Elengedi a ruhámat így egy apró huppanás kíséretében két lábra kerülök. Megkönnyebbült sóhaj távozik ajkaim közül, de még mindig várakozás teljesen néz rám. Elhúzom a számat, úgy látszik nem úszhatom meg.

- Helsa vagyok, a Földről. Mondjuk ezt lehet tudhatod. - szúrom oda akaratlanul, amit azonnal meg is bánok, de a szőkét láthatóan nem érdekli, hogy milyen hangnemet tanúsítottam az előbb, még mindig ugyanolyan tekintettel fürkész. 

- Vissza kell menned. - jelenti ki, megragadja a karomat és húzni kezd a kapu felé ahonnan sejtésem szerint nemrég olyan szépen kigurultam, majdnem eltörve pár csontomat. 

- Ne! - akadékoskodok és elakarom húzni a kezemet, hogy véletlenül se küldjön el - Kérlek, ne! Te segíthetsz, az apámat keresem, barna bőre van és arany szeme! Miatta vagyok heterókrómiás! - rángatom a csuklómat. A szemem sarkában észre veszem a másik alakot, már szólni akarok neki mikor a szőke férfi elenged és ismét egy nagy borulás kíséretében kerülök a földre.

  - Arany szemű? Te Heimdall lánya vagy? - kérdezi elképedten az említett - Sajnálom. - teszi hozzá gyorsan mikor látja, hogy nem ép a legjobb ötlet volt elengedni. Segít felkelni, a seggem sajog, de amit mondott az jobban érdekel.

- Heimdallnak hívják? - kérdezem csodálkozva, mivel sokkal, de tényleg sokkal másabb névre számítottam. Jó, mondjuk ez se olyan hétköznapi, de mégis. A szőke bólint, majd mint ha észbe kapott volna, meghajol és kezet csókol nekem. Arcom megmerevedik, legszívesebben képen vágnám amiért a bele egyezésem nélkül csókolgatja itt a kezemet, de eltűrőm inkább, mert nagy szükségem van a segítségére.

- Thor vagyok, Odin fia. Ő az öcsém, Loki, de vele ne is foglalkozz. - biccent a hátam mögé. Szóval Loki és Thor, mi ez, a skandináv mitológia? Pff. Megfordulok, hogy jobban szemügyre vehessem azt a Loki nevezetű alakot. Már nem fekete öltönyt és szövet nadrágot visel, hanem valami elképesztően furcsa mintákkal tarkított bőr ruha féleséget. Unott szemekkel vizslat, mint aki már megszokta, hogy megnézik a nők. Felvonom a szemöldököm, vigyorogva bicentek az ágyéka felé, amire ő is felvonja a szemöldökét.

- Esetleg szeretnéd közelebbről megnézni? - kérdezi gúnyosan, hangja sokkal vékonyabb, mint a Thorré, de mégis van benne valami tiszteletet parancsoló mély tónus. Egy királyi sarjt hallottam így beszélni, gondolkodom el.

- Nem. Pofátlan módon arról érdeklődnék, hogy nem szorítja ami ott van, vagy nincs is mit szorítson? - viszonzom a modorát egy lesajnáló mosoly kíséretében. Először mogorva lesz az arca, majd halvány mosollyal az ajkain megrázza a fejét.

- Bírom a kiscsajt. - jegyzi meg, amiért tőlem kap egy csúnya nézést és visszafordulok Thorhoz, aki kissé szórakozottan hallgathatta az eszmecserénket, de hamar megköszörüli a torkát amikor látja, hogy rá összpontosítok most.

- Hol van az a Heimdall? - kérdezem, magam előtt összefonom a karjaimat. Thor a szemeimet fürkészi, az izmaim megfeszülnek, elfordítom gyorsan. Utálom ha a szememet nézik, a kontaktlencse rendelésemet se tudtam átvenni és a szemüvegemet is a Földön hagytam. 

- Ne nézd a szememet, vagy kiszúrom a tiéd. - mormogom ingerülten. 

- Lokira emlékeztetsz ilyenkor. - ingatja a fejét miközben elindul a valamiből kifelé. Az öccse is követi, kénytelen vagyok én is így tenni. 

- Szóval hol van Heimdall? - kérdezem újra, hát ha most nagyobb sikerrel járok és még választ is kapok a kérdésemre. Elvigyorodik, megáll hirtelen és felém fordul.

- Szeretnél repülni? - tér ki a válasz adás elől. Mérgesen fújtatok el sem hiszem, hogy ennyire idióta valaki, hogy nem képes választ adni nekem. Lehet Lokinál kellene próbálkoznom, ő még egész tűrhető. 

- Nem, választ akarok! - közlöm vele idegesen. 

- Azt fogok adni. - biccent, elkapja a derekamat, majd Loki felé néz, de a fekete hajú jóval elöttünk jár már.

- Loki! - szól neki Thor, de az feltartja a kezét.

- Ki hagyom, repkedj csak! - szól vissza neki gúnyosan, amitől egyre szimpatikusabb nekem. Persze ez Thort nem érdekli, oda siet, elkapja a karját és még mielőtt reagálhatnék Lokival egyetemben, Thor megpörgetett valami kalapács félét és már hasítottunk, mint az Orbit reklám. 

- Thor! - kiáltunk fel egyszerre Lokival, de az istenség csak nevet. Esküszöm egy mesében érzem magam, Thor, Loki, Odin, komolyan már! Thor kacag, nem is figyel ránk, de szerencsére nem tart sokáig a szenvedésünk, vagyis legalábbis az enyém, mert amilyen kicsi vagyok, a két pasi közé szorultam és nagyon, de nagyon feszélyez a helyzet. Thor letesz minket a biztos talajra, Loki azonnal ellép és undorodva törli le magát.

- Ezt még egyszer, ne! - figyelmezteti bátyját. Közben én igyekszem szabályozni a szívritumosomat, mivel soha a büdös életbe nem volt még ilyen élményem és nem is akarnék többet. 

- Nos... - köszörülöm meg a torkomat - Hol van? - kérdezem számonkérően, Thor szomorúan, de mégis derűsen elmosolyodik. Furcsa egy pasi, annyi szent.

- Nem tudom. - böki ki. Tányérméretűre nő a szemem, elhűlten pislogok rá, majd egy hirtelen mozdulattal akkorát beütök neki, hogy hátra tántorodik az orrát fogva.

- Ennyi eszed van?!  - csattanok rá - Van fogalmad róla milyen régóta keresem azt a némbert?! - sziszegem idegesen miközben közelebb lépkedem hozzá - Az anyám meghalt, mert az az idióta nem szólt neki, hogy oops, nem bírod ki a szülést, mert nem ezen világi vagyok, de engem se vett magához hanem hagyta, hogy minden szeretem meghaljon és szenvedjek! Ez nem vicces, rohadtul nem az! - fújtatok, mint egy felbőszült bika, Thor fél kézzel a mellkasomnak nyomja a kalapácsot, de a kezénél fogva eltolom. 

- Fejezd be! - szól rám összehúzott szemekkel - Nem akarlak megütni.

- Ó, én igen! - vicsorgok rá, de hirtelen egy hideg érintést érzek a tarkómnál és mielőtt reagálhatnék a sötétség elragad és a földre rogyok.