„Minden azzal a tökéletes mosollyal kezdődött. Tökéletesen magam elé tudom idézni, még ennyi idő elteltével is. Fájdalommal tölt el, hacsak rá gondolok, de ez ellen semmit sem tudok tenni, akárhogyan is próbálkozok. Egyszerűen nem tudok ellenállni még a kísértés gondolatának sem."

Tartaglia a tetőteraszon volt. Körülötte a város esti nyüzsgése hallatszott. Az autók moraja, az égen arra elhaladó repülőgépek zaja és az az iszonyúan hangos, marcangoló hang, amely belülről emésztette fel a fiút.

A cigarettát könnyelműen emelte el szájától és a benne lévő savasnak ható füstöt kifújta keserű ajkai közül. Könnyei sebesen cikáztak le az arcáról.

Childe szíve majd meghasadt. Zsebébe nyúlt a fülhallgatójáért, majd random elindította lejátszási listáját, amin megszólalt egy igen kedves száma. De nem ott és akkor.

„I saw you dancing in a crowded room..."

Még egy könnycsepp és még egy. Egymás után szép sorban.

„You look so happy when I'm not with you

But then you saw me..."

„Igen, minden ott kezdődött, mikor elraboltad a szívem, és megkérdezted tőlem, hogy leszek-e a partnered ebben a táncban, amit úgy hívnak, élet. Igent mondtam és te mégis játszadozol velem, pedig azt hittem komolyan gondolod. Velem. Sajnos elhittem neked ezt a szörnyű igazságot, és akaratlanul is a rabod lettem. A csodálatos váradból viszont nem tudok menekülni. Az emlékek."

Tartaglia nekitámaszkodott a korlátnak, lenézett a mélybe. Magasan volt, messze a forgalmas utcától. Akármerre nézett, emberek nagyobb tömegét látta, akik épp egy szórakozóhelyről tartottak hazafelé, míg mások, feltehetőleg, munkából szabadulva meneteltek. Beleszívott még kétszer a fanyarnak tűnő pálcába. Állapota rosszabbodott. Sírása lassan átalakult keserű bőgésbe, tombolt benne a düh és a hányinger is elérte.

És ahogy a zene ment tovább...

„Caught you by suprise

A single teardrop falling from your eye"

Felidézte a friss eseményeket. Körülbelül két órával ezelőtt még vígan táncolt a szoba közepén, élvezte a partit, a barátai társságát. Csak egy pillanatra hagyta el a teret. // Hogy bevegyen még egy adagot// Az alkohol így is tette a dolgát, pláne a másik cucc. Valósággal a fellegekben járt, de éppen annyira, hogy döntései felett önmaga tudott ítélkezni. Visszament.

A folyosó. MI a faszért kellett másik útvonalon mennie? Hát ezért. Zhongli miatt.

Hangja a torkán akadt. Hirtelen azt sem tudta, hogy ez valóban a valóság, vagy esetleg ilyen módon került a drog hatására. Hallucinált? Ettől nem kellene. Karja a férfi felé nyúl, segítségért kiáltva, bízva a rémálomban, hogy csak tréfálkozik a labilis fejével. A férfi felé, aki éppen heves mozdulatokkal kényeztette egy „kedves", közös ismerősüket. A lány vette észre először.

„A kurva életbe! Mi a faszért? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?"

„I don't know why I run away

I'll make you cry when I run away"

...

„You could've asked me why I broke your heart

You could've told me that you fell apart"

„Talán velem van a baj. Igen. Minden bizonnyal."

Ekkor végre kinyitotta szemeit, amin nem látott keresztül. Elnyelte a kétes homályság, és úgy érezte, mintha a feneketlen óceán egyre csak szippantaná magába. Tehetetlen és a nyomás is kibírhatatlan.

Sötétedik.

„But you walked past me like I wasn't there

And just pretend like you didn't care.

„Érted mindet feladtam. Mindent, hogy veled lehessek. Odaadtam mindenem és nem érdekelt, hogy mennyit vesztettem magamból. Mindenem benned kötött ki. Az sem izgatott, hogy ezáltal kiszolgáltatottá váltam, mert a TIÉD ... voltam. „

I don't know why I run away..."

Az idő nem várt a fiúra, haladt előre, a végtelenbe és ő sem tudott ezzel mit csinálni. Mindenki csak magának tehet csodát. Most már ezt is belátta a kétségbeesett fiú. Fel alá mászkált a tetőn. Többször fordult meg kétes gondolat a fejében, de valami állandóan ott lógott rajta és könyörgött, hogy ne tegyen semmit.

„I'll make you cry when I'm run away

Take me back 'cause I wanna stay

Save your tears for another

Save your tears for another day

Save your tears for another day..."

„Talán ezt megfogadom. Hirtelen felkaptam a vizet azon, amit láttam. TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!! MIT IS LÁTTÁL? „

Üvöltött a vak világba. A hideg és kemény föld puhának tűnt, közel sem volt olyan durva, mint aminek látszott. Hátát a korlátnak támasztotta, felhúzta lábait és átkarolta őket. Undorodott saját magától, és a férfitől, akit mindennél jobban szeretett. Zokogott. Nem ez volt az első, de ilyen messzire sose ment. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A határát messze elhagyta és hátra sem tekintett azóta. Eddig csak egy határ volt? Nem. A csókot valahogy megbocsátotta. Hogy valaki mással smárol előtte. A saját barátja, szerelme, élete előtt csalta meg. A hányinger fokozódott. Szemei vörösen izzottak.

„BASSZAD MEG!"

„Ajax, már mindenütt ke-„

Hát így kell a tűzre olajat önteni. A személy ott állt előtte.

„So, I made you think that I would always stay

I said some thing that I should never say"

Vészesen közeledett a barna hajú férfi, a maga tökéletes ruhájában, frizurájában, ami jól láthatóan össze volt kócolva, és az az isteni arc... Tartaglia összerezzent, felpattant a földről és védekezően azonnal hátra lépett. Kemény felületnek ütközött. Nincs menekvés. Előre, oldalra vagy le.

„Mit keresel itt?"

„Órák óta kereslek. Elvesztettem a nyomod, pár száz méterre a szórakozóhelytől és aggódtam érted."

„Aggódtál?" A láthatatlan kötél feszesebb lett törékeny nyaka körül. „Hogy van pofád ezek után azt mondani, hogy aggódtál értem, mint valami szerető férj a kedvesének? Hogy van egyáltalán bátorságod ahhoz, hogy elém állj?!"

„Könyörgöm, Ajax, kedvesem, hadd magyarázzam meg. Nem akartam!"

„Yeah, I broke your heart like someone did to mine

And you won't love me for a second time"

„Nem Zhongli. Belefáradtam ebbe. Én tényleg, őszintén szerettelek és még mindig szeretlek, de ez volt az a vonal, ami már kibaszottul a végső határon is túl esik. Én engedtem, hogy eljuthassak olyan végletekig, ahol talán még soha senki sem járt. Tisztában vagy mindennel velem kapcsolatban. Hogy mennyire szenvedek. Te pedig úgy döntöttél, előre löksz, a kibírhatatlan mélységbe."

„Drágám. Nem az volt aminek látszik!" A férfi tett néhány lépést előre, közben egyik karját lassan előre nyújtotta, reménykedve, hogy a másiknak el tudja magyarázni a helyzetet és elfogadja kezét. Ismét. „Teljesen elrészegített az alkohol és a hely zenéjének keveréke és jó magam is felfogtam, hogy nagyon helytelen volt amit tettem, de én csak rád tudok gondolni, te vagy az egyetlen az életemben! Childe!

„Kurvára elegem van ebből az egész játszadozásból." Nevetett, de lelke mélyén már átszúrta a szépen kidolgozott tőr. „Zhongli, hát képtelen vagy felfogni? Fájdalmat okoztál. És nem először. Tudtad, hogy én ezt nem tudom kontrollálni, nekem... én... ez túl sok."

Hiperventillált. Ha nem is látszódott kívülről, belülről igenis zihált. A feketeség fokozatosan borította be az elméje fennmaradó részét. A depresszióval való véres háború a végéhez közeledett. Ezzel együtt a csata végkimenetele is körvonalazódott.

„Réges-rég meg kellett volna tennem..."

Két lépés választotta el a kettőt egymástól.

„Said, I'll make you cry when I run away"

„De nem tettem! Idáig!"

Könnyen a korlát másik felére lökte magát. A nyomasztó érzések mintha átváltoztak volna valami természetfelettivé.

Zhongli azonnal érte ugrott, de ezt már nem hozhatta helyre. Szemei könnybe lábadva pillantottak az angyalként zuhanó alakra. Aki miatta vált bukott angyallá.

„I realize that I'm much to late..."

Nagyon sajnálok mindent! Tudom nagyon le vagyok maradva magammal, ott van a Sex Bomb fanfictionom, folytatnék pár meglévő történetet is.
Tegnap írtam. Hajnali kettőkor. Mert egyszerűen nem tudtam aludni, de esküszöm próbálkoztam. Annyira nyomott minden, hogy ki kellett adnom magamból. A suli, a diploma, az élet a minden.

Huh... köszönöm, hogy ezt leírhattam ide. És köszönöm,hogy vagytok és t