Narae

Az ablakon át figyelem a jelenlévőket, többen utánunk is néznek, ahogy elhaladunk mellettük. Hoseok lassabbra veszi a tempót, két autó beér minket és egy harmadik épp elénk kanyarodik ki. Bár nem ismerek mindenkit, mégis zavarba hoz a sok kíváncsi tekintet. Egyik kezemmel az ülést markolom, a másikkal a biztonságiövemet. Hoseok megáll egy fehér vonal mögött, pillantással jelzi, hogy szálljak ki. A kora esti nyári levegő fullasztó, töményen meleg.

- Miért bámulnak engem? - kérdezem, miközben farkasszemet nézek egy nálam idősebb lánnyal, aki fiúk gyűrűjében áll, tekintete szórakozott és lenéző.

- Nem téged bámulnak, hanem az autót.

Egy Nissan Skyline R34 GT-R oldalának támaszkodok éppen, ez olyan roppant feltűnő mindenkinek. Hoseok mellém lép, ökölpacsit vár.

- Narae, kell a szerencsémhez! - megadom neki, amire vár, az arcán lévő vigyor kissé elhalványul. - Mi az?

- Nem azért jöttem el, hogy végig nézzem, ahogy fejre állsz az autóval - a szemét forgatja, de tudja, mennyire komolyan beszélek. - Nincs kedvem a legjobb barátom temetését intézni. Légy óvatos!

- Ez csak egy verseny. Nem vérre megy.

- Hanem a kocsidért, igazad van - egy ismeretlen hang tolakodik közénk, csatlakozik hozzá egy test is, ami pontosan mellém ér és súrolja a jobb karom. Elhúzódok, Hoseok mosolya most már inkább keserű, mint vidám. - Mondtam már, hogy őrült vagy, amiért pont ellene állsz ki? - a fiú magasabb nálam, hátracsapott sültös sapka alá rejti fekete haját és legalább olyan idegesen néz Hoseok-ra, mint én. - Ha nem, akkor most mondom.

- De, ami azt illeti, említetted. Narae, ő itt Taehyung - röviden bemutat minket egymásnak, én viszont Taehyung első kijelentését ragadom meg, mielőtt egyáltalán kezet fognék vele.

- A kocsid a tét? - meredek Hoseok-ra. - Te nem vagy észnél!

- Ráadásul el fogja veszíteni. A srác nem kispályás és ezt te is tudod - Taehyung próbál hatni rá, de nem tud. Hoseok arckifejezését figyelem és olyan érzést kelt bennem, mintha pontosan tudná, mit csinál. Egyedül a miértet nem értem. - Itt van.

Az úton ácsorgó tömeg két irányba oszlik, helyet adnak Hoseok versenytársának. Én már nem versenyzek, de Hoseok évek óta töretlenül csinálja - többnyire illegálisan -, ezért általa is van némi rálátásom a dolgokra. Egy fekete Subaru Impreza WRX STI áll meg közvetlen mellettünk, többen fotókat csinálnak, a nyálukat csorgatva bámulják az autót.

- Ez a legújabb - még Taehyung hangjából is süt a csodálat. - Nincs két éve, hogy lejött arról az átkozott szalagról - Hoseok könyökéért nyúl és még a tömeg zaja ellenére is hallom, mit mond neki. - Most még lefújhatod. Nem kell ezt csinálnod!

- A rajt előtt fél perccel visszavonulót fújni? Úgy ismersz engem? - én nem. És Taehyung sem. Hangulatfokozóként dübörgő hangerővel zene csendül fel a hangszórókból, miközben egy női hang arra kéri a versenyzőket, hogy álljanak a rajtvonalhoz.

A fekete autót nézem, próbálok átlátni a sötétített ablakokon.

- Nem óhajt kiszállni? - kérdezem Taehyung-ot, aki csak megrázza a fejét.

- Még nem. Majd, ha nyert, láthatod, mikor átveszi Hoseok kulcsait.

Nem akarom látni. Azt a pillanatot nagyon nem. Egy falatnyi rövidnadrágban és topban lévő nő sétál a pálya közepére, pont a két kocsi közé. Taehyung arrébb ráncigál, mielőtt még utoljára sok szerencsét kívánhatnék Hoseok-nak. Szüksége lenne rá. A jelenlévő izgalmak és körülmények ezt igazolják. Görcs keletkezik a gyomromban, a levegő vibrálni kezd, még fullasztóbb, mint eddig.

Ahogy a nő a magasba emeli mindkét kezét, úgy fojtom vissza a lélegzetem. Nem fog veszíteni. Hoseok nem szokott. Ha mégis, azt csak szimpatikus újoncokért teszi, hogy ne szegje kedvüket egy vereség. Pislogni se merek, a tömeg elnémul, a motorok pedig felzúgnak, mindkét versenyző igyekszik túlszárnyalni a másikat. Megrándul az arcom, ahogy eljut a tudatomig, hogy nem Hoseok a hangosabb.

- Felkészülni... - a nő hangja átszeli a hangzavart, vigyora idegtépő. - ... vigyázz... - Taehyung megfogja a bal vállam. - ...rajt!

Elkapom a pillanatot, ahogy a kocsik megindulnak és egyelőre fej-fej mellett haladnak, egészen az első kanyarig.

- Gyere! - Taehyung maga után húz. - Nem itt van a cél és még azelőtt kéne oda érnünk, hogy a tömeg elindul.

Nehezen bírom rá a lábaimat a mozgásra. Követem Taehyung-ot, kikerülöm az elém rohanó embereket. Mielőtt azt hihetném, hogy mi is futva tesszük meg a távot, egy királykék Honda Civic Type R anyósülésénél találom magam. A következő pillanatban már az ellenkező irányba hajtunk, Taehyung olyan gyorsan váltja a sebességeket, hogy nem győzöm szemmel tartani.

- Idióta. Hülye barom. Elment az esze... - morogja az orra alatt, élesen bevesz egy jobb kanyart. Megkérdezném, mégis ki az a tag, aki a Subarut vezeti, de ekkor Taehyung a fékbe tapos és leállítja az autót. Kiszállunk, néhányan ugyan így tesznek, ahogy mi. A kocsinak támaszkodva várunk. Látva a célt, ellenben nem látva Hoseok-ot, csak fokozódik az amúgy is erős hányingerem. El fogja veszíteni az autóját? Miért ennyire biztos benne Taehyung?

- Ki vezeti a Subarut? - fordulok a fiú felé, aki rezzenéstelenül komoly arccal várja, hogy a kocsik felbukkanjanak a távolban.

- Jeon Jeongguk.

A név nem mond semmit számomra, holott Hoseok miatt sok versenyen megfordultam már.

- Eddig Tokióban versenyzett, néha Európában is megfordult. Nemrég döntött úgy, hogy a szöuli autókat kezdi begyűjteni magának.

- Begyűjti?

- Nem játszik kisebb tétekkel. Vagy az autó, vagy semmi. Semmiért pedig nem versenyez.

- És most Hoseok autójára fáj a foga.

- Nem gondolnám - felém fordul, cseppnyi szórakozottság sem vegyül a hangjába, ahogy rám néz. - Nem Jeongguk a kihívó.

Vagyis Hoseok kezdeményezett, ő hívta ki Jeonggukot. Tudnia kellett, hogy a srác miféle téttel versenyez. De talán mégsem tudta és ezért merte kihívni. Hoseok nem az a típus, aki az autójával szórakozik, ahhoz túl sokat tett érte. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy a legjobb felszereléseket, alkatrészeket vehesse meg hozzá. A sok versenyzővel ellentétben neki csak ez az egy autója van, évek óta nem indult mással egyetlen megmérettetésen sem. Ilyen megfontolatlan döntés miatt elveszítené?

- Ott vannak! - kiált fel egy férfi, néhány autó motorja egyre hangosabbá válik, ahogy a két fiú közeledik a célhoz.

Ökölbe szorítom mindkét kezem, a piros vonal felé indulok. Taehyung a nyomomban van, az emberek felváltva kiabálják a neveket, de többség van. A jelenlévők nagy része Jeongguk-nak szurkol. Legszívesebben rájuk kiabálnék, hogy ne bízzák el magukat, mert az eddigi győzelmek nem biztosítják számára a mostanit is. Azonban tévedek, méghozzá látványosan. Nyitnám a szám, kiabálnám Hoseok nevét, de abban a pillanatban, hogy újra az útra nézek, a Subaru áthajt a célvonalon. A Nissan követi, nem olyan gyorsan, viszont kellő sebességgel ahhoz, hogy a kerekek csikorogva álljanak meg majdnem közvetlen előttünk. Földbe gyökerezik a lábam.

Hoseok veszített.

Mindkét autó ajtaja kinyílik. Hoseok egyből felénk néz, legnagyobb döbbenetemre mosolyog. Egyáltalán nem tükrözi vissza a mi arcunkra írt haragot és szomorúságot. Talán csak nem fogta még fel, mivel jár ez a futam számára. Biztosan sokkot kapott.

- Rae, hékás! - akkor szokott így szólítani, ha nyugtatni próbál. - Vegyél levegőt! - már előttem áll, meg is ölel, aztán Taehyung vállára csap és köszönetet mond neki. - A garázsban találkozunk.

Taehyung pislogás nélkül mered rá. Egyikünk sem mozdul. Végig nézzük, ahogy Hoseok visszasétál az autójához és megkerülve azt, szembe áll a vetélytársával. Azzal, aki - úgy tűnik -, nem is volt igazi ellenfél számára.

- Semmi esélye sem volt - mondja Taehyung szárazon. - Kurvára semmi.

Kezek a magasban, majd a Nissan kulcsa Hoseok és a Jeongguk nevű fiú tenyerébe simul, egy kézrázás következtében vált tulajdonost. Oldalról látom őket. Míg Hoseok mosolyog, addig a másik srác arcán csak némi derű látszik, de ettől eltekintve érzelemmentes, mint akit egyáltalán nem hat meg a saját győzelme. Beszélnek még valamit, majd visszaülnek az autókba és elhajtanak.

- Most meg hová megy? Azt hittem, Jeongguk nyert.

- Így is van, de még ő sem képes egyszerre két kocsit vezetni. Hoseok elviszi hozzá, aztán Jeongguk fuvarozza a garázshoz. Nem minden nyertes tesz ekkora szívességet, mikor elnyeri valaki segge alól az egyetlen verdáját.

Nem foglalkozunk a tömeggel, sem azzal, hogy újabb két sofőr áll ki egymás ellen. Beülünk a Hondába és elindulunk a garázshoz. Összeszorul a szívem, dühös leszek. Az a garázs üresen fog állni. Rajtunk kívül - és Taehyung Hondáját leszámítva nem lesz ott másik autó.

***

Nnna, úgy döntöttem, folytatni szeretném ezt a történetet is. Az a helyzet, hogy az első két fejezet van csak meg, bár úgy emlékszem, 4-5 körül volt, mielőtt letöröltem volna. Nagy vonalakban emlékszem, miket írtam, úgyhogy az emlékek alapján fogom majd tovább vinni.

A fülszöveg ugyan kicsit más - mert arra viszont nem emlékeztem szórol szóra -, maga a sztori viszont marad ugyan az.