Katsuki szemszöge:

Bassza meg... Pedig már olyan közel voltam hozzá... És most pedig elbaszom. Ügyes vagy Katsuki, kibaszott ügyes...

– Szia Bakubro! – lépett be a Furahajú.

– Te meg mi a szart keresel itt? – kérdeztem felháborodva.

– Azt hittem legalább köszönsz – nevetett, majd leült az ágyamra mellém – Láttam [Név]-chant. Csak nem bevallottad neki?

– Nem! Pont, hogy elbasztam rohadék Furahaj! – túrtam mérgesen a hajamba – Pedig olyan közel volt...

– Sajnálom Bro – veregette meg a vállam.

– Nem érdekes vörös lúzer – legyintettem – Majd máskor megpróbálom.

– Így legyen – mosolyodott el Eijiro – Csak ne valami undorító módszert alkalmazz...

– Hah? Hogy mit mondtál?! Kinyírlak! – álltam fel, és kikergettem a házból.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 10:00 óra:

[Név] szemszöge:

Féltem. Féltem, hogy újra megtörténik a tegnapi eset. Katsuki csak úgy érzéketlenül hozzám vágott mindent. Ráadásul még az is kiderült, hogy beleszerettem a szőkeségbe, és remélem nem fogja tudni az egész iskola Mina által, ugyanis csak neki mertem elmondani az érzéseim.

Unottan meredtem a hőstörténelem munkafüzet feladataira, amikor egy szinte égető tekintetet éreztem meg magamon. Tudtam kié az, és hogy miért néz. Egy óriásit nyelve kezdtem a feladatokat csinálni hátha eltereli a figyelmem, de nem sikerült. Már majdnem bepánikoltam, amikor Mina oldalba bökött, és egy csoki darabot csúsztatott az asztalomra. Egy hálás mosollyal az arcomon megköszöntem neki, majd enni kezdtem. Midnight-sensei engedi, hogy együnk vagy igyunk az óráin, ugyanis ő az egyik legengedékenyebb tanár az iskolában.

– [Név] mi a négyes feladat megoldása? – szólalt meg hirtelen a tanárnő.

– É-Én? – mutattam magamra, mire a sensei bólintott – 1838 – nyögtem ki egy random számot mentve magam a csávából.

– Helyes! Remélem mindenki így tanul mint [Név] – mosolygott rám a lila hajú nő – Aizawa már nagyon várja mindenki projektjét, szóval ha lehet, dolgozzatok tempósabban. Sok feladatotok van még, amiről nem is tudtok.

Még több munka Katsukival? Remek, már csak ez hiányzott...

Kicsöngettek. A sensei kiment, a többiek beszélgetni kezdtek. Idegesen a hajamba túrtam, és a kiadott házin kezdtem inkább gondolkozni figyelem elterelésképpen.

– Csajszi! – lépett a padomhoz, majd ült rá Mina – Mi volt a baj?

– Uh- Oh szia Mina – nevettem kínosan – Igazából semmi. Csak tudod nehéz együtt dolgozni—

– Bakugouval? Biztos meggyűlik vele a bajod, te szegény lány – simogatta meg a fejem.

Hát igen... Főleg, ha még sikerült is belé szeretnem...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Békésen sétáltam vissza a szekrényemhez, s kinyitottam. Előkerestem pár füzetet és tollat, majd becsuktam. De ahogy ezt megtettem, aztán elindultam volna el az udvarra Bakugouval találtam magam szembe.

– Hova, hova liba? – mosolyodott el sármosan.

– Ki az udvarra? – kerültem volna ki a szőkét, de Ő a szekrényemhez nyomott.

– Itt maradsz – morogta, majd az állam alá nyúlt – Értem miért pont téged akarnak annyira azok a pedofil dögök.

– E-Ezt meg hogy érted? És halkabban beszélj erről! – motyogtam megszeppenve, és elpirulva.

– Van benned valami, ami megfogja őket. Nem tudom miért, de valahogyan az osztályban mindenki téged akar – hajolt a fülemhez.

– Ez nem igaz! Maximum megnéznek maguknak, mert lány vagyok, ők meg fiúk! Mindegyikőtök ezt csinálja, kivéve téged Katsuki! – tettem karba a kezeim a mellkasom előtt.

– Persze, mert én más vagyok mint a többi nyomorék. Sokkal jobb vagyok náluk – húzta ki magát büszkén a szőke.

– Akkor te mégis hogyan nézel meg? – morogtam magamnak, de az előttem lévő természetesen meghallotta.

– Meztelenül.

– Ja persze, majd meg is csinálom neke- Hogy mit mondtál?! – kerekedtek ki a szemeim.

– És még nem is figyel. Tsk... – ciccegett, majd elmondta újra nemes egyszerűséggel – Meztelenül.

– Elment az eszed? – csattantam fel – Én nem fogok neked semmi olyat sem csinálni, amit a munkában szoktam!

– Oh dehogynem. Különben kitudódna a cuki kis titkod. Felőlem aztán ellenkezhetsz vagy mit tudom én mit szoktak ilyenkor a libák csinálni, de ha nem teszed amit mondok, akkor az egész világ tudni fogja, hogy mit dolgozol [Teljes Név]! –  suttogta vészjóslón a fülembe a fiú.

– H-Hai... – néztem oldalra.

– Remek. Amint haza értünk a projekten fogunk dolgozni, és utána pedig te kezded meg a munkádat, addig amíg nem kapsz hívást. És ha kapnál, akkor máskor kell bepótolnunk – mondta morgós hangján, és elhajolt – Remélem megértetted és felfogtad, hogy bármikor képes vagyok a mocskos kis titkod elterjeszteni.

– Ezzel a kezdetektől fogva tisztában voltam – piszkálgattam meg a hajam a bal kezemmel.

– Ezt ki gondolta volna – forgatta meg vörös íriszeit Bakugou, majd egy intés után elballagott.

Nem is tudtam mozdulni, annyira sokkolt a helyzet. Bakugou és én szexuális kapcsolatban? Nem, nem ilyenre még gondolni sem gondoltam. Maximum álmaimban... Még ott sem!

– Mi a baj csajszi? – hallottam meg magam mellől egy érces hangot, ami nem másé volt mint drága barátnőmé, Mináé – Olyan vagy mint egy főtt rák.

– É-Én nekem csak meg kell mosnom az arcom semmi komoly – fordítottam el a fejem zavaromban.

– Aha, és én ezt el is higyjem neked? – morogta Ashido.

– I-Ige- nem, ne hidd el – sóhajtottam egy nagyot – El kell fogadnom, hogy totálisan belezúgtam Katsukiba.

– Hogy mi?! Te és Katsuki? – nevetett fel barátnőm – Neked elment az eszed? Az a gyerek mindenkit utál beleértve téged is [Név]! Szóval jobb, ha kiveszed ezt a gondolatot a fejedből minél gyorsabban.

– De nem tudom... Egyszerűen a fejembe ragadt... – pirultam el egyre jobban.

– Ez így nem lesz jó kislány – csóválta meg a fejét Mina.

– Tudom... Reménytelen eset vagyok ilyen téren – mosolyodtam el kínosan.

– Ez látszik. Na gyere pakoljunk, és menjünk a következő órára – húzott be az osztályterembe Mina, egészen a padomig.

Mindketten előpakoltunk a következő órára, ami angol volt, és Present Mic tartotta nekünk. Én általában szoktam figyelni órákon, ma is próbáltam, de egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Katsukiról. Nem értettem, hogy Ő mégis csak megzsarolt engem, de belé szerettem.

Ez valami furcsa álom lenne?

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Délután, 15:00 óra:

Mindent összeszedtem ami kellett a maradék projekthez, és elindultam Bakugouék háza felé. Út közben azon gondolkoztam, hogy hogyan szerethettem bele ilyen gyorsan? Bár lehet előtte is szerettem, csak nem vallottam be magamnak.

Ki tudja...

Időközben meg is érkeztem úticélomhoz, s egy nagy sóhaj keretében becsöngettem. Nem kellett sokat várnom, hogy a szőke fiú kinyissa az ajtót, majd beinvitáljon. Gyorsan ledobtam a kabátom és a cipőm, majd felmentünk Baku kis szobájába.

– Hol is hagytuk abba Katsuk—

– Neked csak Bakugou – morogta a fiú, majd a géphez ült és elindította a PowerPoint-ot ott ahol abbahagytuk – Diktáld a 101. oldalról a kiemelt szöveget.

– Hai.

Ez egyre rosszabb lesz...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo!
Bocsánat a késésért Minna-san^^'
Nem voltam abban a formában amiben szoktam lenni. Nos de itt is van az új rész! Remélem tetszik és várjátok Katsuki szülinapi speciális részét❤
Luv luv van és stay safe Minna-san~

2022. 04. 11.

/Words:1059/