ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 8:00 órakor:

Éppen a reggelimet falatoztam, amikor Bakugou odasétált az asztalomhoz.

– Oi Liba – ült a padomra, mire majdnem félre nyeltem.

– Szia Katsuki – motyogtam, és tovább majszoltam a pogácsám.

– Ma délután gyere át hozzám, és elmeséled szépen, hogy mégis mi a fenének vagy prosti – súgta a fülembe.

– Ne szórakozz velem... Ez kényes téma nekem – tettem le a reggelit.

– Nem emlékszel mit beszéltünk meg? – harapott a fülcimpámba, majd nyalt végig rajta.

– D-De! De ilyesmire nem gondoltam! – tettem fel védekezően a kezeim magam előtt.

– Hidd el, hogy lesz rosszabb is – vigyorgott a szőke, majd még egy vészjósló pillantást vetett rám, amire összerándult a gyomrom.

– Ooh – bukkant fel mellettem váratlanul Mina egy perverz vigyorral a képén.

– Oi nem az volt, amire te gondolsz! – pirultam el halványan. 

– Á nem – mosolygott ugyanúgy továbbra is – Bele vagy zúgva csajszikám!

– N-Nem! Ez nem igaz Mina! Félreérted a helyzetet! – temettem az arcom a kezeimbe.

– Oh nem! Csak éppen most mondta el nekem és ugye a BakuSquadnak, hogy délután átmész – kuncogta a lány.

A szőkeség után kutattam a szememmel, és viszonylag nem is sokára megtaláltam a szememmel, mivel kicsi az osztálytermünk. Ő csak egy kacsintással le tudta az egészet, és elkapta a tekintetét.

Így csak még jobban nehezítesz a helyzeten Bakugou Katsuki...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Délután a Bakugou rezidencia felé vettem az irányt, mivel Katsuki azt írta Messengeren, hogy menjek át hozzájuk átbeszélni a dolgokat. Előre is félek, hogy miről akar beszélni, mivel a tinédzserek agya általában ilyenkor csak egy dolgon gondolkozik.

Igen az amire gondoltok... A szex...

Amikor a ház elé értem végigvezettem a tekintetem rajta. Gyönyörű, modern külső és rendezett kert. Anyuval valami ilyesmit szeretnénk. De igen, csak szeretnénk... Óvatosan a csengőhöz léptem és becsöngettem. Nemsokára nyílt is az ajtó, és a szőke fiú nyitott ajtót.

– Hali liba – köszönt kicsit álomittasan.

– Szia... Aludtál? – kérdeztem kínosan vigyorogva.

– Igen, de egyébként semmi közöd. Na de gyere be. Essünk túl rajta – ásított egyet, mire beléptem a házba.

Belülről is gyönyörű volt. Rend és tisztaság volt mindenhol. Katsukit a nappailig követtem, aztán leültünk.

– Igazából nem kérek sokat a mocskos kis titkod megőrzéséért.

– Huh? Tényleg? – lepődtem meg.

– Aha – dőlt hátra, majd sunyin elvigyorodott – A szolgáltatásaid venném igénybe ingyen, és akkor amikor én akarom. Bárhol, bármikor.

– Ne szórakozz velem! Ez óriási nagy kockázat! Egy párnak néznének minket! – akadtam ki.

– Ez igaz. De kurvára nem érdekel – nézett rám kicsit szúrósan – Nos kell az alku vagy nem?

– Igen... – sóhajtottam egy nagyot.

– Ezt valahogy gondoltam – kuncogott halkan, majd felpattant, és mögém sétált – Akár most is elkezdhetjük – simított végig a vállamon gyengéden.

Érintése szinte egyszerre égette a bőröm és lettem libabőrös tőle. Tudtam mit akar. És azt is, hogy most. Nagyot sóhajtva beletörődtem a sorsomba, és hátra döntöttem a fejem.

– Látom tetszik – súgta a fülembe – Nagy a kísértés, hogy a szolgáltatásaid igénybe vegyem, de ez csak egy teszt volt – ment oda, s vágta le magát a kanapéra vigyorogva Kacchan.

– M-mi? – csodálkoztam.

– Igen. Látom ki vagy akadva liba – nézegette a körmeit, majd rám vezette skarlátjait – Talán te akarsz engem? – kérdezte felvont szemöldökkel.

– É-én? Dehogyis! Hova gondolsz? – suttogtam az utolsó mondatomat magamnak, de még ígyis hallotta.

– Tsk... Na persze – nyújtóztatta ki a végtagjait – Nem is érdekel igazából. Mostmár haza mehetsz.

– Kösz, hogy megengeded... – ciccegtem a nyelvemmel, majd felkaptam a táskám, és elindultam ki.

– Inkább örülj, hogy megtartom a rohadt mocskos kis titkod te hálátlan liba! – kiabált utánam.

– Kösz... – morogtam, majd kicsit duzzogva elhagytam a házat.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, ebéd időben, 12:00 óra:

Feszengve vettem el az ebédem, s ugyanúgy sétáltam egy egy személyes asztalhoz. Leültem, majd elkezdtem enni a rámenem, de valakik az asztalomhoz sétáltak.

– Szia [Név]-chan! Nem baj ha ide ülünk Bakubroval? – villantotta rám a cápa fogait Kiri.

– Uhm... Persze Kirishima – mosolyogtam vissza a vörös hajú fiúra.

– Arigato – ült le Kiri, majd Baku is helyet foglalt mellette – Hogyhogy egyedül eszel? – tett fel egy kérdést, miközben a rizsnek ugrott neki.

– Mindig egyedül eszek Kirishima – néztem fel a tányéromból először a vörös hajú fiúra, aztán valahogy a szőkeségre kúszott a tekintetem.

– Tsk... Soha nem ettél egyedül liba. Láttuk, hogy vagy a nyomi Dekuval vagy az Űrlénnyel eszel – forgatta meg skarlát vörös szemeit Katsuki, s neki veselkedett az evésnek.

– Csak azt is néha. Szeretem a csendet és azt is ha egyedül lehetek – morogtam halkan.

– Hozz vizet – suttogta a szőke.

– H-Hozok – pattantam fel, és elindultam az automata felé.

Viszonylag gyorsan is visszaértem, mert nem volt nagy a sor. Letettem Katsuki elé amit kért, és visszaültem enni. Kirinek leesett az álla, s csak némán meredt maga elé, majd a tekintetét hol rám, hol Katsukira kapta. Nem értette a helyzetet.

Én sem érteném meg, hogy mi folyik itt...

– Ez mi volt Bakubro? – csodálkozott még mindig.

– Egy baráti szívesség – vonta meg a vállát a mellette ülő.

– Csak nem—

– Nem vagyunk együtt, ha azt akarod mondani Eijiro – tettem le az evőpálcám, majd felkaptam a tálcám, s gyors léptekkel otthagytam az asztalt.

Katsuki szemszöge:

– Bro ez mi volt ez? – nézett rám Kirishima kikerekedett szemekkel.

– Mondom – dőltem hátra – Egy baráti szívesség mindkettőnk részéről. Nem érted Furahaj?

– D-De, csak ez egy kicsit fura – gondolkodott hangosan Eijiro – Mintha a szolgád lenne...

– Igen. Mintha a szolgám lenne.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Délután, 15:00 óra:

Bakugou Katsuki:
"Oi Liba húzd át a segged hozzánk, de rögtön."

Én:
Oké Katsuki..?

Nos így kellett elindulnom Bakugouékhoz újra. Nagyon féltem, hogy mit akar tőlem. Gondolom, hogy a szüzességem...

Kinyitottam a kiskaput, s beléptem a kertbe, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. Becsöngettem, amire egy szőke nő nyitott ajtót Katsuki helyett. Szakasztott Kacchan volt. Szőke tüsis haj, ugyanolyan skarlát vörös szemek.

– Oh – lepődött meg – Hát te ki vagy?

– Katsukihoz jöttem tanulni – húztam ki magam a csávából kínosan vigyorogva.

– Gyere csak beljebb – tessékelt be a nő, mire beljebb sétáltam, s levettem a cipőm.

Felmentem Katsuki szobájába, ahol a szőke éppen egy boxzsákot ütögetett fedetlen felsőtesttel.

– Sz-szia Katsuki. Jöttem, ahogy kérted  – csuktam be magam mögött az ajtót.

– Na végre! Ilyenkor mindig siess! – morogta, majd felém közeledett, s megfogta a csuklóm, majd az ágyra nyomott – Elegem van!

– Rajtam vezeted le a feszültséged?! – ijedtem meg, s eltakartam a szemeim.

– Amint látod...

Valaki mentsen meg...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo Minna-san.❤
Aki látta a posztom, annak mondanám, hogy aktív leszek, csak lehet néha lesz egy időszak, amikor nem posztolok a lelkiállapotom miatt. Köszönöm a megértéseteket és a sok pozitív kommentet💗
Remélem tetszett a mai fejezet❤
Stay safe Minna-san❤

2022. 03. 20.

/Words:1051/