ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 8:00 órakor:

Kómásan sétáltam az iskola büfé felé egy kávéért. A tegnapi este teljesen lefárasztott mindenhogy. Undorítónak és szégyenletesnek tartottam magam, de a családomért mindent, ahogy sokszor említettem már.

Nem is figyeltem oda, hogy hova lépek, és ennek következtében sikeresen neki is mentem valakinek.

– Oi! Vigyázz hova lépsz rohadt liba! – ordította le a fejem nem más, mint Katsuki.

– Gomene... – feleltem fáradt hangon, aztán tovább mentem, és beálltam a sorba.

– Tsk... – ciccegett, aztán elindult az osztály felé ahogy láttam.

Amint a büfében kiszolgáltak egy kávéval és egy finom, puha piskótával jobban éreztem magam. Újra éledt erővel mentem be az osztályba, s pakoltam ki.

– Ohayoooo! – ugrott a nyakamba Mina.

– Ohayo Mina! – nevettem.

– Ohayo [Név]-chan – köszönt nekem Momo és Jirou szinkronban.

– Nektek is jó reggelt – biccentettem, majd letessékeltem Minát a hátamról, és leültem.

A rózsaszín bőrű a padomra ült, és arcomba hajolt.

– M-Mi az Mina? – nyekegtem, mert nem értettem barátnőm tettét.

– Összefutottál Bakugouval? – kuncogott halkan egy vigyorral az ajkain.

– Igen – bólintottam – Miért? Csak neki mentem.

– Hmm... – csinált úgy, mintha gondolkozna – Biztos?

– Tuti. De miért? – kérdeztem már másodjára ugyanazt a kérdést.

– Mindegy, nem érdekes – szaladt el Ashido a padjához.

Na ilyenkor utálni tudom Minát. Nem mondja el, hogy mik a szándékai, és lehet, hogy valami hülyeséget tervez, amit ki kéne szedni a fejéből.

– Oké... – nyeltem egy nagyot, majd elővettem az angolórára szükséges dolgokat.

– [Név]-chan – hallottam meg Uraraka hangját mögülem, mire megfordultam.

– Igen Ochako-chan? – döntöttem oldalra a fejem, miközben kérdőn néztem rá [Szemszín] íriszeimmel.

– Beszélhetnénk kint egy kicsit? Négyszemközt? – kérdezte kedvesen.

– Persze – mentem ki vele, majd a falnak dőltem – Mit szeretnél?

– Kérdezni pár dolgot – hangzott a válasz.

– Igen? – fúrtam kicsit jobban a tekintetem barna íriszeibe.

Ugye nem tudod Ochako-chan..?

– Igazából annyi lenne, hogy neked is szegények a szüleid? – nevetett kínjában.

– Oh... Igen. Neked is? – csodálkoztam el.

– Igen. Csak annyit akartam még mondani, hogy segítsünk együtt a családunknak, és egymásnak! – emelte a magasba a kezét.

– Rendben – mosolyogtam, majd bementünk a terembe.

Ez közel volt...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Este, 20:00 órakor:

Ahogyan haza értem gyorsan a fürdőbe szaladtam, és megfürödtem. Magamra dobtam egy kis természetes sminket, majd a kedvenc parfümömmet is használtam kicsit. Kerestem egy szép, elengás egyben azért rövidet és kivágottat. Egy magassarkú, és már szaladtam is Shigarakiékhoz. Folyton az órám nézegettem, hogy nem kések-e, de igaz, hogy nem voltam időben, azért sietnem kellett.

Amikor az épületet megláttam gyorsabbra vettem a lépteim, s mintha egy rakéta lettem volna úgy futottam. De sajnos belebotlottam valaki.

– Elnézést! – hajoltam meg, de amikor felegyenesedtem, nem hittem a szememnek.

Hogy kerül ide..?

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

– Katsuki? – kérdeztem meglepetten.

– Hah? Liba? – nézett rám, majd mért végig elég feltűnően – Te hogy kerülsz erre a környékre? És miért vagy így öltözve?

– Én nekem erre van dolgom... – mosolyodtam el kínosan – És te mit keresel itt?

– Oi én kérdeztem előbb! – morgott rám.

– Én meg másodjára! – duzzogtam.

– Tsk... Még egy kérdés. Miért vagy ilyen kivágott göncben? – mért végig elég feltűnően újra, s egy kis vigyor csúszott ajka sarkába – Úgy tudtam te nem ez a típus vagy. Vagy talán tévedtem?

– Ezzel meg mire célzol..? – ijedtem meg.

– Hogy egy prostituált vagy idióta! – mondta halkan.

– Huh? M-Most komolyan? Honnan tudtad meg? – hőköltem hátra.

– Egyszerűen – vont vállat – A zsebedből kilóg a kártya, amin egy prostituáltakat kínáló cég neve van. Ennyi.

– Ugye nem fogod elmondani senkinek se a suliban? Vagy megalázni? – emeltem rá [Szemszín] színű szemeim könyörgően.

– Hmm... Talán – indult el.

– N-Ne! – próbáltam elkapni a csuklóját, de nem sikerült – Bármit megteszek! – csúszott ki a számon, és rögtön oda is kaptam a kezem.

– Bármit? – állt meg, és a válla felett rám pillantott – Bármit mondtál?

– Igen... – sóhajtottam, mert már ebből a szarból nem nagyon húzom ki magam – Azt mondtam.

– Akkor tedd azt amit mondok, és cserébe megőrzöm a titkod – vigyorgott.

– Megegyeztünk – nyújtottam felé a kezem, mire Katsuki azonnal meg is fogta, majd mintha mi sem történt volna, elsétált.

Egy nagyot sóhajtva mentem én is tovább, de rögtön eszembe jutott, hogy nekem sietnem kell, és már csörgött a telefonom.

– Hol vagy már? – üvöltött Shigaraki a vonal túlsó oldalán.

– É-Éppen jövök már – nyögtem ki, s gyorsabbra vettem a lépteim.

– Ajánlom, hogy siess vagy kibaszottul elpicsázlak! – csapta le a telefont.

Bakker...

Amint beértem az épületbe egy dühös Shigarakival találtam magam szembe és egy ismeretlen férfival meg Kurogirivel.

– Na végre! – csattant fel a kék hajú, majd magához húzott – Ő itt [Név]. A cégünk egyik legjobb tagja – húzta ki magát büszkén Tomura.

A férfi csak közel hajolt hozzám, majd a nyakamra nézett. Aztán egyre lejjebb haladt a tekintete, s egy nagy vigyorra húzta ajkait.

– Hány éves a kicsike? – kuncogott.

– Az itt nem számít – mosolygott ijesztően Tomura – Kurogiri! Te leszel a sofőr.

– Rendben – bólintott egyet a füstös, és elindult a bérelhető autók felé.

– 800.000 yen lesz – tartotta a kezét a főnök.

– Nem olcsó, de megéri – fizette ki az idegen az összeget, majd átkarolt, és elindult velem Kurogiri után.

– Válasszon kérem! – mutatott végig egy csomó limuzinon és drága autón a férfi.

– Hmm... Legyen az a fekete limuzin – mutatott rá az említett autóra, majd Kurogiri be is teleportált oda minket – De kényelmes – terpeszkedett a férfi, s a combomba markolt – Nem igaz édes?

– De... – mosolyogtam kínosan, és megkezdődött a hosszú estém...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 8:00 órakor:

Éppen a reggelimet falatoztam, amikor Bakugou odasétált az asztalomhoz.

– Oi Liba – ült a padomra, mire majdnem félre nyeltem.

– Szia Katsuki – motyogtam, és tovább majszoltam a pogácsám.

– Ma délután gyere át hozzám, és elmeséled szépen, hogy mégis mi a fenének vagy prosti – súgta a fülembe.

– Ne szórakozz velem... Ez kényes téma nekem – tettem le a reggelit.

– Nem emlékszel mit beszéltünk meg? – harapott a fülcimpámba, majd nyalt végig rajta.

– D-De! De ilyesmire nem gondoltam! – tettem fel védekezően a kezeim magam előtt.

– Hidd el, hogy lesz rosszabb is – vigyorgott a szőke, majd még egy vészjósló pillantást vetett rám, amire összerándult a gyomrom.

– Ooh – bukkant fel mellettem váratlanul Mina egy perverz vigyorral a képén.

– Oi nem az volt, amire te gondolsz! – pirultam el halványan. 

– Á nem – mosolygott ugyanúgy továbbra is – Bele vagy zúgva csajszikám!

– N-Nem! Ez nem igaz Mina! Félreérted a helyzetet! – temettem az arcom a kezeimbe.

– Oh nem! Csak éppen most mondta el nekem és ugye a BakuSquadnak, hogy délután átmész – kuncogta a lány.

A szőkeség után kutattam a szememmel, és viszonylag nem is sokára megtaláltam a szememmel, mivel kicsi az osztálytermünk. Ő csak egy kacsintással le tudta az egészet, és elkapta a tekintetét.

Így csak még jobban nehezítesz a helyzeten Bakugou Katsuki...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo Minna-san!<3
Bocsánat, ha helyesírási hibákat láttok, ugyanis volt egy kis balesetem, de semmi komoly!❤
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a részt is, és dobjatok meg egy kis csillaggal, esetleg egy kis véleménnyel, akár kritikával. Még egyszer arigato Minna-san ~
Luv luv a következő fejezetig❤
Stay safe<3

2022. 03. 15.

/Words:1112/