12. Fejezet - Fájdalmas múlt
ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎
A jelenben:
[Név] szemszöge:
- D-Dabi? Te meg mit keresel itt? - ugrottam ki Katsuki mellől.
- Téged, azaz titeket. Velem kell jönnötök. Két választásotok van. Vagy önként jöttök vagy erőszakkal ráveszlek titeket - lobbant fel egy kisebb láng Dabi kezében, ami visszatükröződött égszínkék szemében.
- Nem megyek veled sehova te senkiházi szaros! Mégis kinek képzeled magad, hah? - ugrott ki robbangatva a szőkeség az ágyból.
- Tényleg... - fordult Katsuki felé - Te ki is vagy és milyen kapcsolatban állsz [Név]-vel?
- Neked ahhoz semmi közöd varrott pofa! - robbantott a fekete hajú arcába egy nagyot a párom.
- Erős vagy, de nem annyira, hogy legyőzz! - tért ki előle ellenfele, majd most rajta volt a sor, hogy kék tűzével támadjon.
- B-Be kéne fejezni ezt, nem gondoljátok? - firtattam félve.
- Nem! Megvédelek, kinyírom ezt a férget és folytatjuk amit elkezdtünk! - morogta Katsu, miközben farkasszemet nézett ellenfelével.
- Gyorsan megleszünk - kuncogta a kék szemű somolyogva.
- Álljatok le! - és nagyjából erre emlékszem, utána pedig kiesik a kép. Teljesen sötét minden...
Dabi szemszöge:
A lányt sikeresen elkapta Toga hátulról, majd a kocsiba vitte. Én a szőkét foglaltam le.
- Azonnal adjátok vissza a barátnőmmet! - ordibált.
- Barátnő? Ez a kis kurva? Szóval ezt nem mondta el nekünk - tettem úgy mintha mélyen elgondolkodnék, így Bakugou megtámadjon és lefogjam. Ígyis történt. Ahogy "elnéztem" felém robbantott, de én kikerültem azt, s kiütöttem hátulról. Nem nagyot ütöttem, mivel Shigaraki azért élve szeretné még látni.
Pedig úgy megölném...
Toga visszajött és a fiút is kivonszolta a házból, míg én megnéztem, hogy nincsenek-e biztonsági kamerák, amiket szabotálni kéne. Szerencsére nem voltak. Kisétáltam az autóhoz, a volán mögé pattantam, - míg Himiko megettem foglalt helyet az anyósülésen - és már indultunk is vissza a bázisra.
- Dabi-kun - bökött karon a mellettem ülő lány - Az a [Hajszín] hajú lány olyan aranyos. Miért nem szóltál nekem eddig róla? - vágta be a szokásos durcát, mire megforgattam égszínkék szemeimet.
- "Miért? Miért?" Mindig ez a kérdés van ugye kis szuka? - morogtam - Ezt inkább a főnöktől kérdezd ne tőlem.
- Naaa! - kuncogott - Csak elmondhatod.
- Álmodban - parkoltam le, majd felkaptam a lányt, amíg Himiko a fiút, és elindultunk befelé.
Ez lesz életetek rémálma!
ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎
[Név] szemszöge:
Nagy nehezen felkeltem. A fejem zúgott, s magam felett csak egy kis fényt láttam. Nem tudtam mozdulni. Nem tudtam gondolkodni. Mi történt?
- Felébredtek a galambocskák - kuncogott egy ismerős hang.
- Huh? - motyogtam zavartan.
- Látod [Név]? Így jár az aki titkot rejteget - éreztem valaki lélegzetét a fülem mellett. El akartam húzódni, de visszahúzott a hajamnál fogva - Nem, nem! Nem mész sehová!
- Ittai... - sikkantottam fel fájdalmamban.
- [Név]! Ne! Hagyd őt békén! - hallottam meg egy ismerős hangot, s láncok csörgését.
- Katsuki? - suttogtam kómásan.
- Igen! Itt vagyok! Nem lesz semmi baj! - kiabálta a szőke - Engedj el te szemét büdös kurva!
- Awwww! Bakugou Katsuki barátnője lett [Név]-chan? - ütötte meg Toga hangja a fülem - Ejnye, ejnye legalább nekem mondtad volna el! - nyafogott.
- Tsk - ciccegte Dabi - [Név] egy kurva, prosti vagy repedt sarkú akárminek is hívod, kurva lesz! Mégis ki akarna egy kurvával járni, ha?! - emelte feljebb a hangját a mellettem lévő fekete hajú.
- Ittai... - kaptam volna a fülemhez, de mivel ki voltam kötözve ezért nem tudtam.
- Csend legyen! - szisszent rám - Shigaraki ígyis-úgyis nagyon, de nagyon kibaszottul mérges, azért mert kapcsolatod van! Ezt az elején leszögezted a szerződésben! Megszegted és ezért fizetni kell - hajolt vissza a fülemhez - És nekem megengedték, hogy játszak veled egy kicsit - nyalt végig ajkain, mire nyeltem egy nagyot.
- Nem! Még mit nem! - tépte ki magát Katsuki Toga kezeiből - Hagyod békén a barátnőmet te degerenált faszkalap! - lökte el Dabit Kacchan, de az magával húzta Őt, ezért mindketten elestek.
- Upszi... - vigyorgott betegen Toga, majd elindult fel szökdécselve Tomurához. Gondolom jelenteni, hogy balhé van. Próbáltam szabadulni, de ezek láncok, szóval a lehetetlenmel kezdtem ki.
- Te aztán nem érsz az én tulajdonomhoz, te varrott képű! - robbantott Dabi arcába Katsuki.
- Dehogynem! Tomura azt mondta, hogy bármit csinálhatok vele, amit csak akarok! - lángoltak fel Dabi kezében a jellegzetes kék színű lángok is.
- Még csak az kéne! Tudod ki akarna összefeküdni egy ilyen undorító féreggel, mint te Dabi! - pofozta meg Katsuki a kék szeműt, de az kivédte a támadást.
- Ügyes kis hősöcskét választottál párul [Név] - nézett rám a szeme sarkából a fekete hajú férfi, mire megremegtem, mert egy óriási nagy vigyor terült el a képén - Kár, hogy meg kell halnia! - kuncogott.
- N-Nem! - mondtam - Ne öld meg!
- De [Név], ez van a szerződésben. Nem olvastad el az apró betűs részt - stírölt továbbra is a férfi.
Ha szóval tartom elterelhetem a figyelmét, és akkor Kacchan tud támadni! Menni fog!
- Uhm... Lehet, hogy nem - mosolyodtam el kínosan, s lám tervem bevált, Baku egy nagy robbantással kiütötte végleg ellenfelét.
- Ügyes voltál - simogatta meg a kezem, amennyire tudta - Jól vagy?
- Uhum - bólogattam - Semmi bajom.
- Ennek örülök - fújt ki egy kis levegőt Katsuki megkönnyebbülése jeleként, majd a plafonra nézett - Hol vagyunk?
- Gondolom a pincében - mormogtam.
- Ki kell jutnunk valahogy - morogta idegesen Katsu a láncait csörgetve.
- De Toga elment jelenteni Shigarakinak, szóval ez nem jelent semmi jót - nyeltem egy nagyot - Tudom milyen, ha Shigaraki dühös. Hiszen rajtam vezette le a feszültségét...
- Mi?! - fakadt ki Katsuki - Ugye nem úgy-
- De! Szexuálisan! - jelentek meg könnyek a szememben.
– Nem... Ezt nem mondhatod komolyan... – guggolt le mellém a szőke, miközben a láncaimat próbálta valahogy kibogozni.
– De igen... Még mielőtt itt elkezdtem dolgozni. Az első munka napomon, már megerőszakolt... – suttogtam, majd éreztem, hogy a sós könnycseppek folynak le az arcomon – Szörnyű volt!
– Elhiszem, elhiszem – simogatta az arcom Katsuki.
Egyszer csak meghallottuk, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn.
– Lám, lám! Dabit sikerült kiütni – hallottam meg Shigaraki jellegzetes rekedtes hangját – Soha nem volt olyan jó harcos. Főleg nem közel harcban – állt meg a lépcső előtt, majd rögtön támadásba is lendült.
Katsukit ellökte tőlem, s így én is felborultam a székkel.
– Tsk... Komolyan mondom [Név] soha nem gondoltam volna, hogy megszeged a szavad. Nem olyannak nézel ki, aki ilyet tenne – nézett le rám Shigaraki.
– N-Nem is szegtem meg! – nyökögtem halkan.
– Dehogynem! Főleg, hogy egy kurvának nem lehet párja! Nekem dolgozol, szóval én határozom meg, hogy mi a jó neked! – nyújtotta a nyakam felé a kezét, és azt mind az öt ujjával meg is érintette.
A világ elsötétült... Ez lenne a vég?
ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎
Ohayo Minna-san!
Bocsánat a késéssel, csak pár dolog velem is történt azért, és szerintem az nekem túl sok is volt ^^'
Nemsokára hozom az epiológust!❤
2022. 06. 12.
/Words:1035/
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro