Egy nagyot sóhajtva feküdtem le a padra, s rajzolgattam az ujjammal annak felületére. Baku közben a kezem simogatta a pad alatt, akármilyen hihetetlen is. Éreztem, hogy valami nem jó leselkedik ebből a dologból, főleg nem Shigaraki felől. Valahogy olyan fura volt tegnap a hangja, amit hallottam a képességem használatával. Nem hallgatóztam, csak éppen az esti tréningem csináltam, amikor meghallottam egy szót. Idézem:

"Cím"

Kicsöngettek. Katsuki rögtön felém fordult, s komolyan vörös íriszeit az én [Szemszín] íriszeimbe.

– Mi a baj? – kérdezte suttogva, és gyengéden megszorította a kezem.

– Mondtam, hogy majd elmondom Katsuki – mormogtam halkan, mire elfordítottam volna a fejem, de elkapta az államnál fogva, majd magamnak felé fordította.

– Most mondd el. Tudni akarom, de rögtön. Itt és most – kezdett el füstölögni a keze, mire halkan felnyikkantam összeszorított szemekkel.

Hirtelen felpattantam, magam után húzva a fiút egy kihalt osztályterembe, ami jelenleg nem volt használatban.

– Nézd... – sóhajtottam egy óriásit – Tegnap hallottam egy szót...

– Huh? Mit? – ült az egyik pad tetejére a szőkeség, s kíváncsian kémlelte minden mozdulatom.

– Cím – idéztem fel – Attól tartok, hogy gyanakszak rám.

– Ugyan miért kéne? – döntötte oldalra a fejét.

– Be tudják mérni a telefonom, és ha látták, hogy nem a szomszéd házban vagyok, hanem nálatok, akkor ugye hazudtam, és ezt Shigaraki a főnököm utálja. Lehet ki is rúghat... – nyeltem egy nagyot, mire a szőkeséget találtam magammal szembe.

Óvatosan a falnak nyomott, s a nyakamba csókolt, és halkan ezt suttogta;

Semmi baj nem lesz.

Lassan átöleltem párom, és élveztem az ölelését. Izmos karjai a derekamra fonódtak. De egyszer csak lépéseket hallottunk, és szétrebbentünk. Momo nyitott be, aztán azonnal hozzám szaladt.

– [Név]... Csörög a telefonod... – adta a kezembe a rezgő készüléket. Remegve vettem el, s elszörnyedve meredtem a képernyőre

A kijelzőn Shigaraki neve bukkant fel...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Ijedten meredtem továbbra is a képernyőre. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Felvegyem? Vagy ne? Mindenesetre gyorsan kifutottam a teremből a női mosdóba, — ahol szerencsémre senki nem volt — s felvettem.

– Na végre! – szólt bele köszönés nélkül Shigaraki – Csak hogy felveszed [Név]! Mi tartott eddig?

– Tudod, hogy most iskolai idő van, és akkor én iskolába vagyok – morogtam.

– Estefelé beugranál kérlek? Egy kis megbeszélni valónk lenne egy címről – kocogtatta meg a körmeit a pulton, ahogy kivettem a zajokat.

– Uhm... Persze! Miért is ne? – nevettem fel kínosan, de közben görcsbe rándult a gyomrom.

– Remek! Akkor ezt le is beszéltük! Várlak este – s ezzel le is tette a telefont.

A lábaim remegve feladták a harcot, és nemsokára már a földön remegtem. Nem tudtam mit kéne tegyek. Elmondani Katsukinak? Nem, biztos, hogy nem. Azonnal neki menne Tomurának, azzal az okkal, hogy zaklat. Valahogyan el kell ezt tusolnom. Próbáltam felállni, de nem sikerült. A lábaim remegtek, s csak nem akarták a dolgukat tenni. Az egyik kezemmel a mellettem található csapba kapaszkodtam, míg a másikkal ugyanezt tettem a másik oldalon. Sikeresen feltápászkodtam, de nagy szerencsétlenségemre Mina jött be.

– Úristen [Név]! – sikkantott fel az izzadt arcom, s csapzott hajam láttán – Hát veled meg mi a fészkes fene történt?

– Hosszú történet... – motyogtam, majd a kezem barátnőm fele nyújtottam, aki azonnal megfogta, aztán felsegített.

– Remélem megtudom, hogy miről van szó – mondta egy kis vigyorral a szája sarkában a lány, miközben elkezdtünk az osztály fele bandukolni.

– Nem gondolom, túl személyes – vágtam rá tömören.

– De Bakugounak tuti elmondod – bigyesztette le ajkait – Mert tuti együtt vagytok.

– Na jó Mina – löktem magam a falnak, és hála istennek meg tudtam magam tartani – Nem tudom mit vagy miket tudsz rólam, de ha tudod, hogy együtt vagyunk, akkor ne mondd el senkinek se. Értve vagyok? – néztem komolyan a szemébe.

– Hai, hai – legyintett szomorúan, mert az lett volna az első dolga, hogy szétkürtöli mindenkinek. Ezt persze nem engedhetem. Gondolom Katsuki sem örülne egy váratlan bejelentésnek egy "idegentől", hogy nem tőlem, tőle vagy tőlünk tudják meg a többiek.

– Na halljam a szaftos részleteket! – mosolyodott el a lány, mire kuncogva megcsóváltam a fejem.

– Ha nem mondod el senkinek sem, akkor pár dolgot meg tudhatsz – feleltem.

– Megesküszöm mindenre [Név]-chan! – tette a szívére a jobb kezét, míg a másikat a magasba emelte.

– Jó, jó. Nos tudod van a munkahelyem – kezdtem bele a mondandómba.

– Igen, igen – bólogatott hevesen.

– Ott botlottam bele Katsukiba, csak nem ügyfélként. Szerencsére. Nem annak a fajtának néztem vagy nézem aki a kurvákat dugná éjjel nappal. Szóval ott találkoztunk és a többi pedig titok – nevettem, mivel tudtam, hogy ezzel csak húzom Mina agyát.

– De ne már [Név]! Én nagyon szaftos részleteket akarok! – vágta be a durcát a rózsaszín hajú lány.

– Hát drága Mina azok még nem voltak – tártam ki karjaimat nyújtózásképpen.

– Azt mondtad, hogy "még" – vigyorodott el hirtelen ördögien Ashido – Szóval valamikor csak lesz! És akkor elmondod nekem, mivel esküt tettem, azt meg nem a semmire.

– M-Mina... – hőköltem hátra kicsit, majd idegesen mosolyogva a hajamba túrtam – Rendben rendben. El fogom majd mondani.

– Ez az! – ölelt meg barátnőm, mire viszonoztam a tettét.

– De ha valakinek elmondod, akkor tudod, hogy hallom, és kinyírlak – szorítottam meg a karjaim között raboskodó Minát.

– H-Hai! É-Értettem csak engedj! – elengedtem, mert tudja, hogy vannak forrásaim.

– Remek! Akkor majd még koccanunk Mina! – nevettem, majd egyet intve kiszaladtam a női mosdóból.

– H-Hai [Név]! – integetett utánam a rózsaszín bőrű, majd sóhajtva megmosta az arcát.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Délután, 3 óra 15 perckor:

– És igen elmondtam Minának – meséltem hazafele menet Katsukinak a WC-s esetet.

– Az Alien tud titkot tartani? Nem is tudtam – morogta a bajsza alatt, mire felkuncogtam.

– Tudod egy kicsit megfélemítettem, mert tudja, hogy vannak forrásaim meg van pár titka nálam – somolyogtam tovább.

– Ó, de kíváncsi vagyok azokra a titkokra hölgyem – vigyorodott el ördögien Baku.

– Nem, nem Kacchan – pöcköltem orron – Szavamat adtam Minának, hogy nem mondom el senkinek sem. Még neked se. És ha el is mondanám, és megtudná, akkor az én és a közös titkunknak is annyi. Erre nem gondoltál? – döntöttem oldalra a fejem.

– Igaz... Mindenre gondolsz – borzolta össze a hajam a szőkeség, amire elpirultam – Paradicsom vagy.

– De csak is miattad – lettem még vörösebb, majd be is mentünk a Bakugou kúriára.

Ahogy Katsuki szobájához értünk a szőke a semmiből lecsapott az ajkaimra. Visszacsókoltam. Akart. Éreztem minden porcikámmal, hogy akar.

– [Név]...

– Katsuki...

A szobájába húzott, s az ágyra taszított. Hevesen kezdtük el csókolózni, és már vetkőztettük volna le egymást, ha nem halljuk meg, hogy valaki jön. Ijedten meredtem a szőkeségre, aki csak morgott, hogy biztos csak a banya az. De aki benyitott az nem Mitsuki volt.

– Úgy tudtam!

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo Minna-san!
Bocsánat a késésért. Nos ez lenne a következő fejezet. Remélem tetszik. Nemsokára jelentkezem!
Stay safe Minna-san!~

2022. 05. 19.

/Words:1063/