Narae

Amint közöltem a döntésemet a többiekkel, a versenyen való viszonyok megváltoznak. Rajthoz fogunk állni és ellenfelek leszünk. Tudom, hogy egytől egyig mindannyian beleadják a maximumot abba a Hajszába. Ezért is rémisztő, közben pedig izgalmas az egész. Azok készítenek fel, segítenek visszarázódni és támogatnak, akik ugyan úgy az első helyre fognak pályázni és a barátságunk, a sok éves ismeretségünk semmit sem fog számítani azon a napon.

- Az alapoktól fogjuk kezdeni a dolgot - mondja Yoongi, átvált tanár-módba. - Holnap reggel legyél itt, lehetőleg már hét óra körül. Ahogy ti is - néz körbe a srácokon. - Fél nyolcra van időpontunk.

- Hová? - Jeongguk és én egyszerre tesszük fel ezt a kérdést, úgy tűnik, a holnapi napba őt még nem avatták be.

- Mondtam, az alapok átismétlése lesz az első feladatod - a félig üres kólás üvegével rábök a mögöttem lévő kocsira. - A Nissan nem fog kelleni.

Kérdőn Hoseokra nézek, a pillantása elárulja, hogy tudja, miről beszél Yoongi, viszont nem fogja elárulni nekem. Remek. Jeongguk oda megy hozzá, kimennek a garázsból. Pár perc múlva visszajönnek, Jeongguk már nem tűnik olyan tudatlannak, mint én.

- Áruló - tátogom Hoseok felé, aki csak dob felém egy csókot a levegőben és lehuppan Jimin mellé a kanapéra.

- Akkor ennyi mára? - körbe fordulok, Yoongi a fejét rázza.

- Az elméleti tudást ma is átvesszük. Nyilván tisztában vagy a Hajszák szabályzatával, de nem árt egy frissítés, pár dolog ugyanis a következő versenyen már nem lesz ugyan olyan, mint eddig.

Ennél jobb alkalmat nem is választhattam volna a visszatérésre. Vagyis, tulajdonképpen Hoseok választotta.

Helyet foglalok a két srác között, Taehyung a kanapé karfájára ül, Jeongguk pedig egy, a sarokban lévő gumiabroncsra. Ők nyilván már tisztában vannak az újításokkal, ez a kis fejtágítás nekem szól. Hoseok viszont nem tévedett, valóban úgy érzem, hogy a jelenlétükkel is támogatni szeretnének. Biztos lenne jobb dolguk is, mint itt ülni, ám se Jimin, se például Taehyung nem mutatja jelét annak, hogy unnák magukat. Még Jeongguk sem.

- Az idei Hajszát eltolták, de ezt tudjuk. Új szervezőket neveztek ki, akik, ha minden jól megy, nem buknak le. Ahogy eddig is, úgy most is marad az a szabály, miszerint a Hajsza útvonala a verseny napján derül ki, a szervezők a rajthoz állás előtt két órával küldik meg az indulóknak - Yoongi jelentőségteljesen ránéz Jiminre, ennek az okát csak akkor értem meg, mikor folytatja az ismertetőt. - És az esetlegesen kizárt indulók listáját is megkapjuk.

- Ez nem fog megtörténni idén. Tudom, mire gondolsz - Jimin tettetett sértődöttséggel néz Yoongira. - Jó leszek.

- Nem sok kritériumot hagytak meg, lazábbak az indulási feltételek a korábbiaknál, azonban az a nevező, aki a verseny előtt friss priuszt szerez, méghozzá három hónapon belül, a rá irányuló fokozott figyelem miatt nem indulhat a Hajszán.

Elnyomok egy nevetést, mert pontosan emlékszem, hogyan reagált Jimin a legutóbbi alkalommal. Nem indulhatott az Ilsani hajszán, a verseny előtt két hónappal elkapták egy utcai versengés után. Sikeresen belerohant egy másik autóba és nem sikerült olyan szépen megúsznia az esetet, mint a barátainak. Yoongi tette le érte az óvadékot, de azért várt egy kicsit vele. Jimin majdnem hetvenkét órát töltött bent, mire közölték, hogy szabadon távozhat. Más esetben alig pár órát kellett volna ott lennie, Hoseok is leghamarabb öt órán belül kijöhetett, de Yoongi úgy döntött, megleckézteti Jimint a felelőtlensége miatt.

- A tét egyéni mindenkinek, egymás között ugyan úgy megbeszélhető, ám innentől kezdve az első helyezett a következő Hajsza útvonalát előre megkapja.

- Kik az új szervezők? - kérdezem, Yoongi vállat von.

- Fogalmam sincs. Nem is fontos ez a te szempontodból. Az autók felszereltsége és állapota nem lehet kritikán aluli, de ezt nyilván tudjuk. Hoseok - néz Yoongi a mellettem ülőre. - Ráférne valami újítás a Nissanra?

- A szokásos biztonsági okokból való cseréket javasolnám csak, Rae érdekében. Nem ártana egy nagyobb fékrendszer és a kuplungot is cseréljük.

- A legfontosabbak - szól közbe Jeongguk. - Felajánlhatom az egyik ismerősömet, ő teljes mértékben profi és szerintem megtiszteltetésnek is venné, ha köze lehetne ehhez a Skyline-hoz.

- Miért, még nem adtad a kezei alá? - hajolok ki oldalra, Jeongguk rám néz.

- Még nem.

- És ki lenne az? - kérdezi Taehyung kíváncsian. - Nem örülnénk, ha akárki hozzányúlna és valamit véletlenül elbaszna, mert akkor...

- Kim Seokjin.

A név hallatán Taehyung elhallgat, még Yoongi arcára is kiül az elismerés. Jól ismerem ezt a nevet, ahogy azt is tudom, amelyik autó Seokjin kezei közül kerül ki, az általában minden versenyt gond nélkül megnyer. Persze csak jó sofőrrel. Ráadásul régről ismerjük egymást, ő szerelte a Nissant és az én autómat is, mikor szükség volt rá. Hoseokkal szorosabb a kapcsolata, mi ketten nem sokat beszéltünk.

- Mennyit kérne érte? - nekem számítanak az anyagiak, hiába a sok segítség, nem lenne pofám még csak belegondolni se abba, hogy effajta nagy kiadásokat valaki más fizessen helyettem.

- Semennyit. Vedd úgy, ez az én segítségem.

- Ugyan miért segítenél te nekem bármiben is...

- Rae, az Isten szerelmére! - csattan fel Hoseok mérgesen. - Ha hiszed, ha nem, Jeongguk a Skyline-t is egy szó nélkül adta oda. Egyezség ide vagy oda, megtehette volna, hogy nemet mond. Az ő autója.

- Már nem sokáig - morgom idegesen, úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akit megszidott az apja. A nyelvemre harapok, mert először nem akarom kimondani, amit igenis ki kell mondanom. - Köszönöm a segítségedet! - Jeongguknak címezem a szavakat.

- Igazán nincs mit, Narae - gyűlölöm, ahogyan kimondja a nevem. - Ahogy elnézem, tényleg szükséged van segítségre - teszi hozzá, a szája sarkában ott egy csipkelődő mosoly. A rohadék! Hoseok miért nem szól rá? Miért csak engem szid meg?

- Neked sem ártana, ha részt vennél egy „Hogyan ne legyek ekkora gyökér?" tanfolyamon. Sokat faraghatna lejjebb az önteltségedből, elviselhetőbb lennél.

- Mindenképp értesíts, mikor indítanak egyet. Mehetnénk együtt, biztosan adnak csoportos kedvezményt.

- Na, jó! - Jimin röhögve feláll a kanapéról, Hoseok hitetlenkedve rázza a fejét és felváltva néz ránk. - Holnap reggel itt leszek, szerintem időben.

- Remélem is, különben a következő alkalommal többet vársz majd a sitten, mint három nap - ez Yoongi elköszönése, amit nagy röhögés kísér. - Hozd a piros kártyádat!

- Meg lesz!

- Miféle piros kártya? - nézek Hoseokra, aki még mindig kissé rosszallóan pillant rám.

- Majd kapsz te is egyet holnap, szükséged lesz rá.

- Jó, de miért...

- Mindenki mehet a dolgára! - Yoongi félbe szakít minket, fogja az üdítőjét és elindul kifelé. Tehát mára végeztünk. Ahelyett, hogy Hoseok választ adna a kérdésemre, felkel a kanapéról és Taehyung társaságában kikísérik Yoongit a kocsijához.

Jeongguk

Látom a lányon, mennyire megfeszül már csak attól is, hogy ketten maradunk a garázsban. Bevallom, nem kicsit szórakoztató cukkolni őt és bármennyire szeretné, nem tudom nem bámulni. Márpedig nem tetszik neki, folyamatosan felém néz és a tekintetével ölni tudna. Nagyjából értem, mivel vívtam ki az ellenszenvét, ez a Nissan sokkal többet jelent neki, mint azt bárki gondolná.

- Te tudod, mi az a piros kártya? - kérdezi, próbál unott, semleges hangot megütni.

- Igen, nekem van. Holnap te is kapsz egyet.

- Nem ezt kérdeztem - idegesen masszírozza az orrnyergét, kezd kijönni a sodrából. - Mit csinálsz a piros kártyáddal?

- Használom.

- Úristen, baszd meg! - kínjában elneveti magát. - Te komolyan ekkora gyökér vagy?

- Rosszul tetted fel a kérdést. Azt kérdezd, mire használom a piros kártyát!

Narae lassan felém fordítja az arcát, kisimít egy tincset az arcából és olyan feszülten megjátszott kedvességgel néz rám, hogy kis híján elnevetem magam én is, de őszinte jókedvemben.

- Mire használod a piros kártyádat, Jeongguk?

- Amire való.

Kész, kihoztam a sodrából. Narae felém mutatja azt a csinos kis középső ujját, aztán feláll a kanapéról és ő is itt hagy, egyedül maradok a garázsban.

Hoseok jön csak vissza, akad még pár megbeszélni valónk, meg hát minek tagadjam? Jó társaság. Azon kívül, hogy tisztelem és felnézek rá, el tudunk beszélgetni olyan hétköznapi dolgokról is, mint a hétvégi ökölvívás bajnokság, vagy pont Narae. Akárhányszor szóba kerül ez a lány, Hoseok arca kivirul, ugyanakkor a védőmechanizmusa is feltűnik. Óvja Narae-t, mintha valami ritka, törékeny porcelán lenne, ami a legapróbb fuvallattól is megrepedhet. Közben meg egyáltalán nem ilyen a kisugárzása. Viszont, ha jobban belegondolok, az emberek általában ezt a fajta stílust szokták alkalmazni, mikor védekezni akarnak. Ismert, vagy ismeretlen ellen, tök mindegy. Talán Narae is ezért ilyen elutasító velem, meg sem próbál kedves lenni ahhoz, aki elnyerte azt a kocsit, amelyik valószínűleg az egész kibaszott világot jelenti neki.

- Nem tudtam, hogy ilyen baráti viszonyban állsz Seokjinnel - Hoseok az üres üvegeket szedegeti össze, aztán ledől a kanapéra.

- Baráti viszony, de nekem dolgozik.

- Ezt eddig nem is említetted.

- Értek a kocsikhoz, viszont szerintem ő motorolajat szívott magába már az anyaméhben is. Nála jobbat úgysem találhatnánk.

- Ezzel nem tudok vitába szállni - felém dob egy ásványvizet, egy húzásra megiszom a fél üveget. - Régről ismerem, már évek óta nem láttam.

- Nem igazán mozog nagy körökben, ha jól tudom, ő is indulna a Szöuli hajszán.

Hoseok döbbenten néz rám. Valami azt súgja, az ő ismeretségünk mélyebb volt, nem csupán szimplán baráti. Úgy értem, baráti viszonyokból is vannak felszínesek, szorosak, illetve olyanok, amik mindenféle vihart kiállnak, teljesen függetlenek bármitől. Az utóbbira tippelnék velük kapcsolatban. Aztán valami mégis megszakadt köztük.

- Ez furcsa.

- Baromi sok kérdésem van, ha nem haragszol. Szeretnék tisztán látni, mert nem igazán tudom, mibe is kevertem magam - kezdem felvezetni a dolgot, Hoseok bólint, ezzel engedélyt ad a kérdezgetésre. Ha valamire nem akarna választ adni, arra úgysem fog.

- Hallgatlak.

- Elárulod, miért akar Narae meggyilkolni, ha a Nissan tíz méteres körzetébe kerülök?

Számítok rá, hogy nem ad választ, viszont Hoseok keresztül húzza ezt.

- A Nissan volt az első dolog, amit Rae meglátott a baleset után. Előbb a kocsit, aztán engem is észrevett. Innen tudta, hogy életben van. Többet nem mondok ezzel kapcsolatban és van az húsz méteres körzet is.

A büdös picsába! Ez tényleg sokkal komolyabb, mint gondoltam.

- Értem. Szóval nem szimplán utál, hanem a föld alá kíván, amiért a kocsi hozzám került.

- Igen. De adj neki időt, talán megbarátkozik a helyzettel. Elég mély nyomot hagytak benne a történtek - ez mondjuk érthető. Szóval emiatt ragaszkodik ennyire ehhez az autóhoz. Én vagyok a gonosz, az ádáz semmirekellő, aki még a levegőt sem érdemli meg, amiért az én nevem alá került a Nissan.

- Honnan ismered Seokjint? - nyilvánvalóan Hoseokot és Seokjint külön-külön is ismerik azok, akik ezekben a körökben mozognak, mindkét név izgalmas múltat rejt, viszont a reakciójából ítélve többről van itt szó.

- Ő babrálta Rae Subaruját a balesete előtt. Nem rontott el semmit, minden hibátlan volt azon a kocsin, tehát, mielőtt azt hinnéd, a baleset nem rajta múlott. Viszont azóta nem beszélünk.

- Utálod?

- Seokjin magát hibáztatta, hiába lett megállapítva, hogy nem a kocsi tehetett arról a szerencsétlenségről - kikerüli a kérdésre adandó választ.

Soha nem kérdeztem ezt tőle, pedig már bő öt éve dolgozunk együtt. Seokjin sem említette magától, amit nem is csodálok. Ilyennel senki sem dicsekedne, a bűntudatnál és a felelősségérzetnél kevés rosszabb dolog van, ha balesethez köthetőek.

- Ki vezette azon a napon a Subarut?

Ez az utolsó kérdésem, mert érzem, hogy Hoseok határait feszegetem vele. Ha nem a kocsi a hibás, akkor a sofőr. Ha csak nem karambol volt, mert akkor lehetne egy másik autó sofőrje is a vétkes. De itt szó sem esett karambolról, végig csak Narae neve merült fel és említve volt egy másik személy, aki vele utazott. Nem tudom, ki az. Ahogy azt sem, mit higgyek. Hoseok feláll a kanapéról, elindul befelé a házba. Finoman céloz rá, hogy ideje nekem is mennem. Már azt hiszem, erre a kérdésre végképp nem fog válaszolni, az ajtóból viszont még utánam szól és az egyik kérdőjel helyére pont kerül:

- Narae.

***

Jimin átesett egy vakbél műtéten, illetve a Covid tesztje is pozitív lett, úgyhogy mihamarabbi gyógyulást a drágánknak! <3

Tegnap kicsit késő volt már a megszokotthoz képest, mikor kitettem az új részt a Dark Vanillához, de nagyon örülök, amiért sikerült tetszést aratnom vele. Joon a szívem csücske, ez sem titok.

Lehet, hogy ma is duplázunk. Ez még eldől estefelé.