„𝐖𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐰𝐨𝐫𝐥𝐝 𝐛𝐞𝐜𝐨𝐦𝐞𝐬 𝐚 𝐟𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐲𝐨𝐮'𝐫𝐞 𝐦𝐨𝐫𝐞 𝐭𝐡𝐚𝐧 𝐲𝐨𝐮 𝐜𝐨𝐮𝐥𝐝 𝐞𝐯𝐞𝐫 𝐛𝐞”

A nap arany sárga sugarai lassan betöltötték a Brandet. A korán kelő diákok már az étkező hosszú asztalainál fogyasztották reggelijüket, a folyosókat egészséges zsibongás, és nevetés lármája töltötte be. A legtöbb tanulót természetesen az esti bál foglalkoztatta. Voltak, akik arról csevegtek, hogy ki hívta el őket, vagy milyen gyönyörű estélyi ruhát küldtek neki otthonról. Larry álmosan kóválygott az iskola labirintusra hasonlító folyosóin, unottan nézte a visongó lányokat és a hangosan nevető fiúkat. Keveset aludt az éjjel, de annál többet agyalt, érdekelte a küldetés, szívesen megmutatta volna mire képes a híres Larry Robin Whole. Gondolataiba merülve baktatott tovább, észre sem vette a vele szembe jövő két lányt, ők éppen a tantermeik felé igyekeztek. Virgina színes haja lazán omlott a vállára, ruhája igazán egyedi stílusáról árulkodott. Ezzel szemben Lisa mély vörös haját kócos kontyba fogta, egyszerű fehér ruhát viselt mely tökéletesen kiemelte vékony alakját. Miután már csak a rend kedvéért is lementek a ma délelőtti órák mindenki visszavonult. A lányok is épp a szobájukba tartottak mikor egy szürkés kékes hajú fiú szólította meg őket:

– Ne haragudjatok, csak most járok itt először, esetleg útba tudnátok igazítani?

- Természetesen – szólalt meg először Lisa – Hová szeretnél menni? – érdeklődött kedvesen.

Virginia nem bírta tovább és kirobbant belőle a nevetés. Lassan fél perce várták, hogy a lány végre lenyugodjon, de akárhányszor vörös barátnőjére nézett újabb nevetés hullám tört rá. Lis végül megelégelte a várakozást elővette a kulacsát a kis táskájából és nyakon öntötte a még mindig vihogó barátnőjét. Rigi felvisított ijedtében. Rá nézett a szerencsétlenül álldogáló fiúra és kicsit elkomolyodott. – Tudod soha életemben nem hallottam, hogy az én drága barátnőm ilyen kedvesen szóljon bárkihez is, nem is tudtam, hogy normális – készült kitörni belőle újra a nevetés, de elkapta Lisa szúrós tekintetét – akarom mondani én Virginia, vagyok, de ha lennél olyan szíves és Riginek hívnál, azt megköszönném.

– Én pedig Lisa, kérlek ne is figyelj erre a lüke lányra, szóval miben tudunk segíteni?

– Hát jó lenne, ha elkísérnétek a vezetők lakrészéhez. Amúgy Samuel Adam Erop vagyok, de nektek csak Sam – kacsintott.

– Mi az, hogy lüke lány – mormogta még halkan Rigi.

Beletörődve indult el barátnője és a nem rég megismert fiú mögött. Virginia szitkozódva próbálta megszárítani valahogy elázott öltözékét, ami nem volt egyszerű feladat. Fekete kicsit bő, sárkány mintás pulcsit viselt, amiből pont kilátszott már-már kórósan vékony hasa, lábait egy piros, fekete kockákkal díszített csőnadrágba bújtatta.

– Fuuh Lisa Karen Jones remélem nagyon félsz a bosszúmtól.

– Drága Rigi te és a 140 centid tényleg nagyon rémisztő – grimaszolt az említett lány –, de nem ártana kicsit sietnünk, ugyanis van körülbelül kettő óránk a bál kezdetéig.

– Nem is 140 centi vagyok – ragadta meg egyből a lényeget

– Amúgy ti mindig ilyenek vagytok, vagy a rossz hatással van rátok a jelenlétem? – kérdezte vigyorogva Sam.

– Rosszabbak – villantott ördögi mosolyt Virginia.

Az út további része csendesen telt, mindenki a gondolataiba mélyedve baktatott tovább. az iskola folyosói egyenesen kihaltnak hatottak, szinte mindenki a szobájában készülődött az estére.

Larry épp Aiden Ke Ahi irodája elől kanyarodott ki, mikor megpillantotta a két lányt és a mellettük sétáló Samet. Kissé meghökkenve figyelte őket, hiszen eddig sosem látta ezt a fiút itt. Ma nem tervezett balhézni, úgyhogy figyelmen kívül hagyta őket. De igazán zavarta ennek a szépfiúnak a látványa a két lány mellett.

Mire Lisa és Virginia visszaértek a szobájukba nagyjából egy órájuk maradt elkészülni a nemes eseményig. Kapkodva húzták magukra a tegnap előkészített ruhákat.

– Lis! – kiabált Rigi – Művelj valamit ezzel a lobonccal – mutatott a hajára.

Lisa, aki már teljesen készen volt sietősen állt neki teljesíteni a barátnője kérését. Alig telt el egy pillanat és már kész is volt.

– Azta ez gyönyörű! – ugrott a lány nyakába

– Aki profi az profi – kacsintott, mire Virginia egy szemforgatással válaszolt.

– Na, ez megy neked, bezzeg, ha a tanulásról van szó – jegyezte meg Lisa jó kedvűen.

– Jones én a helyedben futnék...

Pár perccel később már a gyülekező helyen álltak és várták, hogy táncukkal megnyithassák a bált. A lányok mind csodálatosan festettek, hosszú ruháik kecsesen omlottak le a földig, elegáns ékszereket aggattak magukra és javarészt mindenki magas sarkú cipőt viselt, úgy néztek ki akár a hercegnők. A fiúk is igazán kitettek magukért, öltönyt, inget és nyakkendőt vettek fel, ami nem volt megszokott tőlük.

– Nemsokára kezdünk- tapsolt Mrs Will – Dallas kisasszony – szólította meg Rigit – sajnálatos módon a partnere nem tud részt venni a bálon...

– Mi az, hogy nem tud részt venni? – kezdett kiakadni a lány.

–  Hányt és ezért nem táncol, érti? – magyarázata szájba rágósan – oo, meg is érkezett az új párja, Mr Whole –  mutatott a fiú felé.

– Kizárt – közölte a lány – erről ne is álmodjon, fú, de megkeresem azt a barmot és iderángatom, nincsen semmi baja három percet kibír, aztán tőlem azt csinál, amit akar.

– Na de Dallas kisasszony! – emelte fel a hangját a tanárnő, majd otthagyta a még mindig dühöngő lányt.

Lisa, aki az egészet végig hallgatta nagyon jól szórakozott, csak akkor hagyta abba egy pillanatra a nevetést, mikor tekintete összetalálkozott barátnője gyilkos pillantásával.

– Komolyan mondom meg fogom ölni ezért – hisztizett még mindig.

– Ugyan nem olyan tragédia, hogy Larryvel táncolsz, nem értem mi bajod nézz már rá milyen helyes – áradozott egyik osztálytársnője, minden bizonnyal folytatta volna, ha beszéd közben Rigi nem vetett volna rá egy olyan csúnya pillantást, hogy ami még a vezetőket is képes lett volna elhallgattatni.

– Mi van Dallas csak nem egy nyugtatóra lenne szükséged? – lépett oda a sokat emlegetetett fiú apropó emlegetés amennyit beszélnek, róla igazán megfulladhatott volna a csuklástól – gondolta minden jó indulattal Virgina.

– Mi van Whole csak nem egy agyra lenne szükséged? – gúnyolódott.

– Kezdünk! – ordította Mrs Will.

Felcsendült a zene, a teremben mindenki elcsendesedett és érdeklődve figyelte mi fog történni. A párok felsorakoztak és elkezdődött a tánc, mind próbálták a legjobb formájukat hozni és ahhoz képest, hogy milyen két bal lábas osztály voltak egészen ügyesen csinálták. Larry és Virginia természetesen kivételek voltak folyamatosan egymás lábára tapostak és az ütemet is nehezen tartották.

– Virgi sokat segítene, ha nem taposnál folyton össze – súgta a fiú.

– Virgi? – vonta fel a szemöldökét.

– Te aztán megragadtad a lényeget, egyébként túl hosszú a neved.

– Te pedig túl sokat dumálsz, ha már becézni akarsz, igazán hívhatnál Riginek, mint minden normális ember – forgatta a szemét.

– Már késő, Virgi – röhögött fel.

Virginia nagy megkönnyebbülésére befejezték a táncot, hatalmas tapsot kaptak bár érthetetlen okból, hiszen két óvodás is jobban csinálta volna. A csarnok újra megtelt élettel az oszlopokra az elemek jeleit festették, hatalmas asztalokat állítottak fel, amik roskadásig tele voltak finomabbnál finomabb ételekkel. Az egész teremben kellemes illatok csiklandozták az emberek orrát. A falakat elegáns arany díszekkel, lufikkal dekorálták és óriási táncparkett várta a táncolni vágyókat. Az iskolából eltűnt minden megszokottság, helyét felváltotta egy különleges hangulat, önfeledt nevetések hangja törte meg a zene monotonitását. Rigi úgy érezte menten megfullad, ha még tovább kell itt időznie, a legtöbb ember észre se vette a kis testét így könnyen eltaposták. Ez volt az, amit a legjobban utált – természeten a korán kelés és a történelem óra után – nem szeretett pici és könnyen eltaposható lenni, mindig is valami fontos dolgot akart csinálni, hogy az emberek felnézzenek rá és tiszteljék. Titkon reménykedett abban, hogy ő is egy lesz a kiválasztottak közül és végre megmutathatja igazi erejét.

– Gyere – fogta meg a kezét Lisa mikor látta, hogy barátnője nem érzi túl fényesen magát.

Maga után húzta a lányt és egyenesen a hátsó kert felé vették az irányt, meg kerültek pár fát és bokrot ezután pedig szembe találták magukat egy kisebb fa ajtóval, amit zöld indák öveztek körül. Ez volt az ő titkos helyük, mindig ide jöttek mikor egy kis magányra vágytak, csak ők ketten. Három éves koruk óta elválaszthatatlanok, igaz naponta milliószor szívatták egymást mégis este az ágyaikat összetolva, kézen fogva aludtak el. Ők voltak egymás családjai és ezért mindketten végtelenül hálásak voltak a sorsnak.

Egymás mellett feküdtek a puha harmatos élénk zöld színű fűben és a csillagokat nézték. Lisa a gondolataiba merült, tudta mi fog következni és egyáltalán nem szerette volna. Ebben a békés pillanatban akart ragadni örökre, de tisztában volt vele, hogy ez lehetetlen akár mennyire is nem akarja az események megállíthatatlan sebességgel történnek majd. Nagyon szeretett volna Chrissel beszélni, ő valahogy mindig tudta mit kell mondani és nagyon könnyen megtudta nyugtatni a lányt és erre most igazán szüksége is lett volna. De egy pillanatig sem hagyhatja most magára legjobb barátnőjét, akin látszott, hogy még mindig nincs teljesen jól.

– Vissza kell mennünk – szólalt meg egy kis idő elteltével.

Virginia bólintott és szép lassan összeszedték magukat majd elindultak a csarnokba. Még mindig hatalmas tömeg volt, úgyhogy igyekeztek kívül maradni.

– Sziasztok – köszönt rájuk valaki. Rigi ijedtében fel sikoltott és ugrott egy nagyot arca pedig egy fintorba torzult.

– Istenem Samuel, de megijesztettél – csapta meg játékosan a fiú vállát

– Hát én ezt nem bírom – fuldokolt a nevetéstől Lisa

– Úgy nevetsz, mint egy vombat – jegyezte meg a lány, aki végig Sam mellett álldogált, ha bár ez se Lisának se Virginiának nem tűnt fel eddig.

Erre a fiú és Rigi is hangosan felröhögött.

– Egyébként Beca vagyok – mutatkozott be – a húga – mutatott a könnyeit törölgető Samre. Barna hajába szivárványszínű tincsek keveredtek, ruhája nagy részét különféle pasztellszínek tették ki.

– Nos, itt az idő, amire mindenki várt –  kezdett bele a beszédébe Aiden Ke Ahi, a tűz törzs vezetője.

Pár férfi egy nagy szerkezetet tolt a csarnok közepe felé, kísértetiesen hasonlított egy földgömbre, viszont a teje lyukas volt, oldalaira pedig cikornyás betűkkel mindenféle érthetetlen szót írtak. A legtöbben csodálkozással teli ámulattal figyelték mi is fog történni. Hirtelen tűz tört elő belőle, minden felől rémült sikolyok és csodálkozás hangja hallatszott. A tűz vagy fél percig égett és narancssárga lángjaival megvilágította az egész termet. Amilyen hirtelen keletkezett olyan hirtelen tűnt is el, helyén egy vöröses színű gömb emelkedett ki. A tüzek vezetője lassan megérintette, végig húzta ujját minden kis részletén, mormogott pár szót, majd szétpattintotta. A gömb eltűnt és helyét felváltotta egy kissé égett szélű papír. A férfi elolvasta a rajta lévő írást, arcán egy pillanatra a meghökkenés jele futott át, de gyorsan rendezte vonásait és fennhangon megszólalt:

– Aki pedig a tűz törzs népének kiválasztottja nem más, mint...

Sziasztok! Nagyon próbálkozok, nektek, hogy tetszik? Szívesen várok véleményeket (akár negatívat is)!
Puszi💗 – M