Megváltozik a lépcsőház atmoszférája. Egyik folyosó sem mondható különösen világosnak, de most köd ereszkedik a lábam köré. Próbálom megtalálni a forrását, ami végül a látókísértet ajtajánál van, az alól szivárog ki. Normál esetben a köd szagtalan, ennek viszont van szaga. Rothadásra, penészre emlékeztet. 

A kilincsre teszem a kezem, Goo felé fordulok, mielőtt benyitnék. 

- Jól vagy? Goo, minden rendben? - a szellemek mindig sápadtak és láttam már korábban Goo-t, még annál is sápadtabbnak, mint amilyen egyébként szokott lenni. De most más, fikarcnyi szín sincs az alakjában. 

- Elszívja az energiámat - feleli, minden szó hatalmas erőfeszítésbe kerül neki. - A kötelékünkön keresztül fogok beszélni hozzád. Csak azokat a kérdéseket tedd fel, amiket tőlem hallasz. Mondd, hogy megértetted, Yoongi! 

- Megértettem. 

Goo az ajtó felé biccent, mire lenyomom a kilincset és belépünk a banya lakásába. Felfordul a gyomrom a szagoktól, ráadásul minden mocsárzöld és fekete, mintha valaki leokádta volna a falakat, miután megevett egy jó adag penészt...

Ha tudnék hányni, a gondolataidtól most biztosan kiadnám a gyomrom nemlétező tartalmát. Elég a hasonlatokból! - pirít rám Goo. 

Hol van a banya?

- Erre! - a hangjától összerezzenek. A nappali felől jön. Ennek a lakásnak ugyan olyan az elrendezése, mint az enyémnek és, gyanítom, mint az összes többinek ebben a lakóházban. Mégis hogyan lehetséges, hogy ezt a szagot eddig nem éreztem? - Min Yoongi és a halott Goo Young-Soon. Beljebb! 

Hideget érzek a jobb kezemnél. Megmozgatom az ujjaimat, az érzés csak fokozódik és attól tartok, mindjárt elfagynak az ujjperceim. 

Muszáj merítenem az erődből, különben el fogok tűnni - szabadkozik Goo. Tehát fogja a kezem és ezáltal energiát nyer belőlem. 

Miért próbál meg bántani téged? 

Nem szándékos, úgy hiszem. Ez a velejárója annak, ha szellem lép egy látókísértet területére. Sookie is gyengébb volt, mikor találkoztunk vele, bár eltelt némi idő és visszanyerhette a formáját. Ahhoz képest, hogy üdvöske közöttünk, több energiája van, mint nekem. 

És ez azért van, mert...

Mert fogytán az időm.

Elzsibbad a jobb vállam. Goo elengedi a kezem, egyelőre elég energiát vett el tőlem. A banya ott ül a karosszékében, a látvány simán megállná a helyét egy horror filmben. 

Mióta tudod, hogy képes vagy energiát elszívni belőlem? - kérdezem, Goo felszisszen a fejemben.

Ne most! Koncentrálj! 

A lábaim mozdulnak előre, automatikusan helyet foglalok a banyával szembeni kanapén. Ránézek az arcára, de cseppet sem tetszik, amit látok. A banya ugyanis elégedetlenül méreget. 

- Halottnak kellene lenned - közli ridegen, a tekintete nem ereszti az enyémet. Mintha elkapott volna egy láthatatlan kéz a nyakamnál fogva, hirtelen kiszökik a tüdőmből az összes bent tartott levegő. - Az első estén, amit itt töltöttél, meg kellett volna halnod. 

- Milyen kár, hogy nem így történt. Néha még én is bánom - a szavak önkéntelenül hagyják el a szám, át sem tudom gondolni őket. 

Yoongi!

- Azt meghiszem! Nem lehet könnyű azzal a tudattal élni, hogy a volt kedvesed a halálodat kívánta, majd intim kapcsolatba kezdett az egyik barátoddal. 

- Néha jobb lenne, ha már nem kellene ezekre gondolnom. 

- A halál megváltás.

- Igen, az lenne. 

Nem tudom, mi történik! - kiabálok Goo-ra a köteléken keresztül. - Én ezeket ki se akarom mondani.

De kimondatja veled. 

- Az igazat - fejezi be a banya a mondatot Goo helyett. Belelát a gondolatainkba. - Igazságot az igazságért. Halljam a kérdéseiteket! 

Nincs értelme a köteléken keresztül kommunikálni, erre Goo is rájön. Megköszörüli a torkát, majd az első kérdést a banyának szegezi:

- Egy Sookie nevű lány járt nálad és egy Hoseok nevű férfiról kérdezett. Azt mondtad neki, hogy ő Hoseok végzete. Mit jelent ez? 

- Végzet két személy egymás számára, s egyik nélkül a másik nem élhet. Míg az egyikük él, a másik öli meg. 

Értelmezni próbálom a szavakat, de nem tetszik, amit végül kihámozok belőlük. Ennyi információval kell gazdálkodnunk, legalábbis ezt a kérdést illetően, mert Goo a következővel eltér a tárgytól:

- A lelkitársam túléli, ha én már nem leszek itt? - máshogy teszi fel a kérdést az eredetileg megbeszélthez képest. Nem bízza a véletlenre, hogy a banya esetleg semleges, átláthatatlan válaszokat adjon. 

- Az attól függ majd, túl akarja-e élni. Önnön kezével végez-e magával, akkor maradás lesz a jussa, az egyesülés megtagadott. Ha nem veszi el életét, itt marad és te mutatsz neki utat, mikor ideje eljön. 

El akarok tűnni innen. Nem tetszik, ahogy a kísértet beszél, az meg pláne nem, amiket összehord. Nem tetszik az igazság. 

Az utolsó kérdés Goo halálával kapcsolatos. Elmondása szerint a kísértet megtagadná a választ, ha azt kérdezné tőle, ki ölte meg. A Harin nevű lány sem tudta meg soha, ki vette el az életét, mert a banya elutasította a válaszadást. Ryeo derítette ki. Azt legalább megtudhatjuk, jó nyomon járunk-e, vagy más irányból kellene megközelítenünk a dolgot.

- Yu Hae-Jung mennyire érintett a halálomban? 

A banya erre nem felel azonnal. Attól tartok, a következő pillanatban elutasítja a válaszadást és a történelem megismétli önmagát, de ehelyett Goo felé fordul és mélyen ülő, sötét szemeit rászegezi. 

- Yu Hae-Jung mindent tud. Takarította a mocskot, beszennyezte magát a halállal. 

Yu tudja, ki ölte meg Goo-t. 

- Mivel fizettek? - kérdezi a kísértet, de egyikünk sem bír megszólalni. - Mit ajánlotok fel? 

- Ryeo Jii idejét - meghűl bennem a vér, ahogy ezt Goo kimondja. Döbbenten fordulok felé, azt várom, hogy ő is rám nézzen és felnevessen, miszerint ez nem igaz. Jó nagy hülye vagy, amiért ezt bevetted, Min Yoongi! - Az ő engedélyével fizetünk így. 

Goo, ez nem...

Ez az egyetlen módja annak, hogy Ryeo és Harin egyesülhessenek. Az egyetlen módja, hogy Ryeo kijátssza a halált és emiatt ne ragadjon itt. Az ő kívánságát teljesítem. 

- Távozhattok - legyint a banya az ajtó felé. 

Megindulunk kifelé, közben Goo megint energiát vesz el belőlem. Amint kiérünk a folyosóra, Goo sietősre veszi az iramot. Nincs időm felocsúdni a történtekből. Ahogy felérünk a lakásomba, egy mozdulattal leakasztja a kabátomat a fogasról. 

- Gyerünk, sietnünk kell! Ott akarok lenni, mikor Ryeo átlép a túlvilágra - sürget, türelmetlenül toporog a nappaliban. - Yoongi!

- Mi fog történni? A szemünk láttára megöli magát?

- Nem. Öltözz már! 

Azon kapom magam, hogy öles léptekkel haladok a buszmegálló felé. Goo rám sem néz, gondolatban a buszt sürgeti, de nincs rá hatással. A forgalom akadályoz minket, a menetrendtől eltérően öt perccel később szállok le a temetőnél lévő megállónál. A kapu nyitva fogad, kis híján neki megyek egy feketébe öltözött fiatal lánynak, aki lehajtott fejjel a szülei után kullog. Sietősen bocsánatot kérek, próbálom utolérni Goo-t. 

Mit fogok látni? Mennyi időbe fog telni, mire feldolgozom? 

A gondnoki épülethez érve az ajtó anélkül nyílik ki, hogy én egyáltalán érinteném a kilincset. Amint belépek, az íróasztalnál ülve ott találom Ryeo-t. Képtelen vagyok rájönni, mi van az arcára írva, milyen érzelmek kavarognak benne. A tekintete üveges, megfáradt. 

Érzékel bármit abból, ami történni fog? - kérdezem Goo-t gondolatban, ám ő csak szótlanul Ryeo-t figyeli, le sem veszi róla a szemét. 

- Az ember általában érzi, mikor jött el az ideje - ismeretlen, kedves női hang szólal meg mellettem. Felé kapom a fejem, ez feltűnik Goo-nak és Ryeo-nak is. 

Azonnal felfogom, mi történik: Harin eljött, hogy átkísérje Ryeo-t a túlvilágra. A banya elvette az idejét. 

- Rég láttalak, Goo - mosolyog Harin a másik szellemre. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar újra találkozunk. Köszönöm! - aztán Harin Ryeo-ra néz, a fiú vissza rá. - Szerelmem! - hangja csilingelő, a becézéstől elszorul a torkom. 

Ryeo tekintetéből eltűnik minden szenvedés, minden gyötrelem. Nem marad más, csak a színtiszta boldogság és megkönnyebbülés. Örül annak, hogy ma meghal, mert végre azzal lehet, akit mindennél jobban szeret. Ez az egy mód van rá. 

A másodperc tört része alatt hasít belém a felismerés, amitől megint az az émelyítő érzés lesz úrrá rajtam, ami múltkor a hazafelé tartó buszút alatt kapott el: én ugyan ilyen leszek. Ugyan ez a megtört, élettelen bábú, akit az élet kényszerből ráncigál. És, ha majd Goo eljön értem, mikor itt lesz az ideje, önként, hezitálás nélkül halok meg azért, hogy vele lehessek.