére. Baku közben a kezem simogatta a pad alatt, akármilyen hihetetlen is. Éreztem, hogy valami nem jó leselkedik ebből a dologból, főleg nem Shigaraki felől. Valahogy olyan fura volt tegnap a hangja, amit hallottam a képességem használatával. Nem hallgatóztam, csak éppen az esti tréningem csináltam, amikor meghallottam egy szót. Idézem:

"Cím"

Kicsöngettek. Katsuki rögtön felém fordult, s komolyan vörös íriszeit az én [Szemszín] íriszeimbe.

- Mi a baj? - kérdezte suttogva, és gyengéden megszorította a kezem.

- Mondtam, hogy majd elmondom Katsuki - mormogtam halkan, mire elfordítottam volna a fejem, de elkapta az államnál fogva, majd magamnak felé fordította.

- Most mondd el. Tudni akarom, de rögtön. Itt és most - kezdett el füstölögni a keze, mire halkan felnyikkantam összeszorított szemekkel.

Hirtelen felpattantam, magam után húzva a fiút egy kihalt osztályterembe, ami jelenleg nem volt használatban.

- Nézd... - sóhajtottam egy óriásit - Tegnap hallottam egy szót...

- Huh? Mit? - ült az egyik pad tetejére a szőkeség, s kíváncsian kémlelte minden mozdulatom.

- Cím - idéztem fel - Attól tartok, hogy gyanakszak rám.

- Ugyan miért kéne? - döntötte oldalra a fejét.

- Be tudják mérni a telefonom, és ha látták, hogy nem a szomszéd házban vagyok, hanem nálatok, akkor ugye hazudtam, és ezt Shigaraki a főnököm utálja. Lehet ki is rúghat... - nyeltem egy nagyot, mire a szőkeséget találtam magammal szembe.

Óvatosan a falnak nyomott, s a nyakamba csókolt, és halkan ezt suttogta;

Semmi baj nem lesz.

Lassan átöleltem párom, és élveztem az ölelését. Izmos karjai a derekamra fonódtak. De egyszer csak lépéseket hallottunk, és szétrebbentünk. Momo nyitott be, aztán azonnal hozzám szaladt.

- [Név]... Csörög a telefonod... - adta a kezembe a rezgő készüléket. Remegve vettem el, s elszörnyedve meredtem a képernyőre

A kijelzőn Shigaraki neve bukkant fel...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo Minna-san~
Ma van a szülinapom<3
Akinek ma van még rajtam kívül annak is boldog szülinapot kívánok❤ Nos volt egy kis Villain Deku × Uraraka fotózásunk hoztam nektek pár fotót. Na de elég a fecsegésből. Sziasztok és stay safe a következő fejezetig<3

2022. 05. 04.

/Words:1070/